A tisztas�g f�l eg�szs�g

A gyerekek barlangj�ban f�lhom�ly volt, pedig m�r elm�lt a reggel, de ezt itt bent nem lehetett �szrevenni, mert a f�gg�ny kirekesztette a napot. Viszont nem rekesztette ki a horkol�st, S�s�ke �s a Kiskir�lyfi versenyt horkolt, tele volt a barlang f�lrepeszt� horkol�ssal. �rdekes, hogy erre se �bredtek fel, a horkol�kat nem zavarta a saj�t horkol�suk. Pedig cifr�zt�k rendesen, valahogy �gy:

– Hrrr! Pt�-t�-t�! Hrr! – zengte S�s�ke.

– Pt�! Hrrr! Pt�t�t�! – horkolt a Kiskir�lyfi, mint egy f�r�szg�p.

Nem csoda, hogy amikor bej�tt a S�rk�nyl�ny, a fej�hez kapott, �s befogta a f�l�t.

– Nah�t! Micsoda horkol�s! Nah�t! Micsoda h�talv�k! �breszt�! Ki az �gyb�l, lusta p�k! Hasadra s�t m�r a nap!

S elh�zta a f�gg�nyt, s a napocska teljes er�b�l r�s�t�tt a horkol�kra.

– Na! M�g alszom! Hrr! Hrr! – nyafogta S�s�ke, �s a fej�re h�zta a takar�t.

– Na! M�g �lmodom! Hrr! Hrr! – morgott a Kiskir�lyfi, �s � is a fej�re h�zta a takar�t.

A S�rk�nyl�ny ler�ntotta a takar�kat.

– Nincs alv�s! Nincs �lmod�s! Reggel van. Gy�ny�r� reggel. Elkezd�d�tt az �j nap.

S�s�ke fel�lt az �gyon, �s�tozva d�rzs�lte a szem�t.

– Ez a nap is j�l kezd�dik! �! �!

A Kiskir�lyfi is d�rzs�lte a szem�t, morgott �s �s�tozott.

– Mi�rt kell a napot �bred�ssel kezdeni? �! �! Mi�rt nem lehet alv�ssal kezdeni?

– Vagy alvaj�r�ssal! – kontr�zott S�s�ke.

– Az milyen? – �rdekl�d�tt a Kiskir�lyfi.

– Az olyan, hogy j�rk�lok, de k�zben alszom – magyar�zta S�s�ke.

– �s k�zben nyitva van a szemed? – vigyorgott a Kiskir�lyfi.

– Nyitva. S�s�ke, a nagy alvaj�r�! Hihihi!

S�s�ke el�retartotta a k�t kez�t, mint egy holdk�ros.

A Kiskir�lyfi nevetve n�zte.

– S�s�ke, a nagy holdk�ros! Hihihi!

A S�rk�nyl�ny v�get vetett az alvaj�r�snak, k�r�ln�zett a rendetlen barlangban, majd kiugrasztotta a k�t gyereket az �gyb�l.

– Micsoda rendetlens�g van itt! Ki az �gyb�l, alvaj�r�k! Ki az �gyb�l, holdk�rosok! Csin�ljatok rendet! M�r el�g nagyok vagytok hozz�. Ne kelljen k�tszer mondanom. Csipkedj�tek magatokat! Mert jegyezz�tek meg: a tisztas�g f�l eg�szs�g!

S kiment a gyerekbarlangb�l.

S�s�ke morogva be�gyazott, r�h�zta a takar�t az �gyra.

– F�l eg�szs�g, f�l eg�szs�g! �s mi van a m�sik felemmel? Az beteg?

– Igen! – v�gta r� a Kiskir�lyfi. – �lomk�ros! Hihihi!

De S�s�k�r�l lepergett a g�nyol�d�s, komoly k�ppel kijelentette.

– �n jobb mond�st tudok: a lustas�g f�l eg�szs�g!

A Kiskir�lyfi a labd�t feltette a polcra, de a labda leesett. Megint feltette, a labda megint leesett. Legyintett a labd�ra.

– Nem szeret fent lenni! Maradj lent. Ez egy eg�szs�gesen lusta labda.

