Van egy fal, ami mindig ott �ll el�tted. Mindhi�ba n�zed, meg nem l�thatod, csup�n sejtheted azt. Ez a nagy tan�t�. Akkor veszed �szre, amikor fejjel rohansz neki, �s akkor megismered, elveszti sz�modra titokzatoss�g�t, �s l�that�v� v�lik. Nem tudom, mennyi falba �tk�z�m r�vid �letem sor�n, �s h�nyat fogok elker�lni. De n�melyik f�j, nagyon f�j. Tal�n nagy aj�nd�k lenne, ha az �sszes falat ismern�m, de azzal elveszten�m annak lehet�s�g�t, hogy magam fedezzem fel �ket, �s nem lenne t�bb, mint egy unalmas labirintus.

Megv�ltozott a k�rnyezet, itt nem ismer senki. �n is m�s vagyok, elrejtem gyenges�gem �s hib�im, hasonulok, de ett�l m�g nem sz�nnek meg, �jult er�re kapva bet�rnek a megtervezett k�pbe. Nem menek�lhetek sem a m�ltam, sem val�di �nem el�l, �s mindhi�ba k�vetem t�rsaim, hisz egyszer ennek is v�ge lesz. V�ge egy rossz �lomnak.

Egy b�bu vagyok. Sokan bel�m r�gnak, lelkembe taposnak, len�znek, megal�znak. Ennek egyetlen oka, azaz �tkozott m�ss�gom. Nem akarom �ket b�ntani ez�rt, hisz nem direkt csin�lj�k. Viszont egyik�kben sem fordul meg, hogy lehetne m�sk�pp. Nem gondolnak bele, hogy milyen lehet ez sz�momra. Mindezt elviseln�m, ha csup�n egyvalaki lenne, aki sz�vb�l �t�lel. Az emberek nem szeretik, ha valaki m�s. Vagy megszoksz, vagy megsz�ksz. �n viszont b�szke vagyok arra, hogy v�llalom azt, hogy m�s vagyok, m�g, hogyha ez neh�z is. Csup�n egy k�rd�s marad: Mi�rt?

Sokszor van az �letben, hogy az ember mag�nyos. Nekem tal�n t�bb is jutott bel�le, mint m�soknak, de ebben nem lehetek biztos. Bizony�ra van, aki m�g n�lam is szerencs�tlenebb. De adva van k�t kezem, hogy �t�leljem, hogy szeretetet adjak neki, �s seg�tsem a bajban. Tal�n majd egyszer valaki r�m is gondol. �n csak v�rok, szorult sz�vvel �s zavaros l�lekkel. Meddig?

Ha reggel fel�bredsz, k�t dologra gondolsz: az egyik az, hogy mi az, amit tenned kell ezen a napon, ez nem m�s, mint amit a k�rnyezeted elv�r t�led. A m�sik er� azt mondja, hogy l�gy �nmagad, mutasd meg, hogy nem tartozol azok k�z�, akik beleillenek az elk�pzelt form�ba. Csin�ld azt, amit szeretn�l. A napi l�ny�nk valahol a kett� k�z�tt alakul ki, mintegy k�t�lh�z�s eredm�nyek�nt. Ez a k�t�l szinte mindig feszes, �s ha a f�ldre hull…

Hol vagyok vajon az �let �zlet�ben, �s milyen �rc�dul�t nyomtak r�m az �vek? Lehet, hogy senkinek sem kell� le�rt�kelt �ru vagyok, selejt, hib�s elem, ami nem illik a megtervezett sorba. �n tiszt�ban vagyok ezzel, de akkor is vannak �rt�keim, �s a m�ss�gomban is felfedezhet valaki egy kis pozit�v f�nyt. De te megveszed – e a lesz�zal�kolt v�gterm�ket?

J�t�k ez, bennem tombolnak az �rzelmek, �gy fesz�tenek, hogy s�rni lenne kedvem. Nem teszem m�gsem, sz�n�szkedem, hogy l�nyegtelen sz�momra az eg�sz, nem l�tja senki, hogy a k�ls� alatt egy vulk�n izzik. Visszafojtom a kit�r�st, csak az�rt, hogy meg�vjak m�sokat, de ezzel magamat rombolom le. Sz�p lass� �ngyilkos Magam – csata.

Minden felborult k�r�l�ttem. Nincsenek j�t�kszab�lyok �s nincsenek gy�ztesek sem. Sodor az �r, �s csak hiszem, hogy megkapaszkodtam, �rz�ki csal�d�s volt csup�n. M�r nem dob f�l a t�nc, a f�lelem. Valami m�st keresek, valami emberit, egyszer�t �s �rthet�t. Ny�jtsd a kezed, �s ments meg, vagy n�zd v�gig a hal�lom...