7. fejezet

Az �t�dik napon, v�ltozatlanul a b�r�ny j�volt�b�l, f�lt�rult el�ttem a kis herceg �let�nek ez a titka is. Hirtelen, minden bevezet�s n�lk�l, mintha el�z�leg sok�ig t�prengett volna a dolgon, halkan azt k�rdezte t�lem:

- Ha a b�r�ny cserj�ket eszik, megeszi a vir�gokat is?

- A b�r�ny mindent megeszik, ami az �tj�ba akad.

- Az olyan vir�got is, amelyiknek t�sk�je van?

- Igen. Az olyan vir�got is, amelyiknek t�sk�je van.

- H�t akkor mire val�k a t�sk�k?

Mit tudtam �n! Minden figyelmemmel azon igyekeztem, hogy a motorom egyik beszorult csavarj�t kilaz�tsam. Tele voltam aggodalommal: g�pem hib�ja egyre s�lyosabbnak l�tszott, iv�vizem meg folyton fogyott, �gyhogy a legrosszabbt�l kellett tartanom.

- Mire val�k a t�sk�k?

Ha egyszer egy k�rd�st f�ltett, a kis herceg soha nem t�g�tott t�le t�bb�.

�n meg, mert nagyon bosszantott az a csavar, csak �gy vakt�ban v�laszoltam:

- A t�visek nem val�k semmire. A t�vis puszta gonoszs�g a vir�g r�sz�r�l.

- �! - De n�mi hallgat�s ut�n, m�r-m�r inger�lten vetette oda: - Nem hiszem! A vir�gok gy�ng�k. Gyan�tlanok. �gy v�dekeznek, ahogy tudnak. F�lelmetesnek k�pzelik magukat a t�sk�ikkel.

Nem feleltem. �ppen azt gondoltam magamban: "Ha ez a csavar semmik�pp sem mozdul, r�verek a kalap�ccsal, �gy ugratom ki a hely�b�l." De a kis herceg �jra megzavarta t�preng�semet.

- �s te, mondd, te is azt hiszed...

- Nem! Nem! Nem hiszek semmit. Csak �gy mondtam. �n komoly dolgokkal foglalkozom.

Elk�pedve n�zett r�m.

- Komoly dolgokkal?

L�tta, ahogy kezemben a kalap�ccsal, olajt�l fekete ujjakkal g�rnyedek valami f�l�, amit szerf�l�tt rond�nak tal�lt.

- �gy besz�lsz, mint a f�ln�ttek.

Erre elsz�gyelltem magam. � azonban k�ny�rtelen�l hozz�tette:

- Mindent �sszezavarsz... Mindent �sszekeversz... Szeml�tom�st nagyon haragudott. Megr�zta aranyhaj�t a sz�lben.

- Tudok egy bolyg�t, egy v�r�s k�p� uras�g lakik rajta. Az soha egyetlen vir�got meg nem szagolt �let�ben. Soha egyetlen csillagot meg nem n�zett. Soha senkit nem szeretett. Soha nem csin�lt egyebet, mint folyton csak sz�molt. �s eg�sz �ll� nap azt hajtogatta, amit te mondt�l az im�nt: "�n komoly ember vagyok! �n komoly ember vagyok!", �s csak �gy dagadt a kev�lys�gt�l. H�t ember ez? Dehogy ember! Gomba!

- Micsoda?

- Gomba!

A kis herceg most eg�szen s�padt volt az indulatt�l.

- Milli� �s milli� �ve, hogy a vir�gok t�sk�ket gy�rtanak. Milli� �s milli� �ve, hogy a b�r�nyok m�gis megeszik a vir�gokat. H�t akkor mi�rt ne volna komoly dolog, ha meg akarjuk �rteni, mi v�gre a sok f�radoz�s, amivel olyan t�sk�ket csin�lnak maguknak, amelyek soha semmire sem j�k? A b�r�nyok �s a vir�gok h�bor�ja tal�n nem fontos? Nem komolyabb �s nem fontosabb, mint annak a k�v�r, v�r�s �rnak a sz�mad�sai? �s ha �n tudok egy vir�got, egy-egyetlen vir�got az eg�sz vil�gon, olyat, amilyen sehol m�sutt nem l�tezik, egyed�l csak az �n bolyg�mon, azt�n egy b�r�nyka egy csap�sra megsemmis�theti, csak �gy, an�lk�l, hogy ak�r csak sejten� is, hogy mit m�vel: ez tal�n nem fontos?

Elpirult, folytatta:

- Ha valaki szeret egy vir�got, amely csak egyetlen p�ld�nyban l�tezik a csillag milli�kon: ez �pp el�g neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant. "Ott van valahol az �n vir�gom" - gondolja mag�ban. De ha a b�r�ny megeszi a vir�got: ez az � sz�m�ra olyan, mintha hirtelen valamennyi csillag kialudn�k. �s ez tal�n nem fontos?

T�bbet nem b�rt mondani. V�ratlanul kit�rt bel�le a zokog�s.

K�zben m�r lesz�llt az �jszaka. Letettem a szersz�maimat.

B�ntam is �n a kalap�csomat, a csavart, a szomj�s�got �s a hal�lt! Egy csillagon, egy bolyg�n, az eny�men, a F�ld�n volt egy kis herceg, akit meg kellett vigasztalni! A karomba vettem, ringatni kezdtem.

- Ne f�lj - mondtam neki -, semmi veszedelem nem fenyegeti a vir�got, amit szeretsz... Sz�jkosarat rajzolok a b�r�nyodnak... A vir�godnak meg rajzolok majd v�rtet... �s... - M�r nem is tudtam, mint mondjak neki. Nagyon �gyetlennek �reztem magam. Nem tudtam, hogyan f�rk�zzem hozz�, hogyan tal�ljak k�z�ss�get vele... Olyan titokzatos vil�g a k�nnyek orsz�ga.