A m� – S�s�

Torzonborz kir�ly k�mje a bokorban lapult, v�rta S�s�t. D�l k�r�l lehetett az id�, b�r pontosan senki sem tudta, mert nem volt senkinek sem �r�ja. De ez nem volt olyan nagy baj, mert azt mindenki tudta, hogy mikor kell reggelizni, eb�delni meg vacsor�zni. Mondom, d�l k�r�l lehetett az id�, mert j�tt S�s� egy kos�r vadk�rt�vel, �s vid�man �gy morfond�rozott.

– H�ny �ra lehet? Ha �gy a gyomrom fel� hallgat�zom, �rzem, hogy nem lehet messze az eb�did�! Vagy m�g csak uzsonnaid� lenne? A reggeli id� elm�lt, arra biztosan eml�kszem, hiszen reggeliztem! De az is biztos, hogy ut�na nem ettem semmit! Nem bizony, mert akkor nem korogna �gy a gyomrom! Biztos, ami biztos, legf�ljebb k�tszer uzsonn�zom, vagy k�tszer eb�delek! Hahaha!

A k�m el�vett egy f�zetet meg egy ceruz�t, s fel�rta: „Vadk�rte… Sz�jny�l�s: k�t m�ter.” Majd �gy motyogott.

– Most n�zz�k, mennyi a hall�t�vols�ga? F�ttyentek egyet! F�tty! Meghallotta. Hall�t�vols�g k�r�lbel�l �t m�ter.

S�s� a bokorhoz baktatott, sz�thajtotta az �gakat.

– Te f�ty�r�szel? Akarsz t�lem valamit?

A k�m laposakat pislantott.

– �, dehogy! Nem… semmit, csak �gy f�ty�r�sztem. Meg csak �gy �ld�g�lek. Egy�l nyugodtan, mintha itt se lenn�k.

S�s� mosolyogva n�zte a k�met.

– Biztos, hogy nem akarsz t�lem semmit? Mert most r��rek! Uzsonn�zgatok illetve eb�delgetek, vagyis nem tudom pontosan, de az biztos, hogy eszegetek. Nem tudod v�letlen�l, h�ny �ra?

A k�m sajn�lkozva t�rta sz�t a karj�t.

– Nem tudom. Nincs �r�m. �n csak egy szeg�ny… hm, iz� vagyok. Csak m�g egyre szeretn�lek megk�rni: l�tod ott a f�n azt a madarat?

– L�tom – b�logatott S�s�. – Gy�ny�r� kis pir�k!

A k�m gyorsan lefirkantotta: „L�t�t�vols�g h�sz m�ter.” Majd becsukta a f�zetet, s elb�cs�zott.

– K�sz�n�m. M�r megyek is. �s ne mondd meg senkinek se, hogy l�tt�l! J�?

S�s� b�lintott, hogy j�, a k�m nyak�ba szedte a l�b�t s elt�nt.

A kiskir�lyfi futott arra, m�r messzir�l kiab�lt, arca kipirult, a szeme csillogott.

– S�s�! S�s�! V�gre megtal�ltalak! J�tsszunk b�j�csk�t!

S�s� is meg�r�lt a kiskir�lyfinak, hiszen j� bar�tok voltak, �s nagyon szerett�k egym�st.

– J�! Most �ppen r��rek!

– Te leszel a huny�! Sz�molj h�szig. �n b�jok! Kezdheted!

Ebben a pillanatban arra sz�llt egy sz�p lepke. A kiskir�lyfi �mulva n�zte.

– Lepke! Lepke! S�s�! S�s�! Egy lepke! Fogjuk meg!

S�s� szel�den ingatta a fej�t.

– Nem szabad megfogni! Leveg�ben lebeg�, sz�p sz�rnyakat rezget�, l�tlak! Sose szabad megfogni! A lepke akkor sz�p, ha szabadon lebeg! Figyeld! Gy�ny�rk�dj benne! �s akkor �gy �rzed, hogy te is rep�lsz! �rted?

