A kir�lyi krokettp�lya

A kertajt�n�l nagy r�zsabokor volt. Feh�r r�zs�k nyiladoztak rajta. N�gy kert�sz �ppen abban ser�nykedett, hogy pirosra m�zolja a feh�r r�zs�kat.

Alice �mult-b�mult. K�zelebb lopakodott hozz�juk. Hallotta, amint az egyik kert�sz r�sz�lt a m�sikra:

– Vigy�zz, �t�s, ne kend hozz�m a fest�ket!

– Nem tehetek r�la – sz�lt az �t�s –, megl�k�tt a Hetes.

Erre a Hetes r�tekintett, s ezt mondotta:

– Te is mindent m�sra akarn�l kenni, �t�s!

– Jobb lenne, ha hallgatn�l – v�gott vissza az �t�s. – A Kir�lyn� m�r tegnap le akarta �ttetni a fejedet.

– Mi�rt? – k�rdezte az, aki el�sz�r sz�lalt meg.

– Mi k�z�d hozz�, Kettes – jegyezte meg a Hetes.

– De igenis, van k�z�nk hozz�! – pattogott az �t�s. – El is mondom, mi�rt. Az�rt akarta le�ttetni a fej�t, mert a szak�csn�nek a konyh�ba fokhagyma helyett tulip�nhagym�t vitt.

A Hetes ledobta ecsetj�t. �gre-f�ldre esk�d�z�tt, hogy ebb�l egy sz� se igaz, amikor megpillantotta a leselked� Alice-t. Hirtelen elhallgatott. Most a t�bbiek is �szrevett�k �t. Mind a n�gyen f�ldig hajoltak el�tte.

– Mondj�k k�rem – sz�lalt meg Alice –, mi�rt festik pirosra ezeket a feh�r r�zs�kat?

Az �t�s meg a Hetes nem sz�lt semmit, csak a Kettesre pillantott.

A Kettes halkan mondta:

– Tetszik tudni, �des kisasszonyka, �gy t�rt�nt, hogy nek�nk ide piros r�zsaf�t kellett volna �ltetn�nk. T�ved�sb�l azonban feh�ret �ltett�nk. Ha a Kir�lyn� megtudja ezt, le�tteti valamennyi�nk fej�t. Most teh�t sietve pirosra festj�k a feh�r r�zs�kat, minekel�tte m�g �szrevenn�...

Ebben a pillanatban az �t�s, aki m�r r�gebben ide-oda f�lelt, elki�ltotta mag�t.

– A Kir�lyn�, a Kir�lyn�!

A h�rom kert�sz t�st�nt arcra borult. K�zeled� l�bak �temes dobaja hallatszott. Alice arrafel� fordult, s v�rta a Kir�lyn�t.

El�sz�r t�z katona j�tt, ezek �pp olyanok voltak, mint a h�rom kert�sz: hossz�k�sak �s laposak, kez�k-l�buk a k�rtyalapok sark�n. �ket t�z udvaronc k�vette, kettes�vel �s katon�san. M�g�tt�k vonultak a kir�lyi gyermekek, p�ros�val k�zen fogva egym�st, ezek is t�zen voltak, �s j�kedv�en ugr�ndoztak. �ket a vend�gek k�vett�k, jobbad�n kir�lyok �s kir�lyn�k.

A d�szk�s�retben Alice t�st�nt f�lismerte a feh�r Nyuszit. Folyton selypegett, idegesen hadart, s mindenkire m�z�desen mosolygott. Alice-re �gyet se vetett.

Most j�tt a Sz�v Fels�, aki biborp�rn�n hozta a kir�lyi koron�t, �s v�g�l a pomp�s felvonul�st a Sz�v Kir�ly �s Kir�lyn� z�rta be.

Alice nem tudta, vajon � is arcra boruljon-e, mint a h�rom kert�sz. Ilyesmi nem volt szok�s a felvonul�sokon. Azt�n elgondolta, ha mindenki arcra esn�k, akkor senki se l�tna bel�le semmit, �s nem volna �rtelme az eg�sznek. H�t ink�bb �llva maradt, �s sz�pen v�rt.

