Bar�ti t�rsas�g �lt az asztal mellett. �sz volt, kinn hamar bes�t�tedett. A nappalok hamar est�be fordultak. Es� �ztatta a f�ldet. A fekete ragacsos f�ld pedig vastagon tapadt a cip�talpakra. Ilyenkor az emberek, ha �ppen nem volt musz�j kint lenni, beh�z�dtak a h�zakba. A k�lyha melege, a t�z pattog�sa megnyugtatta az emberek lelk�t. Otthont var�zsolt a meleg, ebben a hidegre fordul� lucskos id�ben… A k�lyha ajtaj�n kil�tsz� par�zs v�r�s sz�n�be b�multak a bent lev�k… m�lyen hallgattak.

Tegnap temett�k a szomsz�d asszonyt. Senkije sem volt. A szomsz�d temetette el, viselte a k�lts�geket �s int�zkedett. Tisztess�ges temet�se volt a bolond asszonynak. Bolondnak hitte mindenki. Most az asztalon, a h�zb�l �sszeszedett dolgok hevernek. Az asztal k�r�l h�rom fiatalember �s egy l�ny. Nem voltak nagyon k�v�ncsiak, de a d�lut�ni semmittev�sben sorra vett�k a hagyat�kot, ezt n�zegett�k. Az els� k�p egy fiatal le�nyt �br�zolt. Nagyon sz�p n�. Arca finom vonalait sz�p fekete haja kiemelte �s m�g hangs�lyozottabb� tette sz�ps�g�t. Pici nevet� sz�j, huncut szemek. Ki lehet ez a n�, biztosan valami rokona az elhunytnak. Azt�n egyre t�bb ehhez hasonl� k�p. Csal�di fot�k. R�gi ruh�kban �lt�z�tt p�r, k�zt�k egy kisle�ny. R�gi k�pek, megbarnultak m�r, ki tudja melyik �vb�l val�k �s kit �br�zolnak. Egyiken sincs sem n�v, sem �vsz�m. Most m�r k�v�ncsian keresg�ltek �s kutattak tov�bb. Keresni kezdt�k az elhunyt f�nyk�p�t, de sehol sem tal�lt�k. Ekkor a h�zigazda, hetvenes �veit tapos� �regember l�pett be a szob�ba. �l�ben egy halom fa. Kint volt, f�t v�gott �s azt hozta be, hogy a fiatalok besz�lget�s k�zben ne f�zzanak. A l�ny k�v�ncsiskodni kezdett:

- J�nos b�csi, kik vannak ezen a k�pen? – k�rdezte – Mi a S�ri n�ni f�nyk�peit keress�k, de nincsenek sehol. Nem tudja, ezeken a k�peken kik vannak?

Az �reg kom�tosan le�lt az asztal mell�, kez�be vett egy k�pet, azt�n a m�sikat �s v�g�l alulr�l kih�zott m�g egyet.

-Ezt ismeritek? – k�rdezte. Mindenki a k�p f�l� hajolt �s k�v�ncsian n�zt�k, de a k�p nem mondott senkinek semmit. Valaki azonban ismer�s volt rajta. A n�, az a sz�passzony. �t l�tt�k eddig is, de mit keres a S�ri asszony hagyat�k�ban.

- Ki ez? – k�rdezt�k majdnem egyszerre

- H�t S�ri,- felelte az �reg.

- S�rin�!?- az nem lehet, egy cseppet sem hasonl�t r�. – Hihetetlen�l n�ztek az �regemberre.

- Pedig � az, �s ha seg�tettek a vacsor�t feltenni, elmes�lek nektek valamit.

Azonnal ugrottak mind. Az egyik fi� hozott egy nyulat. Szok�s volt, ha �sszegy�ltek, valaki mindig hozott egy kis ennival�t, amit azt�n megk�sz�tettek �s egy�tt fogyasztott�k el. Hangulatos est�k voltak. Rendszerint k�s� �jszak�ba ny�l� besz�lget�sek. Bar�tjuk zsid� vall�s�. Sok nyulat tartottak. Csendes fi�, ma � hozta az ennival�t. Szerett�k ezt a halk szav� fi�t �s a sz�leit is. Tudt�k, hogy sz�lei Auswitzb�l menek�ltek. Valahogy szerencs�j�k volt, nemcsak �k, de a testv�re �s csal�dja is �letben maradtak. Ebbe a faluba j�ttek vissza. Itt volt az otthonuk �s csendesen �ltek, mindenki szerette �ket. A fiatalember �desanyja pedig csod�latos �s j�s�gos asszony volt. A f�rfiak el� k�sz�tett�k a nyulat. Vadas lesz. A l�ny, a z�lds�get tiszt�totta, meg a hagym�t. Az �rcl�basban hamarosan sercent a zs�r, beleker�lt a hagyma, a z�lds�g �s mell� a feh�r h�s Fel�nt�tt�k egy kis v�zzel, f�delet tettek r�, m�r csak a t�zre kell tenni a f�t, �s nemsok�ra elk�sz�l a finom vacsora. M�r mind nagyon v�rt�k, finom illatok terjedtek a fed� alul.

