Torzonborz, az igazi ellens�g

�lt a m�sik szomsz�dban egy gonosz kir�ly. Torzonborz volt a neve �s nem v�letlen�l: borzas volt a haja, mint a kecskesz�r, a szak�lla meg mint a kenderk�c. Egy nagy hegy gyomr�ban volt a palot�ja, a f�ld alatt. Torzonborz nemcsak gonosz volt, hanem pici is, vagyis apr� termet�, �s ezen �gy seg�tett, hogy f�lfel� ugr�lt, mint a kecskeb�ka. F�leg, amikor m�rges volt! �s mivel �lland�an m�rges volt, mint egy h�rcs�g, �s �lland�an ugr�lt, nem is nagyon lehetett tudni, hogy mekkora a termete!

Most is �ppen ugr�lt, �s kiab�lt a hadvez�r�vel.

– Mikor t�madunk? Mikor t�madunk? M�r elm�lt egy h�nap, �s m�g senkit se t�madtunk meg!

A hadvez�r beh�zta a fej�t a nyak�ba, s ny�sz�r�gve v�laszolt.

– Elg�rb�ltek a kardok! Most egyenes�tik �ket!

– Akkor l�ndzs�val t�madjunk! – pattogott Torzonborz.

– A l�ndzs�kba most faragj�k az �j nyelet! – ny�sz�rg�tt a hadvez�r.

– Akkor puszta k�zzel t�madunk! – rikkantotta Torzonborz a leveg�b�l.

– A puszta k�zre most csin�lj�k a vaskeszty�ket! – hebegte a hadvez�r.

– Akkor mit tegy�nk? – �rt le a f�ldre Torzonborz.

– K�ldj�k ki a k�met! Addig is n�zzen k�r�l! H�tha tal�l valami gyenge ellens�get! – javasolta a hadvez�r.

Torzonborz egy pillanatig a f�ld�n maradt, elt�prengett, hogy nem g�nyol�dik-e a hadvez�r. De azt�n l�tta, hogy nem, s�t ink�bb remeg! �jra felugrott a leveg�be, nagyot rikkantott.

– Nem rossz! Azonnal j�jj�n ide a k�m!

A k�m besomford�lt, jobbra pislogott, balra pislogott, folyton j�rt a szeme, egy percre sem tudta abbahagyni a k�mked�st.

A hadvez�r kiadta neki a parancsot.

– Jobbra m�sz, balra m�sz, kifigyelsz mindent, kiszagolsz mindent! Fut�s! Egyik l�bad itt, a m�sik ott!

A k�m sir�nkozva jegyezte meg:

– �s a l�? Gyalog menjek? Mindig gyalog? Nem gy�z�m talpaltatni a csizm�mat! �s m�g a m�ltkori k�mked�sem�rt sem kaptam meg a p�nzt!

De az�rt elindult, �s sebesen haladt a v�r fel�, hab�r gyalog ment.

Mikor oda�rt a v�rkapuhoz, r�gt�n �szrevette a kif�ggesztett t�bl�t. K�zelebb somford�lt �s elolvasta: R�g-t�n j�-v�nk! Majd besurrant a nyitott kapun, s k�r�ln�zett a v�rban is. Meglep�dve l�tta, hogy nincs senki, nincs egy l�lek se! Hogy eg�szen biztos legyen a dolg�ban, hangosan meg is k�rdezte.

– Hah�! Nincs itt senki?

F�lelt, de senki sem v�laszolt. Kisurrant a kapun, leakasztotta a t�bl�t, h�na al� csapta, �s mag�val vitte.

Torzonborz �s a hadvez�re hitetlenkedve n�zte a t�bl�t.

– Honnan j�v�nk r�gt�n? Kik j�nnek r�gt�n? Mikor j�nnek r�gt�n? – ugr�lt Torzonborz.

