A bajv�v�s

Mikor az �reg kir�ly megadta a jelt a bajv�v�sra, a kir�lyfi kivonta a kardj�t, �s �rces hangon ki�ltott:

– Na, te s�rk�ny, v�dd magad!

S�s� pislogott, meg topogott, meg a karj�val hadon�szott, nem tudta hirtelenj�ben, hogy mit csin�ljon, meg hogyan v�dje mag�t. Majd mikor a kir�lyfi kivont karddal fel�je rohant, ijedten f�lreugrott.

A kir�lyfi rohant, rohant, majd zutty! belepottyant a sz�k�k�t medenc�j�be.

A t�meg felh�rrent, az �reg kir�ly behunyta a szem�t, a ravasz kancell�r a szak�ll�t csavargatta idegesen.

S�s� a medenc�hez rohant, �s kiemelte a kir�lyfit a v�zb�l. Tartotta a tenyer�ben, a v�z cs�p�g�tt a k�penyb�l.

– Bocs�ss meg, nem akartam! – d�nny�gte S�s� a kir�lyfi f�l�be.

A kir�lyfi d�h�sen suttogott:

– J�l van, de tegy�l m�r le! �gy nem tudok harcolni! V�vjunk, ahogy megbesz�lt�k! Tegy�l le!

S�s� letette a kir�lyfit, s �jra tan�cstalanul �lldog�lt. Majd s�gva k�rdezte:

– Most mit csin�ljak?

– F�jj egy kis t�zet! – sziszegte m�rgesen a kir�lyfi.

S�s� megvonta a v�ll�t s �vatosan, nehogy meg�gesse a kir�lyfit, f�jt egy kis t�zet.

A t�meg ijedten megborzongott, az �reg kir�ly �rdekl�dve n�zte a t�zf�j�st, a ravasz kancell�r meg elgondolkozva simogatta a szak�ll�t, majd �vatosan el�be tartotta a kalapj�t, nehogy t�zet fogjon!

– �s most mit csin�ljak? – k�rdezte S�s� halkan, mikor befejezte a t�zf�j�st.

– Most fussunk k�rbe! – s�gta vissza a kir�lyfi.

S�s� elindult, �s d�ng� l�ptekkel k�rbetrappolt a v�rudvaron. A kir�lyfi meg ut�na!

S�s� b�mb�lt, jajgatott.

– Jajajaj! Anyucik�m!

A kir�lyfi meggyors�totta a l�pteit, s mikor utol�rte S�s�t, m�rgesen r�pisszegett:

– Ne jajgass! �s te kergess�l engem!

S�s� b�lintott, abbahagyta a jajgat�st, megfordult, �s � kergette a kir�lyfit. Futottak k�rbe-k�rbe a v�rudvaron, el�l a kir�lyfi, h�tul S�s�.

A t�meg ijedten t�rt ki el�l�k, az �reg kir�ly egy kicsit h�tr�bb h�z�dott az erk�lyen, a ravasz kancell�r meg elgondolkozva cs�v�lta a fej�t.

– Hejh�! Hejh�! Ipiapacs, megfoglak! – rikoltozott S�s�.

Ekkor a suszterinas, aki nagyon d�h�s volt, ami�rt leesett a kapuf�lf�r�l, egy botot dugott S�s� l�ba k�z�. S�s� totty! elter�lt.

A t�meg izgatottan felmorajlott.

A kir�lyfi �sszer�ncolt szem�ld�kkel sziszegett S�s�nek:

– Kelj fel m�r, kelj fel! Nekem kell elesni!

– J�, j�, tudom! – morgott S�s�. – De valaki elg�ncsolt! �s j�l meg�t�ttem magam! Jaj-haj!

De az�rt felt�p�szkodott, s �jra futott a kir�lyfi ut�n.

Mikor m�g egyszer k�rbefutott�k az udvart, a kir�lyfi hirtelen elesett. De el�bb figyelmeztet�en sziszegett S�s�nek, nehogy r�l�pjen! Azt�n sz�pen elejtette a kardj�t, a fej�re h�zt a k�peny�t.

S�s� meg�llt felette gy�moltalanul.