- Na akkor kezdj�k, �lt le az �reg a r�gi karossz�kbe. Megvakarta a fej�t �s maga el� n�zett. Mintha a m�ltat akarn� visszaid�zni A m�ltat, ami annyi titkot rejtett mag�ba. Megszokt�k m�r a fiatalok ezeket a besz�lget�seket. Ilyenkor mindig egy �j vil�g t�rult el�j�k, csod�lkoztak, hihetetlennek t�n� esem�nyeket ismertek meg, minden alkalommal.

- Itt van ez a k�p-, n�zz�tek. Ezen S�rin�t �s a f�rj�t l�tj�tok. A szomsz�dban lakott, ott ahonnan a tegnap az asszonyt temett�k el. Az � h�za van a mi szomsz�dunkban. - � az itt ni.- mutatott egy m�sik k�pre. A k�pen egy magas ember, kacki�s bajusszal �s egyenes tart�ssal.

Igencsak csinos ember lehetett, de hogy vehette el S�rin�t, kotnyeleskedett a l�ny. A l�nyeget szerette volna tudni, de az �reg nem engedett.

- Nyugodj meg l�nyom – sz�lt, sz�pen sorba mindent elmes�lek.

Ez az ember itt a k�pen, az �n j� pajt�som. J�zsefnek h�vt�k. Egy �vben sz�lett�nk, akkor most 72 �ves lenne. Velem egykor�. Egy�tt n�tt�nk fel, egy�tt j�rtunk iskol�ba s m�g katon�nak is egy�tt rukkoltunk be. Szerencs�nk volt, megsebes�lt�nk, �gy a frontr�l mindketten hazaker�lt�nk, m�g miel�tt fogs�gba eshett�nk volna. �n m�r ismertem az any�tokat, - n�zett a k�t fi�ra �s hamar el is vettem feles�g�l. Itt maradtunk ebbe a h�zba. Mindig kert�szkedt�nk, ahogy az any�m�k is. Nagy a kert, meg�lt�nk bel�le. A szomsz�dban is ugyanezzel foglalkoztak. J�zsi nem n�s�lt meg. Gazdas�got vezetett senki le�nya nem volt neki el�g j�. Az anyja is belesz�lt az �let�be, � sem nagyon sietett �s m�ltak az �vek. Nek�nk m�r megsz�lettek a fiaink. Ekkor �n m�r r�gen elm�ltam harminc �ves. J�zsi egy nap csillog� szemekkel j�tt be hozz�nk �s nagy titokzatosan h�vott h�tra a kertbe. Megismert egy le�nyt, aki neki nagyon megtetszett. De nagy baj van, a le�ny el�gg� fiatalka.

- Mennyi id�s?- k�rdeztem.

- Alig t�lt�tte be a tizenhatot, v�laszolta. Nekem er�sen tetszik elveszem feles�g�l.

- � mit mond?- k�rdeztem

- J�nne hozz�m – v�laszolt J�zsi, csak az any�m nem tudom, mit mondana.

Az � sz�lei bele egyeznek, mert sokan vannak testv�rek. Ha egy elmegy a h�zt�l, az csak j� lenne. Meg azt�n itt van gazdas�g, van p�nz, j� dolga lenne nemcsak neki, hanem a csal�dj�nak is. Ott nincsen baj. Az any�mt�l f�lek.

Teltek m�ltak a h�napok, J�zsi nem maradt el a le�ny mell�l. Addig-addig m�g az anyja is beadta a derek�t. Megengedte, hogy feles�g�l vegye, de azzal a felt�tellel, hogy oda k�lt�znek a nagy h�zba, hogy megtan�thassa a meny�t mindenre. Abban a szeg�ny h�zban nem sokat tanult eddigi �let�ben. Meg is volt a lakodalom, nagy felhajt�ssal, ahogy ez egy j� m�d� csal�dban szokott A fiatalasszony �gyes volt. Az any�sa is megszerette nem volt semmi hangos sz� k�z�tt�k. Azt�n egy nap az �regasszony meghalt. Eltemett�k becs�letesen.