– Azt nem tudom, az nincs ide�rva! – pislogott a k�m. – Csak azt tudom, hogy nincs a v�rban senki! M�g meg is k�rdeztem!

– Pomp�s, pomp�s! Nagyszer� – pattogott Torzonborz. – Akkor elfoglaljuk a v�rat! Nem kell hozz� se kard, se l�ndzsa, se vaskeszty�! Csak l�b! Csak od�ig kell gyalogolni!

– Nincs mindenkinek csizm�ja! – vetette k�zbe a hadvez�r.

De Torzonborz nem t�r�d�tt ilyen apr�s�ggal.

– Akinek nincs csizm�ja, j�jj�n mez�tl�b! Sz�p id� van! Gy�ny�r� id� van! �s m�g gy�ny�r�bb lesz, ha elfoglaljuk az �res v�rat!

Torzonborz m�r a mennyezetet �t�gette a feje b�bj�val, akkor�kat ugr�lt �r�m�ben. De nem el�g, hogy ugr�lt, dalolt is, harsogva, b�mb�lve.

Torzonborz a nagy kir�ly!

Leges – leges – legnagyobb

A h�re a k�rny�ken,

Mint az arany �gy ragyog!

Torzonborz a nagy kir�ly,

Leges – leges – okosabb!

Leg – leg – leg – leger�sebb!

Leg – leg – leghatalmasabb!

Torzonborz a csupa leg!

Mindenb�l a leg – legebb!

Hogyha fel�ll egy sz�kre,

Feje veri az eget!

Mikor befejezte a dalt, le�rt a f�ldre, s �gy ki�ltott.

– Ez legyen az indul�nk! Mindenki ezt �nekelje! Indul�nk van, akkor mire v�runk?! Indul�s! El�re! Roham! Riad�!

A hadvez�r kirohant, felsorakoztatta a hadsereget. Akinek nem volt csizm�ja, azt h�tra�ll�totta, a legels�k meg egy hatalmas falt�r� kost cipeltek, mivel nem volt m�s fegyver a rakt�rban.

Torzonborz a sereg �l�re �llt, s nagyokat ugrott el�re. A sereg k�vette ny�gve, izzadva �s f�l l�bon s�ntik�lva. Azok ny�gtek �s izzadtak, akik a falt�r� kost cipelt�k, s azok s�ntik�ltak, akik mez�tl�b mentek, mivel belel�ptek egy t�sk�be.

Ha ny�gve is, ha s�ntik�lva is, de m�gis el�rtek a v�r k�rny�k�re. Egy domb m�g�tt meg�lltak, Torzonborz elk�rte a t�vcs�vet a hadvez�rt�l, �s n�zegette az �res v�rat. Majd eldobta a t�vcs�vet �s h�traki�ltott.

– �res, �res! Nincs senki! Hu-hu-hu! Roham!

De senki se rohant. A katon�k le�ltek a f�ldre, elheveredtek a f�ben, a mez�tl�basok a t�sk�ket piszk�lt�k ki a talpukb�l.

Torzonborz borzaszt� m�rges lett. R�juk ord�tott.

– Mi van? S�ketek vagytok?! Azt mondtam, hogy roham!

A hadvez�r v�gign�zett az elpilledt seregen, s �vatosan ezt tan�csolta Torzonborznak:

– Nem lehetne k�szva? Sosem �rt az �vatoss�g! Sz�p lassan odak�szunk azokhoz a bokrokhoz meg f�khoz. Ott megpihen�nk! Ut�na tov�bbk�szunk! Id� van! Minek rohanni? Ebben a melegben m�g napsz�r�st kap az ember.

Torzonborz is v�gign�zett a liheg�-piheg�, t�sk�t piszk�l� hadseregen.

– Helyes! Ir�ny a bokor! Sz�p lassan k�szva, ut�nam!

A hadsereg lassan elk�szott a bokrokig, ott �jra elheveredett, beh�z�dva az �rny�kba.

