Hol volt, hol nem volt egy igen-igen hatalmas kir�ly. N�pe szerette, szomsz�dai tisztelt�k, sz�vets�gesei ragaszkodtak hozz�; nem volt n�la boldogabb uralkod� sz�les e vil�gon. Az meg m�g csak tet�zte a boldogs�g�t, hogy amikor elj�tt az ideje, olyan kir�lykisasszonyt v�lasztott mag�nak feles�g�l, akir�l igaz�n nem lehetett meg�llap�tani, vajon a sz�ps�ge nagyobb-e, vagy az er�nye t�nd�kl�bb. Szerencs�s is volt a h�zass�guk, k�v�nni sem lehetett volna jobbat. Szerett�k, becs�lt�k egym�st, soha egy rossz sz� nem esett k�zt�k; csak egy dolog zavarhatta volna meg az egyet�rt�s�ket; az, hogy nem sz�letett gyermek�k. Ezen egy ideig b�slakodtak, de a kir�lyn�nak egy sz�p napon j� gondolata t�madt: azt aj�nlotta, fogadj�k �r�kbe �rv�n maradt kicsi unokah�g�t. Magukhoz vett�k h�t a kis �rv�t, �s csakhamar �gy megszerett�k, mintha a tulajdon �des gyermek�k lett volna; mert ahogy n�tt, a l�nyka egyre szebb, egyre okosabb, egyre kedvesebb lett, igaz�n d�sz�re v�lt az udvaruknak.

Ett�l kezdve azut�n m�g csak fut� b�nat sem bor�tott felh�t a kir�ly meg kir�lyn� boldogs�g�ra. Pomp�ban �s b�s�gben �ltek, minisztereik b�lcsek �s �gyesek voltak, udvari embereik pedig becs�letesek �s h�s�gesek. T�gas ist�ll�ikban a vil�g legt�zesebb, legform�sabb parip�i ropogtatt�k a zabot. Sok idegen megfordult az udvarban; mind megcsod�lt�k a gy�ny�r� teliv�reket, de m�g jobban csod�lkoztak azon, hogy a f�ist�ll� k�zep�n, a legszembet�n�bb helyen nem valami h�feh�r arabs paripa vagy holl�fekete t�ltos m�n �llt, hanem egy nagy f�l� szam�r.

Hanem a csacsimester nem v�letlen�l ker�lt a d�szhelyre. Nagyon is meg�rdemelte ezt a kit�ntet�st! Ez a csacsi ugyanis csodacsacsi volt: tr�gya helyett minden �ldott reggelre csillog�-villog� aranyp�nzzel sz�rta tele maga alatt a szalm�t, m�gpedig olyan b�s�gesen, hogy hajnalra kelve az ist�ll�mester alig gy�zte garmad�ba seperni a k�t lov�szfi�val.

De a kir�lyok �lete sem fen�kig gy�ny�r�s�g, s �ket is �ppen �gy �rheti baj, mint ak�rmelyik egyszer� alattval�jukat. Nincsen �r�m, amelybe egy cseppnyi �r�m bele ne keveredn�k, �gy t�rt�nt most is.

A kir�lyn� hirtelen megbetegedett, s hi�ba h�vt�k �ssze a birodalom valamennyi tud�s orvos�t: nem tudtak seg�teni rajta. Gy�szba borult az udvar, b�nk�dott az eg�sz orsz�g, s a kir�ly pedig �gy k�ts�gbeesett, �gy reszketett �des-kedves feles�ge �let��rt, hogy majd esz�t vesztette az aggodalomt�l �s a f�jdalomt�l. De hi�ba t�rdelte a kez�t, hi�ba foh�szkodott, nem haszn�lt itt m�r semmi.

Mikor szeg�ny kir�lyn� �rezte, hogy k�zeledik az utols� �r�ja, mag�hoz k�rette a f�rj�t.

- Engedd meg, hogy miel�tt meghalok, k�rjek t�led valamit - mondta a zokog� kir�lynak. - Ha kedved t�madna r�, hogy �jra megh�zasodj�l...

Nem folytathatta, mert a kir�ly keserves tiltakoz�sba t�rt ki, megragadta �s k�nnyeivel �ztatta feles�ge kez�t; s egyre azt hangoztatta, ne is besz�ljen neki semmif�le m�sodik h�zass�gr�l.

- Nem, nem, kedves hitvesem - mondta v�g�l -, hiszen m�s v�gyam sincs, mint hogy ut�nad haljak!

- Az �llam �rdeke �gy k�v�nja, hogy ut�dod legyen - felelte a kir�lyn� olyan hat�rozottan, hogy a kir�lynak csak m�g jobban elfacsarodott a sz�ve. - Nincs m�g fiad, aki m�lt�n k�vet a tr�non. Meg kell teh�t n�s�ln�d, hiszen nekem nem sz�letett gyermekem. De ir�ntam �rzett szerelmedre k�rlek, ne engedj n�peid s�rget�s�nek, s csak akkor h�zasodj�l meg, ha olyan menyasszonyra tal�lt�l, aki szebb �s r�termettebb n�lam. Esk�dj�l meg nekem erre, �s akkor nyugodtan halok meg.

Ki tudja, nem az�rt k�v�nta-e a kir�lyn� ezt az esk�t, mert el sem tudta k�pzelni, hogy valaki szebb �s jobb lehet n�la a vil�gon, s �gy akarta biztos�tani, hogy a kir�ly ne n�s�lhessen meg m�sodszor. Ha ez�rt k�v�nta, ha nem, r�videsen meghalt; �s soha f�rfi m�g olyan keservesen nem gy�szolta a feles�g�t, mint a kir�ly; �jjel-nappal s�rt, zokogott, nem is t�r�d�tt m�ssal, mint a f�jdalm�val.

