Egyszer volt, hol nem volt, nekeresd orsz�gban, seholsincs kir�lys�gban �lt egyszer egy gazdag keresked�, h�res-nevezetes ember.

Tem�rdek kincse volt ennek a keresked�nek, tengerent�li dr�ga �ruja, igazgy�ngye, dr�gak�ve, aranya, ez�stje. Volt ezenk�v�l a keresked�nek h�rom l�nya, mind a h�rom olyan sz�p, mint a festett k�p, de a legkisebb l�nya volt a legszebb a h�rom k�z�l. Jobban szerette a keresked� a h�rom l�ny�t, mint minden kincs�t, igazgy�ngy�t, dr�gak�v�t, arany�t, ez�stj�t, m�gpedig az�rt, mert a keresked� �zvegyember volt, �s nem volt senkije ezen a vil�gon a h�rom l�ny�n k�v�l, akit szerethetett volna. Szerette a k�t nagyobbikat is, de a legkisebbet a legjobban szerette, mert a legszebb volt a h�rom k�z�l, �s a legkedvesebb is.

Egy sz�p napon a keresked� messzi, messzi �tra k�sz�lt, �t kellett kelnie az �perenci�s-tengeren, hetedh�t orsz�gon. Elindul�sa el�tt mag�hoz h�vatta h�rom szerelmetes l�ny�t, �s �gy sz�lt hozz�juk:

- �n �des l�nyaim, �n kedves l�nyaim, �n sz�ps�ges l�nyaim, el kell utaznom az �perenci�s-tengeren is t�l, hetedh�t orsz�gon is t�l, sok ideig leszek-e t�vol vagy kev�s ideig - nem tudom, de meghagyom nektek, hogy t�voll�tem idej�n �ljetek becs�letben �s b�kess�gben, �s ha becs�letben �s b�kess�gben �ltek n�lk�lem, akkor hozok mindh�rm�toknak olyan aj�nd�kot, amilyent k�v�ntok. Adok nektek h�rom nap gondolkod�si id�t, azut�n mondj�tok meg nekem, mi a k�v�ns�gotok.

H�rom nap h�rom �jjel gondolkoztak a le�nyok, azut�n apjuk el� �lltak, �s az megk�rdezte t�l�k, milyen aj�nd�kot k�v�nnak. A legid�sebb le�ny f�ldig hajolt apja el�tt, �s �gy sz�lt:

- �des j� ap�muram! Ne hozz nekem arannyal, ez�sttel h�mzett sz�vetet, se fekete cobolypr�met, se igazgy�ngy�t; hanem hozz te nekem aranyos, �kk�ves koszor�t, amelyik �gy vil�g�t, mint a telihold, mint a t�z� nap, s az �jszak�t �gy megvil�gos�tja, mintha f�nyes nappal lenne.

A der�k keresked� egy kicsi ideig gondolkozott, majd �gy v�laszolt a legid�sebbiknek:

- J�l van, �n �des l�nyom, �n kedves l�nyom, �n sz�ps�ges l�nyom, hozok �n neked olyan koszor�t, amilyent k�v�nsz; tudok a tengerent�l egy embert, aki megszerzi nekem azt a koszor�t. Mert el vagyon az rejtve a tengerent�li kir�lyn� kincseskamr�j�ban, �s a kincseskamra el vagyon rejtve a nagy k�hegy gyomr�ban, h�rom m�rf�ld m�lyen, h�rom vasajt� m�g�tt, h�rom n�met lakat alatt. Neh�z munka lesz; de az �n nagy gazdags�gom minden akad�lyt legy�z.

A k�z�ps� le�ny is f�ldig hajolt �desapja el�tt, �s �gy sz�lt:

- �des j� ap�muram! Ne hozz nekem arannyal, ez�sttel h�mzett sz�vetet, se szib�riai coboly fekete pr�mj�t, se igazgy�ngy nyak�ket, se aranyos, �kk�ves koszor�t, hanem hozz te nekem kelet krist�ly�b�l k�sz�lt t�kr�t, �pet, hib�tlant, amelybe, ha belen�zek, megl�ssam az eg�sz f�ld minden sz�ps�g�t, �s amelybe, ha belen�zek, sose �regedjem, hanem egyre csak n�vekedj�k sz�zi sz�ps�gem.

Er�sen elgondolkozott erre a der�k keresked�, majd ekk�ppen v�laszolt k�z�ps� l�ny�nak:

- J�l van, �des l�nyom, �n kedves l�nyom, �n sz�ps�ges l�nyom, megszerzem neked a krist�lyt�kr�t. Mert tudom, hogy az a t�k�r a perzsa kir�ly le�ny��, az ifj� kir�lyle�ny�, akinek sz�ps�ge kimondhatatlan, le�rhatatlan, elk�pzelhetetlen; �s azt a t�kr�t magas k�v�rban �rzik, h�t vasajt� m�g�tt, h�t n�met lakat alatt, �s a v�r egy szikl�s hegyen �p�lt, amelynek magass�ga h�romsz�z m�rf�ld, h�romezer l�pcs� vezet fel hozz�ja, �s mindegyik l�pcs�fokon �jjel-nappal egy perzsa katona �ll �rt kivont szably�val, �s a vasajt�k kulcs�t a kir�lyl�ny az �v�n hordja. De tudok �n a tengerent�l egy embert, aki majd megszerzi nekem azt a t�kr�t. Nagyobbat k�rt�l, mint a n�n�d, de az �n nagy gazdags�gom minden akad�lyt legy�z.

A legkisebbik le�ny is f�ldig hajolt az apja el�tt, �s �gy sz�lt:

- �des j� ap�muram! Ne hozz nekem arannyal, ez�sttel h�mzett sz�vetet, se szib�riai cobolypr�met, se dr�ga igazgy�ngy�t, se aranyos, �kk�ves koszor�t, se krist�lyt�kr�t, hanem hozd el nekem a b�borsz�n� vir�got, amelyn�l szebb az eg�sz f�ld�n nincsen.

Igen-igen er�sen gondolkozott erre a der�k keresked�; hogy mennyi ideig gondolkozott, azt m�r nem tudn�m megmondani, el�g az hozz�, hogy amikor m�r bev�gezte a gondolkoz�st, meg�lelte, megcs�kolta legkisebbik, legkedvesebb l�ny�t, �s �gy sz�lt hozz�:

- Nehezebb munk�t b�zt�l r�m, mint a n�n�id; mert aki tudja, mit keres, hogyne tal�ln� meg, de hogyan tal�ljam meg azt, amit magam sem ismerek? B�borsz�n vir�got nem neh�z tal�lni; de honnan tudjam, hogy melyik a legszebb az eg�sz kerek vil�gon? Rajta leszek, hogy megtal�ljam, de az�rt ne sz�m�ts az aj�nd�kra.

Ezzel elbocs�totta a der�k keresked� �des le�nyait, kedves le�nyait, sz�ps�ges le�nyait, �s visszamentek azok �gyash�zukba. Maga meg neki�llt k�sz�l�dni hossz� �tj�ra, neh�z �tj�ra, t�voli tengerent�li orsz�gokba. Hogy mennyi ideig k�sz�l�d�tt? Azt �n nem tudom megmondani: k�nny� a mes�t mes�lni, m�s a munk�t elv�gezni. El�g az hozz�, hogy v�gt�re is elindult hossz� �tj�ra.

Sok� utazott a der�k keresked�, beutazott rengeteg idegen f�ldet, tengerent�li orsz�got, soha nem l�tott kir�lys�got; eladta �ruj�t h�romszoros �ron, �jat v�s�rolt helyette harmad�ron, �rut �rura cser�lt, s egyre t�bb ez�st- meg aranyp�nze halmoz�dott �ssze: megrakott egy haj�t aranyp�nzzel, �s azt hazak�ldte. Megtal�lta a meg�g�rt aj�nd�kot legid�sebb l�nya sz�m�ra: a dr�gak�ves koszor�t, amely �gy vil�g�tott a s�t�t �jszak�ban, mintha f�nyes nappal lenne. Megtal�lta k�z�ps� l�nya r�sz�re is a meg�g�rt aj�nd�kot: a krist�lyt�kr�t, amelyben megl�thatta az eg�sz vil�g minden sz�ps�g�t, �s aki belen�z, sohasem �regszik meg, hanem sz�zi sz�ps�ge mindegyre gyarapszik. Csak legkisebb �s legkedvesebb l�nya r�sz�re nem tal�lta meg a meg�g�rt aj�nd�kot - a b�borsz�n� vir�got, amelyn�l szebb a kerek f�ld�n nincsen.

