�lt egyszer egy szeg�ny asszony meg egy szeg�ny ember. M�r �regecsk�k voltak, gyermek�k meg sohasem sz�letett, �s bizony nagyon b�nk�dtak, ha arra gondoltak, hogy mi lesz vel�k p�r �v m�lva, mikor m�r nem tudj�k megm�velni bors�f�ldj�ket, �s nem j�rhatnak a piacra, hogy eladj�k a term�st.

Egy sz�p napon azt�n, amikor kettecsk�n gyoml�lgattak a bors�f�ld�n, �regany� az �rokment�n, ott, ahol legs�r�bb, legselymesebb a f�, feh�r p�ly�ba k�t�tt, aranyos kisfi�t tal�lt. Szemre legfeljebb nyolc-t�zh�naposnak l�tszott, val�j�ban megvolt m�r k�t�ves, �s r�gen elv�laszthatt�k, mert j��z�en kortyolgatta a bors�levest, amivel az �regasszony r�gt�n megk�n�lta. Feles�ge ki�ltoz�s�ra odasietett �regap� is, �s gy�ny�rk�dve n�zte a sz�p kis gyermeket, akit a j� sors rendelt nekik. �r�m�kben k�nnyezve �lelkeztek �ssze, s hazasiettek h�zik�jukba, nehogy az esti harmat meg�rtson a kisfi�nak.

Amikor letelepedtek a t�zhely mell�, �j �r�m �rte �ket: a kisfi� g�gy�gni kezdett, boldogan r�juk nevetett, pap�nak, mam�nak sz�l�totta ap�t �s any�t, mintha �des sz�lei voln�nak. �regap� t�rd�re �ltette, s a kicsi oly �gyesen, oly sz�pen lovagolt, mint egy kisasszony a pejparip�j�n. �regany� t�zet rakott egy csom� bors�sz�rb�l, s a vid�man pattog� l�ngok mellett j�l felmelegedett, kipirult a j�tszadoz� gyermek. K�zben megf�tt a finom bors�leves, �regany� m�g egy kan�lka m�zet is tett hozz�, hogy j� �des legyen, �s megetette a kisfi�t. Ezek a szeg�ny emberek soha �let�kben m�g csak nem is hallottak tollp�rn�r�l, pehelypaplanr�l, �gy azt�n �regany� csak puha feh�r v�szonleped�t ter�tett a bors�szalm�val t�m�tt, rugalmas fekhelyre, s a kicsi ott sz�pen elszenderedett.

�regap� ekkor �gy sz�lt feles�g�hez:

- No, �n most m�r csak azt szeretn�m tudni, hogy is nevezz�k ezt a kedves gyermeket, akit j� szerencs�nk rendelt nek�nk.

A feles�ge meg, aki ak�rmilyen egyszer� falusi teremt�s, m�gis gyors esz�, talpraesett asszony volt, r�gt�n megfelelt neki:

- Aranybors� lesz a neve, mert ugye a bors�f�ld�n tal�ltuk, �s �reg napjaink aranya, dr�ga kincse lesz.

�regap� elk�pzelni sem tudott volna jobb nevet.

Nem akarom hossz�ra ny�jtani mes�met, nem besz�lek a k�vetkez� napokr�l, a gyorsan fut� �vekr�l. El�g, ha annyit mondok, hogy az �regek tov�bb �regedtek, Aranybors� pedig egyre er�s�d�tt, egyre sz�p�lt.

N�ni nem nagyon n�tt, tizenk�t �ves kor�ra mind�ssze k�t �s f�l l�b volt, s mikor a bors�f�ld�n dolgozott, a d�l��tr�l meg sem lehetett l�tni, hogy valaki mozog a kar�k k�z�tt. Piros �ves k�k zubbony�ban, meg bors�vir�g bokr�t�val d�sz�tett �nnepl� kalapk�j�ban m�gis oly csinos leg�nyke volt, hogy a k�rny�kbeliek megcsod�lt�k, s egyre mondogatt�k, hogy olyan, ak�r egy kis var�zsl� vagy t�nd�rfi�.

Ami igaz, az igaz. J� okuk volt a falubelieknek arra, hogy ezt gondolj�k, mondogass�k. A h�zik� k�r�l, a bors�f�ld�n p�r esztend�vel ezel�tt m�g egy legel�sz� teh�n sem lakhatott volna j�l, most meg a k�rny�k legszebb, legterm�kenyebb birtoka vir�gzott itt. Abban m�g nem lett volna semmi csod�latos, hogy a bors� sz�pen vir�gzik, n�vekszik �s terem, de h�t azt m�r semmik�ppen sem �rtette senki emberfia, hogyan lehets�ges, hogy a bors�f�ld egyre n�, n�vekszik an�lk�l, hogy �regap� meg �regany� egy talpalatnyit v�s�rolt, vagy egy talpalatnyit is elsz�ntott volna m�s f�ldj�b�l. A szomsz�dok k�zben egyre m�regett�k a saj�t f�ldj�ket, �s l�tt�k, hogy egy-k�t bar�zd�val az is gyarapodott, �gyhogy m�r nem gondolhattak egyebet: n�vekszik az eg�sz vid�k. A bors� meg olyan b�ven termett, hogy a h�zik�ba m�r nem tudt�k volna behordani, ha nem n�vekedett volna a h�zik� is. Pedig k�l�nben �t-hat m�rf�ldj�r�snyira kiveszett a bors�, �gy azt�n nagyon felment az �ra, mert kir�lyok, nagyurak versengtek az�rt, hogy asztalukra ker�lj�n.

Aranybors� maga m�velte meg a d�san term�f�ldet, � v�logatta a vet�magot, � �polgatta a pal�nt�kat, �sott, kap�lt, kikar�zta a bors�t; s mikor be�rett, kifejtette, betakar�totta. � t�rgyalt a vev�kkel is, � int�zte az elad�st, mert an�lk�l, hogy valaha is tanulta volna, tudott �rni, olvasni �s sz�molni, egysz�val val�s�gos isten�ld�s volt a h�zn�l.