– Most meg mit csin�ljak?

A kir�lyfi a k�peny m�g�l s�gta:

– Jelentsd be, hogy gy�zt�l!

S�s� b�logatott, majd nagyokat rikkantgatott:

– Gy�ztem! Gy�ztem! �dv�z�llek, dics� lovag, sz�p a ruh�d, nincs is lovad! Mi sz�l hozott, mondssza, erre? S mi vajon a sz�ved terve? Hol a kir�lyl�ny?!

Az �reg kir�ly is forgatta a fej�t.

– T�nyleg, hol a kir�lyl�ny? Aki gy�z�tt, az� a kir�lyl�ny! Te gy�zt�l, ti�d a kir�lyl�ny! Punktum!

Mindny�jan a kir�lyl�ny ablak�ra n�ztek. Az ablak m�g�l keserves s�r�s, meg zokog�s, meg szipog�s �s jajvesz�kel�s hallatszott.

Azut�n h�rtelen kiv�g�dott az ablak, �s a Dadus jelent meg, nagyon-nagyon m�rges arccal! De nem el�g, hogy m�rges volt az arca, hanem rettent� d�h�sen kiab�lt is!

– Majd adok �n neked kir�lyl�nyt, meg gy�zelmet, te bitang! Te el�tkozott, te rusnya, te vil�gcs�fja, te emberek megriaszt�ja, te sz�gyentelen, te egyfej�! Nem adom a szemem f�ny�t egy ilyen rondas�gnak! Nem �n!

�gy kiab�lt, �s nem el�g, hogy kiab�lt, hanem mindenf�l�vel meg is dob�lta S�s�t nagy mer�szen az ablakb�l! Rep�lt a kisp�rna, a nagyp�rna, az oll�, a sz�k, a t�k�r, a f�s�, a varr�doboz! Suhant a papucs, a fakan�l, a hajcsat, meg egy sz�raz di�! Surrogott a kisvilla, a kist�ny�r, a hajmos�faz�k �s a b�doglav�r! Z�mm�g�tt a vizeskancs�, a mosd��llv�ny, a szappan, a hajkefe, meg egy kulcscsom�! Legutolj�ra a papag�jt v�gta S�s�h�z kalitk�st�l!

S�s� gy�v�n beh�zta a fej�t, behunyta a szem�t, maga el� tartotta a kez�t. Majd mikor a kalitka is nagyot puffant a feje b�bj�n, elb�gte mag�t:

– Jaj, ne b�nts! M�rt b�ntasz? �n nem csin�ltam semmi rosszat!

De a Dadus m�rgesen kiab�lt az ablakb�l:

– Takarodj innen, te semmirekell�! Akkor l�ssalak, mikor a h�tam k�zep�t!

S�s� a kir�lyfit b�k�dte sir�nkozva.

– Kir�lyfi, v�dj meg! M�r megint b�ntanak! M�r megint el akarnak �zni! V�dj meg, hiszen a bar�tom vagy!

A kir�lyfi a k�peny m�g�l suttogott:

– Ne hagyd magad! Te gy�zt�l! Te vagy a kir�ly!

S�s� toporz�kolt, szipogott, �s a k�nny�t nyelte.

– De �n nem akarok gy�zni! �n nem akarok kir�ly lenni! �s nekem nem kell ez a vacak kir�lyl�ny! Cs�nya a sz�ja �s veszekszik �s dob�l!

A kir�lyfi sziszegett, meg susogott:

– Psz! Ez nem a kir�lyl�ny! �s nem ebben �llapodtunk meg! �s csendesebben, mert meghallj�k!

De S�s�t m�r nem lehetett meg�ll�tani! Hangosan kiab�lt meg b�mb�lt:

– De engem nem �rdekel a meg�llapod�s! Engem itt vernek! V�dj meg, kir�lyfi! Azt mondtad, a bar�tom vagy!

S�s� sir�nkozott, toporz�kolt, s ijedten sand�tott az ablakba, ahol a Dadus �llt cs�p�re tett k�zzel.

A t�meg morajlott, nem �rtette, hogy most mi is t�rt�nt.

Folyt. k�v.