C�rok, kir�lyok, szult�nok kertj�ben l�tott a keresked� tem�rdek b�borsz�n� vir�got, olyan sz�pet, hogy sz�j nem tudn� elmondani, toll nem tudn� le�rni sz�ps�g�ket; de senki sem v�llalt kezess�get �rte, hogy szebb az eg�sz kerek vil�gon nincsen, �s � maga sem hitte. Ment, mendeg�lt h�t h�s�ges szolg�ival, sivatag homokj�n, erd� s�r�j�ben; �s amint mendeg�lt, egyszerre csak gonosz rabl�k t�madt�k meg, pog�ny t�r�k�k, indusok. Amikor a der�k keresked� l�tta, hogy a vesz�lyt el nem ker�lheti, otthagyta karav�nj�t, minden kincseit �s h�s�ges szolg�it, �s bemenek�lt a s�r� erd� kell�s k�zep�be.

"T�pjenek sz�t ink�bb a vad�llatok - gondolta mag�ban -, mintsem pog�ny rabl�k kez�re jussak, s �letemet rabs�gban tengessem."

Sok�ig bolyongott a rengeteg erd�ben, �s min�l tov�bb ment, ann�l sz�lesebb lett az �t, mintha a f�k kit�rn�nek el�le, �s a bokrok sz�jjelv�ln�nak l�ptei el�tt. H�trapillant: olyan s�r� az erd�, hogy karj�t se tudn� bedugni a lomb k�z�; jobbra pillant - csupa t�nk meg fat�rzs, m�g a ny�l se b�rn� �tugrani; balra pillant - arra m�g s�r�bb a rengeteg. El�mul a der�k keresked�, sehogyan sem �rti, mif�le csoda t�rt�nik vele, de csak megy, mendeg�l tov�bb, s az �t egyre sim�bb, egyre sz�lesebb a l�ba alatt. Teljes napig v�ndorolt, reggelt�l estig, nem hallja vad�llat b�g�s�t, sem k�gy� sziszeg�s�t, se bagoly huhog�s�t, se mad�r csicserg�s�t; mintha minden kihalt volna k�r�l�tte. Lesz�llt az �j, k�r�s-k�r�l olyan s�r� a s�t�ts�g, hogy az ember az orr�ig se l�t, l�ba alatt az �t m�gis mintha vil�g�tana, �gy ment, mendeg�lt legal�bb �jf�lig, �s akkor maga el�tt v�r�s f�nyt pillant meg, mintha t�zv�sz volna:

- �g az erd� - gondolja mag�ban -, minek menjek arra tov�bb a biztos hal�lba?

H�trafordul - h�t az erd� olyan s�r�, hogy egyet se tud l�pni; jobbra fordul, balra t�r�l - de hi�ba. Megint el�re indul: sima, sz�les az �t.

Meg�llok itt egy helyben - gondolja mag�ban -, h�tha a t�z m�sfel� terjed, kiker�l engem, vagy tal�n eg�szen kialszik.

Meg�llt, v�rt; de nem �gy t�rt�nt; a t�zv�sz mintha egyenest fel� j�nne, s mintha k�r�s-k�r�l is vil�gosodn�k. Addig-addig gondolkozott, am�g elhat�rozta, m�giscsak tov�bbmegy. K�tszer senki sem hal meg, egyszeri hal�l�t meg am�gy se ker�li el senki. Keresztet vetett h�t a keresked� �s megindult. Min�l tov�bb ment, ann�l vil�gosabb lett k�r�l�tte, am�g v�g�l olyan vil�gos volt, mint f�nyes nappal; de t�zv�sz ropog�sa, pattog�sa nem hallatszott. V�g�l a keresked� sz�les tiszt�sra �rt; a tiszt�s k�zep�n h�zat pillantott meg, de nem is h�z volt az, hanem ink�bb kast�ly, de nem is kast�ly, hanem legal�bbis kir�lyi palota, �s az a palota csupa t�z, csupa ez�st, arany meg dr�gak�, �g �s vil�g�t, de l�ngja nem l�tszik sehol; m�gis olyan, mint a f�nyes nap, az ember szeme f�j, ha belen�z. A palota valamennyi ablaka t�rva-nyitva, s bentr�l olyan csudasz�p muzsika sz�l, amelyhez hasonl�t m�g sohasem hallott a keresked�.

A sz�lesre t�rt kapun �t bel�p a nagy udvarba; az �t feh�r m�rv�nnyal k�vezve, k�toldalt sz�k�kutak l�vellik a vizet, kisebbek, nagyobbak, mindenf�l�k. Bemegy a keresked� a palot�ba, felmegy a karmazsinposzt�val bor�tott l�pcs�n, az aranyos korl�tba kapaszkodva; bel�p az els� szob�ba - nem tal�l senkit; bemegy a m�sodikba, a harmadikba - senki; az �t�dikbe, a tizedikbe - sehol senki, s minden�tt hihetetlen, soha nem l�tott kir�lyi pompa, csupa arany, ez�st, keleti krist�ly, mamut- meg elef�ntcsont.

El�lm�lkodik a der�k keresked� ekkora gazdags�g l�tt�n, s m�g k�tszeresen azon, hogy a gazd�t sehol sem leli. De nemcsak gazda, szolga sincsen sehol, a zene pedig sz�net n�lk�l sz�l. A keresked� pedig azt gondolja mag�ban:

"Minden sz�p, csak ennival� nincs sehol" - �s abban a pillanatban �tellel-itallal roskad�sig megrakott asztal terem el�tte: aranyos, ez�st�s ed�nyben finom, �des �tel, tengerent�li bor, m�zes ital, miegym�s. A keresked� gondolkod�s n�lk�l le�lt az asztalhoz, evett-ivott kedve szerint, mivelhogy teljes huszonn�gy �r�ig nem evett el�tte; az �tel olyan finom, amilyent m�g soha �let�ben nem �zlelt, s a sivatagon, erd�ben j�rt�ban-kelt�ben bizony er�sen meg�hezett. Fel�llt az asztal mell�l, s h�t nincs kinek eg�szs�g�re k�v�nja, nincs kinek megk�sz�nje a sz�ves vend�gl�t�st.

Alighogy fel�ll, s egyet pislant - az asztal az �tellel egy�tt �gy elt�nik, mintha ott se lett volna; a muzsika meg csak sz�l tov�bb.

El�lm�lkodik a der�k keresked� ezen a soha nem l�tott csod�n, j�rk�l a pomp�san d�sz�tett termekben, gy�ny�rk�dik mindenben, s k�zben azt gondolja mag�ban:

"De j� lenne most egy j�t aludni" - s h�t egyszer csak faragott �gy terem el�tte, sz�naranyb�l, a l�ba krist�ly, k�rpitja ez�st, rojtja igazgy�ngy, s rajta akkora dunna, mint a hegy, finom, puha hatty�tollb�l.

El�lm�lkodik a keresked� ezen az �jabb csod�n, belefekszik a magas �gyba, �sszeh�zza az ez�stf�gg�nyt, s l�tja, hogy az l�gy �s finom, ak�r a selyem. A teremben s�t�t lett, mintha alkonyodn�k, a muzsika meg mintha nagyon messzir�l sz�lna. Azt gondolja mag�ban a keresked�:

"Hej, b�r l�thatn�m a le�nyaimat legal�bb �lmomban" - �s abban a pillanatban m�lyen elaludt.

Amikor fel�bredt, a nap m�r magasan �llt a f�k f�l�tt. Fel�bred, s hirtelen m�gse tud mag�hoz t�rni: eg�sz �jjel �lm�ban le�nyait l�tta, kedves le�nyait, �des le�nyait, sz�ps�ges le�nyait; s a k�t nagyobbikat, a legid�sebbiket meg a k�z�ps�t �gy l�tta, hogy vid�mak, j�kedv�ek, �s b�natos csak egy, a legkisebbik �s a legkedvesebb; �gy l�tta �lm�ban, hogy a k�t nagyobbiknak gazdag v�leg�nye van, �s f�rjhez k�sz�l menni an�lk�l, hogy bev�rn� az � atyai �ld�s�t; de a legkisebbik, aki olyan sz�p, ak�r a festett k�p, hallani sem akar v�leg�nyr�l, am�g �desatyja haza nem t�r. �s a der�k keresked� sz�v�t egyszerre t�lt�tte el az �r�m �s a b�nat.