S�s�ke a fakardot tartotta a kez�ben, majd beletette egy v�z�ba, mint egy vir�got.

– Hova tegyem? Hol a helyed? Itt a helyed!

A Kiskir�lyfi �rdekl�dve n�zte.

– Mi�rt tetted a v�z�ba? Oda vir�got kell tenni.

– � is vir�g! Kardvir�g! Hihihi!

A kir�lyi barlangban S�s� a tr�nsz�ken �lt, a S�rk�nyl�ny meg a tr�nsz�k k�r�l j�rt k�rbe-k�rbe, s �gy pr�zsmit�lt, meg veszekedett, meg l�rm�zott.

– Itt is micsoda rendetlens�g van! Csupa por minden, meg p�kh�l�! A tr�nod is csupa por! A pal�stod is csupa por! Kelj fel a tr�nusodr�l nagy kir�ly, �s seg�ts takar�tani! Tiszta legyen minden.

S�s� morgott a tr�nuson.

– Hiszen most takar�tottunk. Egy �ve!

De a S�rk�nyl�ny belelend�lt, k�t kez�vel hadon�szott, a sz�j�val magyar�zott.

– Az semmi volt! Az egy kis takar�t�s volt. Most nagytakar�t�s lesz. Orsz�gos! Egy kir�lynak p�ld�t kell mutatnia. Egy kir�ly legyen a legtiszt�bb.

S�s� lejjebb h�z�dott a tr�nsz�kbe, s �gy morgott.

– Tiszta legyen, tiszta legyen… Egy kir�lyn�l az a legfontosabb, hogy a gondolatai legyenek tiszt�k. Vagyis, mivel �n vagyok a kir�ly, a gondolataimat teszem tiszt�ba. Az agyamat csiszolom �s f�nyes�tem. Hogy �gy ragyogjon, mint az arany. Vagy mint a hajnali �g!

A S�rk�nyl�ny cs�p�sen f�lbeszak�totta a morgol�d�st.

– A pal�stod ragyogjon, mint a hajnali �g! Porold ki a pal�stodat! Egy nagy kir�ly nem j�rhat poros pal�stban. Indul�s, l�dul�s!

S�s� ny�gve felt�p�szkodott a tr�nusr�l, levette a pal�stj�t, s n�zegette.

– Ez poros? Hm. Egy kicsit t�nyleg poros. F�leg a fenek�n�l. J�l van, kiporolom, de csak az�rt, hogy p�ld�t mutassak. K�zben csiszolom az agyamat is. Az �n agyam olyan, mint a dr�gak�! Egy csiszolatlan dr�gak�!

S�s� harsogva kiment a kir�lyi barlangb�l.

A S�rk�nyl�ny mosolyogva n�zett ut�na.

– J�l van, te csiszolatlan dr�gak�! J� alaposan csiszold ki a pal�stodat!

Majd a Mindenest h�vogatta hangosan.

– Mindenes! Hol vagy, Mindenes? Merre tekeregsz? Biztos megint szuny�k�l a h�v�sben.

Az �reg Mindenes nyikorogva gurult be a j�rg�ny�n, lelkesen csacsogott mind a h�rom fej�vel.

– Itt vagyok! R�gt�n j�ttem, ahogy h�vt�l – mondta az els� fej.

– M�rt h�vt�l? M�rt j�ttem? – k�rdezte a m�sodik fej.

– Hu! Hu! Hu! – huhogott a harmadik fej.

A S�rk�nyl�ny m�rgesen r�sz�lt a harmadik fejre.

– M�rt huhogsz? Ne huhogj! Meg�r�l�k a harmadik fejedt�l!

Az �reg Mindenes a v�ll�t vonogatta.

– �n is meg�r�l�k a harmadik fejemt�l! De nem huhog! Liheg! Csak �gy hallatszik, mint a huhog�s. A nagy siets�gt�l liheg.

– Hu! Hu! – huhogott a harmadik fej.

A S�rk�nyl�ny m�rgesen r�ki�ltott.

– Cs�nd!

A harmadik fej elhallgatott.

– Mi�rt h�vt�l? – k�rdezte az els� fej.