Csakhogy a hangos b�nat hamar elm�lik. S az orsz�g nagyjai is �sszegy�ltek, tan�csot tartottak, �s k�ld�tts�get menesztettek a kir�lyhoz: k�rt�k, h�zasodj�k meg ism�t. Az el�sz�r hallani sem akart a dologr�l, s �jra kicsordult a k�nny a szem�b�l. Hivatkozott a kir�lyn�nak tett esk�j�re, �s felsz�l�totta tan�csosait: mutassanak neki olyan elad�sorban lev� kir�lykisasszonyt, aki ak�r csak meg is k�zel�ti az � megboldogult feles�g�nek a sz�ps�g�t, j�s�g�t. Nagyon j�l tudta, hogy t�v� tehetik a f�l vil�got, akkor sem tal�lnak.

Az orsz�gtan�cs azonban az eg�sz esk�t balgas�gnak min�s�tette.

- Nem az a fontos - mondt�k -, hogy sz�p legyen a kir�lyn�; er�nyesnek, j� any�nak kell lennie! Az orsz�g b�kess�ge azt k�v�nja, hogy a kir�lynak ut�dja legyen. A kis kir�lykisasszonyban minden sz�ks�ges tulajdons�g megvan ahhoz, hogy nagyszer� kir�lyn� v�lj�k bel�le, de egy l�ny m�gsem �lhet egyed�l a tr�nra: id�vel f�rjhez kell adni valamelyik idegen kir�lyfihoz. Az, pedig vagy elviszi mag�val a saj�t orsz�g�ba, vagy itt marad, �s vele egy�tt uralkodik - de akkor meg idegen kir�lyuk lesz: gyerekeik m�r idegen kir�lyi h�znak a gyermekei lesznek. A szomsz�d n�pek egykett�re ellen�k t�madhatnak, h�bor�ba sodorhatj�k �ket, s el�bb-ut�bb romba d�l az eg�sz birodalom.

A kir�lyt megh�kkentett�k ezek az �rvek, s meg�g�rte, hogy fontol�ra veszi �ket.

�rdekl�dni kezdett h�t a sz�mba j�het� kir�lykisasszonyok, hercegkisasszonyok fel�l: vajon kire eshetn�k a v�laszt�sa. Sorra hozt�k el�be az arck�peiket; egyik szebb volt, mint a m�sik, de a megboldogult kir�lyn�hoz foghat�t egyetlenegyet sem tal�lt k�zt�k, �gy azt�n nem is tudott d�nteni.

Mik�zben �gy k�szk�d�tt mag�ban a boldogtalan kir�ly, egy sz�p napon m�gis �szrevette, hogy a nevelt l�nya nemcsak elragad�an sz�p �s kedves, hanem m�g b�josabb �s eszesebb is, mint amilyen nevel�anyja volt. Att�l fogva egyre nagyobb kedvtel�ssel n�zegette, addig-addig, m�g egyszer csak ki nem jelentette neki: feles�g�l fogja venni.

A kir�lykisasszony majd el�jult, amikor ezt meghallotta. Nevel�apja l�b�hoz borult, �s k�rve k�rte, mondjon le sz�nd�k�r�l, �sszeszedte minden r�besz�l� k�szs�g�t, s �gy pr�b�lta elt�r�teni terv�t�l. Azt mondta: h�l�s neki a j�s�g��rt, ragaszkodik hozz�, de - �ppen mert �gy szereti, mint az �desapj�t - hogy is menjen feles�g�l hozz�! Nem, azt a vil�g minden kincs��rt sem tudn� megtenni!

De amit a kir�ly egyszer a fej�be vett, azt nem lehetett kiverni onn�t! Hogy legy�zhesse a kir�lykisasszony ellenkez�s�t, f�lkereste az orsz�g leg�regebb druid�j�t, �s tan�csot k�rt t�le. Ennek a gonosz, nagyra v�gy� �regnek igen h�zelgett a kir�ly bizalma. Nem sokat gondolt � a j�s�gos, �rtatlan kir�lykisasszony boldogs�g�val. Csak a saj�t �rdek�t n�zte, csak azzal t�r�d�tt, hogyan tudn� belopni mag�t az uralkod� kegy�be. Nemhogy helytelen�tette volna a kir�ly sz�nd�k�t, hanem m�g egyenesen javallotta is a h�zass�got, s egykett�re megnyugtatta az uralkod� lelk�t. Hogy m�gsem illen�k akarata ellen�re feles�g�l vennie a saj�t nevelt l�ny�t? Nem, err�l egy �rva sz�t sem sz�lt; s�t - mondta -, ez nagyon is term�szetes �s dics�retes dolog! A kir�ly k�nnyen �tl�thatott volna a szit�n, ha egy kicsit j�zanabbul gondolkodik; csakhogy elvak�totta a szenved�ly, egy�bre sem gondolt, mint a h�zass�gra, �s nagy �r�mmel fogadta az alattomos druida szavait. Meg�lelte, megcs�kolta a rossz tan�csad�t, visszasietett palot�j�ba, s azonnal kiadta a parancsot: a kir�lykisasszony k�sz�l�dj�k az esk�v�re!

