Volt egyszer egy kir�ly, volt annak egy nagyon sz�p l�nya, Ibolya, meg egy m�sodik feles�ge. A mostoha boszork�ny volt, �s nem szerette a l�nyt sohasem.

Egyszer azt mondja az ur�nak:

– Ezt a l�nyt f�rjhez kellene adni, de csak olyan leg�nyhez adom, aki ki�llja a h�rom pr�b�t.

Mentek sokan n�zni Iboly�t, de senki sem tudta megkapni, mert senki sem �llta ki a h�rom pr�b�t.

Meghallotta ezt a szomsz�d kir�ly, azt mondja a fi�nak, R�zs�nak:

– Eredj, n�zd meg azt az Iboly�t, ha szereted, vedd el. Ismerem az apj�t, j� ember.

Felk�sz�lt a kir�lyfi, elment sz�tn�zni. Legel�sz�r is a kir�lyl�nnyal besz�lt:

– Hozz�m j�ssz-e, sz�vem szerelme?

– Jaj, ne k�rj meg – v�laszolta Ibolya –, mert a gonosz mostoh�m h�rom k�rd�st int�z hozz�d, s ha azt nem tudod megfejteni, v�ged.

De nem ijedt meg R�zsa. Bement a kir�lyhoz, megk�rte Ibolya kez�t. A boszork�ny is bement, �s azt mondta:

– Ha a h�rom pr�b�t ki�llod, akkor elviheted Iboly�t, m�sk�ppen nem. Az els� pr�ba: l�tod azt a nagy hegyet ott? Azt elhordod onnan, a hely�t sz�l�vel be�lteted, lesz�reteled, sz�p piros bor�b�l holnap k�stol�t hozol.

Elment R�zsa nagy b�san, egyenest Iboly�hoz.

– No, min b�sulsz? – k�rdi t�le a l�ny.

– Jaj, nem tudom megtenni, amit a mostoh�d k�r, akkor pedig nem leszel az eny�m! Azt mondta, azt a nagy hegyet az �jszaka hordjam el, a hely�t �ltessem be sz�l�vel, sz�reteljem le, holnap d�lben sz�p piros bor�val tisztelegjek n�la!

– Csak ez a baj? – mondja Ibolya. – Akkor csak fek�dj le nyugodtan, kelj fel hat �rakor reggel, �lt�zz fel, �gy gyere hozz�m!

Lefek�dt R�zsa, m�snap reggel, mikor felkel, �s kin�z az ablakon, nem l�t hegyet sehol sem, de l�tja a sz�l�t. Fel�lt�zik, megy Ibolya szob�j�ba. Ibolya tartja a kez�ben az �veg piros bort.

– Itt van, vidd a V�nasszony szob�j�ba, add oda neki!

Mikor a V�nboszork�ny megl�tta, hogy R�zsa hozza a bort, a m�regt�l majd megpukkad, de az�rt azt mondja:

– Ez m�r id�ig j�l van. De l�tod azt a nagy erd�t? Kiv�god a f�j�t, �lbe rakod, a f�ldet felsz�ntod, beveted, holnap reggel sz�p kal�cs�val tisztelkedel n�lam! – Elment R�zsa nagy b�san Iboly�hoz:

– M�sodik k�v�ns�ga any�dnak, hogy ezt a s�r� erd�t kiv�gjam, a f�j�t csom�ba rakjam, a f�ldet felsz�ntsam, bevessem b�z�val, holnap reggel b�zakal�ccsal tisztelkedjem n�la.

– H�, csak ennyi a baj? – mondja Ibolya. – Fek�dj le, reggel kelj fel hat �rakor, gyere be hozz�m.

R�zsa lefek�dt. Mindj�rt reggel kin�z az ablakon, l�tja, hogy m�r csak tarl� van a f�ld�n. Fel�lt�zik, bemegy Iboly�hoz, h�t ott van a sz�p kal�cs.