Amikor a menet Alice el� �rt, mindenki meg�llott, �s r�b�mult. A Kir�lyn� szigor�an k�rdezte:

– Kicsoda ez itt?

Szavait a Sz�v Fels�h�z int�zte, aki egyre csak hajb�kolt, �s mosolygott a Kir�lyn�re, de egy sz�t se sz�lt. Erre a Kir�lyn� r�rivallt:

– T�kfilk�!

Azt�n t�relmetlen fejmozdulattal Alice-t�l k�rdezte meg:

– Hogy h�vnak, kisl�nyom?

– Alice-nek, fels�g – mondotta illedelmesen, k�zben azonban sz�ntelen�l �gy b�tor�totta mag�t: „Csak nem ijedek meg egy csom� j�t�kk�rty�t�l?”

– �s ezek itt kicsod�k? – k�rdezte a Kir�lyn� a h�rom kert�szre mutatva, akik valamennyien arcra borulva fek�dtek a r�zsafa k�r�l.

Minthogy ezek a sz�n�kkel hasra borultak, s h�tukon ugyanolyan minta volt, mint a t�bbi k�rty�n, a Kir�lyn� nem tudhatta, hogy mif�l�k, kert�szek, katon�k vagy udvaroncok, esetleg a saj�t h�rom gyereke?

– Mit tudom �n? – vetette oda Alice, s maga is meglep�d�tt mer�szs�g�n. – Ez nem az �n dolgom.

A Kir�lyn� elv�r�s�d�tt a d�ht�l. �gy n�zett r�, mint valami tigris, s mag�b�l kikelve ord�totta:

– �ss�tek le a fej�t!

Alice-nek azonban nem sz�llt in�ba a b�tors�ga, hanem hangosan, nagy b�tran ezt felelte neki:

– Szam�rs�g!

Ekkor a Kir�ly csillap�t�an a feles�ge karj�ra tette a kez�t, �s f�l�nken csak ennyit mondott:

– Gondold csak meg, �desem, hiszen ez csak egy gyerek!

A Kir�lyn� m�rgesen elfordult Alice-t�l, s a kert�szekre mutatva, ezt parancsolta a Fels�nek:

– Ford�tsd vissza �ket.

A Sz�v Fels� a l�b�val ford�tgatta vissza a hasm�nt fekv� kert�szeket.

– Keljetek f�l! – ki�ltotta a Kir�lyn� hars�ny hangon.

Erre a h�rom kert�sz f�lugrott, �s vill�msebesen le-f�l hajlongott a Kir�ly, a Kir�lyn�, a kir�lyi gyermekek meg az el�kel� vend�gek el�tt.

– El�g! – �v�lt�tt a Kir�lyn�. – Olyan gyorsan hajlongtok, hogy belesz�d�l�k. – Azt�n a r�zsaf�ra mutatott: – Mit csin�ltatok itt?

– Al�zatosan k�ny�rg�nk, fels�g – rim�nkodott a Kettes s f�l t�rdre ereszkedett. – �ppen �t akartuk m�zolni ezeket a r�zs�kat.

– L�tom! – morgott a Kir�lyn�, a r�zs�kat vizsg�lgatva. – �ss�tek le a fej�ket!

A menet tov�bb vonult, csak h�rom katona maradt ott, hogy kiv�gezze a h�rom szerencs�tlen kert�szt. Ezek Alice-hez folyamodtak seg�ts�g�rt.

– Sohase b�suljatok, nem fogj�k le�tni a fejeteket – mondotta Alice, s egy j�kora vir�gcser�pbe dugta �ket.

A h�rom katona egy darabig kereste a kert�szeket, azt�n mikor nem tal�lt senkit, nyugodtan a t�bbiek ut�n ballagott.