Felkelt a magas �gyr�l, ruh�ja m�r el� volt k�sz�tve, krist�lymedenc�be v�zsug�r csobogott al�. A keresked� megmosdott, �s m�r nem is csod�lkozott az �jabb csod�n: tea, k�v� m�r az asztalon �llt, hozz� mindenf�le s�tem�ny, harapnival�. A keresked� im�dkozott, ut�na megreggelizett, majd ism�t j�rk�lni kezdett a palota termeiben, hogy f�nyes nappal is gy�ny�rk�dj�k sz�ps�g�kben. Most minden m�g szebbnek t�nt fel, mint el�z� este. A nyitott ablakon kereszt�l megl�tta, hogy a palota k�r�l d�s �s csod�latos kertek ter�lnek el, s le�rhatatlan sz�ps�g� vir�gok vir�tanak. Kedve t�madt a kertben s�t�lni.

Lement h�t a palot�b�l egy m�sik, z�ld m�rv�nyb�l, csillog� malahitb�l val� l�pcs�n - a korl�tja ennek is sz�naranyb�l volt -, amely egyenesen levezetett a lombos kertbe. S�t�lgat a keresked� a kertben, �s szem�t-sz�j�t elt�tja gy�ny�r�s�g�ben: a f�kon �rett, pirosl� gy�m�lcs, az embernek m�g a ny�la is �sszefut, amikor megl�tja; mindenfel� csod�latos, tarka vir�gok ny�lnak, d�s szirm�ak, illatosak; a f�k k�zt soha nem l�tott madarak r�pk�dnek, mintha csak z�ld meg veres b�rsonyb�l lenn�nek, arannyal-ez�sttel kih�mezve; sz�llonganak, �s mennyei dallamokat �nekelnek; olyan magas sz�k�kutak j�tszanak mindenfel�, hogy az ember feje elsz�d�l, ha csak megpr�b�l feln�zni r�juk; krist�lyos k�veken �d�t� forr�sok vize cs�rgedezik.

Ide-oda j�rk�l a der�k keresked�, �s szem�t-sz�j�t elt�tja �mulat�ban; azt se tudja, hov� n�zzen, merre f�leljen el�sz�r. Mennyi ideig s�t�lgat �gy a kertben, azt nem tudom; k�nny� a mes�t mes�lni, m�s a munk�t elv�gezni. S hirtelen mit l�t maga el�tt? Z�ldell� dombocsk�n b�borsz�n� vir�g vir�t, de olyan sz�p, hogy azt nyelv el nem mondhatja, toll le nem �rhatja. A der�k keresked�nek m�g a sz�vver�se is el�llt; k�zelebb l�pett a vir�ghoz, illata olyan er�s, hogy az eg�sz kertben sz�t�rad. A keresked�nek keze-l�ba megremegett, s �r�mt�l elf�l� hangon �gy sz�lt:

- �me, a b�borsz�n vir�g, amelyn�l szebb a f�ldkereks�gen nincsen, ez az, amelyet t�lem k�rt legkisebbik, legkedvesebb l�nyom.

Ezt mondv�n, a keresked� odal�pett, �s leszak�totta a b�borsz�n� vir�got. Abban a szempillant�sban a der�lt �gb�l vill�m csapott al�, mennyd�rg�s remegtette meg a f�ldet, �s ijeszt� t�nem�ny termett a keresked� el�tt, mintha a f�ld al�l n�tt volna ki: se nem �llat, se nem ember, hanem valamif�le rettenetes csodasz�rny, lompos �s sz�r�s; �s a sz�rnyeteg rettenetes hangon rivallt r� a keresked�re:

- Mit tett�l? Hogy mer�szelted leszak�tani kertemben az �n tiltott, legkedvesebb vir�gomat? Jobban f�ltettem, mint a szemem vil�g�t, nap nap ut�n gy�ny�rk�dtem l�t�s�ban, te pedig megfosztasz engem �letem egyetlen gy�ny�r�s�g�t�l. �n vagyok a palota �s a kert ura; �gy fogadtalak t�ged, mint kedves, megh�vott vend�gemet, etettelek, itattalak, altattalak, te pedig �gy fizetsz meg a j�s�gom�rt? Tudd meg h�t, mi lesz a b�ntet�sed: id� el�tt kell meghalnod keser� hal�llal!

�s minden oldalr�l fenyeget� hangok megsz�ml�lhatatlan sokas�ga visszhangozta:

- Id� el�tt kell meghalnod keser� hal�llal!

A der�k keresked�nek a r�m�lett�l vacogott a foga; k�r�ln�zett, �s - uramisten, h�t l�tja, hogy mindenfel�l, minden fa �s bokor m�g�l, a v�z al�l, a f�ld al�l iszonyatos sz�rnyetegek, �rd�gi l�nyek megsz�ml�lhatatlan serege k�szik-m�szik fel�je. T�rdre hullott a palota hatalmas ura el�tt, a lompos, sz�r�s sz�rnyeteg el�tt, �gy k�rlelte panaszos hangon:

- Ak�rki l�gy is, kegyelmetes uram, erdei sz�rny, avagy tengeri csoda, minek sz�l�tsalak - nem tudom, nem is tudhatom! Ne puszt�tsd el az �n kereszt�ny telkemet, ami�rt akaratlanul is nagyot v�tkeztem ellened; ne usz�tsd r�m r�ms�ges szolg�idat, hogy megb�ntessenek �s sz�tt�pjenek, hanem engedd meg, hogy el�bb egy sz�t sz�ljak hozz�d. H�rom le�nyom van �nnekem, mind a h�rom sz�ps�ges �s kedves; aj�nd�kot �g�rtem nekik utamr�l, a legid�sebbiknek dr�ga �kk�ves koszor�t, a k�z�ps�nek krist�lyt�kr�t, a legkisebbnek pedig b�borsz�n vir�got, amelyn�l szebb nincs a f�ld kerek�n. A k�t nagyobbik aj�nd�k�t m�r megleltem, de a legkisebbik�t sehogyan se tudtam megtal�lni; most megl�ttam itt a kertedben az aj�nd�kot - a b�borsz�n vir�got, amelyn�l szebb nincs a f�ld kerek�n. �gy gondoltam, hogy olyan d�sgazdag, hatalmas nagy�r, mint amilyen te vagy, nem fogja sajn�lni t�lem azt a kicsiny b�borsz�n� vir�gocsk�t, amelyet legkisebbik le�nyom k�v�nt, a legkedvesebbik. Bevallom, �s sz�nom-b�nom b�n�met, hatalmas �r. Bocs�ss meg n�kem, ostoba �s meggondolatlan embernek, engedj haza �des le�nyaimhoz, �s aj�nd�kozd nekem a b�borsz�n� vir�got, hogy hazavihessem legkisebbik le�nyomnak, a legkedvesebbnek. Megfizetek �rte arannyal, adok, amennyit csak k�v�nsz.

Akkora hahota r�zta meg az erd�t, ak�r a mennyd�rg�s, �s ekk�nt v�laszolt a keresked�nek az erdei sz�rnyeteg:

- Nem kell nekem a te aranyad: magamnak is annyi van, hogy nem tudom, mit kezdjek vele. Ne rem�lj t�lem kegyelmet; darabokra szaggatnak h�s�ges szolg�im. M�gis van az�rt a menekv�snek egy m�dja sz�modra. Hazaengedlek b�ntatlanul, meg is jutalmazlak tenger sok kinccsel, �s a b�borsz�n� vir�got is neked adom aj�nd�kba, ha keresked�i becs�letszavadat adod, �s kezed al��r�s�val meger�s�ted, hogy magad helyett elk�ld�d hozz�m sz�ps�ges �s kedves le�nyaid egyik�t. Nem lesz semmi b�nt�d�sa, becs�letben �s k�nyelemben fog itt �lni, �ppen �gy, mint ahogy te �lt�l palot�mban. Csak �ppen hogy meguntam m�r az egyed�ll�tet, �s t�rsat k�v�nok mag�nyomban.

A keresked� a f�ldre vetette mag�t, keser� k�nnyeivel �ztatta a talajt, k�ts�gbeesetten pillantott az erdei sz�rnyre; azut�n meg esz�be jutottak sz�ps�ges, kedves le�nyai, �s csak ann�l jobban kesergett, jajvesz�kelt, mivel igen-igen r�ms�ges volt az erdei sz�rnyeteg. Sok�ig zokogott, sir�nkozott �gy a der�k keresked�, majd v�gre megsz�lalt panaszos hangon:

- Kegyelmes uram, erdei sz�rnyeteg vagy tengeri csoda! Mit�v� legyek, ha sz�ps�ges �s kedves le�nyaim �nakaratukb�l nem k�v�nkoznak hozz�d elj�nni! Nem k�thetem meg l�bukat, kez�ket, nem k�ldhetem el �ket hozz�d er�nek erej�vel! Meg azut�n milyen �ton utazzanak hozz�d? �n pontosan k�t �vig j�ttem id�ig, de hogy merrefel�, milyen utakon, bizony nem eml�kszem!