Egy �jszaka, mikor Aranybors� m�r m�lyen aludt, �gy sz�lt �regap� �regany�hoz:

- Ez a kedves Aranybors� val�ban bearanyozta �reg napjainkat. Ha r�test�ljuk minden vagyonunkat, azzal m�g nem jutalmaztuk meg, hiszen �gyis minden �t illeti. Igaz�n h�l�tlanok lenn�nk e kedves gyermek ir�nt, ha nem t�rekedn�nk arra, hogy magasabb rangot szerezhessen e vil�gban. M�gsem n�zhetj�k t�tlen�l, hogy mind�r�kre a bors� mellett maradjon! Val�ban k�r, hogy olyan szer�ny, �s nem akar az egyetemek nagy tud�sa lenni, meg hogy t�ls�gosan apr� termet�, �s nem lehet bel�le h�res gener�lis.

- Tudod, �regap�, a legjobb lenne, ha feles�g�l venn� Bors�vir�got, mikor m�r h�zasuland� korba �rt.

- Ugyan, ugyan, �des lelkem - cs�v�lta fej�t �regap�. - Bors�vir�g nagyon is f�nyes rang� hercegn�, semhogy feles�g�l menne egy szeg�ny tal�lt gyermekhez, akinek nem is lesz egyebe, mint a h�zik�ja, meg a darab f�ldecsk�je. A hercegn�t tal�n majd a kir�ly udvarmestere, vagy �ppen maga a kir�ly veszi feles�g�l, ha esetleg meg�zvegy�l. L�tod, l�tod, okosan akartam besz�lni veled, te meg tr�f�ra ford�tod a sz�t!

- Aranybors� okosabb, mint mi ketten egy�tt - jelentette ki �regany� r�vid gondolkod�s ut�n. - Ez igaz�n az � �gye, s nem lenne sz�p, ha n�lk�le hat�rozn�nk.

Ezzel �regap� �s �regany� m�ly �lomba mer�lt.

M�g alig pirkadt, mikor Aranybors� kiugrott �gy�b�l, hogy szok�sa szerint a bors�f�ldre siessen. Alaposan elcsod�lkozott, mikor megl�tta, hogy a l�d�n, ahova este sz�p rendesen lerakta a munkaruh�j�t, most az �nnepl� zek�je, vas�rnapi kalapja van kik�sz�tve.

- Hiszen h�tk�znap van, hacsak a kalend�rium nem t�ved! - mondta mag�ban. - Vagy tal�n any�m akarja meg�nnepelni valamelyik szent neve napj�t, az�rt k�sz�tette el� az �nnepl� ruh�m? No, sebaj, legyen az akarata szerint, igaz�n nem szeretn�k vele ellenkezni, legfeljebb holnap is, holnaput�n is kor�bban kelek, �s tov�bb dolgozom a f�ld�n, hogy behozzam az id�t, amit ma elvesz�tek az �nnepl�ssel.

Ezzel Aranybors� sz�pen fel�lt�zk�d�tt �nnepl� ruh�j�ba.

Mikor kifel� indult, hogy p�r pillant�st vessen kedves bors�f�ldj�re, a k�sz�b�n �sszetal�lkozott �regany�val, aki reggelit hozott neki: p�rolg� levest egy cs�sz�ben, mellette a fakan�l.

- Egy�l, kedvesem, egy�l - mondotta -, ne vesd meg ezt a z�ld �nizzsal �zes�tett, m�zes bors�levest, amit kiskorodban �gy szerett�l. Egy�l csak, mert ma nagy �t �ll el�tted, gyermekem.

Aranybors� meg �muldozott.

- Hova kell ma mennem? - k�rdezte.

�regany� le�lt a zs�molyra, k�t kez�t a t�rd�re fektette, s mosolyogva mondta:

- El, a nagyvil�gba, Aranyom! Hiszen m�r nagyocska vagy, s rajtunk meg n�h�ny bors�keresked�n k�v�l senkit sem ismersz! M�rpedig, ha a bors� �ra �gy tartja mag�t, bel�led egyszer m�g nagy-nagy uras�g lesz, teh�t j�, ha m�ris megismerkedsz el�kel� n�pekkel! T�l�nk h�romnegyed m�rf�ldnyire van egy nagyv�ros, ott minden l�p�sre aranyruh�s urakkal, ez�struh�s h�lgyekkel tal�lkozhatsz. Te meg oly kedves vagy, oly �gyes, hogy eg�sz biztosan megakad rajtad a szem�k. El�bb vagy ut�bb olyan uras foglalkoz�shoz jutsz, hogy munka n�lk�l keresed a sok p�nzt - mondjuk a kir�lyi udvarn�l vagy valami hivatalban. Egy�l kedvesem, egy�l, ne vesd meg ezt a z�ld �nizzsal �zes�tett finom bors�levest!

- Az �tra meg kapsz hat icce bors�t, a sz�p nagy szem�b�l - folytatta �regany�. - Az�rt nem adok t�bbet, nehogy neh�z legyen cipelned. Hiszen tudod, hogy a bors�nak most milyen j� �ra van, ha eladod a piacon, s mindet aranyban fizetik, h�t haza sem b�rn�d hozni a sok p�nzt! Ez�rt �gy besz�lt�k meg �regap�val, hogy fel�t elk�lt�d valami tisztess�ges sz�rakoz�sra, ahogy a te korodban illik, vagy pedig v�s�rolsz rajta valami sz�p j�t�kot, amivel vas�rnaponk�nt elsz�rakozhatsz, mondjuk rubinnal meg smaragddal kirakott ez�st�r�t, elef�ntcsont goly�kat vagy n�rnbergi b�g�csig�t. A p�nz m�sik fel�t meg sz�pen hazahozod.

- Indulj h�t, Aranyom, s ne t�ltsd az id�t azzal, hogy pillang�kat kergetsz, mert ha est�re nem �rsz haza, sz�v�nk megszakad a b�natt�l. Ker�ld a j�ratlan utakat, �vakodj a farkasokt�l.

- �gy lesz, ahogy akarod - mondta Aranybors�, s b�cs�z�ul megcs�kolta �regany�t. - �n ugyan sz�vesebben t�lt�ttem volna a napot kint a f�ld�n. A farkasokt�l meg cseppet sem f�lek, m�g n�lam van der�k kis gyoml�l� k�sem.

