Gy�kocska

A Nyuszi tipegett vissza lassan, s riadtan n�zel�d�tt jobbra-balra, mintha elvesztett volna valamit. Alice hallotta, amint mag�ban ezt d�nny�gte:

– Jaj, a Hercegn�, a Hercegn�! Jaj, szeg�ny talpacsk�im, jaj, szeg�ny bund�m, jaj, szeg�ny bajuszom! Annyi szent, hogy kiv�geztet. Jaj, hol is hagyhattam el?

Alice t�st�nt r�j�tt, hogy a Nyuszi a legyez�t meg a feh�r glasz�keszty�t keresi, s � is keresg�lni kezdte, mert megsajn�lta a Nyuszit. Sehol se lelte. Valahov� letette. Ami�ta ki�szott a t�cs�b�l – �gy l�tszik –, minden megv�ltozott k�r�l�tte, s a nagy csarnoknak meg az �vegasztalk�nak meg a par�nyi ajt�nak nem volt se h�re, se hamva.

A Nyuszi hamarosan �szrevette Alice-t, amint ide-oda szaladg�lt.

– H�t te mit csin�lsz itt, Mary1? – ki�ltott r�. – Azonnal rohanj haza, s hozz egy p�r keszty�t meg egy legyez�t. Egy-kett�, szedd a l�bad.

Alice �gy megrettent, hogy esze n�lk�l rohant oda, ahov� a Nyuszi mondta, s meg se pr�b�lta magyar�zni, micsoda t�ved�sr�l van sz�.

– Ez azt hiszi, hogy �n vagyok a szobal�nya – sz�lt Alice, s k�zben csak futott-futott. – Bezzeg fog csod�lkozni, ha megtudja, ki vagyok. Az�rt elhozom neki a legyez�j�t meg a keszty�j�t, csak megtal�ljam.

Alighogy ezt kimondta, egy takaros kis h�z el� �rkezett. A kapuj�n f�nyes r�zlemezre ez volt ki�rva:

DR. NYUSZI ALAJOS

Kopogtat�s n�lk�l bement, f�lrohant a l�pcs�n. Nagyon f�lt, hogy majd tal�lkozni fog az igazi Maryvel, s az kipender�ti, minekel�tte megtal�ln� a legyez�t meg a keszty�t.

„De furcsa – gondolta Alice –, most egy Nyuszi szalasztott el engem. Legk�zelebb majd Dinah is parancsolgat nekem.”

Alice elk�pzelte, hogy-mint lesz ez.

„Alice, siess, s�t�lni megy�nk” – sz�l majd a dad�ja.

„Mindj�rt, dadus – feleli majd � –, csakhogy nekem �riznem kell az eg�rlyukat, am�g Dinah vissza nem t�r, hogy az eg�r ki ne szaladjon. De aligha hiszem, hogy megt�rn�k Dinah-t, ha �gy parancsolgatna.”

Benyitott egy csinos szob�csk�ba. Az ablakn�l asztalka �llott, az asztalk�n pedig – ahogy rem�lte – egy legyez� hevert meg k�t-h�rom icipici b�rkeszty�. F�lkapta a legyez�t meg a keszty�t, s m�r �ppen indulni k�sz�lt, amikor megpillantott egy kis palackot a t�k�r mellett. Ezen ugyan nem volt semmif�le f�l�r�s, hogy: Igy�l meg!, de az�rt � m�gis kih�zta a dug�j�t, s a palackot a sz�j�hoz emelte.

„Ah�nyszor eszem vagy iszom valamit, mindig t�rt�nik velem valami �rdekes – gondolta. – N�zz�k, mi t�rt�nik most. Rem�lem, ism�t megn�v�k t�le, mert m�r roppant bosszant, hogy ilyen icurka-picurka vagyok.”

H�t csakugyan megn�tt t�le, m�gpedig sokkal hamar�bb, semmint v�rta. M�g a fel�t se itta meg annak, ami a palackban volt, s azt �rezte, hogy a feje a mennyezetbe �t�dik, s meg kell hajolnia, hogy el ne t�rj�n a nyakcsigoly�ja. Gyorsan letette a palackot, s �gy t�n�d�tt:

– No, most m�r el�g. Rem�lem, nem n�v�k tov�bb. �gyse f�rek ki m�r az ajt�n. Jaj, csak ne ittam volna annyit!

Csakhogy ezzel a k�v�ns�g�val m�r elk�sett. Alice egyre n�tt, n�vekedett, s nemsok�ra le kellett t�rdelnie a padl�ra. N�h�ny pillanat m�lva m�r nem f�rt el a szob�ban sem. �gy pr�b�lt elhelyezkedni, hogy az ajt�hoz k�ny�k�lt, lefek�dt a f�ldre, m�sik karj�t pedig a tark�ja al� dugta. De m�g egyre n�tt-n�vekedett. V�g�l, mert m�sk�pp m�r nem seg�thetett mag�n, kidugta egyik karj�t az ablakon s egyik l�b�t a k�lyhalyukba. �gy besz�lt mag�ban:

„No, most azt�n egyebet nem tehetek; b�rmi t�rt�nj�k is. Jaj, mi lesz bel�lem?”