Az erdei sz�rnyeteg �gy felelt erre:

- Rabszolgan�t nem k�v�nok; �gy akarom, hogy le�nyod �nk�nt, ir�ntad val� szeretetb�l �s a maga akarat�b�l j�jj�n ide. Ha pedig egyik l�nyod sem hajland� erre a maga akarat�b�l, akkor magad gyere vissza, �s hal�lnak hal�l�val lakolsz. Arra pedig semmi gondod ne legyen, hogy mik�ppen tal�lod meg az utat hozz�m: �me, adok neked egy gy�r�t az ujjamr�l, aki ezt jobb kez�nek kisujj�ra h�zza, egy szempillant�s alatt ott van, ahol lenni k�v�n. H�rom napot, h�rom �jjelt adok neked, hogy otthon l�gy.

Gondolkod�ba esett a keresked� azon, amit az erdei sz�rnyeteg mondott neki; sok�ig gondolkozott, �s v�g�l �gy sz�lt mag�ban: "Jobb lesz, ha el�bb viszontl�tom le�nyaimat, r�juk adom atyai �ld�somat, �s ha nem akarnak megv�ltani engem a hal�lt�l, legal�bb el�k�sz�l�k re�, amint j� kereszt�nyhez illik, �s azut�n j�v�k vissza az erdei sz�rnyeteghez, a tengeri csod�hoz." Mivel hamiss�got nem forgatott esz�ben, mindj�rt el is mondta az erdei sz�rnyetegnek, hogy mik�ppen gondolja a dolgot. A sz�rnyeteg am�gy is ismerte titkos gondolatait; s mivel l�tta, hogy becs�letes emberrel van dolga, �r�st sem vett t�le, hanem csak leh�zta ujj�r�l aranygy�r�j�t, �s �tny�jtotta a der�k keresked�nek.

Alig h�zta fel a keresked� a gy�r�t a jobb keze kisujj�ra, amikor m�ris t�gas udvar�nak kapuj�ban �llt. Ugyanakkor �rkezett haza gazdag karav�nja is h�s�ges szolg�ival, akik h�romszor annyi aranyat meg mindenf�le �rut hoztak magukkal, mint amennyivel elhagyta �ket. Nagy l�rma, szaladg�l�s t�madt az eg�sz h�zban, felugr�lt a h�rom le�ny h�mz�r�m�ja mell�l, ahol �ppen selyemkend�t varrtak ki arannyal, ez�sttel - �lelt�k, cs�kolt�k apjukat, gyeng�d sz�val bec�zgett�k, s a k�t nagyobbik jobban h�zelgett neki, mint a legkisebbik. L�tt�k az�rt mind a h�rman, hogy �desapjuk nem vid�m, hanem valami titkos b�nat em�szti sz�v�t. A k�t id�sebb le�ny k�rdezgetni kezdte, nem vesztette-e el hatalmas vagyon�t: de a legkisebbik nem gondolt a vagyonra, s �gy sz�lt �desapj�hoz:

- Nem kell �nnekem a te gazdags�god; a vagyont meg lehet szerezni �s el lehet veszteni; de arra k�rlek, t�rd fel el�ttem sz�ved b�nat�t.

A der�k keresked� �gy felelt le�nyainak:

- Nem vesztettem �n el nagy vagyonomat, s�t, ink�bb h�romszor-n�gyszer annyit szereztem. M�s az �n b�natom, de azt majd holnap besz�lem el nektek, ma pedig vigadjunk.

El�hozatta azut�n vasveretes �til�d�it, �s el�vette bel�l�k legid�sebb le�nya r�sz�re az aranykoszor�t ar�biai aranyb�l, amely t�zben meg nem �g, v�zben meg nem rozsd�l, k�r�s-k�r�l dr�gak�vekkel kiverve; el�vette azut�n k�z�ps� le�nya aj�nd�k�t, a legszebb keleti krist�lyb�l k�sz�lt t�kr�t; v�g�l el�vette a legkisebbiknek sz�nt aj�nd�k�t - aranykancs�ban a b�borsz�n� vir�got. A k�t nagyobbik le�ny az �r�mt�l majd megt�bolyult, beszaladt termeibe a maga aj�nd�k�val, �s ott mulatozott, nem tudott betelni vele. De a legkisebbik, legkedvesebb le�ny, amikor megl�tta a b�borsz�n vir�got, eg�sz test�ben megremegett, �s zokogni kezdett, mintha sz�v�t valami �sszeszor�tan�. Amikor pedig �desapja im�gy sz�lt hozz�:

- �des l�nyom, legkedvesebb l�nyom, mi�rt nem fogadod el t�lem a vir�got, amelyet k�v�nt�l? Hiszen enn�l szebb nincs a f�ld kerek�n! - akkor szinte vonakodva fogadta el a b�borsz�n� vir�got, megcs�kolta �desapja kezeit, maga meg keservesen s�rt, zokogott tov�bb.

Nemsok�ra odaszaladtak az id�sebb le�nyok is: kipr�b�lt�k aj�nd�kaikat, �s nem gy�ztek h�l�lkodni apjuknak. Ek�zben a szolg�k h�mzett abrosszal ter�tett�k meg a neh�z t�lgyfa asztalt, �des �telt, m�zes italt t�laltak fel; le�ltek, ettek-ittak, kedves besz�lget�ssel sz�rakoztak.

Est�re vend�gek �rkeztek, a h�z megtelt kedves rokonokkal, ismer�s�kkel, h�zelg�kkel, t�ny�rnyal�kkal. �jf�lig tartott a vigass�g, �s olyan lakoma volt, amilyent a der�k keresked� a maga h�z�ban m�g sohasem l�tott; m�g csak elk�pzelni sem tudta, mi honnan ker�lt, �s a vend�gek se gy�ztek csod�lkozni az arany- meg ez�sted�nyen meg a sok csod�latos �telen, amilyenhez foghat�t m�g soha �let�kben nem ettek.

M�snap reggel a keresked� mag�hoz h�vatta legid�sebb l�ny�t, t�vir�l hegyire mindent elmondott neki, ami vele t�rt�nt, s megk�rdezte, hajland�-e megv�ltani apj�t a keser� hal�lt�l, �s elmenni az erdei sz�rnyeteghez a palot�ba. De a legid�sebb le�ny kereken megtagadta, �s kijelentette:

- Az a le�ny v�ltsa meg apj�t, aki� a b�borsz�n� vir�g.

A becs�letes keresked� ekkor mag�hoz h�vatta m�sodik l�ny�t, a k�z�ps�t, t�vir�l hegyire mindent elbesz�lt neki, ami vele t�rt�nt, s megk�rdezte, hajland�-e megv�ltani apj�t a keser� hal�lt�l, �s elmenni az erdei sz�rnyeteghez a palot�ba. De a k�z�ps� le�ny is kereken megtagadta apja k�r�s�t, �s kijelentette:

- Az a le�ny v�ltsa meg apj�t, aki� a b�borsz�n� vir�g.

A tisztes keresked� ekkor mag�hoz h�vatta harmadik, legkisebbik le�ny�t, t�vir�l hegyire elbesz�lt neki mindent, ami vele t�rt�nt, de m�g be sem tudta fejezni, amikor legkisebbik, legkedvesebb le�nya t�rdre borult el�tte, �s �gy k�ny�rg�tt neki:

- �des j� ap�muram, k�rlek sz�pen, add re�m �ld�sodat, megyek az erdei sz�rnyeteghez, a tengeri csod�hoz, �s n�la fogok �lni. Nekem hoztad a b�borsz�n� vir�got, az �n k�teless�gem, hogy kiv�ltsalak.

K�nnyezni kezdett ekkor a der�k keresked�, meg�lelte legkisebbik, legkedvesebb l�ny�t, �s �gy sz�lt hozz�:

- �n �des l�nyom, �n kedves l�nyom, �n sz�ps�ges l�nyom, atyai �ld�somat adom re�d, ami�rt megv�ltod ap�dat a keser� hal�lt�l, �s �nk�nt, a magad akarat�b�l elm�gy a r�ms�ges erdei sz�rnyeteghez vagy tengeri csod�hoz. Palot�ban fogsz �lni n�la, nagy gazdags�gban �s k�nyelemben; de hogy hol van az a palota - azt senki sem tudja, nem vezet oda j�rhat� �t, se l�h�ton, se gyalog el nem jut oda ember fia, de m�g gyors l�b� vad vagy a sz�rnyas mad�r sem. Nem fogjuk hallani h�redet, sem te a mienket. �s hogyan fogom le�lni keserves �letemet, ha nem l�tom arcodat, nem hallom kedves hangodat? �r�kre el kell v�lnom t�led, mintha elevenen a f�ld al� temetn�lek.