Ezzel �v�be t�zte gyoml�l� k�s�t, s nagy b�tran �tnak indult.

- Id�ben gyere haza! - ki�ltott ut�na �regany�, s m�ris megb�nta, hogy �tnak eresztette.

Aranybors� meg ment, csak ment, akkor�kat l�pkedett, mint egy �t l�b hossz� ember: jobbra-balra n�zegetett, sok �jat l�tott, sohasem k�pzelte volna, hogy a vil�g ilyen nagy, ilyen �rdekes. Mikor a nap �ll�s�b�l l�tta, hogy j� �r�ja gyalogol m�r, elcsod�lkozott, vajon mi�rt nem �rte m�g el a v�ros hat�r�t. Ekkor mintha r�ki�ltott volna valaki:

- Huhuhu, huhuhu, huhuhu, kuvikk! K�rem, �lljon meg, Aranybors� uras�g!

- Ki sz�l�t engem? - h�zta ki mag�t Aranybors�, s kez�t vit�z�l a gyoml�l� k�s nyel�re tette.

- Nagyon k�rem, �lljon meg uras�god! Huhuhu, huhuhu, huhuhu! �n vagyok az!

Aranybors� feln�zett egy �reg, odvas feny� cs�cs�ra, mely ide-oda hajladozott a sz�lben. A legfels� �gon nagy bagoly hint�zott.

- No l�m, maga az? Mi dolgunk egym�ssal, kedves mad�r?

- Igaz�n boldog vagyok, hogy r�m ismert uras�god - mondta a bagoly -, hiszen �n csak tudt�n k�v�l tettem �nnek j� szolg�latokat, mint ahogy az egy finom, szer�ny, jobb k�r�kb�l val� bagolyhoz illik. Saj�t vesz�lyemre, saj�t kock�zatomra faltam fel a gyal�zatos egereket, akik ak�r j� volt a term�s, ak�r rossz, fel�t mindig elpuszt�tott�k. M�giscsak az �n �ld�sos munk�m eredm�nye, ha ma m�r �gy terem uras�god f�ldje, hogy j�vedelm�b�l ak�r egy sz�p kir�lys�got is v�s�rolhat mag�nak, ha �ppen erre v�gyik a sz�ve. De �n! �n boldogtalan, �nzetlen �ldozat vagyok! Szemeim �gy meggy�ng�ltek, m�g uras�godat szolg�ltam, hogy egyetlen hitv�ny eg�r sem akad a cs�r�mre. M�g �jszaka is alig tudok t�j�koz�dni. Uras�god nagylelk�s�g�hez folyamodom, adjon nekem egy icce bors�t, l�tom, hatot is akasztott a botja v�g�re. Egy icc�b�l meg�lek, m�g nagykor� lesz a legid�sebb fiam, akire uras�god mindig bizton sz�m�that.

- K�szs�ggel seg�tek �nnek, bagoly uram, hiszen ezzel tartozom is! - mondta Aranybors�, �s leakasztott egy icc�t a botj�r�l.

A bagoly lecsapott r�, az icc�t cs�r�be fogta, s visszarep�lt a f�ra.

- No, kegyed gyorsan elszelelt! - ki�ltott Aranybors�. - Legal�bb annyit �ruljon el, bagoly uram, messze vagyok-e m�g a nagyvil�gt�l, ahov� any�m k�ld�tt?

- R�gt�n oda�r, bar�tom! - mondta leereszked�en a bagoly, s tov�bbr�ppent.

Aranybors� ism�t elindult, de alig ment p�r l�p�st, megint sz�l�totta valaki.

- Mekmekmek, mekmekmek b�... K�rem, �lljon meg, Aranybors� uras�g!

- Ismerem ezt a hangot - jegyezte meg Aranybors�. - De ismerem �m! Az orc�tlan hegyi kecske mekeg�se: a kicsinyeivel egy�tt folytonosan a f�ldem k�r�l �l�lkodik, hogy j�t faljon a term�semb�l! Maga az, ugye, tolvajasszonys�g!

- Ah... ah... Mit nem mond uras�god! Nem lopjuk mi uras�god term�s�t! Legfeljebb lecsipeget�nk egy-k�t felesleges hajt�st, ami kikandik�l a ker�t�sen! �s ezzel voltak�ppen hasznot hajtunk, higgyen nekem, mert a t�bbi ann�l d�sabban vir�gzik, �s d�sabban terem.

- Eln�z�st k�rek meggondolatlan szavaim�rt - mondta Aranybors�. - De mi�rt sz�l�tott meg, mit tehetek mag��rt, kecskeasszonys�g?

Kecskemama s�r� k�nnyhullat�s k�zben v�laszolt:

- Egy gonosz farkas megette a f�rjemet, s a kis �rv�m �s j�magam a legnagyobb nyomorba ker�lt�nk. �hen halunk, ha uras�god nem seg�t rajtunk! Nagylelk�s�g�hez folyamodom: adjon nek�nk egy icce bors�t, l�tom, �t is l�g a botja v�g�n. Egy icc�b�l meg�l�nk, m�g rokonaink seg�ts�g�nkre j�nnek!

- K�szs�ggel seg�tek mag�n, asszonys�g, hiszen ezzel j�t cselekszem - mondta Aranybors�, s leakasztott egy icc�t a botj�r�l.

A kecske gyorsan foga k�z� kapta, s egy ugr�ssal elt�nt a s�r�ben.

- No, kegyed gyorsan elszelelt! - ki�ltott Aranybors�. - Legal�bb annyit �ruljon el, asszonys�g, messze vagyok-e m�g a nagyvil�gt�l, ahov� any�m k�ld�tt?

- M�ris ott van! - ki�ltott vissza h�nyavetin a kecske, s tov�bbsietett a boz�tban.

Aranybors� ism�t �tnak indult, s egyre n�zte, vajon nem l�tja-e m�r a v�ros falait; mikor arra lett figyelmes, hogy az erd� sz�l�n k�veti valaki. Gyoml�l� k�s�t kir�ntotta �v�b�l, s odaugrott, ahonnan a l�ptek nesz�t hallotta. Egy �reg farkas settenkedett ott, a f�k m�g�tt lopakodva k�vette Aranybors�t.