Szeg�nyke az azt sem tudta, hov� legyen a szomor�s�gt�l. V�g�l is elhat�rozta, hogy f�lkeresi keresztanyj�t, a Kertek T�nd�r�t. Volt egy b�r�nyka, amelyik minden utat j�l ismert, azt befogta a k�tkerek� kis kocsij�ba. S m�g azon az �jszak�n �tra is kelt a b�r�nyfogat�n.

Szerencs�sen meg�rkeztek, s a t�nd�r m�r v�rta; igen szerette a keresztl�ny�t, s nyomban vigasztalni kezdte; sose f�ljen, nem lesz semmi b�nt�d�sa, ha megfogadja a tan�cs�t.

- Bizony nem val�, hogy feles�g�l menj a tulajdon nevel�ap�dhoz - mondta a t�nd�r. - De nem ill� az sem, hogy szembeszeg�lj vele, hiszen j� volt hozz�d; l�ny�v� fogadott, �s szeretettel felnevelt. Tudod mit? Mondd azt neki, hogy eszedbe jutott valami, s ett�l a szesz�lyedt�l semmik�ppen sem t�g�tasz: olyan ruh�t akarsz, amilyen a f�nyes �gbolt, s am�g azt meg nem kapod, hallani sem akarsz m�sr�l. Ak�rhogyan szeret, ak�rmilyen hatalmas, ezt a k�v�ns�godat m�gsem tudja teljes�teni.

A kir�lykisasszony megk�sz�nte sz�pen a keresztanyja tan�cs�t, s mindj�rt m�snap reggel tudom�s�ra hozta a kir�lynak - �gy, amint a t�nd�r meghagyta -, hogy addig ne is besz�ljenek semmif�le esk�v�r�l, am�g olyan ruh�t nem szerez neki, amilyen a f�nyes �gbolt.

A kir�ly azt gondolta mag�ban: l�m, m�giscsak hozz�m j�n, ha teljes�tem a k�v�ns�g�t! - s igen j�kedvre kerekedett erre a rem�nyre. �sszeh�vatta orsz�ga legjobb sz�v�iparosait, �s megrendelte a ruh�t, de kijelentette; ha nem tudj�k elk�sz�teni, mindny�jukat felk�tteti.

Erre szerencs�re nem ker�lt sor: egynapi munka ut�n m�r hozt�k is a k�sz ruh�t. A b�r�nyfelh�k szegte tengerk�k �gbolt nem olyan sz�p, mint amilyen sz�p ez a ruha volt, amikor kiter�tett�k. A kir�lykisasszony nagyon elb�sult, amint megl�tta, s azt sem tudta, mit mondjon zavar�ban, mert a kir�ly v�ltig s�rgette a v�lasz�t. Mit tehetett egyebet szeg�ny l�ny: megint csak a keresztanyj�hoz fordult. Az eg�szen elk�pedt, amikor megtudta, hogy a csel, amit tan�csolt, kudarcot vallott.

- M�g egyszer pr�b�t kell tenn�nk - mondta -, de most olyan ruh�t kell k�rned, mint a hold az �gen.

A kir�lykisasszony nem k�rhetett volna olyasmit, amit a kir�ly megtagadott volna t�le. Ahogy meghallotta ezt a m�sodik k�v�ns�g�t, m�ris h�vatta az orsz�g leg�gyesebb iparosait, �s kem�nyen r�juk parancsolt, k�sz�ts�k el a ruh�t, olyan legyen, mint a hold az �gen, �s ha egy kerek nap alatt nem hozz�k a palot�ba, fej�t v�teti valamennyi�knek...

A kir�lykisasszony most sem tudott �r�lni a gy�ny�r� ruh�nak, s amikor mag�ra maradt udvarh�lgyeivel meg a dajk�j�val, csak s�rt keservesen. A t�nd�r azonban mindent tudott, �s a seg�ts�g�re sietett.

- �gy v�lem, s nem hiszem, hogy t�vedn�k: ha olyan ruh�t k�rsz t�le, mint a nap, alighanem m�gis kedv�t szegj�k nevel� ap�d uradnak, mert ilyen ruh�t ugyan senki sem tud k�sz�teni. De ha m�g ez is siker�lne neki, legal�bb nyer�nk egy kis id�t.

Ezt a kir�lykisasszony is c�lszer�nek tal�lta, �s el�terjesztette a k�r�st, a kir�ly pedig a legkisebb haboz�s n�lk�l odaadta koron�j�nak valamennyi gy�m�ntj�t �s rubinj�t, �s szigor�an megparancsolta a mestereknek, semmi k�lts�get ne k�m�ljenek, �s semmi egy�bre ne legyen gondjuk, mint arra, hogy a ruha val�ban olyan pomp�s legyen, mint maga a nap.

A munk�sok nekil�ttak a sz�v�snek, fon�snak, h�mz�snek, s amikor a pomp�s ruh�t kiter�tett�k a tr�nteremben, a nagy csillog�s �gy elvak�totta a jelenlev�ket, hogy le kellett hunyniuk a szem�ket. Azt mondj�k, ett�l az id�t�l fogva j�ttek divatba a napf�ny ellen a z�ld �s fekete szem�vegek.

H�t a kir�lykisasszony mit sz�lt mindehhez? Soha m�g ilyen sz�p, ilyen m�v�szi munk�t nem l�tott! Szeg�nyke nagyon megh�kkent; azzal az �r�ggyel, hogy a nagy f�nyess�g s�rti a szem�t, visszavonult szob�j�ba. Ott m�r v�rta a t�nd�r, s �gy sz�gyenkezett, hogy azt el sem lehet mondani. S�t, m�g ha csak sz�gyenkezett volna! - de amikor megl�tta a napf�nyes ruh�t, egyszeriben pipacsv�r�s lett a m�regt�l.