Azt mondja Ibolya:

– Vigyed a V�nasszonynak!

Mikor megl�tta a V�nasszony a sz�p kal�csot, elfogta a m�reg. Azt gondolta mag�ban: „No meg�llj, csak v�rj�l, v�rj�l, majd a harmadik parancsot tedd meg, tudom, v�ge lesz az �letednek!” Azt�n fennsz�val azt mondja:

– Van nekem h�rom parip�m, ha meg tudod nyergelni, ti�d lesz Ibolya!

Elment nagy b�san R�zsa Iboly�hoz, mondja neki:

– Most seg�ts�l, kedves Iboly�m!

– Mit parancsolt most az a gonosz asszony?

– Azt mondta, van neki h�rom parip�ja, ha meg tudom nyergelni, csak �gy leszel az eny�m.

– Jaj, kedvesem! – mondja Ibolya –, ez lesz a legnehezebb! Az els� paripa az ap�m lesz – a Boszork�ny �tvar�zsolja parip�v� –, az ap�mat egy kicsit k�m�lheted, � nem oka semminek; a m�sodik lesz a gonosz mostoh�m, zaklasd, kergesd meg, �neki nem �rt, hogy a harmadik ki lesz, k�nnyen kital�lhatod, a sz�vedre b�zom!

R�zsa megindult az ist�ll� fel�, kivezette az �reget, fel�lt a nyeregbe, egyet fordult vele, lesz�llott r�la, bevezette az ist�ll�ba.

Azut�n kivezette a V�nboszork�nyt, fel�lt a h�t�ra, j�l megnyergelte, j�l megsarkanty�zta. Mikor m�r nem tudott menni, lesz�llott r�la, bevezette az ist�ll�ba.

– No, v�n kutya – mondta neki –, kellett ez neked?

Kivezette a harmadik parip�t, gy�ng�den r��lt, egyet fordult vele, bevezette az ist�ll�ba, selyemkend�j�vel v�gigt�r�lte, azut�n hazament. M�snap elment Iboly�hoz. Mondja neki Ibolya:

– Letelt a h�rom pr�ba, de az�rt m�gsem adnak neked!

– Akkor megsz�ktetlek! – mondja R�zsa.

– De �szrevesznek – mondja Ibolya.

– Ker�t�nk egy t�t – mondja R�zsa –, megsz�rjuk a kez�nket, h�rom-h�rom csepp v�rt cs�p�gtet�nk az asztalra, m�g az fel nem sz�rad, ha ki�ltja nev�nket a mostoha, felelnek azok r�.

Ahogy mondt�k, �gy cselekedtek, avval elsz�ktek. Egyszer csak ki�ltja a V�nboszork�ny:

– R�zsa! Ibolya!

– Itt vagyok, itt vagyok! – felelnek r� a v�rcseppek.

Megnyugodott a V�nboszork�ny, lefek�dt �jra. Ezalatt m�r messzire �rt R�zsa meg Ibolya.

Egyszer azt mondja Ibolya:

– N�zz h�tra, �g a f�lem, �gy hallom, ap�m j�n.

H�tran�z R�zsa, h�t az �reg ment ut�nuk, sz�l alakj�ban. H�travetett R�zsa egy f�s�t, olyan erd� kerekedett a h�ta m�g�tt, hogy mikor kijutott az �reg az erd�b�l, �k m�r hetedh�t orsz�gon t�l voltak.

Egyszer megint sz�l Ibolya:

– N�zz h�tra, megint itt az ap�m!

Visszan�z R�zsa.

– M�r itt van – mondja – a nyomunkban! – H�travetett egy bont�f�s�t, kerekedett olyan v�z abb�l, hogy az �reg nem mert nekimenni, visszat�rt, az �regasszony j�l elverte.

Kapta most az asszony a sepr�nyelet, r��lt.

Mondja egyszer Ibolya R�zs�nak:

– N�zz h�tra, viszket a fejem, most a V�nboszork�ny j�n. Hanem te itt t�v� v�ltozol, �n meg kacsa leszek benned.