– Az�rt h�vtalak, mert elkezd�d�tt az orsz�gos nagytakar�t�s! A k�t gyerek a szob�j�t takar�tja. A kir�ly a pal�stj�t porolja. Te pedig menj a s�rk�nyokhoz, �s add �t a parancsomat. Az a parancsom, hogy moss�k le a hegyoldalt, b� v�zzel, j� szappanosan!

A Mindenes nekirugaszkodott.

– Rohanok! Szappanosan!

– V�rj! – �ll�totta meg a S�rk�nyl�ny. – Te pedig gerebly�zd �ssze a leveleket. Mindenhol! Ut�na seperd fel az utakat. Mindenhol! Rend legyen �s tisztas�g! Mindenhol! Most mehetsz. Egyik l�bad itt, a m�sik ott. J�rjon a kezetek, mint a motolla!

A Mindenes elgurult a j�rg�ny�n. A S�rk�nyl�ny �nekelve takar�tott a kir�lyi barlangban.

Ragyogjon az eg�sz orsz�g,

ragyogjon a palota!

A tisztas�g f�l eg�szs�g!

Nem is olyan nagy csoda!

Kezed j�rjon, sepregessen,

menek�l a por, piszok!

A tisztas�g f�l eg�szs�g,

ennyi csak a nagy titok!

Csillog-villog k�v�l-bel�l,

m�r a lelked is ragyog!

A tisztas�g f�l eg�szs�g,

�gy lesz�nk mi boldogok!

S�s� a kir�lyi barlang el�tt egy nagy �gra ter�tette a pal�stot, egy vessz�vel p�f�lte, porolta, k�zben hangosan elm�lkedett.

– Egy porol�s! Egy csiszol�s! Nem csak a kezem j�r, hanem az agyam is. Csak �gy csikorognak bent a fogaskerekek. Puff! �rzem, hogy percr�l percre �lesedik az eszem. Puff! Olyan �les lesz az eszem, mint a borotv�nak. Puff! Illetve, mint a borotva. Vagyis borotva�les. Ez a helyes! Puff! Na most, a borotva�les eszemmel kital�ltam, hogy ford�tott �ll�sb�l is lehet porolni. �gy nem f�radok el. Egy sima, egy ford�tott. Puff!

S�s� a pal�st m�sik oldal�ra ment, �s a m�sik kez�be fogva a vessz�t, ford�tott �ll�sb�l p�f�lte.

Az �reg Mindenes kiadta a parancsot a s�rk�nyoknak, hogy moss�k le a hegyet b�, szappanos v�zzel. Majd egy nagy gerebly�vel kotorta a lehullott leveleket.

K�zben mind a h�rom fej�vel besz�lt, vitatkozott, perlekedett, vagyis az �reg Mindenes akkor sem unatkozott, ha egyed�l volt.

– Mennyi lev�l! – s�hajtott az els� fej.

– Lev�l, lev�l, s�rga lev�l, hi�ba futsz, hi�ba menek�lsz! Elkaplak a gerebly�vel! Gyere csak! Te is! Te is! – rikkantotta a m�sodik fej.

– Ha-aj! Huu-fuu! – s�hajtott, f�jtatott a harmadik fej.

A f�jtat�sra a levelek egyb�l szanasz�t rep�ltek. Az �reg Mindenes k�t feje m�rgesen ripakodott a harmadik fejre.

– Most mit csin�lt�l, te �t�d�tt?! – veszekedett az els� fej.

– Sz�ts�hajtottad a leveleket! Mindj�rt meg�t a guta! Ne s�hajtozz �sszevissza! – d�h�ng�tt a m�sodik fej.

– Csukott sz�jjal s�hajtozz! Befele s�hajtozz! – javasolta az els� fej.

– Vagyis ne f�jd a leveg�t, hanem sz�vjad! – magyar�zott a m�sodik fej.

A harmadik fej b�logatott, majd t�tott sz�jjal sz�vta a leveg�t.

– Szi-i-i-i!

A levelek a nagy sz�v�sra �sszegy�ltek egy nagy kupacba.

– Nicsak! – �rvendezett az els� fej. – Visszas�hajtotta a leveleket!

– Nicsak! – �muldozott a m�sodik fej. – A puszta t�dej�vel �sszesz�vta a leveleket!