�gy v�laszolt erre a legkisebbik, legkedvesebb le�ny:

- Ne s�rj, ne b�slakodj, �des j� ap�muram. Gazdags�gban, k�nyelemben telik majd �letem; az erdei sz�rnyt�l vagy tengeri csod�t�l �n meg nem ijedek, h�s�ggel, becs�lettel fogom szolg�lni, teljes�teni fogom minden parancs�t, �gy lehet, a v�g�n m�g megk�ny�r�l rajtam. Ne sirass el elevenen, mintha meghaltam volna; ha Isten is �gy akarja, visszat�rek hozz�d.

De a der�k keresked� csak s�rt, zokogott; nem vigasztalta meg �t le�nya besz�de. Odaszaladtak a le�ny n�njei, a legid�sebbik meg a k�z�ps�; s�r�sukt�l visszhangzott az eg�sz h�z, annyira sajn�lt�k szeretett h�gukat. De a legkisebbik le�ny arc�n nyoma sem volt b�natnak, nem s�rt, nem jajongott, hanem k�sz�lt a nagy �tra, a messzi ismeretlenbe. Mag�val vitte a b�borsz�n� vir�got is aranyos kancs�j�ban.

Eltelt a harmadik nap is, meg a harmadik �jszaka, el�rkezett az �ra, amelyben a der�k keresked�nek el kell b�cs�znia legkisebbik, legkedvesebb le�ny�t�l. Meg�leli, megcs�kolja, forr� k�nnyeivel meg�nt�zi, atyai �ld�s�nak keresztjel�t veti re�. Azut�n kis vasszekr�nyk�b�l el�veszi az erdei sz�rnyeteg gy�r�j�t, r�h�zza a legkisebbik le�ny jobb kez�nek kisujj�ra - �s abban a szempillant�sban a le�ny el is t�nt onnan minden holmij�val egyetemben.

Amikor felocs�dott a le�ny, az erdei sz�rnyeteg palot�j�ban tal�lta mag�t, magas, k�b�l �p�lt teremben, a krist�lyl�b� cifra arany�gyban, a hatty�toll dunna alatt; mintha onnan soha ki nem mozdult volna, s eg�sz �let�t ott �lte le; mintha �ppen csak lefek�dt volna �gy�ba �jszaka, nyugodalomra, s most fel�bredt. Majd csod�latos muzsika hangzott fel, amelyhez hasonl�t m�g soha �let�ben nem hallott.

Felkelt a puha �gyb�l, s h�t l�tja, hogy minden holmija ott van mellette, sz�pen elrendezve malahit asztalokon, ott �ll a b�borsz�n� vir�g is aranyos kancs�j�ban; s van m�g abban a teremben sokf�le j�sz�g, b�tor, miegym�s, van mire �lni, fek�dni, van mibe �lt�zni, van mit csod�lni. A szoba egyik fala tiszta t�k�r, a m�sik aranyozott, a harmadik ez�st, a negyedik elef�ntcsont, rubink�vel �kes. "Ez alighanem az �n h�l�szob�m", gondolta a le�ny.

Azut�n esz�be jutott, hogy megn�zi az eg�sz palot�t; v�gigs�t�lt az �ri�si termeken, hossz� ideig j�rk�lt, �s megcsod�lt minden csod�t; egyik terem szebb volt, mint a m�sik, �s valamennyi szebb volt, mint ahogyan a der�k keresked�, �des j� atyjaura elmes�lte neki. Kivette az aranyozott kancs�b�l a b�borsz�n vir�got, azzal kiment a kertbe; a madarak mennyei dalukat �nekelt�k neki, a f�k, bokrok, vir�gok �gaikkal integettek fel�je, s mintegy meghajoltak el�tte, amerre j�rt. Feljebb sz�ktek a sz�k�kutak, hangosabban cs�rgedeztek a forr�sok; v�g�l megtal�lta azt a tark�ll� halmocsk�t is, ahonnan a der�k keresked� a b�borsz�n� vir�got leszak�totta. Akkor a le�ny el�vette a b�borsz�n� vir�got, �s vissza akarta �ltetni a r�gi hely�re; de a vir�g mag�t�l kir�ppent kez�b�l, �s egyszeriben visszan�tt a sz�r�ra: szebben vir�tott, mint b�rmikor azel�tt.

Elcsod�lkozott a le�ny ezen a nagy csud�n, �s �rvendezett az � kedves b�borsz�n� vir�gocsk�j�nak. Azut�n visszament palotabeli termeibe, h�t az egyikben ter�tett asztal v�rja telve minden j�val. "�gy l�tszik, az erdei sz�rnyeteg nem haragszik re�m, hanem kegyelmetes uram lesz", gondolta mag�ban a le�ny, de alig gondolta v�gig, amikor a feh�r m�rv�nyfalon l�ngbet�k jelentek meg:

"Nem urad vagyok, hanem engedelmes rabszolg�d. �rn�m vagy, mindent teljes�tek, amit csak megk�v�nsz, vagy ami eszedbe jut."

A le�ny elolvasta a l�ngbet�ket, s mire v�gigolvasta, �gy elt�ntek a feh�r m�rv�nyfalr�l, mintha soha ott sem lettek volna. Akkor esz�be jutott, milyen j� lenne, ha levelet �rhatna �des j� atyjaur�nak, s h�rt adhatna mag�r�l. Alighogy ezt v�giggondolta, m�r el�tte fek�dt a papiros, mellette aranytoll. �s a le�ny ezt a levelet �rta �des j� atyjaur�nak �s szeretett testv�reinek:

"Ne s�rjatok, ne b�slakodjatok miattam, �gy �lek az erdei sz�rnyeteg palot�j�ban, mintha kir�lyl�ny lenn�k; �t mag�t nem l�tom, hangj�t nem hallom, feh�r m�rv�nyfalon l�ngbet�kkel �r nekem; tud mindent, ami a gondolatomban van, �s abban a szempillant�sban teljes�ti minden k�v�ns�gomat; �s nem akarja, hogy uramnak nevezzem, hanem � nevez engem �rn�j�nek."

Alig �rt r� al��rni �s lepecs�telni level�t, amikor m�r el is t�nt kez�b�l �s szeme el�l, mintha soha ott nem lett volna. A muzsika hangosabban sz�lt, az asztalon finom �tel, m�zes ital jelent meg, az ed�ny mind sz�naranyb�l val�. A le�ny eg�szen vid�man �lt az asztalhoz, noha m�g soha �let�ben nem eb�delt egyed�l; evett, ivott, megpihent, hallgatta a muzsik�t. Amikor j�llakott, lefek�dt aludni; a muzsika most halkabban, messzebbr�l sz�lt, nehogy �lm�t megzavarja.

Pihen�s ut�n vid�man �bredt, �s ism�t kiment a kertbe s�t�lni, mivel eb�d el�tt m�g a fel�t sem j�rta be. F�k, bokrok, vir�gok mind meghajoltak el�tte, az �rett gy�m�lcs, k�rte, barack, zamatos alma szinte mag�t�l k�redzkedett a sz�j�ba. Hossz� ideig j�rk�lt ide-oda a kertben, am�g be nem esteledett, akkor visszament termeibe, �s l�tja: az asztal megint ter�tve, megrakva finom �tellel, m�zes itallal, s mindegyik m�s, mint ami d�lben volt.

Vacsora ut�n bement abba a feh�r m�rv�nyterembe, ahol a l�ngbet�ket olvasta a falon, s h�t ugyanazon a falon most is l�ngbet�s felirat v�rja:

"Meg van-e el�gedve �rn�m kertj�vel �s palot�j�val, a vend�gl�t�ssal �s a szolg�lattev� szem�lyzettel?"

�r�mteli hangon v�laszolt erre a keresked� sz�ps�ges fiatal l�nya:

"Ne sz�l�ts engem �rn�dnek, hanem l�gy te mindig az �n j�s�gos uram, aki kegyelmes �s irgalmas hozz�m. Sohasem teszek a te akaratod ellen. K�sz�n�m vend�gszeretetedet: magas termeidn�l, lombos kertjeidn�l szebbet az eg�sz nagy vil�gon nem tal�lni, hogyne lenn�k h�t megel�gedve? Soha �letemben nem l�ttam m�g ilyen csod�kat. M�g magamhoz sem t�rtem az �mulatb�l. Csak egy a baj: f�lek �n egyed�l aludni, magas termeidben nincs egyetlen teremtett l�lek rajtam k�v�l!"

