|
MENÜ |
|
|
| |
|
|
|
|
ÍRJ NEKEM |
|
|
| |
|
|
|
|
VENDÉGKÖNYV |
|
|
| |
|
|
|
|
NEM SZERETHET MINDENKI |
|
|
Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki.
Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett..., zamatos..., kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát. Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki, akit kedvelsz, nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd, ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva. Vedd észre, hogyha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek, akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen hisz te szilva vagy, de megpróbálkozhatsz megint a legjobb szilva lenni...
| |
|
|
|
|
LEGSZEBB SZÓ |
|
|
| |
|
|
|
|
ALKYONI PAPADAKI |
|
|
A Hold színe
- Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát,
és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt.
- Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt,
hogy magadra teríthesd, ha fázol.
A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott.
Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett
| |
|
|
|
|
AKIKÉRT ÉRDEMES ÉLNI |
|
| | |
|
|
|
|
SZERETET AZ ÉLET |
|
|
Szeretet az élet,élet a szeretet...
"Élni annyi, mint szeretni.
Szeretni látni és megmutatni,
érezni és érzékeltetni,
meghallani és meghallgatni,
magasba szállni és fölröpíteni,
kinyílni és felnyitni,
megérteni és megértetni,
együtt érezni és eggyé olvadni
- és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás."
| |
|
|
|
|
ŐRANGYALOM |
|
| | |
|
|
|
|
HOMAS DEKKER |
|
|
Minden reggel mosollyal az arcomon ébredni, a napot hódolattal köszönteni, amiért ennyi lehetőséget tartogat. Tiszta fejjel neki látni a munkámnak, még a kis dolgokban is szemem előtt tartani a végső célt, melyet magam elé tűztem; úgy találkozni férfiakkal és asszonyokkal, hogy mosoly van az ajkaimon, és szeretet a szívemben. Gyengédnek, kedvesnek, és előzékenynek lenni minden percben. Oly fáradsággal lehajtani fejem, mely álomba ringat, s oly örömmel, melyet csakis a jól végzett munka okozhat- így szeretném én mulatni napjaimat.
| |
|
|
|
|
|
|
ARANY JÁNOS ŐSZIKÉK VERS |
|
|
TAMBURÁS ÖREG ÚR
2005.08.30. 17:56
.
Az öreg úrnak van egy tamburája,
S mikor az ihlet s unalom megszállja,
Veszi a rozzant, kopogó eszközt
S múlatja magát vele négy fala közt.
Nem figyel arra deli hallgatóság,
Nem olyan szerszám, divata is óság:
Az öreg úr (fél-süket és fél-vak),
Maga számára és lopva zenél csak.
Ami dalt elnyűtt ez az emberöltő,
S mit összelopott mai zene-költő,
Öreg úrnak egyről sincs tudomása;
Neki új nem kell: amit ő ver, más a'.
Mind régi dalok, csuda hangmenettel:
Váltva kemény, lágy, -- s magyar a némettel; --
Hegyes-éles jajja úti betyárnak,
Ki hallja szavát törvényfa-madárnak.
Nyers, vad riadás... mire a leglágyabb
Hangnembe a húr lebukik, lebágyad,
Ott zokog, ott csúsz kígyó-testtel...
Hol végzi, ki tudná? nincs az a mester.
Majd egyszerű dal, édesdeden ömlő
-- Tiszta remekké magába' szülemlő --
Pendül, melyen a tánc tétova ringat,
Mint lombot a szél ha ütemre ingat.
Olykor egy-egy ének nyújt neki vigaszt;
A hitújítás kora szülte még azt:
Benne a tört szív, bánt-vallva, leverve,
Vagy erős hittel Istenhez emelve.
Mindezt öreg úr, nem mintha kihozná
Kopogójábul -- csak képzeli hozzá;
S ha nem sikerül kivitelben a dal:
A két öreg szerszám egymásra utal.
De azért nem tűri rajta meg a port;
Emlékezetes neki minden akkord;
Egy hang: s feledett régi dalra émed --
Szövege cikornyás, dallama német.
Az öreg úr így, dalai közt élve,
Emlékszik időre, helyre, személyre:
Kitől, mikor és hol tanulta, dalolta
Ezt is, amazt is, gyermekkora olta.
Néha egy új dalt terem önkint húrja,
S felejti legott, már ő le nem írja;
Később, ha megint eszébe ütődik:
Álmodta-e, vagy hallotta? -- tünődik.
Sokra bizony már alig viszi dolgát:
Ő is "minden nap feled egy-egy nótát";
Nem is a művész babérja hevíti,
Csak gémberedő ujját melegíti.
Gyakorold is, amit valaha tudtál;
Hasznát veheted, ha nyomorba jutnál;
Ha kiűlsz, öregem! vele útfélre,
Hull tán kalapodba egy-egy fillérke.
(KATT A KÉPRE ÉS MEGNYÍLIK NAGYOBB MÉRETBEN)
Megjegyzés:
TAMBURÁS ÖREG ÚR
- "Egyedüli élvezet a pipa és a gitár" - írja Aranyné az uráról Rozvány Erzsébetnek. (1880. febr. 18.) - A költő diákkorában tanult gitározni s a 70-es években baráti és családi figyelem lepte meg kedves hangszerével.