Szerencs�j�re a var�zsital hat�sa megsz�nt, s � nem n�tt tov�bb. �gy is roppant k�nyelmetlen helyzetben volt. K�ptelens�gnek tetszett, hogy valaha is kijuthat ebb�l a szob�b�l. Nem csoda, ha szeg�nyk�nek elfacsarodott a sz�ve.

„Mennyivel jobb volt otthon – gondolta szeg�ny Alice. – Ott nem n�ttem, �s nem t�rp�ltem egyik percr�l a m�sikra, ott nem futtattak ide-oda az egetek meg a nyulak. B�rcsak ne b�jtam volna be a Nyuszi barlangj�ba. De az�rt m�gis �rdekes az ilyen �let. Hogy is t�rt�nhetett meg ez velem? Ha azel�tt mes�ket olvastam, azt k�pzeltem, hogy ilyesmi sohasem is t�rt�nt meg, most meg itt vagyok Csodaorsz�g kell�s k�zep�ben. K�nyvet kellene �rni r�lam, igen. �rok is egyet, ha majd nagy leszek. No, most �ppen el�g nagy vagyok – tette hozz� b�san. – M�r ebben a szob�ban se f�rek el. Csakhogy akkor – gondolta Alice – id�sebb se leszek m�r. Ez j�, mert sohase leszek �regasszony, de rossz, mert �r�kk� tanulnom kell. H�t ez sz�rny� lenne.”

– Jaj, te csacsi Alice – fenyegette �nmag�t. – H�t hogy tanulhatn�l itt? Hiszen magad se f�rsz el a szob�ban, hogy f�rn�nek el m�g az iskol�sk�nyveid is?

�gy t�rsalgott �nmag�val Alice, megh�nyva-vetve a lehet�s�geket. N�h�ny perc m�lva azonban hangokat hallott k�nn. Erre abbahagyta a t�rsalg�st, �s f�lelni kezdett.

– Mary, Mary! – ki�ltott valaki k�nn. – Azonnal hozd a keszty�met! Azt�n apr� l�bak tipeg�se hallatszott a l�pcs�n. Alice tudta, hogy a Nyuszi j�tt megn�zni, hol marad, �s �gy reszketett, hogy �sszer�zk�dott t�le a h�z. Eg�szen elfelejtette, hogy most ezerszerte akkora, mint a Nyuszi, �s semmi oka sincs, hogy f�ljen t�le.

A Nyuszi az ajt�hoz �rt, pr�b�lta kinyitni, de mivel az ajt� befel� ny�lt, Alice pedig er�sen nyomta a k�ny�k�vel, a Nyuszi hoppon maradt. Alice hallotta, amint a Nyuszi ezt mormogta mag�ban:

– Akkor k�r�lmegyek, �s az ablakon m�szom be.

„No, ebb�l nem eszel!” – gondolta Alice. 

V�rt egy darabig, azt�n, amikor hallotta, hogy a Nyuszi m�r az ablak al� �rt, hirtelen kidugta egyik kez�t, s a leveg�be kapott. Semmit se markolt meg, de egy kis ijedt sikolyt hallott, majd egy zuhan�st, �vegek cs�r�mp�l�s�t. Ebb�l azt k�vetkeztette, hogy a Nyuszi nyilv�n valami �vegh�zba vagy ilyesf�l�be pottyanhatott.

Nemsok�ra a Nyuszi d�h�s hangj�t hallotta:

– H�, Pat, hol a csud�ba vagy, Pat?

Azt�n egy hang, melyet eddig nem hallott, �gy v�laszolt:

– Itt vagyok, szolg�latj�ra, burgony�t szedek.

– Burgony�t szedsz? No l�m! – ism�telte inger�lten a Nyuszi. – Gyere ide gyorsan, �s seg�ts ki innen!

�jabb �vegcs�r�mp�l�s hallatszott.

– Mondd csak, Pat, mi az ott az ablakban?

– H�t az egy teny�r.

�gy mondta: teny�r.

– Egy teny�r? Te buta liba. Ki az �rd�g l�tott valaha akkora tenyeret? Hiszen elf�di az eg�sz ablakot.

– H�t igen, de az�rt m�giscsak egy teny�r az.

– No j�. Annak a teny�rnek ott semmi keresnival�ja sincs. T�vol�tsd el onnan.

Nagy cs�nd k�vetkezett. Alice hallotta, hogy ilyesmiket suttognak:

– Sehogy se tetszik nekem ez a teny�r.