Ism�t l�ngol� szavak jelentek meg a falon:

"Ne f�lj, sz�ps�ges �rn�m, nem fogsz egyed�l nyugov�ra t�rni, m�r v�r t�ged h�s�ges �s kedves szobal�nyod. De rajta k�v�l is vannak m�g sokan az �n termeimben, csak te nem l�tod, nem hallod �ket; de mind valamennyien velem egy�tt �jjel �s nappal f�l�tted �rk�dnek, m�g a f�v� sz�lt�l is �vnak, porszemt�l is v�denek."

Visszavonult h�t �gyash�z�ba a keresked� sz�ps�ges le�nya, s �me, amint bel�p term�be, ott l�tja �llani �gya mellett h�s�ges �s kedves szobal�ny�t, aki se �l�, se holt az ijedelemt�l. Roppantul meg�r�lt �rn�j�nek, kez�t cs�kolgatta, l�b�t �lelgette. �rn�je is meg�r�lt h�s�ges szobal�ny�nak, mindj�rt k�rdezgetni kezdte atyjaura, n�v�rei meg az eg�sz csel�ds�ge fel�l; azut�n maga neki�llt elbesz�lni rendre, hogy mi t�rt�nt vele az�ta. Hajnalhasadt�ig nem is j�tt �lom a le�nyok szem�re.

�gy �lt, �ldeg�lt a palot�ban a keresked� fiatal le�nya, aki olyan sz�p volt, mint a festett k�p. Mindennap �j, szebbn�l szebb ruha v�rta �t, de olyan dr�ga �s pomp�s, hogy azt sz�j el nem besz�lheti, toll le nem �rhatja; minden nap �j, v�logatott sz�rakoz�st eszelt ki sz�m�ra l�thatatlan h�zigazd�ja; haj�k�z�st a tavon, s�takocsik�z�st az erd�ben zenek�s�rettel, olyan kocsiban, amely el� l� nem volt fogva; �s a rengeteg erd� sz�jjelv�lt el�tte, utat engedett, sz�les, t�k�rsima s�tautat nyitott kocsija el�tt. M�skor k�zimunk�val foglalatoskodott a keresked� sz�ps�ges l�nya, amilyenben a fiatal le�nyok jeleskednek; nyakba val� kend�t varrt ki ez�sttel, arannyal, rojtot f�z�tt bel� dr�ga igazgy�ngyb�l, aj�nd�kba k�ldte j� atyjaur�nak, a legszebbiket pedig dr�ga gazd�j�nak adta aj�nd�kba, az erdei sz�rnyetegnek vagy tengeri csud�nak. �s napr�l napra gyakrabban j�rt a feh�r m�rv�nyterembe, hogy kedvesked� szavakat v�ltson j�s�gos gazd�j�val, �s l�ngbet�s v�laszait olvassa a falon.

Nem tudn�m megmondani, mennyi ideje �lt m�r a keresked� l�nya az erdei sz�rny palot�j�ban; k�nny� a mes�t mes�lni, m�s a dolgot elv�gezni. El�g az hozz�, lassank�nt hozz�szokott a le�ny �j �let�hez, m�r nem csod�lkozott semmin, semmit�l sem ijedt meg; megszokta, hogy l�thatatlan szolg�k serege szolg�lja ki, eteti-itatja, lesi minden k�v�ns�g�t, hint�j�t nem h�zza l�, s l�thatatlan muzsika j�tszik hozz�. �s megszerette a l�ny l�thatatlan, j�s�gos gazd�j�t, l�tta, hogy nem hi�ba sz�l�tja �t �rn�j�nek, csakugyan jobban szereti tal�n �nmag�n�l is; �s azt k�v�nta, b�r hallan� hangj�t, b�r besz�lhetne vele an�lk�l, hogy a feh�r m�rv�nyterembe bemenjen, l�ngbet�s feliratait a falon olvassa.

K�rlelni kezdte h�t j�s�gos gazd�j�t, hogy besz�lgessen vele; de az erdei sz�rnyeteg sok�ig nem teljes�tette k�r�s�t, att�l f�lt, nagyon megr�m�l majd a l�ny az � hangj�t�l. De a l�ny addig k�ny�rg�tt j�s�gos gazd�j�nak, am�g az nem tudott tov�bb ellen�llni k�r�s�nek, s utolj�ra �rta fel mondanival�j�t l�ngbet�kkel a feh�r m�rv�nyterem fal�ra:

"Menj le ma d�lut�n a lombos kertbe, �lj le kedvenc lugasodban a vir�gok k�z�, �s mondd ki e szavakat: Sz�lj hozz�m, h�s�ges rabszolg�m!"

Nem sok id�vel ezut�n a keresked� sz�ps�ges le�nya leszaladt a lombos kertbe, le�lt kedvenc lugas�ba a vir�gok k�z�, le�lt a selyemmel, brok�ttal bor�tott l�c�ra; sz�vecsk�je �gy vert, mint az elfogott mad�rk��, hangja el-elfulladt, amikor megsz�lalt:

- Ne f�lj, �n dr�ga, j�s�gos uram, hogy megijesztesz hangoddal; nagy j�s�god ut�n nem ijedek �n meg a vad�llat b�g�s�t�l sem; besz�lj hozz�m b�tran.

Most �gy hallotta, mintha a lugas m�g�tt valaki m�lyen fels�hajtott volna. Azut�n sz�rny�, vad, h�rg� �s �v�lt� hang sz�lalt meg - pedig m�g csak halkan, suttogva besz�lt! Megremegett a keresked� sz�ps�ges l�nya, amikor meghallotta az erdei sz�rnyeteg hangj�t; de er�t vett r�m�let�n, �s nem mutatta, hogy megijedt; �s nemsok�ra megnyugodott, amikor bar�ts�gos �s gyeng�d szavait, b�lcs �s okos besz�d�t meghallotta; s amint hallgatta, �r�m t�lt�tte el sz�v�t.

Att�l fogva naphosszat folyt k�zt�k a besz�lget�s - a lombos kertben s�ta k�zben, a rengeteg erd�ben kocsik�z�s k�zben, meg a palota magas termeiben. Csak megk�rdi a keresked� sz�ps�ges le�nya:

- Itt vagy-e, dr�ga, j�s�gos uram?

�s az erdei sz�rnyeteg r�feleli:

- Itt vagyok, sz�ps�ges �rn�m, itt van a te al�zatos rabszolg�d, a te h�s�ges bar�tod.

�s a le�ny m�r nem ijedt meg sz�rny�, vad hangj�t�l; v�g n�lk�l folyt k�z�tt�k a gyeng�d besz�lget�s.

Sok id� telt-e el �gy vagy kev�s, nem tudom - k�nny� a mes�t mes�lni, m�s a munk�t elv�gezni -, el�g az hozz�, hogy a keresked� sz�ps�ges le�nya a v�g�n megk�v�nta, hogy saj�t szem�vel l�ssa az erdei sz�rnyeteget; �s att�l fogva egyre k�rte, k�rlelte gazd�j�t, mutatkozz�k meg el�tte. Sok�ig nem �llt r� az erdei sz�rnyeteg, igen-igen f�lt, hogy megr�m�ti a le�nyt, hiszen olyan sz�rny�s�ges l�tv�ny volt, hogy azt sz�j el nem besz�li, toll le nem �rja; nemcsak az emberek, hanem m�g az erdei vad�llatok is megijedtek l�tt�ra, �s od�jukba b�jtak el�le. Az�rt �gy sz�lt a le�nyhoz az erdei sz�rnyeteg:

- Ne k�v�nd azt t�lem k�r� szavakkal, sz�ps�ges �rn�m, aki szebb vagy, mint a festett k�p - ne k�v�nd, hogy megmutatkozzam el�tted arcom r�ts�g�ban, alakom sz�rny�s�g�ben. Hangomat megszoktad m�r, bar�ts�gban, egyet�rt�sben �l�nk, egym�st�l soha el nem v�lunk, szeretettel h�l�lod meg kimondhatatlan szerelmemet ir�ntad; de ha megl�tsz engem olyannak, amilyen vagyok, fertelmes �s visszatasz�t�, akkor meggy�l�lsz mind�r�kre, el�z�l magad mell�l, m�rpedig ha el kell v�lnom t�led, meg�l a b�b�nat.