A kiskir�lyfi mosolyogva b�logatott.

– �rtem! De gy�ny�r�! Elrep�lt…

– H�t az�rt lepke!

�sszenevettek boldogan, hogy ilyen j�l meg�rtett�k a lepke dolg�t. Majd a kiskir�lyfi �jra s�rgette S�s�t.

– Kezdd el a sz�mol�st! �s csukd be a szemed! �n elb�jok!

S�s� behunyta a szem�t, a falnak fordult, �s mag�ban motyogott, meg eszegette a vadk�rt�t: „Egy… egy… egy… azt elfelejtettem mondani, hogy nem tudok sz�molni! Na, nem baj! Addig sz�molok, am�g tart a vadk�rte! Egy… egy… egy…”

Torzonborz kir�ly f�l-al� rohang�lt tr�nterm�ben, pattogott, ugr�lt, mint egy gumilabda, mint egy sz�r�s, szak�llas gumilabda, s a k�met faggatta.

– Mi lesz m�r? Mondjad m�r! Mit k�mkedt�l ki? Gyer�nk, gyer�nk, gyer�nk!

A k�m jobbra-balra forgol�dott, �gy tett jelent�st a rohang�l� Torzonborznak.

– Fels�ges Torzonborz, legnagyobb kir�ly, mindent kik�mkedtem! B�szk�n mondhatom, hogy megvan minden adat S�s�r�l! Kiszedtem bel�le mindent a legravaszabb keresztk�rd�sekkel! Meg�llap�tottam r�la mindent a legmodernebb technik�val! Hi�ba, �n azt hiszem, hogy mesterk�m vagyok!

– Pomp�s! Pomp�s! Nem l�tott meg senki?

– Nem l�tott. Csak S�s�… De neki azt mondtam, hogy s�t�lok!

Torzonborz most egyhelyben ugr�lt, f�l-le, f�l-le.

– Most bossz�t �llunk! Agyaf�rt bossz�t a m�ltkori veres�g�rt, meg az udvarsepr�s�rt, meg hadifogs�g�rt! S�s�t elcsaljuk, k�z�mb�s�tj�k, �s becsemp�ssz�k helyette a mi m� – S�s�nket! Hahaha! A Tudom�nyok V�r�ban m�r k�sz�tik a mi m� – S�s�nket! Egyszer� �s nagyszer�! A m� – S�s�nek mi parancsolunk! �s majd azt parancsoljuk, hogy foglalja el a v�rat!

�gy ugr�lt, pattogott �s kiab�lt Torzonborz, majd �r�m�ben dalra fakadt, rekedt hangon kornyik�lt.

Ez az �tlet h� – h� – h�,

h�, de nagyon nagyszer�!

Mint az arany �gy ragyog,

�n vagyok a legnagyobb!

Ez az �tlet ha-ha-ha,

ha bev�lik, nincs vita:

dics�s�gem felragyog,

s �n leszek a legnagyobb!

Mikor befejezte az �nekl�st, intett, hogy menjenek gyorsan a Tudom�nyok V�r�ba �s t�pl�lj�k be az adatokat a m� – S�s�be!

A Tudom�nyok V�ra nagyon titokzatos hely volt, feh�r k�penyes tud�sok dolgoztak itt �jjel-nappal, t�rt�k a fej�ket, �s mindenf�le csud�latos dolgot tal�ltak ki. A vil�gon nem volt olyan tudom�ny, amit �k ne tudtak volna, nem volt olyan szerkenty� �s masina, amit ne ismertek volna, egysz�val mindent tudtak, mindent sz�t tudtak szedni �s mindent �ssze tudtak rakni!

Most �ppen a m� – S�s�t szerelt�k �ssze, ott �llt az udvaron a t�k�letes m�sa az eredetinek.

Torzonborz kir�ly el�gedetten j�rta, ugr�lta k�r�l a m� – S�s�t.

– Hadd pr�b�ljam ki! Hadd pr�b�ljam ki!

