Egy csillag, amely fényesebben ragyog a többinél

104 éve született Antoine de Saint-Exupéry, a Kis herceg szülőatyja, az író, humanista, pilóta, technikai újító, akit a francia kormány post mortem Becsületrenddel tüntetett ki és aki szeretetteljes értékrendjével nemcsak a francia nép, de az egész emberiség példaképévé vált.

"A nagyok semmit sem értenek meg maguktól, a gyerekek pedig belefáradnak, hogy örökös-örökké magyarázgassanak nekik."

Antoine de Saint-Exupéry Lyonban látta meg a napvilágot Jean de Saint-Exupéry és Marie Boyer de Fonnscolombe gyermekeként. Édesapja korai halála után mélyen vallásos özvegy édesanyjára hárult Antoin és négy testvérének felnevelése. A római katolikus szemlélet, melyben felcseperedtek, Antoine gondolkodásmódját egész életére meghatározta. Mindemellett már kisfiúként a repülés szerelmese volt, "feltalált" egy repülő biciklit és elhatározta, hogy egy napon pilóta lesz.

Az író-pilóta

Saint-Exupéry Lyonban, majd egy svájci kollégiumban tanult, ahol 1914-ben Egy kalap története című dolgozatával elnyerte az év legjobb pályázatáért járó díjat. Érettségi után 1921-ben bevonult a Strassbourgban állomásozó 2. vadászrepülő ezredhez katonának, késõbb Casablancában és a Le Bourget reptéren teljesített szolgálatot. 1925-ben kiadták első elbeszélését, a Pilótát. 26 éves korától valóban pilótaként dolgozott az első francia légitársaság alkalmazottjaként, majd néhány évvel később ő lett a szaharai állomás vezetője. Eltűnt, lezuhant gépek felkutatásával foglalkozott, sok pilótatársa köszönhette (ahogy a barátai nevezték Saint-Ex-nek) az életét. 1928-ban megjelent első regénye a Déli futárgép.

Az írói vénával megáldott tehetséges Exupéry-kapitány élete a következő években gyökeresen megváltozott: kinevezték az Aeroposta Argentína légitársaság igazgatójává, 1931-ben pedig Agayban feleségül vette Consuelo Suncint. Repülőgépével bejárta az egész világot, erről legátfogóbban az Éjszakai repülés c. könyvében olvashatunk, amely művéért a legrangosabb irodalmi díjjal, a Prix Féminával tüntették ki hazájában.

Balesetek a sivatag felett

1935-ben díjat tűztek ki a Párizs-Saigon közötti légi út megtételének világrekordjára, amelyre megszállott pilóta lévén Saint-Exupery azonnal benevezett. Nekivágott a nagy útnak, ám egy szerencsétlen műszaki hiba folytán a gép a Líbiai-sivatag fölött lezuhant. A fiatal író szerencsével határos módon túlélte a becsapódást, ám napokig élelem és víz nélkül tengődött a homoktengerben, mígnem egy arra járó karaván rátalált az akkor már alig élő kapitányra. Ez az élmény ihlette a későbbiekben leghíresebb művei, így a Kis Herceg és a Citadella megírására is.

1938-ban újabb repülési kísérletbe fogott, ezúttal New Yorkból Punta Arenasba szeretett volna eljutni. Terve ismét is kudarcba fulladt, gépe Guatemala fölött lezuhant. Az égiek ezúttal is megkegyelmeztek neki, hiszen súlyos törésekkel ugyan, de túlélte a balesetet. Lábadozása közben megírta Az ember földjén c. regényét, amellyel elnyerte a francia Akadémia 5000 frankos regénydíját.

A kis herceg

1939 „megszületett” az író legkedvesebb könyve: A kis herceg, amelyet a világ 110 nyelvére fordítottak le és máig a legolvasottabb könyvek egyike. A mű alapját képező erkölcsi tanítás örökérvényű. A történet abban a homoktengerben kezdődik, ahol a Saint-Exupery kapitány nem sokkal korábban majdnem az életét vesztette. A szőke kisfiú messziről, a B-612-es kisbolygóról érkezik a Földre, ahol gyermeki tisztaságával, bájos kérdéseivel és elragadó lényével a felnőtt pilótát ámulatba ejti és elrepíti egy olyan világba, ahol még sohasem járt. Vagy mégis? A kis Herceg megtanulja, hogyan kell élni, hogy mi a jó és mi a rossz, valamint a legfontosabbat: a titkot, miszerint az élet értelme a szeretet. Közös beszélgetéseik által Saint-Exupéry is újra gyermekké válik, megtanulja az elemek és az élet őszinte tiszteletét. Ez a lelki fejlődés csúcspontja, hiszen önzetlenséget, fenntartások nélküli végtelen szeretetet jelent, melyre csak a gyermekek képesek igazán.

Az utolsó repülés

1940-ben a francia légierő vezetője bátorságáért és kötelességtudatért hadikereszttel tüntette ki a kapitányt, majd az év második felétől tartalékos állományba helyeztette. Saint-Exupéry sokat írt ezekben a hónapokban, mégis krízisként élte meg, hogy nem repülhetett többé. Bár felettesei szerették volna, ha nem kockáztatja az életét, saját kérésére felderítő munkát bíztak rá. 1944.július 31-én repülni indult, de gépe már sohasem tért vissza, a Földközi-tenger kéklő hullámai örökre elnyelték utasával együtt. A levegő virtuóza, az aranyszívű pilóta épp olyan hirtelen távozott, és ugyanolyan űrt hagyott maga után, mint kis barátja: a szelíd, kíváncsi, aranyszőke kis Herceg.

"Számomra ez itt a világ legszebb és legszomorúbb tája. Ugyanaz a táj, mint az elõzõ lapon, de még egyszer lerajzoltam, hogy jól lássátok. Itt jelent meg a Földön, s aztán itt tûnt el róla a kis herceg. Tanulmányozzátok figyelmesen, hogy biztosan ráismerjetek, ha egyszer Afrikában utaztok, a sivatagban. S ha netalán arra visz az utatok, kérve kérlek, ne siessetek, idõzzetek el egy kicsit ott, pontosan a csillag alatt. Ha akkor egy gyerek lép hozzátok, és nevet, és aranyhaja van, és nem felel, ha kérdezik: nyilván kitaláljátok, ki az. S akkor aztán legyetek kedvesek, és ne hagyjátok, hogy tovább szomorkodjam: írjátok meg nekem, hogy visszajött..."

Antoine De Saint-Exupery hazatért

2000 nyarán, egy Lockheed Lightning P-38-as repülőgép roncsaira bukkannak Marseille mellett, amiről kiderült, hogy nem más, mint a 60 éve eltűnt író legkedvesebb útitársa. Felderítés közben lőtték le. Mint minden felderítőgép, ez is csak csekély fegyverzettel felszerelt, katapult nélküli gép volt. Saint-Exupery kapitánynak a találatot követően esélye sem volt a menekülésre. A repülő 100 méteres zuhanást követően csapódott a vízbe, ahol azonnal felrobbant. A pilóta testét sohasem találták meg.