- H�t kelmed az, gonosz p�ra! Tal�n bizony megenne vacsor�ra! Ide hallgasson! Valamennyi fog�val fel�r az �n k�sem, s vegye tudom�sul, hogy bel�lem nem eszik! M�g �r�lhet, ha nem �llok bossz�t kelmeden kecskeasszonys�g f�rj��rt, a kis gida apj��rt! Tal�n j�l is tenn�m, ha meg�ln�m mag�t, de iszonyodom a v�rt�l, m�g a farkasok v�r�t�l is!

A farkas lehorgasztott fejjel hallgatta, de most hirtelen panaszosan feljajdult, majd tekintet�t az �gre emelve, mintha azt h�vn� tan�j�ul, besz�lni kezdett:

- �, �gi hatalom, te vagy csak tud�ja, hogy valaha is �reztem a sz�vemben gonosz hajlamokat! - mondta zokogva, majd fej�t tisztelettud�an meghajtva folytatta: - Uras�god kez�ben az �letem, rendelkezz�k vele, amint j�nak l�tja, f�lelem �s lelkiismeret-furdal�s n�lk�l �llok sorsom el�. Ha �gy v�li, hogy fajt�m b�nei miatt el kell pusztulnom, �r�mmel fogadom a hal�lt uras�god kez�b�l, mert szeretem �s becs�l�m az�ta, hogy el�sz�r megpillantottam �s megsimogattam b�lcs�j�ben, mikor �desanyja nem tart�zkodott a k�zelben. Milyen sz�pen megn�tt! De hiszen m�r akkor is l�tszott, hogy hatalmas, nemes lelk� uras�g lesz a b�lcs�beli gyermekb�l! De miel�tt d�nt sorsom felett, k�rem, higgye el: az �n mancsomhoz nem tapad a szerencs�tlen kis gida atyj�nak v�re! M�rs�kletre �s �nmegtart�ztat�sra neveltek, �s soha �letemben nem v�tettem e k�t er�ny ellen. Mikoriban a gida atyja meghalt, �n �ppen t�r�t��ton j�rtam a csord�mhoz tartoz� farkas t�rzsek k�z�tt, hogy �kessz�l�sommal �s j� p�ld�mmal fokozatosan r�b�rjam �ket a m�rt�kletes t�pl�lkoz�sra, ami a farkasok t�k�letesed�s�nek legeslegf�bb c�lja. S�t, uram, a gida atyja j� bar�tom volt, szerettem �t vid�m ked�ly��rt, �s gyakran j�rtuk kettesben a vid�ket; ilyenkor hosszan elbesz�lgettem e j�fej�, tanulni v�gy� kecskebakkal. Szerencs�tlen�l belekeveredett valami vet�lked�sbe - uras�god �gyis tudja, hogy az � fajt�ja mily hi� n�melykor -, s ez okozta hal�l�t. M�g ma is vigasztalhatatlan vagyok miatta.

A farkas keservesen felzokogott, s b�nata �ppoly �szint�nek t�nt, mint a kecskemama b�nata.

- Maga m�gis ut�nam lopakodott - jegyezte meg Aranybors�, s tov�bb szorongatta gyoml�l� k�se markolat�t.

- Igaz, uram, �n ut�n lopakodtam, de csak az�rt, mert azt rem�ltem, hogy �tk�zben nyugodtabb helyre �r�nk, s ott elbesz�lget�nk kicsit, �s felkelthetem �rdekl�d�s�t kegyes elveim ir�nt. Magamban ugyanis �gy gondolkoztam: ha Aranybors� uras�g, akit ismernek �s becs�lnek az eg�sz vid�ken, kegyesen t�mogatn� terveimet, most kit�n� alkalma lenne, hogy seg�tsen. Mind�ssze egy icce bors�j�ba ker�lne, abb�l m�r �nnepi lakom�t lehetne rendezni a farkasok apraja-nagyja r�sz�re, meg lehetne vel�k szerettetni a n�v�nyi eledelt, s a kecsk�k meg kecskegid�k ezrei ezent�l biztons�gban �lhetn�nek.

"Ez az utols� icce, aminek az �r�t j�t�kszerekre k�lthettem volna - gondolta mag�ban Aranybors�. - De mit nekem rubintos �ra, n�rnbergi b�g�csiga, ha egyszer j�t tehetek a p�nzem �r�n!"

- Tess�k, itt az icce bors�, ez volt minden vagyonom, de cseppet sem sajn�lom, ha arra a hasznos c�lra ford�tja, amir�l besz�lt.

A farkas nagy fogaival elkapta az icc�t, s rohant a tany�ja fel�.

- �, de gyorsan elszelelt kelmed! Legal�bb annyit �ruljon el, messze vagyok-e m�g a nagyvil�gt�l, ahova any�m k�ld�tt?

- M�r r�g ott vagy! - v�laszolt a farkas sanda vigyorral. - S ha m�g ezer �vig benne j�rsz, akkor sem l�thatsz sokkal t�bb �jat, mint eddig l�tt�l.

Aranybors� ism�t �tnak indult, most m�r h�rom icc�vel kevesebb nyomta a v�ll�t, s egyre n�zte, vajon nem l�tja-e m�g a v�ros falait. A f�radts�g m�r-m�r er�t vett rajta, mikor egy kanyarg�s �sv�ny fel�l seg�lyki�lt�st hallott.

- Ki az? - k�rdezte, s j�l megmarkolta gyoml�l� k�s�t. - Ki ki�ltozik seg�ts�g�rt? Sz�ljon m�r, mert nem l�tom!

- �n vagyok az, �n, Bors�vir�g! - felelt egy �des hang. - K�rem, seg�tsen rajtam, igaz�n nem ker�l nagy f�rads�g�ba!

- Ha seg�thetek, soha nem n�zem, hogy mekkora f�rads�gomba ker�l! Rendelkezz�k felettem �s vagyonom felett, kiv�ve ezt a h�rom icce bors�t itt a botom v�g�n, az ap�m�, any�m�, a magam�t az el�bb odaadtam egy der�k bagolynak, egy szent �let� farkasnak, meg egy sors�ld�zte kecsk�nek. Sajnos, nem adhatok �nnek egyetlen icce bors�t sem.