A J�zsi feles�ge sz�p, er�sen sz�p menyecske lett, csak �gy ringott a cs�p�je. J� h�ziasszony h�r�ben �llott, �gyesen vezette az otthoni gazdas�got. Gazd�lkodtak, minden volt az udvarban, sok apr� j�sz�g, k�t l� �s k�t teh�n. A tejet elszeg�dt�k, minden este �s reggel elvitt�k a falusiak. Sz�pen �ltek nem mondom, de J�zsi �regedni kezdett. Nem volt olyan ked�lyes ember, nem j�rt el sehova sz�rakozni, m�r pedig az asszony �hajtotta volna. A b�lt, a t�ncot a kor�hoz val� �letet. De csak a munka volt. Az embere, pedig mindennap j�rta a mez�t a napsz�mosokkal.

Az otthoni dolgot a feles�ge v�gezte. Azt�n megindult a falu sz�ja. Egyre t�bbet lehetett hallani, hogy a menyecsk�nek van valakije a beszeg�d�ttek k�z�tt. Tej�rt j�rt a h�zhoz egy fiatalember, olyan vele egykor� lehetett. Titokban nem maradhatott, amit egyszer a falu elkezd suttogni olyan, mint az erd�, egyik fa �tadja a m�siknak az �zenetet. A h�r eljutott J�zsi is f�l�be is �s �lland�an lekonyult �br�zattal j�tt-ment. T�lem is k�rdezte l�ttam-e valamit. Erre mit mondhattam volna, azt hogy �lland�an a nyalka leg�ny j�n a leghamar�bb, azt�n elt�nnek a h�zba, �s valamikor d�le fel� l�tom elmenni? Nem mondhattam, tudtam beleroskadt volna. Er�sen szerette az asszonyt.

K�zben J�nos b�csi fel�llt a karossz�kb�l, tett a t�zre, belekavart az ed�nybe. A fiatalok n�m�n lest�k a mozdulatait. � meg�llt a k�lyha mellett, mintha a gondolataiban kutatna, maga el� n�zett, azt�n s�hajtva vissza�lt.

- Hol is hagytam abba? Jaj igen. M�r J�zsi is tudta, hogy a feles�g�nek m�s is van az �let�ben. De nem sz�lt semmit csak ette mag�t. Egyre komorabb volt. Minden reggel befogta a lovakat, ment dolgozni a mez�re. Egy ny�ri meleg napon kiment a mez�re, hogy megn�zze, lehet-e m�r aratni. Meleg nap volt szikr�z�an s�t�tt a nap. J�zsi le�lt a f�ld v�g�ben lev� fa al� �s csak gondolkozott. F�jt a sz�ve nagyon �s sz�gyellte is a falu el�tt, hogy ide jutott. B�szke ember volt vil�g �let�ben, most meg amerre elhalad, pusmognak a h�ta m�g�tt.

Itthon az asszonyka ell�tta az �llatokat. J�ttek, mint rendesen a tej�rt. Meg�rkezett a szeret�je is. Bek�ldte a leg�nyt a tisztaszob�ba, s miut�n kim�rte az utols� adag tejet is, bement a leg�nyhez. Szerelmes hanc�roz�sba kezdtek.

Odakinn egyre csak gy�ltek a fellegek, egyszer csak a hegy m�g�l hatalmas fekete felh� k�zeledett Mozdulatlan csend volt a mez�n, elhallgattak a madarak, a t�csk�k, m�g a b�k�k sem brekegtek a k�zeli tavakban. J�zsi csak maga el� n�zett. Nem vett �szre semmit sem. Nem hallotta a csendet, az � lelk�ben igencsak nagy volt a zaj. Tiszt�znia kell az asszonnyal a dolgot, nem mehet ez �gy tov�bb. Nem teheti �t a vil�g cs�fj�v�. K�rd�seket tett fel �s v�laszolt is r�. Mag�ban ezerszer elpr�b�lta, hogy fog hozz� a besz�lget�shez. Ek�zben viharos sz�l t�madt. M�g azt sem vette tudom�sul. Csak arra lett figyelmes, hogy d�rd�l az �g, �s a lovak idegesen kap�l�znak. Feln�zett az �gre �s ijedten l�tta a vihart a feje f�l�tt. �llt volna fel, hogy kiszabad�tsa a lovakat �s induljon haza, mire egy hatalmas vill�m belecsapott a f�ba. Tehetetlen�l esett �ssze. Kigyulladt a fa, magas l�ngokban �gett. Belekapott az ember ruh�j�ba, �s a felismerhetetlens�gig �ssze�gett.