Egy f�vez�r nem eszik tejbegr�zt!

S�s� �gy sz�lt a kiskir�lyfihoz.

– F�vez�rt, add ki a parancsot!

A kiskir�lyfi fel�llt a szikl�n, �s kiadta a parancsot.

– C�l: a bokor! T�z!

S�s� igaz�n j� hadsereg volt, egy pillanat alatt kital�lta, hogy mivel l�d�zz�n! Felny�lt a f�ra vadk�rt��rt, �s val�s�gos bombaz�porral �rasztotta el a bokrokat. Majd mikor a kiskir�lyfi kiadta az �jabb parancsot, hogy roham, S�s� f�lelmetesen b�mb�lve, f�st�t ok�dva rohamra indult.

– Hurr�! C�l! T�z! Roham! �sd-v�gd, nem ap�d! Csak a fej�t, hogy meg ne s�ntuljon! Csin-bumm! Piff-puff! Kard-ki-kard! Szuronyt szegezz! �llj vagy l�v�k!

Z�gtak, sz�lltak a vadk�rt�k, gomolygott a f�st, zengett, harsogott a csataki�lt�s. A bokorban nagy lett a riadalom. Kapkodt�k a fej�ket a vadk�rte el�l. A hadvez�r felny�g�tt, mikor telibe tal�lta egy vadk�rte.

– Csodafegyver!

Torzonborz idegesen k�rdezgette a nagy b�mb�l�sben, �s nem mert ugr�lni, mert f�lt, hogy eltal�lj�k.

– Mi ez? Mi ez?

A hadvez�r f�lelt, majd �gy sz�lt.

– Ahogy a szakkifejez�sekb�l kiveszem, ez egy roham! Ahogy a l�ved�kek ir�ny�b�l megsaccolom, �ppen fel�nk tart! Jaj! Fedez�kbe! Hazudott a k�m! Bes�t�ltunk a csapd�ba! Hol a k�m? Megny�zni!

De a k�m is �szrevette, hogy itt valami nincs rendj�n! S azt is j�l tudta, hogy � lesz a b�nbak! �ppen ez�rt oldalt elsompolygott a legsz�ls� bokorig, ott kilesett �s kisuttogott, �s �vatosan feltartotta a kez�t.

– Megadom magam! �n csak egy egyszer� k�m vagyok!

De vagy t�l halkan mondta, vagy nagy volt a csatazaj, mert nem hallotta meg senki, s�t egy elt�vedt vadk�rte pont fejbe tal�lta! A k�m visszab�jt a bokorba, �s csendben maradt.

A kiskir�lyfi v�gigszaladt a bokrok ment�n, kipirult arccal bele-belesz�rt mindegyikbe vessz�karj�val, s cseng� hangon ki�ltozott.

– Legy�ztelek! Add meg magad!

S rohant tov�bb.

A bokrokb�l el�j�ttek Torzonborz katon�i, felemelt�k a kez�ket, a hadvez�r egy feh�r zsebkend�t lobogtatott, vagyis megadt�k magukat.

Ekkor �rt oda S�s� is, �s roppantul csod�lkozott, mikor megl�tta a felemelt kez� hadsereget.

– H�t ti? Kik vagytok? Hogy ker�ltetek ide?

Mikor a hadvez�r megl�tta S�s�t, �gy vacogott a foga, hogy alig tudott besz�lni.

– Megadjuk ma-ma-ma…

S�s� legyintett, hogy hagyja abba, majd k�v�ncsian ben�zett a bokrok m�g�.

– Vagytok m�g?

Ekkor el�b�jt Torzonborz is, toporz�kolt, a haj�t t�pte.

– �n vagyok Torzonborz! A legnagyobb, a leger�sebb, a leg…

– J�l van! – intette le S�s�. – Megadod magad vagy l�jek?

– Megadom! – vacogott Torzonborz.