A harmadik fej nem b�rta tov�bb, fulladozott, majd z�gva kif�jta a leveg�t. A levelek megint sz�trep�ltek.

– Megint sz�ts�hajtottad! – d�h�ng�tt az els� fej.

– Mindj�rt meg�t a guta! Ne f�jd! Sz�vjad! – mondta a m�sodik fej.

A Mindenes keresett egy n�dsz�lat, a sz�j�ba kapta az egyik v�g�t, a m�sik v�g�t a levelek fel� ir�ny�totta, s er�sen megsz�vta.

– Figyelj, megmutatom! Itt egy n�dsz�l. Ezt a sz�mhoz illesztem, �s megsz�vom! Szi-i-i!

A levelek megint �sszegy�ltek egy kupacba.

A Mindenes �rvendezve n�zte.

– �ri�si! �sszesz�vtam! Mindet �sszesz�vtam! A puszta t�d�mmel!

– Hurr�! – mondta a m�sodik fej.

Arra j�tt S�s�ke �s a Kiskir�lyfi, vigyorogva n�zt�k az �reg Mindenest, akinek egy hossz� n�dsz�l l�gott ki a sz�j�b�l.

– Mit hurr�zol? – k�rdezte S�s�ke.

– �r�m�mben! – mondta a m�sodik fej.

– Minek �r�lsz? – �rdekl�d�tt a Kiskir�lyfi.

– Feltal�ltam egy tal�lm�nyt! Egy �ri�si tal�lm�nyt! – mondta b�szk�n a m�sodik fej.

– Mit tal�lt�l fel? Milyen tal�lm�nyt? – k�rdezte S�s�ke.

– A t�d�meghajt�s�, leveg�vel m�k�d� s�hajt�g�pet! – hencegett a m�sodik fej.

– Nem s�hajt�! Sz�v�! – jav�totta ki �sszeszor�tott sz�jjal a m�sodik fej.

– �gy van! Megford�tottam! Egyszer�, mint a pofon.

– Mit ford�tott�l meg? – kuncogott S�s�ke.

– Mit pofozt�l meg? – vihogott a Kiskir�lyfi.

– Figyeljetek, elmagyar�zom! A s�hajt�st ford�tottam meg. Nem f�jni kell, hanem sz�vni. �s a leveleket pofoztam �ssze egy kupacba – mondta a m�sodik fej.

– Nem kell hozz� m�s, csak egy n�dsz�l, ami itt van a sz�mban, plusz leveg�! – mondta �sszeszor�tott sz�jjal az els� fej.

– Meg egy t�d�! – rikkantotta a harmadik fej.

– �s itt �ll el�tted a t�d�meghajt�s�, leveg�vel m�k�d�, visszafel� s�hajt� g�p – b�szk�lkedett a m�sodik fej.

– �ri�si tal�lm�ny! – ismerte el S�s�ke.

– T�d�meghajt�s� lev�lpofoz� g�p – b�logatott a Kiskir�lyfi.

– �ljen az �reg Mindenes, a nagy feltal�l�! – ki�ltott S�s�ke.

Az �reg Mindenes kid�llesztette a mell�t is, �gy szavalt harsogva:

Hab�r feje m�r deres,

mindent tud a Mindenes!

– Mi is kipr�b�lhatjuk? – k�rdezte S�s�ke.

– Kipr�b�lhatj�tok. N�dsz�l van, t�d�t�k van! – b�lintott a m�sodik fej. – Mindig sz�vni! Ez a titka.

Az �reg Mindenes k�r�ln�zett mind a h�rom fej�vel.

– Csak itt m�r nincs semmi sz�vnival�! Mindent �sszesz�vtam.

– Nem baj. Majd m�shol pr�b�ljuk ki. Tal�lunk mi sz�vnival�t! – legyintett S�s�ke.

Gyorsan let�rtek egy-egy hossz� n�dsz�lat, s elindultak. Az �reg Mindenes integetett ut�nuk.

– Menjetek csak. Terjessz�tek el az eg�sz orsz�gban a tal�lm�nyomat!