�gy is lett. Mire a boszork�ny oda�rt, akkorra Ibolya v�gan �szott a t�ban. De nem az�rt volt boszork�ny a Boszork�ny, hogy meg ne tudja, hogy kicsoda az ott a v�zen. Lesz�llott a sepr�r�l, belement, a t�ba.

– Na, meg�llj, cs�f l�ny! – mondja –, majd megfoglak �n most!

De Ibolya tudta, hogy mit akar a mostoha, beljebb �szott a t�ba, ahol legm�lyebb volt, azt�n hirtelen Ibolya kisz�llott, visszav�ltozott l�nny�, R�zs�t leg�nny� v�ltoztatta, felkapta a s�pr�t, elmentek vele, meg sem �lltak R�zsa birodalm�ig. A V�nasszony pedig hazament, j�l elverte a V�nembert otthon.

– Te vagy az oka, hogy ilyen a l�nyod! – mondta.

Az �reg erre meg�tkozta a l�ny�t, hogy R�zsa felejtse el.

H�t amint megy R�zsa meg Ibolya, azt mondja Ibolya:

– Eredj te el�re, �n csak az ap�d h�z�ig megyek. Ha kellek, elj�tt�k �rtem, majd �n addig k�db�l palot�t �p�tek.

Elindult h�t R�zsa egyed�l.

Az apja �ppen a kapuban �lt.

– Ugyan, hol j�rt�l, merre j�rt�l, hogy ilyen sok�ig odavolt�l? – k�rdi a fi�t�l.

De az elfelejtett mindent, nem tudott sz�lni semmit se.

– No j�, hogy haza�rt�l. Megh�zas�tlak, holnap lesz a lakodalom! – mondja az apa.

– J�l van, �desap�m, itt is az ideje!

M�snap j�ttek is a lakodalmasok. Ibolya l�tta a menetet, azt mondja egy koldusnak:

– Nektek adom a palot�t, ha ki�ltj�tok, amit �n mondok.

De a koldusok azt mondt�k, hogy nem vesztik el hivatalukat �rte. De volt ott t�z cig�nygyerek is, Ibolya azoknak mondta.

– Ki�ltjuk mi, kisasszony! – felelt�k a cig�nygyerekek.

– No, ha ki�ltj�tok, ti�tek lesz az a sz�p palota! Majd elmondom el�ttetek, mit kell mondani, ti meg csak kiab�lj�tok ut�nam!

H�t mikor oda�r R�zsa a menyasszony�val, ki�ltja is a t�z gyerek:

– Ne feledkezzenek a szeg�ny �rv�rul, mint elfeledkezett R�zsa Iboly�r�l!

Ekkor jutott esz�be R�zs�nak, hogy neki Iboly�ja van. Mindj�rt otthagyta a menyasszony�t. Iboly�hoz szaladt, a menyasszony pedig a v�leg�ny�hez, mert annak is volt m�sik v�leg�nye, akit szeretett, R�zs�hoz csak az�rt akart f�rjhez menni, mert gazdag volt.

Azt�n mindny�jan megesk�dtek, a menyasszony a v�leg�ny�vel, R�zsa meg Iboly�val. A cig�nyoknak pedig ott maradt a nagy palota, meg�r�ltek neki, mert semmif�le ivad�kuknak sem volt olyan. Lefek�dtek benne, �s �jf�l fel� azon veszik magukat �szre, hogy nagyon f�znak, a csillagokat l�tj�k a fej�k felett, alattuk pedig a z�ld f�vet, mert a palota k�db�l volt, �s elp�rolgott.

– No, m�g �gy sose csaptak be benn�nket! – mondt�k egym�snak. Nem is tudtak volna a l�bukon meg�llni, ha h�rom l�buk nem lett volna; sz�gyenlet�kben vil�gnak mentek, az�rt nincs most h�roml�b� cig�ny.