A nyulak egybegy�lv�n nagy panaszolkod�st t�nek enk�ztek az � nagy nyomor�s�gokr�l, m�vel hogy �ket minden ember kergetn�, megvern� �s meg�ln�, holott �k senkit nem b�ntan�nak, senkinek k�rt se tenn�nek. �szvetan�cskozv�n ez ok��rt azt v�gez�k, hogy tov�bb nem �ln�nek olyan nagy nyomor�s�gban, f�lelemben �s retteg�sben, hanem mindny�jan egyszersmind meg�ln�k magokat a v�zbe. Elkezd�nek ez ok��rt mindny�jan egy nagy t�ra futni. A b�k�k a t� g�ton l�tv�n �ket odaj�ni, megijed�nek t�lek �s egyszersmind a t�ba beszek�nek. L�tv�n azt egyik az id�sb nyulak k�z�l, ki�ltani kezde: �lljatok meg, �lljatok meg. �s mid�n mind meg�llottanak volna, megsz�l�t� �ket, mondv�n: J� aty�mfiai t�rsos�g: amint �n eszembe veszem, nem egyed�l vagyunk mi nyulak olyan nagy f�lelemben �s retteg�sben. L�m, ez lelkes �llatok oly igen megijed�nek t�l�nk nyulakt�l, hogy mindny�jan k�ts�gbeesv�n meg�l�k magokat a v�zbe. De mi ne k�vess�k az � p�ld�jokat, hanem menj�nk haza az erd�be �s amire az Isten �s a term�szet elrendelt, arra engedj�nk. Ha megfognak, minem elvetnek benn�nk mint az ebet, avagy a lovat: hanem a kir�lyok �s nagyuraknak �s nemeseknek asztal�ra visznek minket. A t�bb �llatokat petrezselyemmel, torm�val �s fokhagym�val f�zik meg, de minket ides m�zzel, borssal, szekf�vel �s minden dr�ga f�vekkel. Ezt hallv�n, mindny�jan javal�k a tan�csot �s ki-ki mind hazam�ne az erd�be.

�RTELME

E fabula erre int minket, hogy ki-ki mind az � nyavaly�j�t �s �llapatj�nak neh�zs�g�t b�k�ss�ggel elszenvedje �s az id�t�l v�rjon. Neh�z ugyan a b�kess�ggel val� t�r�s, de ezt gondoljuk, hogy nem egyed�l vagyunk, hanem egy�b emberek is ugyanazon f�red�ben ferednek mivel�nk. Rem�ns�gben foglaljuk sz�v�nket, v�rv�n az Istennek gondjavisel�s�nek a v�g�t. Mi nem leszen valami rajtunk az Istennek h�re n�lk�l. Vajh, ki j� �s kegyelmes: nem enged semmit re�nk hasznunk n�lk�l.