A nagyszob�ban most volt a tet�fok�n a hanc�roz�s. A menyecske �les sikolya beleveszett a mennyd�rg�sbe, �s k�jesen ter�lt el az �gyon. Mikorra kipihegte mag�t, vette �szre, hogy itt a vihar. – Hamar �lt�z�tt, nyomban el is k�ldte a fiatalembert, tudta az ura b�rmikor haza �rhet Sietve gy�jt�tte �ssze a kis csirk�ket, felmeleg�tette az el�z� napr�l megmaradt �telt. Azt�n le�lt �s v�rta haza az ur�t. Az meg nem j�tt. Eltelt a d�lut�n, �s �gy estefel� hozt�k a h�rt, hogy J�zsit meg�t�tte a vill�m, belehalt.

A menyecske �juldozott, nem hitt az emberek szav�nak. Folyton azt gondolta, hogy ez nem lehet igaz. Igaz volt. Lelkiismerete nem hagyta nyugodni, mindig az volt az esz�ben, hogy Isten �gy b�ntette meg �t a h�tlens�ge miatt. Harmadnapra eltemette az ur�t. Az a h�rom nap maga volt a pokol. Est�nk�nt virrasztani mentek az emberek, � se, nem l�tott se, nem hallott… Temet�s ut�n hazament, ki�lt az udvaron lev� padra szeme a semmibe meredt, ott �lt reggelig. M�snap �nekelve �llt fel a padr�l. A szomsz�dok nem hittek a f�l�knek, mi ez a nagy n�tasz�? �n is �tmentem, hogy megn�zzem, mi van, hallgasson m�r el nem illik temet�s ut�ni napon ilyen fennhangon �nekelni., de mikor a szem�be n�ztem m�r nem azt a S�rit l�ttam aki volt egykoron. Besz�lni kezdett, hogy gy�gy�tani akar, ki kell menjen n�v�nyeket gy�jteni a r�tre.

- A t�bbit m�r tudj�tok – Megt�bolyodott azon az �jszak�n. Eg�sz �let�ben j�rta a mez�t, erd�t �s mindenkinek te�nak val�t adott. Minden gazt �sszegy�jt�tt, ti meg cs�folkodtatok vele. Adott te�t a kuty�k betegs�g�re, a f�rfiak baj�ra, torokf�j�sra, mindenre, amire k�rt�k az emberek, b�r tudt�k, hogy az, amit ad, semmit sem �r. �lvezt�k a t�bolyult asszony bolonds�gait. Azt�n elhanyagolta mag�t. Nem mosakodott, sem a h�z�t, sem az udvar�t nem tartotta rendben. Minden kis zugot a te�inak tartogatott, a gaz meg egyre n�tt. Ben�tte az udvart, a kertet � is teljesen megv�ltozott. A hajdani sz�p menyecske cs�f �regasszony lett, akit mindenki mag�ra hagyott �s kinevetett.

M�ly csend borult a lak�sra. Elk�sz�lt az �tel. El� ker�ltek a t�ny�rok. Asztalra ker�lt az �reg �rcl�bas, s benne illatozott az �nycsiklandoz� vacsora. Senki sem ny�lt az �tel fel�. Nem volt m�r �tv�gya a fiataloknak. Mindegyik maga el� b�mult, saj�t gondolataiba burkol�zott. Azt�n a l�ny elvette a f�nyk�pet, sok�ig n�zte, s a k�nnyei lassan hullani kezdtek. A fi�k tork�ban galuska volt, nem s�rtak, csak a zsid� fi� engedte szabadon k�nnyeit. � m�r megszokta, sok ehhez hasonl� t�rt�netet ismert m�r, enn�l k�l�nbeket is. Ismerte a f�jdalmat, azt is tudta, hogy a legkevesebb, amit most tehet, hogy s�r. Vannak pillanatok az emberek �let�ben, mikor m�r nem marad semmi csak annyi, hogy eml�kezik �s hagyja lep�r�gni a k�nnyeket az arc�n. Mert van amikor - szabad s�rni a f�rfiaknak is.