– Le�t�tt�tek a fej�ket? – harsogta a katon�k fel� a Kir�lyn�. – Parancs�ra, fels�g! – harsogt�k vissza a katon�k.

– Helyes! – ki�ltott a Kir�lyn�. – Tudsz krokettezni?

A katon�k n�m�n �lltak, s Alice-re tekintettek, minthogy a k�rd�s nyilv�nval�an neki sz�lt.

– Tudok! – ki�ltotta Alice. – Egy labd�t kell �t�vel kis kapukon �t�t�getni!

– Helyes! – �v�lt�tte a Kir�lyn�. – Gyere vel�nk!

Alice be�llt a menetbe, s v�rta, hogy, mi fog most t�rt�nni.

– Sz�p napunk van ma – suttogta Alice f�l�be a Nyuszi, r�m�lten pillantgatva fel�je.

– Nagyon sz�p – hagyta helyben Alice. – De hol a Hercegn�?

– Csitt, csitt! – intette le a Nyuszi, �vatosan k�r�lk�mlelve, azt�n l�bujjhegyre �llt, s halkan mondotta Alice-nek:

– Hal�lra �t�lt�k.

– Jaj, mi�rt? – k�rdezte Alice.

– Csak nem sajn�lod �t? – k�rdezte dermedten a Nyuszi.

– Nem �n – felelte Alice. – Dehogyis sajn�lom. Csak szeretn�m tudni, hogy mi�rt.

– Az�rt – mondta a Nyuszi –, mert �fels�g�t, j�s�gos �rn�nket �s Kir�lyn�nket f�lpofozta.

Alice halkan nevetni kezdett.

– Csitt, csitt! – aggodalmaskodott a Nyuszi. – M�g meghallja a Kir�lyn�. �gy t�rt�nt, hogy a Hercegn� kiss� elk�sett. Erre �fels�ge...

– Mindenki a hely�re! – mennyd�rg�tt a Kir�lyn�.

A jelenlev�k – ki-ki amerre l�tott – hanyatt-homlok rohanni kezdtek. El�bb egym�sba gabalyodtak, de azt�n n�h�ny perc alatt m�giscsak elhelyezkedtek, s a j�t�k megkezd�d�tt.

Alice soha �let�ben nem l�tott ilyen furcsa krokettp�ly�t: csupa lyuk volt �s bar�zda. A labd�k eleven s�ndiszn�k voltak, az �t�k eleven flaming�k, a katon�k meg egym�s kez�n-l�b�n �llva alkottak kapukat.

Alice-nek a legt�bb bossz�s�got az okozta, hogy nem b�rt a flaming�val. Valahogy siker�lt a h�na al� gy�rnie, s a l�bai m�r lefel� l�gtak. De alighogy kiegyenes�tette a flaming� hossz� nyak�t, hogy a fej�vel el�sse a s�ndiszn�t, a flaming� visszafordult hozz�, s oly elszontyolodott pof�val b�mult Alice arc�ba, hogy az nem �llhatta meg kacag�s n�lk�l. Azt�n amikor visszanyomta a flaming� fej�t, hogy megint �tni pr�b�ljon vele, a s�ndiszn�, amelyik az im�nt m�g labd�v� g�mb�ly�d�tt, egyszerre kitekerg�z�tt, �s eliramlott. A hepehup�s p�ly�n is folyton elakadt a labda, s a k�rtyakaton�k is eld�ledeztek, od�bb mentek, s a kapuk minden pillanatban elt�ntek. Alice sejtette, hogy itt bajos lesz j�tszani.

A tetej�ben a j�t�kosok valamennyien egyszerre akartak a s�ndiszn�ba �tni, senki se v�rt a sor�ra. �k�lharcra keltek egym�ssal. A Kir�lyn� �ktelen haragra gerjedt, folyton toporz�kolt, s �tlag minden percben egyszer ezt kiab�lta:

– �ss�tek le a fej�t, �ss�tek le a fej�t!