– Tedd, amit mondok, te gy�va!

Alice ism�t kidugta a kez�t, ism�t a leveg�be kapott. Erre ketten sikoltottak f�l, s m�g jobban cs�r�mp�ltek az �vegdarabok.

– „Micsoda roppant �vegh�z lehet ez – gondolta Alice. – Szeretn�m tudni, mi a terv�k? Ha kih�zn�nak az ablakon �t, annak m�g �r�ln�k is. Mert tov�bbra is itt maradni igaz�n nincs kedvem.”

V�rt egy darabig, de semmit se hallott. Azt�n egy kis talicska kereke nyikorgott; �s ismeretlen hangok besz�ltek �sszevissza. Ilyesmiket: – Hol a m�sik l�tra? – �n bizony csak egyet hoztam. – Billn�l van a m�sik. – Hozd ide, Bill. Ide a sarokra. – Nem, el�bb k�t�zd �ssze a kett�t. – M�g a h�z fel�ig sem �r. – Dehogyisnem, ne okoskodj. – Ide, Bill, tartsd a k�telet. – B�rja a tet�? – �gyelj, a cser�p meglazul. M�ris potyog. – Vigy�zz a fejedre!

Most hangos ropog�s hallatszott.

– Ki csin�lta ezt? – H�t persze hogy Bill. – Ki m�szik be a k�m�nyen?

– �n ugyan nem! – Majd te. – Nem �n! – Majd a Bill. – H�, Bill, az �r azt mondja, hogy le kell m�sznod a k�m�nyen.

„Sz�val, �gy l�tszik, Billnek kell lem�sznia a k�m�nyen – �llap�totta meg Alice. – Mindent az � nyak�ba varrnak. Nem szeretn�k szeg�ny Billnek a b�r�ben lenni. Ez a k�m�nylyuk ugyan el�g sz�k, de egy kis r�g�sra hagy helyet!”

Alice, amennyire csak tudta, �sszeh�zta a l�b�t, beledugta a k�m�nylyukba, �s v�rt. Egyszer csak azt hallotta, hogy valamilyen �llatka, nem l�thatta, hogy mif�le, kapar�szik �s m�szik a k�m�nyben, �ppen a l�ba f�l�tt.

„Ez lesz Bill” – mondta mag�ban, s egy nagyot r�gott, azt�n leste, mi fog t�rt�nni.

H�t csak hallja, amint mindny�jan azt ki�ltj�k: – Itt j�n Bill! – Azt�n a Nyuszi hangj�t hallotta: – Kapj�tok el ti, ott a s�v�nyn�l! – Majd cs�nd t�madt, s ism�t �sszevissza ord�toztak: – Emeld a fej�t! P�link�t �nts bel�! Megfullad! Hogy vagy, �des pajt�s? Mi t�rt�nt veled? Besz�ld el, hogy volt! 

V�g�l valaki halkan ny�sz�rg�tt.

„Ez biztosan Bill” – gondolta Alice.

– Magam se tudom. K�sz�n�m, el�g volt. M�r jobban vagyok. M�g mindig csillagot sz�r a szemem. Csak azt tudom, hogy valaki egyszerre nekem pattant, mint a krampusz, amikor kiugrik a dobozb�l, s �n r�p�lni kezdtem f�lfel�, mint valami rak�ta.

– Bizony r�p�lt�l, pajt�s – mondt�k a t�bbiek.

– Gy�jtsuk r� a h�zat – d�h�sk�d�tt a Nyuszi.

Alice torkaszakadt�b�l ki�ltotta kifel�:

– Ha meg meritek tenni, r�tok usz�tom Dinah-t!

Hal�los cs�nd t�madt. Alice ezt gondolta:

„Vajon mit fognak most csin�lni? Ha van egy kis s�tnival�juk, lebontj�k a h�ztet�t.”

Egy-k�t perc m�lva megint s�rg�l�dni kezdtek. Alice hallotta, hogy a Nyuszi int�zkedik:

– Egyel�re el�g lesz egy talicsk�val.

„Mi lesz el�g egy talicsk�val?” – t�prengett Alice. De nem sok�ig maradt k�ts�gben, mert a k�vetkez� pillanatban kavicsz�por r�p�lt be az ablakon. N�h�ny kavics az arc�ba is csap�dott.

„Ez m�giscsak sok!” – gondolta Alice, s kiki�ltott: – Hagyj�tok abba, az �rgy�lus�t!

Megint hal�los cs�nd lett.

Alice pedig �mulva l�tta, hogy a f�ldre hull� kavics mind apr� s�tem�nny� v�ltozik. Remek �tlete t�madt.