S�s� a kiskir�lyfi ut�n ki�ltott, aki m�r a legsz�ls� bokorn�l j�rt, kardj�val belesz�rt, mire el�sompolygott a k�m is feltartott k�zzel. A kiskir�lyfi nem vette �szre, mert �ppen visszafordult a ki�lt�sra.

– Mit akarsz, h� hadseregem?

– Iz�! – mondta S�s� zavartan. – Gyere ide, f�vez�r, n�zd, igazi ellens�get fogtunk!

A kiskir�lyfi odament, �s � is nagyon elcsod�lkozott.

– Megadt�k magukat? Igaz�ndib�l? Mindny�jan? �ljen! Gy�zt�nk! Mit csin�ljunk vel�k?

S�s� n�zegette a remeg� katon�kat, a vacog� Torzonborzt, s a foga k�zt mormogott.

– Legel�sz�r is meg k�ne mosdtani �ket!

Ekkor el�l�pett a hadvez�r, a kez�ben lev� feh�r zsebkend�re mutatott.

– Ez egy feh�r z�szl�! Vagyis mi most hadifoglyok vagyunk! A nemzetk�zi szab�lyok �rtelm�ben nem eshet b�nt�d�sunk! Orvosi ell�t�st k�r�nk �s kosztot!

A kiskir�lyfinak tetszett a feh�r z�szl�, mag�hoz vette, azut�n t�prengve s�t�lt fel-al�, ahogy egy j� f�vez�rhez illik. Majd meg�llt, �s �gy sz�lt a hadsereg�nek, vagyis S�s�nek.

– Nem szeghetj�k meg a nemzetk�zi szab�lyokat! Vigy�k �ket a v�rba!

A hadvez�r h�zelegve mondta a kiskir�lyfinak.

– J� f�vez�r vagy! Betartod a szab�lyokat!

De S�s� r�mordult.

– Ne h�zelegj! �llj a sorba! Hallott�tok, mit mondott a f�vez�r! Kett�s oszlopba �lljatok, �s ir�ny a v�r! Ott majd kaptok orvosi ell�t�st! Egy-kett�, bal-jobb! F�ldieper, mogyor�, uzsonn�ra az a j�!

A hadifoglyok sorba �lltak, de Torzonborz m�ltatlankodva csapott a mell�re.

– �n is? �n kir�ly vagyok!

De S�s� leintette.

– Hadifogoly vagy! Ter�d is vonatkozik a feh�r zsebkend�! Ne mondjam m�g egyszer! Indul�s! F�ldieper, vadk�rte, egyenest menj, ne k�rbe!

A hadifoglyok elindultak, h�tul ballagott S�s� �s a kiskir�lyfi. A kiskir�lyfi m�g most sem tudta elhinni, hogy igazi h�bor�ban igaz�n gy�ztek, �s igazi hadifoglyokat ejtettek. Gy�ny�rk�dve n�zte a baktat�kat, s boldogan suttogta.

– Gy�zt�nk! �s saj�t hadifoglyunk van!

S�s� vele egy�tt �rvendezett.

– Saj�t! �s azt csin�lunk vel�k, amit akarunk! Te vagy a legjobb hadvez�r, aki alatt hadsereg voltam!

Be�rtek a v�rudvarba, S�s� meg�ll�totta a menetet, el�j�k l�pett, �s �gy sz�nokolt nekik.

– Most k�vetkezik az orvosi ell�t�s! Friss leveg�n fels�pritek az udvart! Meg let�rlitek a port, meg a sok bacilust! De ragyogjon �m minden, mint a hajnali �g! A sepr�k ott vannak a sarokban!

A foglyok k�zbe fogt�k a sepr�ket, �s savany� k�ppel, �mm�l-�mmal sepregettek, csapkodt�k a port.

A kiskir�lyfi n�zte �ket, majd odasz�lt S�s�nek.

– Mi�rt ilyen szomor�ak ezek?