Az egyik tud�s kis vez�rl�asztalt tolt Torzonborz el�.

– Ezen a kis k�perny�n l�thatod a m� – S�s�t, b�rhol j�r! Ezekkel a gombokkal ir�ny�thatod, �s ezen a mikrofonon adhatsz neki parancsokat.

Torzonborz �tadta a k�m f�zet�t, a tud�s egy pillanat alatt bet�pl�lta az adatokat a m� – S�s�be.

– Tess�k, k�sz! Kipr�b�lhatod! Mindent tud, amit az igazi!

Torzonborz megnyomta a gombot, a m� – S�s� megmozdult.

– Gyere ide! Gyere ide!

A m� – S�s� odament Torzonborzhoz.

– Mit mondasz, ha egy idegen lovaggal tal�lkozol?

A m� – S�s� meghajolt �s r�zend�tett a versik�re.

�dv�z�llek, dics� lovag,

sz�p a ruh�d, sz�p a lovad!

Mi sz�l hozott, mondssza, erre,

s mi vajon a sz�ved terve?

Torzonborz ugr�ndozott �r�m�ben.

– Pomp�s! Pomp�s! Gyer�nk! Hadvez�r! Te elm�sz a k�mmel a v�rba, �s elcsalj�tok az igazi S�s�t! �n meg ut�natok k�ld�m a m� – S�s�t!

A Hadvez�r �sszev�gta a bok�j�t.

– Igenis, fels�ges Torzonborz, legnagyobb kir�ly, megy�nk �s elcsaljuk!

A k�m fontoskodva k�zbesz�lt.

– �s az �lca?

– Mif�le �lca? – k�rdezte a hadvez�r.

– �larc! �lszak�ll, par�ka, vagy valami, hogy ne ismerjenek fel! – magyar�zta a k�m. – Ez a k�mked�shez elengedhetetlen! M�r meg is van! Eserny�vel fogjuk magunkat �lc�zni! Al�b�junk, �s nem ismernek fel. Micsoda �tlet! �n azt hiszem, szuperk�m vagyok!

Szereztek egy hatalmas eserny�t, s al�b�jva elindultak.

S�s� a falnak fordulva sz�molt, illetve eszegette a vadk�rt�t.

– Tal�n ez volt a huszadik vadk�rte! Vagy a negyvenedik? Vagy a sz�zadik? Mindegy, finom volt! M�g van egyp�r darab, azt m�g megeszem, �s k�zben sz�molok! Hamm!

Egy hatalmas eserny� suhant el a h�ta m�g�tt, alatta a k�m �s Torzonborz hadvez�re. T�lmentek S�s�n, mert az eserny�t�l nem l�ttak j�l. Eserny�st�l egy bokorba b�jtak, s onnan leselkedtek.

Elfogyott a vadk�rte, S�s� elindult, hogy megkeresse a kiskir�lyfit. N�zett jobbra, n�zett balra, mikor megl�tta, hogy rezeg a bokor! „Aha! – gondolta. – Rezeg a bokor! Hopp! Ide b�jt a kiskir�lyfi! Megvagy! Megtal�ltalak!”

Sz�thajtotta a bokrot, de nem a kiskir�lyfit tal�lta ott.

A hadvez�r hangosan felny�g�tt.

– Jaj! Ki az? Mi az?

A k�m kilesett az eserny� al�l.

– � az!

S�s� b�logatott.

– �n – �n vagyok! De ti kik vagytok? Ti is b�j�csk�ztok? �s minek az eserny�? Nincs is es�, s�t a nap!

A k�m egy pillanatig gondolkozott, majd kib�kte a ravasz v�laszt a kellemetlen k�rd�sre.

– Szepl� ellen! Az ellen kell az eserny�!

– Aha… �rtem – ingatta a fej�t S�s�. – Nem l�tt�tok v�letlen�l a kiskir�lyfit?

