Volt egyszer a vil�gon, m�g az �perenci�s-tengeren is t�l, egy szeg�ny ember meg egy szeg�ny asszony. Volt nekik h�rom l�nyuk meg egy kis malacuk. Mikor a malacot m�r j�l meghizlalt�k, vagy ahogy mondt�k, annyira, hogy k�tujjnyi zs�r volt a h�t�n, meg�lt�k. A h�s�t felrakt�k a f�stre, a g�mb�c�t, pedig felk�t�tt�k a padl�son a legels� gerend�ra, a szelemenre. �t�j�knek csak annyi volt a kis malac h�sa, mint egy eperszem. M�r az orja, ny�lja, feje mind elfogyott. Egyszer a szeg�ny asszony r��hezett a g�mb�cre, azt mondja h�t a leg�regebb l�ny�nak:

- Eredj csak fel, l�nyom, a padl�sra, akaszd le a szelemen gerend�r�l azt a kis g�mb�c�t, f�zz�k meg.

Felmegy h�t a l�ny a padl�sra; amint a szelemenr�l le akarja v�gni a g�mb�c�t, csak azt mondja az neki:

- Hamm, mindj�rt bekaplak - S nem tr�f�lt, hanem igaz�n bekapta.

Lest�k, v�rt�k odalenn a l�nyt a g�mb�ccel, hogy j�n-e v�gre. De biza nem haladt. Azt mondja h�t az asszony a k�z�ps� l�ny�nak:

- Eredj csak fel, l�nyom, a n�n�d ut�n, mondjad neki, hogy hozza azt a kis g�mb�c�t.

Felmegy h�t a m�sik l�ny is, sz�tn�z a padl�son, de nem l�tja sehol n�nj�t. Azzal odamegy a k�m�ny mell�, s le akarja v�gni a kis g�mb�c�t, de az azt mondja neki:

- M�r a n�n�d lenyeltem, hamm, t�ged is bekaplak!

Azzal sz�pen bekapta.

Odalenn csak lesi, csak v�rja a szeg�ny asszony a l�nyokat. Mikor azt�n megsokallta a v�rakoz�st, azt mondja a legkisebb l�ny�nak:

- Eredj csak fel, l�nyom, hidd le m�r a n�n�idet; azok az isten n�lk�l val�k bizonyosan az aszalt meggyet szemelgetik.

Amint felmegy a kisl�ny a padl�sra, azt mondja neki a kis g�mb�c:

- M�r k�t n�n�d elnyeltem, hamm, t�ged is bekaplak!

S bekapta azt is.

Az asszony m�r nem tudta mire v�lni, hogy hol maradnak azok a l�nyok oly sok�. Felment h�t a ny�jt�f�val, hogy majd leh�vja �ket, de �gy, hogy nem k�sz�nik meg, mert elh�nyja a h�tukon a b�rt. Amint felment, azt mondja neki a kis g�mb�c:

- H�rom l�nyod m�r bekaptam, hamm, t�ged is bekaplak!

Azzal �gy bekapta, hogy m�g a kisujja se l�tszott ki.

Azt�n a gazda, a szeg�ny ember is, mikor m�r elunta v�rni a l�nyait meg a feles�g�t, felment a padl�sra. Amint odamegy a k�m�ny mell�; azt mondja neki a kis g�mb�c:

- H�rom l�nyod, feles�ged m�r bekaptam, hamm, t�ged is bekaplak!

�s nem teket�ri�zott sokat, hanem �zibe bekapta; de a rossz k�cmadzag m�r nem b�rt meg �t embert, hanem elszakadt, a kis g�mb�c, pedig leesett; azut�n, hogy felt�p�szkodott, elkezdett gurulni, s gurult, gurult a gar�dicson a f�ldre.

Amint a kiskapun kigurult, kinn az utc�n el�tal�lt egy csoport kasz�l� embert, s azt az eg�sz csoportot is mind egy sz�lig bekapta.

Azzal gurult, gurult tov�bb. Az orsz�g�ton el�tal�lt egy regemen katon�t. Azokat is minden bag�zsit�l egy�tt bekapta. Megint gurult tov�bb. Nem messzire onnan, az �rokparton egy kis kan�szgyerek legel tette a cs�rh�t. A diszn�k szertesz�jjel cserk�sztek, a kis kan�szgyerek, pedig ott �lt az �rokparton, s a b�csi bicsk�j�val kenyeret, szalonn�t evett. Odamegy a kis g�mb�c a kis kan�szgyerekhez is, s azt mondja neki:

- M�r h�rom l�nyt apjost�l-anyjost�l, meg egy csoport kasz�s ember egy regement katon�val egy�tt bekaptam, hamm, t�ged is bekaplak!

Hanem amint be akarta kapni, a b�csi bicska megakadt a kis g�mb�c sz�j�ban, az azt�n kihas�totta. Csak �gy �z�nl�tt ki bel�le a sok katonas�g meg a sok ember. Azut�n ment mindenki a maga dolg�ra; a kis g�mb�c�t, pedig otthagyt�k az �rokparton kirepedve.

Ha a kis g�mb�c�t a kis kan�sz b�csi bicsk�ja ki nem has�totta volna, az �n kis mes�m is tov�bb tartott volna!