15. fejezet

A hatodik bolygó tízszerte nagyobb volt. Egy öregúr lakott rajta, és óriási könyveket írt.

- Hohó! Itt egy kutató! - kiáltott föl, amikor megpillantotta a kis herceget.

A kis herceg leült az íróasztal szélére. Egy kicsit lihegett. Annyit utazott már!

- Honnét jössz? - kérdezte tőle az öregúr.

- Mi ez a nagy könyv? - kérdezte a kis herceg. - Mit csinál itt uraságod?

- Geográfus vagyok - felelte az öregúr.

- Mi az, hogy geográfus?

- Tudós, aki tudja, hol vannak a tengerek, folyamok, városok, hegyek és sivatagok.

- Ó, ez nagyon érdekes - mondta a kis herceg. - Végre egy igazi mesterség!

Körülpillantott a geográfus bolygóján. Ilyen fölséges bolygót még sosem látott.

- Hát ez nagyon szép - mondta. - Óceánok is vannak rajta?

- Azt én nem tudhatom - felelte a geográfus.

- Ó! - mondta a kis herceg csalódottan. - És hegységek?

- Azt én nem tudhatom - ismételte a geográfus.

- És városok és folyamok és sivatagok?

- Azt szintén nem tudhatom - felelte a geográfus.

- De ha egyszer geográfus!

- Az igaz - felelte a földrajztudós -, viszont nem vagyok kutató. Kutatóim, sajnos, egyáltalán nincsenek. Hogy jönne egy földrajztudós ahhoz, hogy elinduljon, és számba vegye a városokat és folyamokat, hegységeket és tengereket, óceánokat és sivatagokat? A geográfus sokkal fontosabb ember annál, semhogy ide-oda kószáljon a világban. Ül a dolgozószobájában, és fogadja a kutatókat. Kikérdezi őket, és lejegyzi emlékeiket. Aztán ha valamelyiknek az emlékeit érdekesnek találja, vizsgálatot indíttat az illető kutató erkölcsi megbízhatóságát illetőleg.

- Hát azt meg miért?

- Azért, mert ha egy kutató hazudnék, annak végzetes következményei lennének a földrajzkönyvekben. Valamint annak is, ha egy kutató többet innék a kelleténél.

- Miért? - érdeklődött tovább a kis herceg.

- Mert aki részeg, az duplán lát. Így a földrajztudós két hegyet tüntetne föl ott, ahol a valóságban csak egy van.

- Ismerek valakit - mondta a kis herceg -, akiből nagyon rossz kutató lenne.

- Lehet. Nos, ha a kutató erkölcsisége kifogástalannak bizonyul, következik fölfedezésének a megvizsgálása.

- Elmennek megnézni?

- Nem, nem. Az túl bonyodalmas lenne. hanem fölszólítják a kutatót, hogy szolgáltasson bizonyítékokat. Ha például egy nagy hegy fölfedezéséről van szó, megkívánják tőle, hogy mutatóba szép, nagy köveket hozzon belőle.

Hirtelen izgalom vett erőt a geográfuson.

- De te, te nagyon messziről jöttél! Te kutató vagy! Írd le nekem a bolygódat!

Azzal fölütötte lajstromkönyvét, és hegyezni kezdte a ceruzáját.

A kutatók elbeszéléseit ugyanis először ceruzával jegyzik le. Megvárják, míg bizonyítékokat szolgáltat, és csak akkor következik a tintával való lejegyzés. - Nos? - kérdezte a tudós.

- Ó! - mondta a kis herceg. - Az én bolygóm egészen apró, nincs rajta semmi különös. Van három vulkánom; kettő működik, egy kialudt. Bár sosem lehet tudni.

- Sosem lehet tudni - mondta a geográfus.

- Egy virágom is van.

- A virágokat nem jegyezzük föl - mondta a geográfus.

- Miért nem? Hiszen az a legszebb rajta!

- Mert a virágok múlékonyak.

- Mit jelent az, hogy "múlékony"?

- A földrajzkönyvek - mondta a földrajztudós - a világ legértékesebb könyvei. Nem avulnak el soha. Fölöttébb ritkán fordul elő, hogy egy hegy megváltoztassa a helyét. Fölöttébb ritka dolog az is, hogy egy óceánnak kiapadjon a vize. Mi csak örök dolgokat írunk le.

- De a kialudt vulkán egyszer csak működni kezdhet - szólt közbe a kis herceg. - Mit jelent az, hogy "múlékony"?

- Számunkra teljességgel mindegy, hogy egy vulkán kialudt-e, vagy működik - felelte a geográfus. - Nekünk csak a hegy számít. Az pedig nem változik.

- De mit jelent az, hogy "múlékony"? - makacskodott a kis herceg, mert ha egyszer föltett egy kérdést, nem tágított tőle soha többet.

- Azt jelenti, hogy előbb-utóbb megsemmisül.

- Az én virágom előbb-utóbb megsemmisül?

- Úgy bizony.

"Múlékony a virágom - gondolta a kis herceg -, s mindössze négy tüskéje van, hogy a világtól védekezzék! És én magára hagytam otthon!" Most érzett először valami lelkifurdalás-félét. De nyomban összeszedte magát.

- Mit tanácsol uraságod? - kérdezte. - Milyen bolygót látogassak meg!

- A Földet - felelte a földrajztudós. - Jó híre van...

A kis herceg útra kelt, de közben egyre a virágjára gondolt.