- Maga tr�f�l! - hangzott a kiss� s�rt�d�tt v�lasz. - Ki besz�l itt bors�r�l? �n csak azt k�rem �nt�l, hogy tegye ujj�t a hint�m ajtaj�nak rug�j�ra, �s nyissa ki, mert m�r majd megfulladok.

- Boldogan, de h�t nem l�tok sehol egy �rva hint�t! Pedig a hangot k�zelr�l hallom!

- M�g hogy nem l�tja a hint�mat!? - nevetett Bors�vir�g. - Hiszen az el�bb nagy szelesen csaknem r�l�pett! Itt van a hint�m a szeme el�tt, kedves Aranybors�, igaz�n r�ismerhetne a csicseribors�s eleganci�j�r�l!

- H�t olyannyira csicseribors�s, hogy akasszanak fel, ha csicseribors�n k�v�l egyebet is l�tok itt - d�nny�g�tt Aranybors� �s lehajolt.

El�g volt egy szempillant�s, �s m�ris megl�tta a j�kora csicseribors�t, mely kerek volt, mint a narancs, s�rga, mint a citrom, n�gy kis aranyker�ken g�rd�lt, ajtaja frissen csillog� bors�h�velyb�l k�sz�lt, rajta par�nyi �vegablak.

Aranybors� �vatosan megnyomta a rug�t, s a hint� ajtaja m�ris felny�lt.

Bors�vir�g �gy pattant ki bel�le, mint a neb�ncsvir�g magja, ha r�f�j a sz�l; majd f�rg�n talpra ugrott. Aranybors� meg k�pr�z� tekintettel �llt fel; ilyen sz�pet, mint Bors�vir�g, m�g elk�pzelni sem tudott. Szebb arcocsk�t m�g fest� sem festhetett volna: mandulav�g�s� s�t�tk�k szem, finom metsz�s� piros ajak, m�g�le mint igazgy�ngy villogott ki a sz�p fogsor. Kurta, kerek szokny�csk�j�n t�zpiros bors�vir�g minta, a l�b�n feh�r selyemharisnya, atlasz cip�cske.

- Min csod�lkozik annyira? - k�rdezte Bors�vir�g.

Aranybors� elpirult:

- Azon csod�lkozom - v�laszolta szer�nyen -, hogy egy ilyen sz�ps�ges hercegn�, aki nem sokkal kisebb, mint �n vagyok, elf�r egy csicseribors�ban.

- A hint�m nagys�g�t illet�en t�ved, kedves Aranybors�. Nagyon k�nyelmes kocsi ez, ha a teteje nyitva van, s csak puszta v�letlens�g, hogy nem �lt benne a f�lov�szom, a kincst�rnokom, a j�sz�gkorm�nyz�m, a titk�rom meg k�t-h�rom udvarh�lgyem. Szeretek ugyanis egyed�l kocsizni, ez�rt t�rt�nt velem ez a kellemetlens�g is. Nem tudom, tal�lkozott-e m�r valaha T�cs�korsz�g kir�ly�val? Tal�n tudja, kir�l besz�lek, hiszen oly jellegzetes a k�lseje: a fej�n k�t egyenes, mozg�kony szarvacsk�t visel, s legjelent�ktelenebb szavait is valami �zl�stelen muzsik�val k�s�ri. Szer�ny szem�lyem megnyerte T�cs�korsz�g kir�ly�nak kegyes tetsz�s�t. A kir�ly tudja, hogy a mai nappal nagykor� lettem, s hogy az �n h�zamb�l val� hercegn�k t�z�ves korukban f�rjet v�lasztanak maguknak. �gy int�zte h�t, hogy �tk�zben tal�lkozz�k velem, s szok�sa szerint megint l�rm�s, zen�s vallom�saival zaklatott, �n meg most is �gy v�laszoltam neki, mint mindig: bedugtam a f�lemet.

- �, micsoda �r�m! - jelentette ki Aranybors� elb�v�lten. - Milyen j�, hogy nem megy feles�g�l T�cs�korsz�g kir�ly�hoz!

- Nem, nem megyek hozz� feles�g�l, van m�r v�lasztottam. Alighogy ezt k�z�ltem Cirippel, mert ez a kir�ly neve - �gy nekiugrott a hint�mnak, mintha fel akarn� falni, s durv�n ler�ntotta a kocsi fedel�t, becsapta az ajtaj�t. - No, menj csak f�rjhez, te k�nyesked� j�sz�g, menj f�rjhez, ha tudsz, ha a v�lasztottad valaha is megtal�l ebben a kocsiban! - �gy perlekedett velem.

- �, ha meg tudn� nekem mondani, hogy melyik lyukban rejt�zk�dik T�cs�korsz�g kir�lya, r�gt�n kikotorn�m a gyoml�l� k�semmel, g�zsba k�tn�m kez�t-l�b�t, �gy hozn�m ide, hadd b�ntesse meg, ahogy akarja! - ki�ltotta haragosan Aranybors�. - Tal�n jobb lenne, ha haz�ig k�s�rn�m fens�gedet, nehogy Cirip zaklassa �tk�zben.

- Ha messze lakn�k, akkor bizony j� lenne a k�s�ret. De n�zze csak ott, azt az illatos bors�f�ldet, az m�r az �n orsz�gom, h�s�ges alattval�im �rzik. Cirip m�g csak meg sem k�zel�theti!

Ezzel a hercegn� toppantott, belekapaszkodott k�t bors�ind�ba, vid�man hint�zott, s az ide-oda ingadoz� bors�t�vek t�zpiros, illatos sziromes�t hullattak sz�p haj�ra.

Aranybors� gy�ny�rk�dve n�zte, s tal�n m�g most is n�zn�, de Bors�vir�g abbahagyta a hint�z�st, s �gy sz�lt hozz�:

- Nem akarom tov�bb tart�ztatni, tudom, hogy a bors�keresked�s manaps�g roppant sok munk�val j�r. A hint�val azonban k�nnyen behozhatja az elvesztett id�t. Mert rem�lem, elfogadja t�lem ezt a jelent�ktelen kis aj�nd�kot. Kast�lyom magt�r�ban milli� meg milli� ilyen kocsim van, s ha �jat akarok magamnak, egy maroknyit a rost�ba dobok, a legszebbet kiv�lasztom, a t�bbit meg az egereknek adom.