- �, le�nyom - mondta -, most azt�n sz�rny� pr�b�ra tessz�k nevel�ap�d szerelm�t! Tudom, makacsul ragaszkodik h�zass�g�hoz, de megl�sd, kiss� megh�tr�l majd, ha meghallja �jabb k�v�ns�godat. Tudod, mit kell k�rned t�le? Annak a kedves szamar�nak az irh�j�t, amelyik olyan b�s�gesen fedezi minden kiad�s�t! Menj, mondd meg neki, hogy adja neked a csodacsacsi b�r�t!

A kir�lykisasszony nagyon meg�r�lt ennek az �tletnek. Azt gondolta, �gy v�gk�ppen kib�jhatik a k�nytelen h�zass�g al�l. El sem tudta k�pzelni, hogy nevel�apja valaha is r�sz�nn� mag�t �des-kedves j�sz�g�nak a fel�ldoz�s�ra. B�tran el�be �llt h�t, �s kijelentette: k�ri a csodacsacsi b�r�t.

A kir�ly egy pillanatra meglep�d�tt a v�ratlan k�v�ns�gt�l, de egy percig sem habozott, s nyomban megparancsolta, hogy tegyenek eleget a kir�lykisasszony szesz�ly�nek. A dr�gal�tos �llatot le�lt�k, b�r�t sz�pen kik�sz�tett�k, �s illend�en felaj�nlott�k a kir�lykisasszonynak. Az k�ts�gbeesett, azt hitte, most m�r semmik�ppen sem ker�lheti el balsors�t, �m ekkor megjelent a t�nd�r, �s �gy sz�lt hozz�:

- Mit m�velsz, l�nyom, mi�rt t�ped a hajadat, mi�rt karmolod �ssze b�natodban az arcodat? Hiszen el�rkezett �leted legszerencs�sebb perce! Burkol�ddz�l be a szam�rb�rbe, hagyd el a palot�t, s menj vil�gg�, menj, amerre l�tsz. �n majd gondoskodom r�la, hogy b�rhov� m�gy, ruh�id mindig veled legyenek; ez a l�da itt a k�nt�seiddel meg az �kszereiddel minden�v� k�vetni fog a f�ld alatt. Neked adom var�zsp�lc�mat, koppints vele a f�ldre, valah�nyszor sz�ks�ged lesz a holmidra: a l�da azonnal el�tted terem. Most pedig siess, egy percet se k�slekedj�l tov�bb!

A kir�lykisasszony jobbr�l-balr�l megcs�kolta keresztanyj�t, s k�rve k�rte �t, ne hagyja el soha; azt�n bekente arc�t a k�lyha hamuj�val, beleb�jt a hitv�ny irh�ba, �s kiosont a palot�b�l.

Nem vette �szre senki.

Az udvarban azalatt nagyban k�sz�ltek a lakodalomra. El�rkezett az esk�v� ideje, kerest�k a kir�lykisasszonyt, t�v� tett�k �rte az eg�sz palot�t; hi�ba, sehol sem tal�lt�k. A kir�ly vigasztalhatatlan volt. Sz�z zsand�rt, ezer musk�t�st k�ld�tt a keres�s�re: de b�rmilyen �gyesek voltak is, m�gsem akadtak a nyom�ra: a t�nd�r vigy�zott r�, l�thatatlann� var�zsolta.

Mit tehetett m�st a kir�ly? Egy ideig b�nk�dott, azt�n lassan-lassan kezdett megvigasztal�dni.

A kir�lyl�ny, pedig csak ment, ment, egyre messzebb, egyre t�volabb, idegen orsz�gokba vet�d�tt. Szeretett volna elszeg�dni valahov�. Az emberek megsz�nt�k, adtak neki p�r falatot, de szeg�nyke olyan mocskos volt, hogy senki nem akadt, aki felfogadta volna. V�g�l is egy sz�p nagy v�rosba �rt. A kapu k�zel�ben volt egy major; annak a gazdasszonya �pp egy ilyen szutykos kis szolg�l�t keresett, aki kimosn� a legszennyesebb ruh�t, s rendben tartan� a baromfiudvart meg a diszn��lat. Megl�tta a piszkos csavarg�l�nyt, �s megk�rdezte t�le, nem volna-e kedve be�llni hozz�. A kir�lykisasszony boldogan beszeg�d�tt, olyan f�radt volt m�r szeg�nyke a hossz�-hossz� v�ndorl�st�l.

A konyha egyik s�t�t zug�ban adtak neki sz�ll�st, s eleinte rajta g�nyol�dott az eg�sz csel�ds�g, olyan piszkos, olyan ut�latos volt a szam�rb�r�ben. K�s�bb azt�n megszokt�k; � meg rendesen, szorgalmasan teljes�tette a k�teless�g�t, �gyhogy a gazdasszony hamarosan a p�rtfog�s�ba vette. Idej�ben kihajtotta, idej�ben kar�mba terelte a birk�kat, s olyan �gyesen legeltette a pulyk�kat, mintha vil�g�let�ben mindig azt csin�lta volna. Sz�p kis keze nyom�n vir�gzott, gyarapodott is minden.