Majd b�szk�n elmerengett, s �gy d�nny�g�tt mind a h�rom fej�vel:

– Azt hiszem, hogy valami korszakalkot�t tal�ltam fel. Ami majd megk�nny�ti a h�ziasszonyok munk�j�t.

S�s�k��k a kir�lyi barlang konyhaablak�n�l leselkedtek befele.

– Ott l�tok egy csom� sz�vnival�t – suttogta S�s�ke. – Ott. A konyh�ban, a polcon!

A Kiskir�lyfi is belesett.

– L�tom. Liszt.

S�s�ke vigyorgott.

– Ha nincs m�s, az is j�! Kipr�b�lom a t�d�meghajt�s�, leveg�vel m�k�d� sz�v�g�pet!

S bedugta a n�dsz�lat az ablakon, megkereste a lisztes b�d�nt, s nagyot sz�vott. Majd kih�zta a n�dsz�lat, s elindult, visszatartva a l�legzet�t, kereste, hogy hova f�jja a lisztet.

Oda�rtek a nagy �ghoz, amelyre a pal�st volt kiter�tve. S�s� el�gedetten n�zegette.

– K�sz! Szebb, mint �j kor�ban.

Ekkor egy n�dsz�l b�jt ki a bokorb�l, eg�sz a pal�stig, s d�lt bel�le a liszt! A pal�st csupa lisztes lett.

S�s� csod�lkozva n�zte.

– Most poroltam ki! Most kezdhetem el�lr�l. Valamit erre f�jt a sz�l. Lehet, hogy a pal�st vonzza a szelet? Puff! Puff!

S p�f�lte a pal�stot.

A lisztf�v�k visszafutottak a konyhaablakhoz. Most a Kiskir�lyfi dugta be a n�dsz�l�t.

– Most �n j�v�k! A nagy t�d�meghajt�s�, leveg�vel m�k�d� Kiskir�lyfi!

S telesz�vta a n�dsz�lat liszttel.

�jra a pal�sthoz lopakodtak. S�s� el�gedetten n�zegette a pal�stot.

– Szebb, mint �j kor�ban! S�t, szebb, mint az el�bb volt!

Ekkor kib�jt a n�dsz�l a bokrok k�z�l, s telef�jta a pal�stot liszttel.

S�s� m�rgesen n�zte, s �rtetlen�l morgott.

– Na! Mi ez? Most poroltam ki, �s megint csupa por! Lehet, hogy rossz ir�nyban fesz�tettem ki a pal�stot? Milyen a sz�lj�r�s? Nem is f�j a sz�l. Teljes sz�lcsend van. Meg se rezzen az ujjam hegye. Akkor mi f�j? Ezt nem tudom megfejteni a borotva�les eszemmel! Legjobb, ha �jra kiporolom. Reszkess, pal�st! Reszkess, por! Puff! Ez c�lzott l�v�s volt. Puff! Puff!

A s�rk�nyok nagy s�rol�kef�kkel most�k a hegyoldalt, fel�lr�l lehajolva. Csupa szappanhab volt minden. Nem l�ttak j�l, s �sszevissza s�roltak a kef�kkel, s folyton �ssze�tk�ztek.

– Jaj, a kezem! – jajgatott D� s�rk�ny. – Nekiment�l a kef�ddel!

– Ink�bb �n mondhatom, hogy jaj! – m�ltatlankodott R� s�rk�ny. – Mert ink�bb te j�tt�l nekem a kef�ddel!

– �llj! �gy nem j�! �gy csupa k�k-z�ld leszek! – rikkantott Mi s�rk�ny.

– �n meg csupa lila! – panaszkodott F� s�rk�ny.

– �n meg csupa daganat! – sir�nkozott Sz� s�rk�ny.

S�s�k��k n�zt�k a sir�nkoz� s�rk�nyokat. Most �rkeztek ide, hozt�k magukkal a n�dsz�lakat is.

– �gy t�nyleg nem j�. �gy t�nyleg k�kek-z�ldek lesznek! – mondta S�s�ke.

– Meg lil�k! Meg csupa daganat! – nevetett a Kiskir�lyfi. – Mert �sszevissza kef�lnek! Egy ir�nyba kell kef�lni. �s egyszerre.