- Fens�ged legcsek�lyebb aj�nd�ka is boldogs�g, dics�s�g sz�momra, de nyilv�n megfeledkezett arr�l, hogy h�rom icce bors� van n�lam, s �gy bajosan f�rn�k el a hint�ban.

- Pr�b�lja csak meg! - kacagott Bors�vir�g! - Pr�b�lja csak meg, �s ne b�m�szkodj�k, mint egy ma sz�letett gyermek!

Val�ban, a h�rom icce k�nny�szerrel belef�rt a hint�ba, de m�g harmincat is belerakhatott volna az �muldoz� Aranybors�. J�maga is letelepedett az �l�s k�nyelmes, puha p�rn�j�ra.

- Induln�k is, hercegn� - mondta Bors�vir�gnak. - Ap�m, any�m hazav�r, most v�ltunk el egym�st�l el�sz�r, s nem szeretn�m, ha nyugtalankodn�nak miattam. Most m�r csak fens�ged kocsis�t v�rom, aki bizony�ra elmenek�lt Cirip t�mad�sa el�l. Elmegyek, de sz�vemben v�gtelen a b�nat, mert m�g csak nem is rem�lhetem, hogy valaha viszontl�tom fens�gedet.

- Rendben van - v�laszolt Bors�vir�g, mintha nem is hallotta volna az utols� mondatot. - Rendben van, az �n hint�mhoz azonban nem kell sem kocsi, sem l�, g�z hajtja, s �r�nk�nt �tven m�rf�ld sebess�ggel halad. Akkor rep�ti haza, amikor akarja. Csak j�l jegyezze meg a sz�t, mellyel elind�thatja. Az �tikos�rban mindent megtal�l, amire k�zben sz�ks�ge lehet. �gy kell felnyitni, mint egy bors�h�velyt; tal�l benne h�rom z�ld gy�ngy�t, alakra, nagys�gra mindh�rom pontosan olyan, mint egy-egy bors�szem, mindh�rmat v�kony sz�lacska k�ti a kos�rhoz, sz�p szorosan fekszenek benne, mint a bors� a h�velyben. Majd megl�tja, milyen csod�latosan sz�p, gondos munk�val k�sz�lt a kos�rka! Ha b�rmire sz�ks�ge van, a gyoml�l� k�s�vel v�jjon lyukat a f�ldben, �ltesse el az egyik gy�ngyszemet, s r�gt�n kics�r�zik, kihajt a f�ldb�l az, amit k�v�n. Ugye, csod�latos? Csak ne felejtse, hogy ha a harmadik gy�ngyszemet is el�lteti, az �tikos�r ki�r�l, s nem v�rhat t�bb csod�ra. Ugye, most m�r indulhat? Aranybors� csak biccentett. Bors�vir�g csettintett k�t ujj�val, s elki�ltotta mag�t:

- Indul�s, csicseribors�!

A hint� m�r vagy sz�z�tven m�rf�ldnyire j�rt, mikor Aranybors� tekintete m�g mindig Bors�vir�got kereste, de hasztalan.

A csicseribors� puskagoly�n�l gyorsabban szelte a leveg�t. Szemvillan�s alatt t�ntek el mell�le az erd�k, hegyek, tengerek, v�rosok. A messzi l�t�hat�r �ppen csak kirajzol�dott Aranybors� el�tt, a csicseribors� m�ris oda�rt, s �gy sz�guldott tova, hogy a fi� ugyan hi�ba n�zte, mit hagyott maga m�g�tt, m�ris a messzes�gbe t�nt.

H�romszor is megel�zte a napot, s az �jszak�k �s nappalok gyors v�ltakoz�sa k�zben Aranybors� sejteni kezdte, hogy alighanem elker�lte a v�rost, ahova indult, ahol el akarta adni bors�j�t.

"Kicsit t�l f�rge ez a kocsi! - gondolta mag�ban Aranybors�. - Nagy szelesen elindult, m�g miel�tt Bors�vir�g mindent elmagyar�zhatott volna. Vagy tal�n esz�be sem jutott, hogy azt is megmondja nekem, mit kell mondanom, hogy meg�lljon a hint�. M�rpedig �gy sz�guldozhatok, am�g csak a vil�g vil�g!"

Aranybors� ugyanis hi�ba pr�b�lkozott b�rmivel, hi�ba ism�telte el mindazt, amit cs�f besz�d� kocsisokt�l, �szv�rhajcs�rokt�l hallott. Az �rd�ng�s hint� csak v�gtatott tov�bb. Aranybors� meg egyre kutatott az eml�kezet�ben, mit is mondhatna m�g, de hi�ba volt minden. V�g�l tehetetlen�l fakadt ki.

- Az �rd�g vinne el!

No, ennek a kit�r�snek volt is foganatja! V�gtatott a hint� a tr�pusokig, a tr�pusokt�l a sarkvid�kig meg vissza, mit sem t�r�dve az �ghajlat gyors v�ltoz�saival. Aranybors� megs�lhetett vagy megdermedhetett volna, ha nem lett volna oly okos.

- L�ssuk csak - morfond�rozott mag�ban. - Bors�vir�g azt mondta, hogy "Indul�s, csicseribors�!" Tal�n meg�ll, ha �n az ellenkez�j�t mondom.

- Meg�ll�s, csicseribors�! - ki�ltotta el mag�t, s k�t ujj�val csettintett, mint Bors�vir�g.

Az Akad�mia minden tud�sa sem csin�lhatta volna jobban! A csicseribors� �gy meg�llt, mintha egyszeriben odac�vekelt�k volna. Meg sem moccant.

Aranybors� kisz�llt a hint�b�l, kiemelte bel�le az �tikosarat, s ezt is, azt is sz�p gondosan beletette az �v�n l�g� kis tariszny�ba, amiben egy�bk�nt bors�mint�t szokott tartani.