De a keresked� sz�ps�ges le�nya eleresztette a f�le mellett az ilyen besz�deket, �s csak m�g jobban k�ny�rg�tt, fogadkozott, hogy nem ijed meg a legfertelmesebb sz�rnyetegt�l sem, �s soha nem �zi el maga mell�l j�s�gos ur�t. Ilyen szavakkal k�rlelte:

- Ha �regember vagy, l�gy a nagyap�m; ha k�z�pkor� vagy, l�gy a b�csik�m; ha fiatal vagy, l�gy v�lasztott testv�rem, s am�g �lek, l�gy sz�vbeli bar�tom.

Sok�, sok� nem hajlott az erdei sz�rnyeteg a le�ny k�r� szav�ra, de v�g�l is nem tudott ellen�llni k�ny�rg�s�nek, s az�rt �gy sz�lt hozz�:

- Nem tudom megtagadni k�r�sedet, mert jobban szeretlek, mint saj�t magamat. Az�rt teljes�tem k�v�ns�godat, noha tudom, hogy ezzel v�get vetek boldogs�gomnak, �s vesztembe rohanok. Menj le az �rnyas kertbe esti sz�rk�letkor, amikor a piros nap m�r lenyugodott az erd� m�g�tt, �s mondd e szavakat: "Jelenj meg el�ttem, h�s�ges bar�tom!" Akkor megmutatkozom el�tted arcom r�ts�g�ban, alakom sz�rny�s�g�ben. Ha pedig akkor m�r nem b�rod ki tov�bb, hogy velem �lj, nem akarom, hogy �r�k rabs�gban s�nyl�dj: �gyash�zadban, p�rn�d alatt megtal�lod aranygy�r�met, h�zd fel a jobb kezed kisujj�ra - �s abban a szempillant�sban otthon leszel j� aty�dn�l, �s soha t�bb� nem is hallasz fel�lem.

Nem f�lt, nem remegett a keresked� sz�ps�ges le�nya; er�sen b�zott �nmag�ban. Egyetlen percig nem k�slekedett tov�bb, hanem leszaladt az �rnyas kertbe, hogy ott v�rja be a sorsd�nt� �r�t. �s amikor lesz�llt az esti sz�rk�let, �s a piros nap lenyugodott az erd� m�g�tt, a le�ny �gy sz�lt: "Jelenj meg el�ttem, h�s�ges bar�tom!" �s megmutatkozott el�tte az erdei sz�rnyeteg; csak messzir�l mutatkozott, csak �thaladt az �ton, �s elt�nt a bokrok k�z�tt, de a keresked� sz�ps�ges le�nya el�tt els�t�t�lt a vil�g, �sszecsapta h�feh�r kezeit, egyet sikoltott, �s eszm�letlen�l ter�lt el a f�ld�n. Mert r�ms�ges l�tv�ny volt az erdei sz�rnyeteg, karja hossz�, g�rbe, kez�n vad�llati karmok, l�ba l�pat�hoz hasonl�, test�n el�l-h�tul �ri�si p�p, ak�r a tev��, s tet�t�l talpig sz�r�s, sz�j�b�l vadkan agyara feh�rlik, orra g�rbe, mint a hegyi sas cs�re, a szeme meg bagolyszemhez hasonl�.

Hossz� ideig fek�dt eszm�letlen�l a keresked� sz�ps�ges le�nya. Amikor mag�hoz t�rt, hallja: s�r valaki mellette, keservesen zokog, �s panaszos hangon �gy besz�l:

- V�gem van, t�nkre tett�l engem, �n szerelmetes sz�ps�gem, nem l�thatom t�bb� gy�ny�r� orc�dat, hangomat se fogod meghallgatni t�bb�, nem marad m�s h�tra, mint korai hal�llal meghalnom.

A le�ny elsz�gyellte mag�t, �s megsajn�lta az erdei sz�rnyeteget; er�t vett rettenetes f�lelm�n, gyenge le�nysz�v�n, hangja remeg�s�n:

- Ne f�lj semmit, dr�ga, j�s�gos uram, nem ijedek meg t�bb� sz�rny� alakodt�l, nem v�lok el t�led, nem felejtem el ir�ntam val� j�s�godat. Mutatkozz meg el�ttem ism�t el�bbi alakodban; csak el�sz�r ijedtem meg annyira.

Ism�t megmutatkozott h�t el�tte az erdei sz�rnyeteg r�ms�ges, undok �s fertelmes alakj�ban, csak k�zeledni nem mert a le�nyhoz; ak�rmennyire h�vta; �gy s�t�ltak k�s� �jszak�ig, �s besz�lgettek, okosan, kedvesen, mint azel�tt; �s nem f�lt m�r egy szikr�t sem a keresked� sz�ps�ges le�nya. M�snap reggel napf�nyben is megl�tta az erdei sz�rnyeteget, �s noha el�sz�r megrettent, amikor v�gign�zett rajta, nem mutatta f�lelm�t, �s hamarosan meg is feledkezett r�la eg�szen. M�g t�bbet besz�lgettek egym�ssal, mint azel�tt; eg�sz nap egy�tt voltak, soha el nem v�ltak egym�st�l, egy�tt eb�deltek, vacsor�ztak; egy�tt �zlelt�k a finom �telt, m�zes italt, egy�tt s�t�ltak a lombos kertben, egy�tt kocsik�ztak a rengeteg erd�n a hint�ban, amelyet nem h�zott l�.

Hossz�, hossz� id� telt el �gy: k�nny� a mes�t mes�lni, m�s a munk�t elv�gezni. Egyszer azut�n azt �lmodta a keresked� sz�ps�ges le�nya, hogy �desapja nagybetegen fekszik; b�skomors�gba esett a le�ny, b�skomoran, k�nnyezve tal�lta �t az erdei sz�rnyeteg, megd�bbent, �s faggatni kezdte, mi�rt k�nnyezik, mi�rt b�sul. Elmondta neki a le�ny rossz �lm�t, �s k�rte, engedje meg, hogy hazal�togasson �des j� apj�hoz, kedves testv�reihez, �gy felelt neki az erdei sz�rny:

- Nem kell ahhoz az �n enged�lyem! Ott fekszik a p�rn�d alatt az aranygy�r�m, h�zd fel jobb kezed kisujj�ra, �s abban a szempillant�sban m�r otthon is vagy ap�d h�z�ban. Maradj n�la, ameddig tetszik, csak egyet mondok neked: ha h�rom nap, h�rom �jjel m�lva nem j�ssz vissza hozz�m, akkor �n m�r nem �lek tov�bb ezen a vil�gon, hanem abban a percben meghalok, mert jobban szeretlek t�ged, mint saj�t magamat, �s nem tudok n�lk�led �lni.

A le�ny er�sen fogadkozott, esk�d�z�tt, hogy pontosan h�rom nap, h�rom �jjel mult�val visszat�r a sz�rnyeteg palot�j�ba. Elb�cs�zott dr�ga, j�s�gos gazd�j�t�l, jobb keze kisujj�ra h�zta az aranygy�r�t, �s abban a szempillant�sban m�r a der�k keresked� t�gas udvar�ban tal�lta mag�t. Odament a magas k�h�z sz�les kapuj�hoz, addigra m�r nagy l�rm�val, ki�ltoz�ssal k�r�je sereglett az udvari csel�ds�g; n�v�rei is kiszaladtak a h�zb�l, �s nem gy�zt�k csod�lni sz�ps�g�t, �lt�z�k�nek kir�lyi pomp�j�t. K�zen fogva vezett�k �desapjuk el�, aki betegen fek�dt, betegeskedve �s b�natosan, mert �jjel �s nappal csak legkisebbik le�ny�ra gondolt forr� k�nnyek k�z�tt. Mag�nk�v�l volt az �r�mt�l a der�k keresked�, amikor megpillantotta sz�ps�ges le�ny�t, a legkisebbiket �s legkedvesebbiket; nem gy�zte csod�lni sz�ps�g�t, �lt�z�k�nek kir�lyi pomp�j�t.

Sok�ig �lelgett�k, cs�kolgatt�k egym�st, kedves besz�lget�ssel mulatoztak. Azut�n elbesz�lte a le�ny �desapja-ur�nak meg n�v�reinek, hogy s mint �l az erdei sz�rnyetegn�l, mindent elmondott t�vir�l hegyire, semmit sem hallgatott el. Meg�r�lt a der�k keresked�, hallv�n, milyen gazdagon, kir�lyi m�dban �l az � le�nya, el�mult rajta, hogy hozz�szokott gazd�ja l�t�s�hoz, �s nem ijed meg t�bb� r�ms�ges alakj�t�l; � maga m�g most is remegett, mint a ny�rfalev�l, ha csak esz�be jutott. N�njei pedig, amikor meghallott�k, milyen hat�rtalan gazdags�gban �l legkisebbik h�guk, s milyen hatalma van gazd�ja f�l�tt, mintha az nem is ura, hanem rabszolg�ja lenne, irigykedni kezdtek.