Volt a r�ten egy forr�s, amellett szeretett �ld�g�lni, ott kesergett mag�ban szomor� sors�n. Egy sz�p napon belen�zett a v�z t�kr�be, megl�tta mag�t a riaszt� szam�rb�rben, fej�n a szam�rf�lekkel, s eg�szen eliszonyodott. Nagyon sz�gyellte mag�t, gyorsan megmosakodott, s a keze egyszeriben feh�rebb lett az elef�ntcsontn�l, arca pedig frissen, hamvasan r�zs�s. Annyira meg�r�lt sz�ps�g�nek, hogy most m�r szeretett volna tet�t�l talpig megf�rdeni a forr�sban. Meg is f�rd�tt, hanem azt�n �jra csak f�l kellett vennie a hitv�ny szam�rb�rt, s vissza kellett t�rnie a majorba.

M�snap szerencs�re �nnepnap volt, �gy a kir�lykisasszony m�dj�t ejthette, hogy kiparancsolja a f�ld al�l a l�d�j�t, el�szedje a ruh�j�t, rizsport hintsen sz�p d�s haj�ra, �s fel�ltse azt a k�nt�s�t, amelyik olyan volt, mint a f�nyes �gbolt. Csak azt sajn�lta, hogy a sz�k kis kamr�csk�ban nem tudta kiter�teni a gy�ny�r� ruha usz�ly�t. Kedvtelve n�zegette mag�t, s v�g�l is elhat�rozta, vas�rnaponk�nt �s �nnepnapokon azzal fog sz�rakozni, hogy sorj�ban f�lpr�b�lja a sz�p ruh�it.

Ezt azt�n meg is tette, �s csod�latra m�lt� m�v�szettel t�z�tt a haj�ba vir�gokat meg dr�gak�veket; csak azon sajn�lkozott, hogy sz�ps�g�nek nincsen m�s tan�ja, mint a birk�k meg a pulyk�k; azok meg �ppen �gy szerett�k sz�nalmas szam�rb�rben is.

Err�l kapta a nev�t is; �gy h�vt�k szerte a k�rny�ken: Szam�rb�r.

Telt-m�lt az id�, s egyszer egy �nnepnapon Szam�rb�r �ppen azt a ruh�j�t vette fel, amelyik olyan volt, mint a ragyog� nap.

�ppen akkor ott vad�szott a kir�ly fia, elf�radt, �s bet�rt a majorba egy kis pihen�re. Sz�p, d�lceg leg�ny volt, apj�nak, anyj�nak szeme f�nye, eg�sz n�p�nek gy�ny�r�s�ge. Megk�n�lt�k j� falusi �telekkel, s a kir�lyfi j��z�en elk�lt�tte az egyszer� eb�det, azt�n fogta mag�t, lement az udvarba, �s k�v�ncsian bej�rta minden zeg�t-zug�t.

Ahogy �gy j�rt-kelt, bet�vedt egy s�t�t sik�torba, s annak a v�g�ben megpillantott egy ajt�t. Odament, �s bekukucsk�lt a kulcslyukon. Hogy el�mult, amikor megl�tta odabent a kir�lykisasszonyt! Olyan sz�p volt s olyan pomp�s a ruh�ja, olyan nemes �s szer�ny az arca, hogy a kir�lyfi m�r-m�r azt hitte, nem is f�ldi l�nyt l�t, hanem valami t�nd�rt. K�v�ncsis�g�ban legsz�vesebben bet�rte volna az ajt�t; hanem a sz�ps�ges le�nyz� valahogy olyan tiszteletet keltett, hogy az ifj� moccanni sem mert.

V�g�l m�giscsak el kellett t�voznia az ajt� el�l. A sz�ve v�ltig visszah�zta, s amikor kiker�lt a sik�torb�l, az volt az els� k�rd�se: ki lakik ott abban a kis szob�ban?

- �! - felelt�k neki. - Egy szutyokf�szek! Szam�rb�rnek h�vj�k a ruh�j�r�l, olyan mocskos, olyan piszkos teremt�s, hogy r� se n�z, sz�ba se �ll vele senki! Irgalomb�l fogadtuk fel, birka- meg pulykap�sztornak.

A kir�lyfit egy�ltal�n nem el�g�tette ki ez a felelet, de l�tta, hogy a majorbeliek nem tudnak egyebet, s nem is �rdemes faggatni �ket. Visszat�rt h�t atyjaur�nak, a kir�lynak a palot�j�ba, de a sz�ve �gy tele volt szerelemmel, hogy azt el sem lehet mondani. Egy�b sem lebegett a szeme el�tt, mint annak a sz�ps�ges t�nd�rnek a k�pe, akit a majorban a kulcslyukon �t l�tott. Most m�r sz�nta-b�nta, hogy nem t�rte be az ajt�t, s megfogadta mag�ban, hogy legk�zelebb megteszi. De a nagy izgalomt�l m�g azon az �jszak�n rettenetes l�z fogta el, �gy l�tszott, m�r-m�r a v�g�t j�rja.

�desanyja, a kir�lyn� eg�szen k�ts�gbeesett: egyetlen fia volt, itt hal�dott a szeme el�tt, �s semmif�le orvoss�g nem seg�tett rajta. Hi�ba �g�rt bus�s jutalmat az orvosoknak; azok mindent megpr�b�ltak, de a kir�lyfit nem tudt�k meggy�gy�tani.

V�g�l az�rt annyit siker�lt meg�llap�taniuk, hogy a beteget valami titkos b�nat em�szti. K�z�lt�k a dolgot a kir�lyn�val, az pedig azonnal f�lkereste a fi�t, s k�rve k�rte, �rulja el neki, mi b�ntja.