– Nem l�ttuk – mondta a k�m. – Kedves S�s�, de j�, hogy megtal�ltunk! Illetve, hogy te megtal�lt�l… Mindegy. Azt �zeni a kir�ly, hogy azonnal indulj a szomsz�dba, Petrence kir�lyhoz, �s vigy�l neki �nnepi perecet, meg egy p�r csizm�t! Ugyanis ma van a neve napja! S�rg�s!

S�s� figyelmesen hallgatott, majd elrobogott, s futt�ban ki�ltott vissza.

– K�sz�n�m, fi�k! Rohanok! �s ha v�letlen�l megl�tj�tok a kiskir�lyfit, mondj�tok meg neki, hogy b�jjon tov�bb, j�v�k �s megkeresem! �nnepi perec, meg egy p�r csizma, csak el ne felejtsem…

A k�m ugr�lt �r�m�ben meg vihogott.

– Siker�lt! Hihihihi! Bekapta a horgot!

A hadvez�r a fej�t vakarta.

– �s most mit csin�ljunk?

– Pssz! Van egy csom� �tletem! Figyel�nk, figyelget�nk! Gyere mindig ut�nam, �s el ne hagyd az eserny�t!

S�s� a piact�ren robogott, futt�ban besz�lt a p�khez.

– Hah�, p�k! S�ss�l nekem egy perecet! N�vnapra lesz!

– J�l van, S�s�k�m, s�t�k �n! De s�sat vagy sim�t?

– Nem tudom, majd megk�rdezem!

S�s� tov�bbrohant, besz�lt a csizmadi�hoz.

– Hah�, csizmadia! Adj egy p�r csizm�t! N�vnapra lesz!

– Sarkanty�val vagy sarkanty� n�lk�l?

– Nem tudom. Majd megk�rdezem!

S�s� a palot�hoz �rt, beki�ltott az ablakon a tr�nterembe.

– S�s legyen vagy sima? Sarkanty�val vagy sarkanty� n�lk�l? Gyorsan mondj�tok, mert m�g ma oda akarok �rni!

A kir�ly a kancell�rra n�zett, felvonta a szem�ld�k�t, majd megr�zta a fej�t, mint akinek v�z ment a f�l�be.

– Mit besz�lsz itt �ssze-vissza, S�s�? Te �rted, kancell�r, hogy mit besz�l?

– Nem �rtem, fels�g! Illetve egyes szavakat �rtek. Tal�n, ha lassan megism�teln�! Kezdd el�lr�l, S�s�!

S�s� el�lr�l kezdte, t�relmetlen�l magyar�zta.

– Megism�tlem! A perec s�s vagy sima legyen? A csizma sarkanty�s legyen vagy sarkanty� n�lk�l k�sz�lj�n? Azt elfelejtetted meg�zenni!

A kir�ly �mulva k�rdezte.

– �n �zentem? Kivel �zentem?

– A k�t eserny�ssel! – v�gta r� S�s�.

– Eserny�ssel? – csod�lkozott a kir�ly. – Hiszen nem is esik az es�!

– �n is azt mondtam! De nem arra kell az eserny�! Hanem szepl� ellen!

– Szepl� ellen? Te �rted ezt, kancell�r?

A kancell�r a szak�ll�t simogatta.

– Nem �rtem. Illetve egyes szavakat megint �rtek…

De S�s� t�relmetlen�l k�zbev�gott.

– Eld�nt�tt�tek v�gre? Nem fogok oda�rni!

A kir�ly szigor�an n�zett S�s�re.

– Eld�nt�tt�k! Nem �zentem semmit! Nem kell menned sehov�!

S�s� d�h�sen forgatta a szem�t.

– Vagyis hi�ba rohantam! A kiskir�lyfi meg v�r! Megyek �s elkapom azt a k�t eserny�st! Majd j�l beszepl�z�m az arcukat!

�s elviharzott a piact�r fel�, hogy elkapja a k�t eserny�st.

 

 

 

 

 

 

 

Folyt. k�v. A M� S�S