A nagy f�ldrajztud�sok sem tudj�k, hogy a vil�g mely r�sz�n lehetett az a hely, ahol Aranybors� kocsija oly hirtelen meg�llt. Van, aki azt �ll�tja, hogy Timbuktuban, m�sok meg azt er�s�tgett�k, hogy �ppen a Kong�ban. Mindenesetre bar�ts�gtalan vid�k volt, term�ketlen, szikl�s sivatag, s ameddig csak a szem ell�tott, sehol egy �rnyat ad� fa, sehol egy teny�rnyi moha, mire Aranybors� lehajthatta volna f�radt fej�t. De az�rt nem j�tt zavarba. �gyesen kinyitotta az �tikosarat, kiemelte bel�le az egyik gy�ngyszemet, gyoml�l� k�s�vel apr� lyukat v�gott a f�ldbe, s el�ltette benne. "Lesz, ami lesz - gondolta mag�ban -, mindenesetre valami fed�l kellene fejem f�l� az �jszak�ra, ha nem m�s, h�t legal�bb egy bors�vir�g s�tor; meg valami kis ennival�, ha nem m�s, h�t egy kis m�zes bors�p�r�; no meg �gy, ha nem is nagyobb, mint egy kolibripehely. Ma m�r �gysem indulhatok haza, olyan �hes, olyan f�radt vagyok."

Aranybors� j�form�n v�gig sem gondolta mindezt, a f�ldb�l m�ris sz�p nagy bors�t� b�jt el�, s egyre n�tt, tereb�lyesedett, v�g�l akkora volt, hogy t�z aranyoszlop tartotta a pomp�s vir�gs�trat. Az oszlopok k�z�tti �vekben egy-egy csod�latos krist�ly gyertyatart�, benne h�feh�r gyertya. Mindegyik gyertyatart� m�g�tt velencei t�k�r, mely sz�zszorosan verte vissza a f�nyt.

A s�tor k�zep�n �llt Aranybors�, s amint �muldozva n�zett maga k�r�, l�ba el� hullott egy bors�vir�g-szirom, az is nagy hirtelen n�ni kezdett, ezersz�n�, sz�ps�ges sz�nyeg lett bel�le. Egy m�sik vir�gszirom meg pomp�s szant�lfa asztall� n�vekedett; az asztalon d�san aranyozott porcel�n t�lakban anan�sszal, mazsol�val, ezerf�le cukrozott gy�m�lccsel k�r�tett bors�p�r� illatozott.

Az �hajtott kolibripehely is ott volt az egyik sarokban; csillogott, mint a nagymogul koron�j�ban a karbunkulus, csakhogy oly apr�cska volt, mint egy rizsszem. No, ez nem �g�rkezik t�l k�nyelmes fekhelynek - gondolta mag�ban Aranybors�. Igen �m, de amint n�zte a pelyhet, az egyszerre csak elkezdett n�vekedni, egyre magasodott, sz�lesedett, puha top�zb�l, l�gy zaf�rb�l, rugalmas op�lb�l vetett fekhely lett bel�le.

Ugye, felesleges mondanom, hogy Aranybors� igyekezett miel�bb a pomp�san ter�tett asztalhoz telepedni? Vacsora ut�n nyomban lefek�dt, de nem aludt el. Bors�vir�g hercegn� j�rt a fej�ben; maga el�tt l�tta, amint haj�ra z�porozott a milli�nyi t�zpiros szirom. Aranybors� azonban okos fi� volt, nem engedte, hogy �lomba ringassa e b�v�s k�p, nem akart elaludni, m�g meg nem gy�z�d�tt arr�l, hogy pomp�s hajl�k�t nem fenyegeti semmi vesz�ly. Tudta, hogy mint a vil�g minden t�j�n, itt is akadhatnak rabl�k, tolvajok, kir�lyi martal�cok, kiknek kapzsis�g�t k�nnyen fel�bresztheti az aranyoszlopos, villog� s�tor. Fogta der�k kis gyoml�l� k�s�t, s elindult, hogy k�rbej�rja a s�trat.

Alighogy kil�pett az egyik aranyoszlop mellett, d�bbenten torpant meg. Elfogta a b�tor sz�v�ek retteg�se, mert az igazi b�tor is ismeri szeg�ny emberis�g�nk k�z�s f�lelmeit, s csak a gondolatb�l mer�t er�t, szil�rds�got. No, ami a gondolatot illeti, az Aranybors� szeme el� t�rul� l�tv�ny �ppen el�gg� elgondolkoztat� volt!

A csillagtalan s�t�t �jszak�ban vagy k�tsz�z mozdulatlan szemp�r par�zslott, s a csatasorban �ll� villog� pontok el�tt - mint gener�lis a seregszeml�n - sz�ntelen�l fel-al� futkosott egy �g�, sz�r�s szemp�r, melynek kifejez�se semmi j�t nem �g�rt. Aranybors� egy pillanat alatt r�j�tt, hogy ki�hezett farkascsorda sorakozott fel a s�tra el�tt, vezet�j�k pedig az a m�zes szav�, �lnok farkas, aki oly �gyesen csalta el t�le utols� icce bors�j�t.

- Farkas uras�g ugyancsak gyorsan �sszeszedte falk�j�t, hogy �ld�z�semre induljanak - �llap�totta meg mag�ban Aranybors�. S minthogy ha tettekre ker�lt a sor, cseppet sem volt t�tov�z�, most is gyorsan el�vette apr� tariszny�j�b�l az �tikosarat, kiemelte bel�le a m�sodik gy�ngyszemet, s nagy sietve el�ltette. "Lesz, ami lesz - gondolta mag�ban -, mindenesetre er�s fal kellene a s�tram k�r� ma �jszak�ra, ak�r ne is legyen vastagabb, mint a h�zik�nk fala, csak v�delmezzen meg e gonosz falk�t�l."

A s�tor k�r�l m�ris er�s fal emelkedett, de nem holmi kunyh�hoz ill� v�lyogfal, hanem csodasz�p k�vekb�l rakott, palot�hoz ill� fal, a tetej�n k�kes f�ny�, aranyozott ac�lr�cs, melyen sem farkas, sem r�ka, sem borz �t nem juthatott. A farkascsorda d�h�sen nekirugaszkodott ugyan, de azt�n v�rz� orral elkullogott mind, az utols� sz�lig.