Az els� nap �gy telt el, mintha csak egy �ra lett volna, a m�sodik eltelt, mintha egyetlen perc lett volna; harmadnap a k�t id�sebb elkezdte r�besz�lni h�g�t, hogy ne menjen vissza az erdei sz�rnyeteghez. "Gebedjen meg, minek is �l az ilyen..." Megharagudott n�njeire a kedves vend�g, a legkisebbik le�ny, �s ilyen szavakkal v�laszolt nekik:

- Ha �n dr�ga, j�s�gos gazd�mnak minden kedvess�g��rt �s forr� szerelm��rt r�t hal�llal fizetek, akkor nem �rdemlem meg, hogy magam �ljek ezen a vil�gon, csak azt �rdemlem, hogy a vad�llatok el� vessenek, �s azok sz�tt�pjenek engem.

�desapja, a der�k keresked� megdics�rte �t helyes besz�d��rt, �s elhat�rozt�k, hogy a le�ny pontosan egy �r�val a hat�rid� letelte el�tt visszat�r kedves gazd�j�hoz, az erdei sz�rnyeteghez. De a k�t id�sebb le�ny er�sen bosszankodott ezt hallv�n, �s ez�rt fort�lyos, gonosz tervet eszelt ki; fogt�k magukat, �s a h�z valamennyi �r�j�t egy �r�val h�traigaz�tott�k. Sem a der�k keresked�, sem h�s�ges csel�ds�ge nem tudott err�l a gonosz cselr�l.

Amikor el�rkezett a b�cs� val�s�gos �r�ja, a keresked� legfiatalabbik sz�ps�ges le�ny�nak remegni kezd a sz�ve, mintha valami hajszoln�; folyv�st az �r�ra pillant, hol az egyikre, hol a m�sikra - volt ott angol �ra, n�met �ra, mindenf�le kit�n� �s pontos szerkezet -, de m�g mindig nem �rkezett el az indul�s ideje. N�v�rei sz�val tartj�k, hol err�l, hol amarr�l k�rdezgetik. De a legkisebbik le�ny sz�ve m�gsem b�rta ki tov�bb; elb�cs�zott a sz�ps�ges, kedves le�ny �desapj�t�l, a der�k keresked�t�l, megkapta atyai �ld�s�t, elb�cs�zott n�njeit�l, a h�s�ges szolg�kt�l, az udvari csel�ds�gt�l, �s egyetlenegy perccel a v�gzetes �ra letelte el�tt jobb keze kisujj�ra h�zta az aranygy�r�t. Abban a szempillant�sban m�r a feh�r k�palot�ban tal�lta mag�t, az erdei sz�rnyeteg termeiben. Nagyon elcsod�lkozott, hogy mi�rt nem fogadja �t gazd�ja, s ez�rt �gy ki�ltott hangos sz�val:

- Hol vagy, dr�ga j� gazd�m? H�s�ges bar�tom? Mi�rt nem j�ssz el�m? Egy teljes �r�val �s egy perccel a kit�z�tt id� el�tt t�rtem vissza hozz�d!

Se v�lasz, se �dv�zl� k�sz�nt�s; tov�bbra is n�ma cs�nd honolt a palot�ban. A lombos kertben a madarak hallgattak, nem �nekelt�k t�bb� mennyei dalaikat; a sz�k�kutak nem suhogtak, az �de forr�sok vize nem cs�rgedezett, m�g a muzsika sem sz�lt a magas termekben. Megremegett a keresked� sz�ps�ges le�ny�nak sz�ve, mert rosszat sejtett. V�gigszaladt a magas termeken, a lombos kerteken; hangos sz�val sz�l�totta dr�ga j� gazd�j�t - se hang, se v�lasz, sehol semmi nesz. Felszaladt a tarkavir�gos halmocsk�ra, amelynek tetej�n kedvence, a csod�latos b�borsz�n� vir�gocska ny�lt; h�t l�tja, hogy az erdei sz�rnyeteg ott fekszik a dombocsk�n, ocsm�ny mancs�ban szorongatva a b�borsz�n� vir�got. El�bb azt hitte, hogy a sz�rny elaludt, mik�zben v�rta �t, s most m�ly �lomba mer�lt. Elkezdte �vatosan k�lt�getni - nem �bredt fel; hangosabban sz�lt r�, v�g�l megr�zta sz�r�s karj�t -, akkor l�tta csak, hogy nincs benne �let, holtan ter�l el a f�ld�n...

A sz�ps�ges le�ny tiszta szeme elborult, karcs� l�ba megremegett, t�rdre borult, h�feh�r karj�val �tfogta j�s�gos gazd�ja ocsm�ny, fertelmesen r�t fej�t, �s keservesen fels�rt:

- �bredj, kelj fel, sz�vbeli bar�tom, mert �gy szeretlek t�ged, mint v�lasztott jegyesed!

Alig ejtette ki ezeket a szavakat, amikor minden oldalr�l vill�mok cik�ztak, mennyd�rg�s r�zta meg a f�ldet, a vir�gos halmocsk�ba sz�rny� robajjal belecsapott a mennyk�, �s a keresked� sz�ps�ges le�nya eszm�letlen�l hullott a f�ldre. Mennyi ideig fek�dt ott eszm�letlen�l - ki tudn� azt megmondani; el�g az hozz�, hogy amikor felocs�dott, a feh�r m�rv�nyteremben tal�lta mag�t, aranyos, dr�gak�vekkel kirakott tr�nuson �lt, mellette pedig egy fiatal kir�lyfi, olyan sz�p, mint a festett k�p, fej�n korona, �s karj�val �t�lelve tartja a le�nyt. El�tt�k �ll �desapja, k�t n�v�r�vel, k�r�s-k�r�l t�rdel az udvari n�p, mind arany- meg ez�stsz�ttes ruh�kban. �s a csodasz�p fiatal, koron�s kir�lyfi �gy sz�l hozz�ja:

- Sz�ps�ges �rn�m, megszerett�l engem fertelmes sz�rnyetegalakomban, h�l�b�l j�s�gom�rt �s szerelmem�rt ir�ntad; szeress most meg emberi alakban, l�gy az �n v�lasztott jegyesem. Tudd meg: egy gonosz boszork�ny megharagudott egykor boldogult aty�mra, aki h�res, hatalmas, nagy kir�ly volt; elrabolt engem, aki akkor m�g kicsiny gyermek voltam, �s �rd�gi var�zslattal, tiszt�talan b�b�jjal r�ms�ges sz�rnyetegg� v�ltoztatott, �s meg�tkozott, mondv�n, hogy addig kell �lnem ebben az ocsm�ny �s minden ember, minden istenteremtm�nye el�tt ut�latos alakban, am�g akad egy sz�p fiatal le�ny, ak�rmilyen rend� �s rang� legyen is, aki sz�rnyeteg alakomban megszeret engem, �s hites feles�gem k�v�n lenni. Akkor a boszork�ny var�zslata megt�rik, �s visszakapom r�gi emberalakomat. Pontosan harminc esztendeig �ltem sz�rnyeteg alakj�ban, elvar�zsolt palot�mba tizenegy sz�p le�nyt csalogattam be; te volt�l a tizenkettedik. Egyik se szeretett meg engem gyeng�ds�gem�rt �s sz�vess�gem�rt, j� lelkem�rt. Te volt�l az els�, aki megszeretted az ut�latos �s fertelmes sz�rnyeteget gy�ng�ds�g��rt �s sz�vess�g��rt, gondoss�g��rt �s j� lelk��rt; megszerett�l engem h�l�b�l kimondhatatlan szerelmem�rt teir�ntad, s ez�rt most kir�ly feles�ge leszel, hatalmas birodalom kir�lyn�ja.

Mindenki el�mult a hallottakon, az udvaroncok a f�ldig hajoltak. A der�k keresked� �ld�s�t adta legkisebbik, legkedvesebbik le�ny�ra �s a fiatal kir�lyra. Sorra j�rultak el�j�k szerencs�t k�v�nni irigyked� n�njei, h�s�ges szolg�i, boj�rok �s lovagok meg az eg�sz udvartart�s. Azut�n hamarosan megtartott�k a lakodalmat, folyt a s�r meg a bor; magam is ott voltam, hajnalig t�ncoltam. �s m�g ma is �lnek, ha meg nem haltak.