- Ha a koron�t k�v�nod - mondta neki -, �desap�d, a kir�ly �r�mest lemond a kedved�rt a tr�nj�r�l. Ha egy kir�lykisasszony ut�n v�gy�dol, m�g ha h�bor�ban �lln�nk is az �des atyjaur�val, m�g ha jogosan nehezteln�nk is r�: mindent fel�ldozunk, csak hogy eleget tegy�nk a k�v�ns�godnak. Csup�n egyet k�r�nk �rte: ne akarj meghalni, mert hiszen n�lk�led a mi �let�nk sem �let!

Ilyen sz�vhez sz�l�an besz�lt hozz�, �s k�zben csak �gy patakzott a k�nnye a kir�lyfi arc�ra.

- Nem vagyok olyan elvetem�lt, hogy �desap�m koron�j�t k�v�nn�m - felelte a kir�lyfi elhal� hangon -, adja az �g, hogy sok�ig �ljen, s �n legyek a legh�vebb, legodaad�bb alattval�ja! Ami a kir�lykisasszonyokat illeti, megvallom, m�g nem gondoltam r�, hogy megh�zasodjam; ha arra ker�l a sor: engedelmes fiatok vagyok, s mindig �gy fogok cselekedni, ahogyan ti k�v�nj�tok, b�rmilyen nehezemre ess�k is!

- Ah, �des gyermekem! - ki�ltotta a kir�lyn� - nincs a vil�gon semmi, amit oda nem adn�nk, csak hogy megments�k az �letedet! K�r�nk, mentsd meg te is a mienket, �desap�d�t meg az eny�met: �ruld el, mit k�v�nsz; biztos lehetsz benne, hogy azonnal teljes�tj�k!

- J�l van h�t, kir�lyasszony any�m - sz�lt a kir�lyfi -, ha minden�ron �hajtod, k�v�ns�god parancs, engedelmeskedem; hal�los v�tek volna t�lem, ha kock�ra tenn�m azoknak az �let�t, akik a legdr�g�bbak sz�momra a vil�gon. Egy k�v�ns�gom van, �desany�m, s�ss�n nekem s�tem�nyt Szam�rb�r; �s mihelyt a s�tem�ny k�sz, hozz�k ide nekem.

A kir�lyn�t meglepte ez a furcsa n�v.

- Ki az a Szam�rb�r? - k�rdezte.

- Ann�l csak a farkas lehet hitv�nyabb l�ny ezen a f�ld�n, �rn�m - felelte az egyik udvari tiszt, aki t�rt�netesen m�r l�tta a l�nyt -, egy mihaszna szutyokf�szek, odabent lakik a fels�ged majorj�ban, �s a fels�ged pulyk�it �rzi.

- Mindegy - mondta a kir�lyn� -, vad�szatr�l hazat�r�ben tal�n megk�stolta a fiam a s�tem�ny�t; beteges szesz�ly az eg�sz, de ak�rhogy is: azt akarom, hogy Szam�rb�r (mert �gy l�tszik, m�giscsak van a vil�gon ilyen teremt�s) azonnal s�ss�n neki s�tem�nyt!

Nyomban fut�r ment a majorba; el�sz�l�tott�k Szam�rb�rt, �s megparancsolt�k neki, s�ss�n a kir�lyfinak olyan j� s�tem�nyt, amilyent csak tud.

�n ugyan nem tudom biztosan, de lehet, hogy igaz, amit itt-ott besz�lnek: hogy tudniillik amikor a kir�lyfi belesett a kulcslyukon, Szam�rb�r �szrevette �t, azt�n ut�nan�zett a kamr�csk�ja ablak�b�l, s olyan sz�pnek tal�lta, �gy megtetszett neki, hogy t�bb� el sem felejtette, vissza-visszagondolt r�, s�t, n�ha m�g s�hajtott is egyet-kett�t ut�na. Ak�rhogyan t�rt�nt is a dolog, ak�r a tulajdon szem�vel l�tta, ak�rcsak a h�r�t hallotta, annyi bizonyos: Szam�rb�r igen meg�r�lt neki, hogy valamilyen m�don v�gre h�rt adhat mag�r�l. Bez�rk�zott h�t szob�csk�j�ba, ledobta mag�r�l a r�t szam�rg�ny�t, megmosta a kez�t meg az arc�t, megf�s�lte sz�p sz�ke haj�t, ez�st�s pruszlikot, ez�st�s szokny�t vett mag�ra, s nekil�tott, hogy megs�sse a s�tem�nyt, melyre �gy v�gy�dott a kir�lyfi. Friss toj�st, friss vajat kevert a h�feh�r lisztbe, �s gy�rni kezdte a t�szt�t. Ahogy gy�rta, tal�n sz�rakozotts�gb�l, tal�n sz�ntsz�nd�kkal, leesett az ujj�r�l a gy�r�je, �s belekeveredett a lep�nybe. Mikor a s�tem�ny megs�lt, ism�t beleb�jt a r�t szam�rb�rbe, kivitte a s�tem�nyt a tisztnek, �s megk�rdezte t�le, hogy van a kir�lyfi. Hanem a tiszt m�g feleletre sem m�ltatta, fogta a s�tem�nyt, �s futott vele a beteghez.