„Ha eszem ebb�l a s�tem�nyb�l – gondolta –, bizony�ra megv�ltozik a termetem. Minthogy pedig nagyobbra m�r nemigen n�hetek, val�sz�n�leg kisebb leszek t�le.”

H�t be is kapott egy s�tem�nyt, s roppant boldog volt, mert t�st�nt t�rp�lni kezdett. Mihelyt akkor�ra t�rp�lt, hogy kif�rt az ajt�n, kiszaladt a h�zb�l. Odak�nn egy csom� apr� �llatka �s mad�r v�rakozott. A szeg�ny kis gy�kocsk�t, Billt, a k�z�pen k�t tengerimalac t�mogatta, s itatta valami palackb�l. Ahogy megpillantott�k Alice-t, valamennyien fel�je rontottak. Alice azonban elrohant, mint a sz�lv�sz, s hamarosan egy s�r� erd�be �rt, ahol m�r senki se b�nthatta.

„Most – mondotta mag�ban Alice, amikor m�r az erd�ben bolyongott – mindenekel�tt vissza kell szereznem rendes magass�gomat, azt�n meg kell tal�lnom az utat abba a gy�ny�r� kertbe. Azt hiszem, ez nem rossz terv.”

Tervnek nem is volt rossz; vil�gosan �s egyszer�en gondolta ki, csak az volt a b�kken�, hogy fogalma se volt, mik�ppen hajtsa v�gre. Am�g f�lve kukucsk�lt a f�k k�z�, egyszerre hangos ugat�st hallott, �ppen a feje felett.

Riadtan pillantott fel. Egy �ri�si kutyak�ly�k b�mult r� nagy kerek szemekkel, �s az egyik kiny�jtott l�b�val megpr�b�lt hozz��rni.

– Dr�ga kis kutyuska – bec�zgette Alice, s igyekezett f�ttyentgetni is, de nagyon f�lt, h�tha �hes a kutya. Akkor, pedig irgalmatlanul f�lfalja, hi�ba kedveskedik neki.

Azt sem igen tudta, mit cselekszik. F�lkapott egy �gacsk�t, s a kutyus fel� tartotta. Erre a kutyus boldog csahol�ssal, mind a n�gy l�b�val a leveg�be ugrott, egyenesen neki az �gacsk�nak. Alice, hogy f�l ne l�kje, egy nagy bog�ncsk�r� m�g� b�jt. Azt�n, mikor a bog�ncsk�r� m�sik oldal�n kikukkantott, a kutyus �jra nekirontott az �gnak, hogy elkaparintsa, de f�lborult �s bukfencet vetett.

Alice �gy �rezte, hogy valami ig�sl�val j�tszadozik. Folyton att�l remegett, hogy eltiporja a kutyus. Ez�rt ism�t a bog�ncsk�r� m�g� lapult. K�s�bb a kutyus �jabb rohamokat int�zett az �g ellen, el�reszaladt, visszaszaladt, s rekedten ugatott.

V�gre azt�n egy kiss� t�volabb le�lt, lihegve, l�g� nyelvvel, nagy, kerek szem�t f�lig lehunyva.

Alice alkalmasnak l�tta a pillanatot, hogy kereket oldjon. Egyszerre futni kezdett, s futott-futott mindaddig, am�g csak b�rta, s el nem pilledt. Akkor meg�llt. M�r csak a kutyus t�volba vesz� ugat�s�t hallotta.

– Pedig milyen aranyos egy kutyus volt – mondotta Alice, s egy bogl�rk�hoz d�lt, annak egyik level�vel legyezgetve mag�t, �s pihent. – Milyen j� lett volna betan�tani mindenf�l�re, ha akkora voln�k, mint szoktam lenni. Jaj, istenk�m, majd elfelejtettem, hogy megint meg kell n�n�m. V�rjunk csak, hogy is csin�ljuk ezt? Ennem vagy innom kellene valamit. Csak az a k�rd�s, hogy mit.

Val�ban az volt a k�rd�s, hogy mit kell ennie. Alice n�zdel�d�tt a vir�gok �s a f�sz�lak k�z�tt, de semmi-semmi olyasmit nem tal�lt, ami ebben az esetben ehet�nek vagy ihat�nak lett volna mondhat�. K�zel�ben egy j�kora gomba n�tt, k�r�lbel�l akkora, mint � maga. Alice j�l megn�zte alul, h�tul, jobb- �s baloldalt is, s akkor jutott esz�be, hogy megn�zi a tetej�t is.

L�bujjhegyre �gaskodott, f�lkukucsk�lt a gomba tetej�re, s r�gt�n �szrevett egy hatalmas k�k Herny�t, amelyik a gomba tetej�n �sszefont karral �lt, nyugodtan p�f�kelt egy hossz� sz�r� tajt�kpip�b�l, s nem t�r�d�tt se Alice-szel, se senkivel kerek e vil�gon.