Alice-nek kezdett nem tetszeni a dolog. Vele ugyan m�g nem veszekedett a Kir�lyn�, de arra gondolt, mi lesz, ha majd r�ker�l a sor. Itt �ltal�ban divat volt mindenkinek le�ttetni a fej�t. Csoda, hogy van olyan, akit �letben hagytak.

K�r�ln�zett, hogyan sz�khetne meg innen �szrev�tlen�l.

Egyszerre valami furcs�t pillantott meg oldalt, egy fa alatt. Megh�kkent, de azt�n r�eszm�lt, hogy amit l�t, nem egy�b, mint vigyorg�s.

„A Fakutya vigyorog – gondolta. – V�gre valaki, akivel besz�lgethetek.”

– Na, hogy �rzed magad? – k�rdezte a Fakutya, mihelyt volt el�g sz�ja, hogy besz�ljen vele.

Alice v�rt, am�g a Fakuty�nak a szeme is megjelent. Csak akkor k�sz�nt�tte.

„Addig, pedig nem besz�lek hozz� – mondotta mag�ban –, m�g a f�le is meg nem jelenik. Legal�bb az egyik.”

A k�vetkez� pillanatban megjelent a Fakutya eg�sz feje.

Erre Alice letette a flaming�j�t, s a j�t�kot kezdte mes�lni neki, �rvendve, hogy valakivel sz�ba �llhat. A Fakutya azonban �gy gondolta, hogy el�g, ha csak a feje l�tszik, s a t�rzs�t nem is jelentette meg.

– Nem rendesen j�tszanak ezek – panaszkodott Alice. – �gy veszekszenek, hogy a saj�t szav�t se hallja az ember. Nem tudj�k a j�t�kszab�lyokat, vagy legal�bbis nem t�r�dnek vel�k, �s arr�l fogalmad sincs, hogy megzavarja az embert az, hogy minden eleven. P�ld�ul az a kapu, amelyen �ppen kereszt�l kellene �tn�m a labd�t, egyszerre csak fogja mag�t, �s �ts�t�l a p�lya m�sik v�g�re. A Kir�lyn� labd�j�t meg m�r �ppen el akartam �tni, mikor egyszer csak elszaladt a s�ndiszn�, mert megl�tta, hogy k�zeledik fel�je az �n s�n�m.

– �s hogy tetszik neked a Kir�lyn�? – k�rdezte a Fakutya halkan.

– Sehogy se – felelte Alice. – Ez a Kir�lyn� olyan – kezdte, de akkor �szrevette, hogy a Kir�lyn� a h�ta m�g�tt �ll, �s �gy folytatta: – ...olyan kit�n�en j�tszik, hogy mindannyiunkat legy�z.

A Kir�lyn� el�gedetten mosolygott �s tov�bbment.

– H�t te kivel besz�lgetsz? – k�rdezte a Kir�ly, aki odaj�tt Alice-hez, �s nagy k�v�ncsian n�zegette a Fakutya fej�t.

– Bar�tommal, a Fakuty�val – v�laszolta Alice. – Ha megengedi, bemutathatom fels�gednek.

– Nekem ugyan egy cseppet sem tetszik – mondta a Kir�ly. – De nem b�nom, megcs�kolhatja a kezemet.

– Van eszembe – vigyorgott a Fakutya.

– Mit pimaszkodsz? – h�rg�tt a Kir�ly. – Mit b�mulsz r�m? – S besz�d k�zben Alice h�ta m�g� iparkodott.

– A kir�lyokat b�mulni szok�s – mentegette bar�tj�t Alice. – Ezt m�r olvastam is valahol, csak nem tudom, hogy hol.

– El ezzel a Fakuty�val – parancsolta hat�rozott hangon a Kir�ly, �s oda is sz�lt az �ppen arra tart� Kir�lyn�nek: – �desem! L�gy sz�ves, t�vol�ttasd el ezt a Fakuty�t!