Zenei érzékét önéletrajzában is említi: a zsoltárokat gyerekkorában hallomásból tanulta. - Kisújszállási tanító korában már "zongorán is kitapogatta a dallomat". - Ha társaságban felengedett, dalolgatott is. Kedves nótája: "A vasvári verebek - Sok malomba járnak" ... - Versei dallamát is magában hordta, - mint Szemere Pálnak írta, - "ugyhogy a dallamból fejlődött mintegy a gondolat". - Öreg korában Bartalus István részére összeírta a dallamokat, amikre emlékezett. Pálóczival elmondhatta ő is magáról: "ki magam csinálmánya, ki másé". - E gyűjteményt Kodály Zoltán adta ki. - A "Rákóczi kesergőjé"-t Arany és Kodály gyűjtéséből ismerjük. Aranynak Kenéz Péter, Kodálynak ennek unokája "mondta tolla alá."
| |
|
|
|
|
|
|
A NAP VERSE |
|
|
William Blake
A TÉLHEZ
"Ó, Tél! rekeszd el gyémánt ajtaid:
Észak tiéd: ott ástad mélyre odvas,
Sötét lakásod. Ne rázd meg tetőid
S ne zúzd szét oszlopaid vas-kocsiddal."
Nem hallgat rám s a tátott-szájú mélység
Felett elvágtat, acél viharát
Kirántva; már felnézni sem merek,
Mert ő az úr széles világ fölött.
De nézd az őrült szörnyet! csontjain
A bőr feszül s a nyögő szirtre hág:
Csenddé hervaszt mindent, lerongyolódik
Kezén a föld s elfagy a zsenge élet.
Sziklákon trónol, s hasztalan kiáltoz
A tengerész, szegény! kire vihar tör,
Míg elmosolyodik az ég s a bőgő
Szörnyet Hekla-hegyi odvába visszaűzi. | |
|
|
|
|
KALENDÁRIUM |
|
| 2024. Augusztus
H | K | S | C | P | S | V | 29 | 30 | 31 | 01 | 02 | 03 | 04 | 05 | 06 | 07 | 08 | 09 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 01 |
|
| | |
|
|
|
|
VIGYÁZZ RÁ |
|
| | |
|
|
|
|
BALÁZS FECÓ |
|
|
Ne kérd, hogy ígérjem meg azt, amit nem tudok!
Szeretlek, és melletted vagyok.
De tudom jól, hogy eljön majd a nap,
És nem lesz semmi, ami majd visszatart.
Mert sehol sem tudtam megnyugodni még.
S ha nem lennék szabad, élni sem tudnék!
Homok a szélben, azt mondod, az vagyok
Homok a szélben, lehet, hogy az vagyok.
Homok a szélben, tudom, hogy az vagyok.
Homok a szépben, megváltozni nem tudok.
Meder nélküli folyó leszek nélküled,
És meglehet, hogy sokszor tévedek,
És minden reggel máshol ér talán,
És senki nem fog emlékezni rám,
És nem tudom, hogy mi történhet még,
De ha nem lennék szabad, élni sem tudnék!
Homok a szélben, azt mondod, az vagyok.
Homok a szélben, lehet, hogy az vagyok.
Homok a szélben, tudom, hogy az vagyok.
Homok a szépben, megváltozni nem tudok.
| |
|
|
|
|
ÁLOM |
|
|
| |
|
|
|
|
TORNAY ANDRÁS |
|
| Díszíts fel!
Akassz rám időt, mosolyt, érintést
Szeretnék végre ünnepelni
Ülj mellém szótlanul
Vigyázzunk egymásra
- én tudom, hogy nagyon törékeny vagyok!
| |
|
|
|
|
ESS ESŐ, ESS |
|
| | |
|
|
|
|
PAULO COELHO |
|
|
Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségének. Történt már velem ilyen, és fog is még történni, ebben biztos vagyok. Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más - és újra rám talál a szerelem.
| |
|
|
|
|
VALAMI VÉGET ÉRT |
|
| | |
|
|
|
|
POPPER PÉTER |
|
|
A dolgokkal akkor kell elkezdeni törődni, amikor még nem is jöttek létre. Akkor kell rendet tartani, amikor még nincs felfordulás. Ami nyugalomban van azt könnyű megtartani. Ami még nem született meg, arról könnyű tervet szőni. A még törékenyt könnyű eltörni, a még parányit könnyű megsemmisíteni. A húszméteres faóriás egy pici sarjból fejlődött ki. A kilenc emeletes tornyot egy sor téglával kezdik építeni.
Az ezer mérföldes utazás egy lépéssel kezdődik.
| |
|
|
|
|
IRODALMI LINKEK |
|
|
| |
|
|
|
|
KEDVENC OLDALAIM |
|
|
| |
|
|
|
|
ONLINE KÖNYVESBOLT |
|
|
| |
|
|
|
|
|