A kir�lyfi nyomban kiragadta a tiszt kez�b�l a s�tem�nyt, �s olyan moh�n nekiesett, hogy az orvosok a fej�ket cs�v�lt�k, �s meg�llap�tott�k: ez a hevess�g semmik�ppen sem jelent j�t. Val�ban, a kir�lyfi majdnem megfulladt, mert a gy�r� egy falat s�tem�nnyel a tork�n akadt. De v�g�l is szerencs�sen kiszedt�k a tork�b�l a gy�r�t. Att�l fogva azonban az �tv�gya szeml�tom�st megcsappant, egyre csak azt a smaragdk�ves aranykarik�t szeml�lgette. N�zte, n�zte, s azt gondolta mag�ban: akinek az ujj�ra ez a keskeny kicsi karika f�lmegy, annak olyan par�nyi, karcs� kacs�ja lehet, hogy ann�l szebb tal�n nincs is a vil�gon.

Megcs�kolta sz�zszor is a gy�r�t; eldugta a p�rn�ja al�, s amikor azt hitte, hogy nem l�tja senki, minduntalan el�vette. K�zben pedig egyre t�prengett, egyre t�pel�d�tt. Hogyan l�thatn� szemt�l szembe azt, akinek az ujjara ez a gy�r� r�illik? Ha azt k�rn�, vezess�k ide hozz� Szam�rb�rt, aki a s�tem�nyt s�t�tte, vajon teljes�ten�k-e a k�v�ns�g�t? S hogyan �rulhatn� el, mit l�tott a kulcslyukon �t? - Nyilv�n azt mondan�k, r�meket l�t! Ett�l a sok aggodalomt�l ism�t felsz�k�tt a l�za, m�gpedig olyan hevesen, hogy most m�r igaz�n kev�s volt az orvosok minden tudom�nya. K�z�lt�k h�t a kir�lyn�val, hogy a kir�lyfi szerelemt�l esett �gynak.

Sz�lei nyomban felkerest�k.

- Fiam, �desegy fiam! - ki�ltotta k�ts�gbeesetten a kir�ly - mondd meg, ki a sz�ved v�lasztottja; esk�sz�nk r�, hogy hozz�d adjuk, m�g ha a leghitv�nyabb csel�dl�ny is!

A kir�lyn� megcs�kolta, �s csatlakozott a f�rje esk�j�hez.

A kir�lyfit m�lys�gesen meghatotta sz�leinek a gy�ng�ds�ge.

- �des j� any�m, �des j� ap�m - mondta -, a vil�g�rt sem akarn�k olyan h�zass�got k�tni, amely nincsen kedvetekre. Ennek bizonys�g�ul kijelentem - �s el�vette p�rn�ja al�l a gy�r�t -, senki m�st nem veszek feles�g�l, csak azt, akinek az ujj�ra ez a gy�r� r�illik, ak�rki legyen is az. Egy�bk�nt egy cs�ppet sem val�sz�n�, hogy akinek ilyen finom kis ujja van, holmi otromba tusk� volna.

A kir�ly meg a kir�lyn� k�v�ncsian szem�gyre vett�k a gy�r�t, �s mind a ketten igazat adtak a kir�lyfinak: aligha illik m�snak, mint valami kir�lykisasszonynak az ujj�ra.

Akkor azt�n a kir�ly meg�lelte, megcs�kolta a fi�t, lelk�re k�t�tte, hogy gy�gyuljon meg, �s kisietett a beteg szob�j�b�l. V�rosszerte megf�vatta a s�pokat, �s h�rn�k�k �tj�n k�zh�rr� t�tette: j�jj�n, aki akar, a palot�ba, pr�b�ljon fel egy gy�r�t, s az lesz a tr�n�r�k�s feles�ge, aki fel tudja h�zni az ujj�ra.

J�ttek sorj�ban a hercegkisasszonyok, gr�fkisasszonyok, b�r�kisasszonyok, de bizony a gy�r� mindegyiknek az ujj�ra sz�k volt. J�ttek ut�nuk a polg�rkisasszonyok meg a masam�dl�nyok, egyik csinosabb, mint a m�sik, de a gy�r�t egyik�k sem tudta az ujj�ra h�zni. A kir�lyfi most m�r jobban �rezte mag�t, s a tulajdon kez�vel v�gezte a pr�b�t. V�g�l a szobal�nyokra ker�lt a sor, de azok se j�rtak nagyobb szerencs�vel. Alig akadt m�r le�ny a v�rosban, aki meg ne pr�b�lkozott �s kudarcot ne vallott volna.

A kir�lyfi erre megid�ztette a szak�csn�ket, konyhal�nyokat, birkap�sztorl�nyk�kat; sorra el�be vezett�k �ket, de hogy is illett volna a par�nyi gy�r� ezekre a kidolgozott, kimart, t�mpe ujjakra! A legt�bbnek m�r a k�rme t�v�n�l megakadt.

- H�t Szam�rb�rt, aki a s�tem�nyt s�t�tte nekem, elh�vt�tok-e m�r? - k�rdezte a kir�lyfi.

Nagy nevet�s t�madt erre. - Dehogy h�vtuk! - felelt�k neki. - Nem val� emberek k�z� az a szutyokf�szek.

- Azonnal menjetek �rte! - parancsolta a kir�ly. - Ne mondhassa senki, hogy �t mell�zt�k!

A kir�lykisasszony hallotta a dobperg�st, trombitaharsog�st, �s sejtette, hogy az � gy�r�je okozta ezt a nagy zenebon�t. Szerette a kir�lyfit, �s mert az igazi szerelem f�l�nk, �s m�g csak h�rb�l sem ismeri a kev�lys�get, Szam�rb�r egyre att�l tartott, h�tha akad egy kisasszony a p�ly�z�k k�zt, akinek �ppen olyan par�nyi ujjacsk�ja van, mint neki. Nagyon meg�r�lt h�t, amikor �rte j�ttek, �s bez�rgettek az ajtaj�n.