A Kir�lyn� csak egy m�dj�t ismerte az �gyes-bajos dolgok elint�z�s�nek, ak�r fontosak voltak azok, ak�r nem.

– �ss�tek le a fej�t! – mondta oda se pillantva.

– Majd magam megyek a bak��rt – mondta a Kir�ly lelkendezve, s m�ris elrohant.

Alice arra gondolt, hogy megn�zi, hol tartanak a j�t�kban. Messzir�l hallotta csak a Kir�lyn� d�h�s rik�csol�s�t. Eddig h�rom j�t�kost �t�lt hal�lra az�rt, mert elmulasztott�k az �t�s�ket, s Alice kiss� elborult arra a gondolatra, hogy hiszen a j�t�k most m�r �gy �sszevissza keveredett, hogy maga sem tudn� megmondani, az � �t�se van-e soron vagy a m�s�. �gy azt�n elindult, hogy megkeresse a s�ndiszn�j�t.

H�t a s�ndiszn� �ppen egy m�sik s�ndiszn�val viaskodott, azt�n �gy egym�sba gabalyodtak, hogy Alice azt gondolta: itt a pomp�s alkalom az egyiket el�tni a m�sikkal. Egyed�l csak az volt a b�kken�, hogy a flaming�ja �ts�t�lt a kert t�ls� v�g�be, s ott nagy �gyetlen�l megpr�b�lkozott felsz�llni az egyik f�ra.

Mire megfogta a flaming�j�t, �s visszahozta, a k�t s�ndiszn�nak h�lt helye volt.

„Sebaj – gondolta Alice –, a kapuk �gyis elsz�ledtek.” – S ezzel a flaming�j�t karja al� gy�m�sz�lte, hogy t�bb� el ne sz�khess�k, s visszament a Fakuty�hoz egy kis besz�lget�sre.

Ahogy oda�rt, �mulva l�tta, hogy a Fakutya k�r�l nagy csoport �lldog�l, s a Kir�ly meg a Kir�lyn� a Bak�val vitatkozik. A t�bbiek, pedig mind hallgatnak, mint a s�r, �s k�nyelmetlen�l feszengenek.

Mihelyt Alice megjelent, mindannyian hozz� fordultak, hogy � d�ntse el a vit�t. Mind a h�rman �rvelni kezdtek, de minthogy mind egyszerre besz�ltek, Alice egyiket se �rtette, s fogalma se volt, mir�l is van sz� voltak�ppen.

A Bak� azt �ll�totta, hogy � csak akkor tudja le�tni valakinek a fej�t, ha a fejhez test is tartozik, amelyr�l le�theti. Bizonykodott, hogy mi�ta bak�, nem �t�tt le m�sk�ppen fejet, �j szok�sokat meg m�r nem vesz fel.

A Kir�ly viszont er�sk�d�tt, hogy mindenkinek, akinek feje van, le lehet �tni a fej�t, �gy a Bak� ne besz�ljen szam�rs�gokat.

A Kir�lyn� azzal �rvelt, hogy ha az eg�sz �gyet azon nyomban el nem int�zik, � bizony k�zben kiv�geztet mindenkit. Ez�rt volt azt�n mindenki oly komor, hallgatag �s aggodalmas.

Alice csak ezt a tan�csot tudta adni:

– Legokosabb, ha megk�rdezik a Hercegn�t. �v� a Fakutya.

– A Hercegn� t�ml�cben van – mondotta a Kir�lyn�. – Azonnal hozd ide – parancsolta a Bak�nak.

A Bak� futva-futott a Hercegn��rt.

Ebben a pillanatban azonban a Fakutya feje halv�nyodni kezdett, s mire a Bak� visszat�rt a Hercegn�vel, v�gk�pp el is t�nt. A Kir�ly meg a Bak� t�v� tett�k az eg�sz kertet, d�h�ngve kerest�k a Fakuty�t, a t�bbiek meg sz�pen visszasz�lling�ztak, hogy folytass�k a j�t�kot.