14. fejezet

Az �t�dik bolyg� nagyon �rdekes bolyg� volt. Ez volt valamennyi k�zt a legkisebb. �ppen csak akkorka, hogy egy l�mpa meg egy l�mpagy�jtogat� elf�rt rajta. A kis herceg el sem tudta k�pzelni, mi �rtelme lehet valahol az �gbolton egy bolyg�n - amelyiken se h�z nincs, se emberek nem laknak - egy l�mp�nak meg egy l�mpagy�jtogat�nak. M�gis azt gondolta mag�ban:

"Lehet, hogy ez az ember itt: mer� k�ptelens�g. M�gis kev�sb� k�ptelen, mint a kir�ly, a hi�, az �zletember meg az isz�kos. Az � munk�j�nak legal�bb van valami �rtelme. Ha meggy�jtja a l�mp�j�t, mintha egy csillagot seg�tene vil�gra vagy egy vir�got. Ha eloltja a l�mp�j�t: elaltatja vele a vir�got vagy a csillagot. Sz�p foglalkoz�s. �s mert sz�p, val�ban hasznos is."

Amikor a bolyg� k�zel�be �rt, tisztelettel k�sz�nt�tte a l�mpagy�jtogat�t:

- J� napot k�v�nok! Mi�rt oltottad el a l�mp�dat?

- Mert ez a parancs - felelte a l�mpagy�jtogat�. - J� napot!

- Mi a parancs?

- Hogy oltsam el a l�mp�mat. J� est�t!

Azzal meggy�jtotta a l�mp�t.

- De h�t akkor mi�rt gy�jtottad meg �jra?

- Mert ez a parancs - felelte a l�mpagy�jtogat�.

- Nem �rtem - jegyezte meg a kis herceg.

- Nincs is mit �rteni rajta - mondta a l�mpagy�jtogat�.

- A parancs: parancs. J� napot!

�s eloltotta a l�mp�t.

Azt�n egy piros kock�s zsebkend�vel t�r�lgetni kezdte a homlok�t.

- Sz�rny� mesters�g ez! Valaha r�gen nagyon �rtelmes volt. Este meggy�jtottam, reggel eloltottam a l�mp�t. Azt�n reggelt�l estig pihenhettem, �s est�t�l reggelig alhattam.

- Az�ta megv�ltozott a parancs?

- A parancs nem v�ltozott - mondta a l�mpagy�jtogat�. - �ppen ez a baj! A bolyg� �vr�l �vre gyorsabban forgott, a parancs viszont maradt a r�gi.

- �s? - k�rdezte a kis herceg.

- �s most, hogy percenk�nt fordul egyet a tengelye k�r�l, nincs egy m�sodpercnyi nyugalmam!

Percenk�nt oltok meg gy�jtok.

- Mulats�gos! - mondta a kis herceg. - Egy nap egy percig tart n�lad.

- Egy�ltal�n nem mulats�gos - mondta a l�mpagy�jtogat�. - Tudod, mi�ta besz�lget�nk itt egym�ssal? Egy h�napja!

- Egy h�napja?

- �gy bizony. Harminc perce. Az harminc nap! J� est�t! �s meggy�jtotta megint a l�mp�j�t.

A kis herceg meg csak n�zte, �s megszerette ezt a l�mpagy�jtogat�t, aki olyan h�ven ragaszkodik a parancshoz. Esz�be jutott, hogyan kereste annak idej�n a napnyugt�kat, hogyan h�zta od�bb a sz�k�t. Szeretett volna seg�teni a bar�tj�n.

- Figyelj csak ide... Tudok egy m�dot r�, hogy pihenhess, amikor csak akarsz.

- Vagyis mindig - jegyezte meg a l�mpagy�jtogat�. Mert lehet valaki egyszerre h�s�ges is meg lusta is.

- A te bolyg�d - folytatta a kis herceg - olyan kicsi, hogy h�rom l�p�ssel k�r�lj�rhatod. Ahhoz, hogy �lland�an a napvil�gon maradj, egyebet sem kell tenned, mint el�g lassan j�rnod. �gy azt�n, ha pihenni akarsz, elkezdesz j�rni... �s a nappal addig fog tartani, ameddig k�v�nod.

- Ezzel nem sokra megyek - felelte a l�mpagy�jtogat�. - Vil�g�letemben egyet szerettem: aludni.

- �reg hiba - mondta a kis herceg.

- �reg hiba - mondta a l�mpagy�jtogat�. - J� napot! �s eloltotta a l�mp�j�t.

"Ezt - gondolta a kis herceg, ahogy tov�bbment -, ezt a t�bbiek mind megvetn�k: a kir�ly is, a hi� is, az isz�kos is, az �zletember is. Pedig szerintem � az egyetlen, aki nem nevets�ges. Tal�n mert m�ssal t�r�dik, nem saj�t mag�val."

�s sajn�lkozva s�hajtott egyet.

"� az egyetlen - folytatta gondolatait -, akivel meg tudn�k bar�tkozni. Csakhogy igaz�n t�l kicsi a bolyg�ja. Nem f�rnek el rajta ketten..."

Mag�nak sem merte bevallani, hogy legkiv�lt a napi ezern�gysz�znegyven napnyugt�j��rt sajn�lja ezt az �ldott bolyg�t.