Mi�ta tudta, hogy t�v� teszik az orsz�got egy olyan l�ny ut�n, akinek az ujj�ra r�illik az � gy�r�je, valami �des rem�nys�g arra k�sztette, hogy gondosabban f�s�lk�dj�k, �s f�lvegye sz�p ez�st�s pruszlikj�t az ez�st�s, ez�stcsipk�s, ez�sth�mes, smaragdd�szes szokny�val.

Ahogy megz�rgett�k az ajtaj�t, �s beki�ltottak, hogy k�sz�lj�n, mert viszik a kir�lyfi el�be, gyorsan mag�ra kapta a szam�rb�rt, �s ajt�t nyitott. Akik �rte j�ttek, g�nyol�dva mondt�k: a kir�ly h�vatja, mert �ssze akarja esketni a fi�val. Hars�ny hahot�z�ssal vezett�k a kir�lyfihoz, az meg, amikor megpillantotta siralmas �lt�z�k�ben, el sem tudta k�pzelni, hogy ezt a l�nyt l�thatta olyan sz�pnek, olyan gy�ny�r�nek a kulcslyukon �t. Leverte, elszomor�totta a keserves csal�d�s.

- Te laksz odalent a majorudvarban, a sik�tor v�g�n? - k�rdezte.

- Igen, uram - felelte Szam�rb�r.

- Mutasd az ujjad! - sz�lt a kir�lyfi remegve, �s nagyot s�hajtott.

De hogy el�mult! S hogy el�mult vele egy�tt a kir�ly meg a kir�lyn� s mind az eg�sz udvari n�p kamar�saival �s test�reivel, amikor a szutykos irha al�l kib�jt egy t�r�keny, feh�r �s r�zsasz�n� kicsi k�z, s a gy�r� sim�n r�siklott a vil�g legform�sabb ujjacsk�j�ra.

Amint a kir�lykisasszony megmozdult, hogy kiny�jtsa a kez�t, a szam�rb�r lecs�szott r�la, s � ott �llt el�tt�k olyan t�nd�kl�en, olyan elragad�an, hogy a kir�lyfi, ak�rmilyen gyenge volt is m�g a nagy betegs�gt�l, t�rdre ereszkedett el�tte; a kir�ly meg a kir�lyn� pedig boldogan a kebl�kre �lelt�k, �s megk�rdezt�k t�le, hajland� volna-e hozz�menni a fiukhoz.

A kir�lykisasszony azt sem tudta, hov� legyen zavar�ban, annyira meghatotta a kir�lyfi szerelme meg a kir�ly �s a kir�lyn� kedvess�ge. �ppen k�sz�netet akart mondani nekik, amikor egyszerre csak sz�tv�lt a tr�nterem mennyezete, �s megjelent z�ld �gak �s friss vir�gok koszor�j�ban a kir�lykisasszony keresztanyja, a Kertek T�nd�re, leereszkedett k�z�j�k, �s v�gtelen kedvesen, elb�v�l� ny�jass�ggal elmes�lte nekik a keresztl�nya t�rt�net�t.

A kir�lyt meg a kir�lyn�t nagy �r�mmel t�lt�tte el a t�nd�r elbesz�l�se. Boldogok voltak, hogy Szam�rb�rr�l kider�lt, milyen nemes, tiszta l�lek, s ett�l fogva kett�z�tt szeretettel vett�k k�r�l. A kir�lyfi oly t�relmetlen�l v�rta az esk�v�t, hogy alig hagyott id�t a f�nyes lakodalom el�k�sz�t�s�re. A kir�lykisasszony azonban kijelentette, hogy el�bb ki kell k�rnie a h�zass�ghoz nevel�apj�nak a beleegyez�s�t.

� volt h�t az els�, akit megh�vtak, azt azonban nem �rult�k el neki, ki a menyasszony - �gy k�v�nta ezt a t�nd�r, aki a k�sz�leteket ir�ny�totta.

Sorra �rkeztek meg a szomsz�dos kir�lyok, az egyik hordsz�ken, a m�sik hint�n, a messze lak�k elef�nt, tigris vagy griffmad�r h�t�n j�ttek. De mindegyikn�l pomp�sabb �s hatalmasabb volt a menyasszony nevel�apja. Id�k�zben szerencs�sen letett balga sz�nd�k�r�l, �s feles�g�l vett egy sz�ps�ges �s j�s�gos, hozz�ill� �zvegy kir�lyn�t.

A kir�lykisasszony el�be futott; s a kir�ly nyomban megismerte, �s gy�ng�den mag�hoz �lelte, miel�tt nevelt l�nya a l�b�hoz borulhatott volna. A kir�ly meg a kir�lyn� bemutatt�k neki a fiukat, s az �reg kir�ly �r�mmel l�tta, milyen sz�p, d�lceg ifj� lesz a veje.

Nagy pomp�val �lt�k meg a lakodalmat, de a fiatalokat nem �rdekelte a f�ny�z�s �s a ragyog�s: �k csak egym�st l�tt�k.

A kir�ly az esk�v� napj�n �tadta tr�nj�t �s koron�j�t a kir�lyfinak. Az v�ltig szabadkozott, de v�g�l is engedelmeskednie kellett az apai sz�nak. Az �nneps�g h�rom kerek h�napig tartott, de a fiatalok szerelme tal�n m�g ma is tart: ma is �gy szeretik egym�st, mint amikor egybekeltek, ha ugyan az�ta meg nem haltak.