S�s� �jra r�f�rmedt a sepreget�kre.

– Nem b�rom n�zni azt a szomor�, savany� k�peteket! �nekeljetek!

– Mit �nekelj�nk, S�rk�ny �r? – k�rdezte Torzonborz al�zatosan.

– S�s� a nevem! Megengedem, hogy ti is �gy h�vjatok! �s a sepr�n�t�t �kelj�tek! – adta ki a parancsot S�s�. Majd pattog�san vez�nyelt.

– Egy-k�t-h�r-n�gy! Rajta!

A hadifoglyok r�zend�tette a sepr�n�t�ra.

Sepr�, sepr�, ny�rfasepr�,

ak�cny�l �s ny�rfa�g!

Hej, ne t�rd a tenyeremet,

hej, legy�l kicsit puh�bb!

Jobbra csapok, balra csapok,

ett�l csak �gy sz�ll a por!

Szemem cs�pi, orrom viszket,

ahov� a por hatol!

Ha t�ssz�g�k, m�gis seprek,

mint akit hajt egy szent l�z,

egy gondolat hajt el�re:

tiszta udvar, tiszta h�z!

Sepr�, sepr�, ny�rfa sepr�,

ak�cny�l �s ny�rfa�g!

Haj, ne t�rd a tenyeremet,

haj, legy�l kicsit puh�bb!

H�t ahogy �gy �nekeltek, meg sepregettek, t�volb�l trombitasz� hallatszott. S�s� f�lelt, majd felrikkantott.

– Megj�ttek a sz�retel�k!

S mikor a kapun bet�dultak a sz�retel�k, elki�ltotta mag�t.

– Sepr�vit�zek, sorakoz�!

A sepr�vit�zek felsorakoztak, a sz�retel�k meg�lltak, �s �multak-b�multak.

– Kik ezek? – csod�lkozott a kir�ly.

– Hadifoglyok! – mondta S�s�. – Most kapj�k az orvosi ell�t�st nemzetk�zi m�rtekben!

– Micsoda? – k�rdezte a kir�ly. – Besz�lj �rtelmesen!

– Majd a f�vez�r elmondja a t�bbit! �rtelmesen! – mutatott S�s� a kiskir�lyfira.

A kiskir�lyfi az apja el� �llt, �s kipirult arccal, de cseng� hangon �gy sz�lt.

– H�bor�ztunk, csat�ztunk �s gy�zt�nk! �n voltam a f�vez�r, S�s� volt a hadsereg!

A kir�ly h�mm�g�tt, meg csod�lkozott, meg a fej�t r�zta, majd elismer�en ezt d�nny�gte.

– Nah�t! Ennyit hadifoglyot m�g �n se ejtettem! Hm. �s te volt�l a f�vez�r! Hm. Megl�tszik, hog az �n fiam vagy! B�szke vagyok r�d!

Majd S�s�re n�zett.

– �s r�d is b�szke vagyok!

Na, lett nagy �ljenz�s, meg kalapdob�l�s, meg gratul�l�s! M�g a hadifoglyok is elismer�en b�logattak, hogy ami igaz, az igaz, ez nagy gy�zelem volt! S�s� irult-pirult, hiszen �t m�g sose �ljenezt�k meg ennyien!

A kiskir�lyfi csillog� szemmel n�zett az �ljenz�kre. A Dada odafutott hozz�, �s agg�dva k�rdezte.

– Nem vagy �hes, lelkecsk�m? Nem enn�l egy kis tejbegr�zt?

A kiskir�lyfi �n�rzetesen v�laszolt, hallotta mindenki.

– Egy f�vez�r nem eszik tejbegr�zt!

M�g sok�ig �rvendeztek, dics�rt�k a f�vez�rt �s S�s�t, �s nem volt senki boldogabb a vil�gon, mint a kiskir�lyfi �s S�s�, a s�rk�ny!

Folyt. k�v.