Aranybors� megnyugodva fordult vissza, hogy lepihenjen, de nem a s�tr�ba, hanem h�feh�r m�rv�nycsarnokba jutott, onnan t�nd�kl� f�nyben �sz� oszlopcsarnokon �t ezernyi vir�gt�l illatoz� kertbe �rt. A kert k�zep�n nagy �r�mmel tal�lt r� s�tr�ra, s benne a kolibripehelyb�l vetett �gyra. Elhihetitek, hogy pomp�sabban aludt, szebbet �lmodott, mint a f�ldkereks�g ak�rmelyik kir�lya.

M�snap reggel els� dolga az volt, hogy bej�rja f�nyes palot�j�nak minden zeg�t-zug�t. Elb�v�lten n�zte a mes�be ill� b�torokat, a vir�gos r�tn�l pomp�sabb sz�nyegeket; hosszan gy�ny�rk�d�tt a k�pt�r ritkas�gaiban meg a kagyl�gy�jtem�nyben �s a gazdag k�nyvt�rban, melynek kincsei mind-mind �jak voltak sz�m�ra.

Amint sz�mba vette roppant gazdags�g�t, v�letlen�l belepillantott egy t�k�rbe. �, csod�k csod�ja! Ha a t�k�r nem hazudik: h�roml�bnyit n�tt az �jszaka, �s ajka felett m�r bajusz pelyhedzik! Aranybors� egyre t�n�d�tt, ugyan hogy eshetett ez a csoda? E k�rd�sre azonban hamarosan elszomor�t� v�laszt kapott. A falon hatalmas inga�ra f�gg�tt, melynek egyik mutat�ja az �veket m�rte. Aranybors� r�n�zett, s d�bbenten l�tta, hogy val�j�ban hat �v telt el az el�z� este �ta.

- Hat esztend�? �, �n boldogtalan! Szeg�ny sz�leim az�ta m�r tal�n meg is haltak, s ki tudja, nem l�ttak-e sz�ks�get, nem �lte-e meg �ket a b�nat? S �, jaj, tal�n azt hitt�k, hogy �regs�g�kre gyal�zatosan elhagytam �ket! �tkozott hint�! �veket falt�l percek alatt! Menj, menj, csicseribors�, indul�s! - ki�ltotta haragosan, s kivette tariszny�j�b�l s az ablakon �t kihaj�totta a csicseribors�t. - Menj, menj, ne is l�ssalak t�bb�!

Aranybors� szomor�an ballagott le palot�ja f�nyes l�pcs�j�n. Vissza sem n�zett, �gy indult neki a kop�r s�ks�gnak, m�g azzal sem t�r�d�tt, hogy valamelyik szikla m�g�l esetleg farkasok leselkednek r�. M�g a k�nny is kihullt a szem�b�l, ha arra gondolt, hogy mi mindent vesz�tett ezzel a hat �vvel. Kez�be vette az �tikosarat, de csak forgatta ujjai k�z�tt.

- Ugyan mit is k�v�nhatn�k magamnak most, hogy sz�leimet nem l�thatom t�bb�?... Bors�vir�g m�r biztosan f�rjhez ment, hiszen a hercegn�k nagykor�ak lesznek, s f�rjhez mennek t�z�ves korukban. Meg k�l�nben is! Hat �vvel ezel�tt volt m�r v�lasztottja. Mit sz�m�t nekem, ha az eg�sz vil�got megkapom t�led, z�ld gy�ngyszem! Az �n vil�gom az a kis h�zik� volt, meg k�r�l�tte a vir�gz� bors�f�ld, s azt nem adhatod vissza, a gyermekkor �des napjai mind�r�kre elsz�lltak! Menj, gy�ngyszem, menj, engem m�r nem v�r a h�zik�, a bors�f�ld, sem �reg sz�leim, sem Bors�vir�g! Menj, gy�ngyszem, menj! Szolg�ld �rn�det!

S olyan er�vel haj�totta el, hogy a z�ld gy�ngyszem k�nnyen utol�rhette, maga m�g�tt hagyhatta volna a csicseribors�t, de h�t nem volt verseng� term�szet�.

Aranybors� meg cs�ggedten, szomor�an roskadt a f�ldre.

Mikor fel�llt, d�bbenten l�tta, hogy minden megv�ltozott k�r�l�tte. A messze l�t�hat�rig hull�mz� vir�gtenger k�zep�n �llt, a szell� jobbra-balra hajtogatta a bors� halv�nylila �s t�zpiros pillang�it, a vir�gfejek �sszeborultak, a k�t sz�n elvegy�lt, s mondhatatlanul �des illattal telt meg a leveg�.

Aranybors� �gy rohant, mintha sz�rnya n�tt volna, mert t�volabb megpillantott mindent, amit szeretett: l�tta a palot�v� sz�p�lt h�zik�t, �reg sz�leit, akik mosolyogva siettek fel�je, hogy miel�bb elmondhass�k, mennyire v�rt�k, mily boldogok voltak, hogy mindennap kedves �zenetet kaptak t�le, hogy egy percre sem aludt ki sz�v�kben a rem�nys�g, hisz minden este megj�tt Aranybors� biztat� h�rad�sa.

Aranybors� �tkarolta �regap�t, �regany�t, hogy palot�j�ba vezesse �ket. Amint a hajdani h�zik�hoz k�zeledtek, a k�t �reg egyre jobban �muldozott. Aranybors� meg alig mert sz�lni hozz�juk, nehogy megzavarja cs�ndes �r�m�ket. Egyszer azonban m�gis fels�hajtott:

- Hej, ha Bors�vir�got l�tt�tok volna! De h�t � m�r hat �vvel ezel�tt eljegyezte mag�t.

- Bizony! M�gpedig veled! - csend�lt fel Bors�vir�g �des hangja a kapub�l. - Hiszen m�r akkor volt v�lasztottam, eml�kszel? Ker�ljetek beljebb! - sz�lt �regap�hoz, �regany�hoz, s gyeng�den megcs�kolta �ket. - L�pjetek be, hiszen ez fiatok otthona: a szeretet �s a k�pzelet birodalma, ahol nincs �regs�g, nincs hal�l...

Hamarosan meg�lt�k Aranybors� �s Bors�vir�g menyegz�j�t, s �r�k fiatalon, �r�k boldogs�gban teltek napjaik.

Mert �gy v�gz�dnek a t�nd�rmes�k...