Zend�l, kondul szent harangsz�,
Csengve, b�gva messze hangz�:
   "Im�ra! im�ra!"
J�mbor n�pe a kis helynek
Halkan l�pve gy�lnek, mennek
   Im�ra, im�ra.

Sz�p piros a p�nk�sd reggel,
Mintha t�zzel, Szentl�lekkel
   Menny-f�ld tele volna;

*) Mez�n h�l� emberek sokszor v�lnek magasan a l�gben felett�k
    �th�z�d� k�s�rtetes zen�t hallani, a (daemoni) zen�szek valami
    nagy, kiter�lt ponyv�n rep�lnek tova.

E napot fent s lent meg�lik.
E nap oly ragyogva ny�lik;
   Mint hajnali r�zsa.

De mi r�jja riad? de mi �rd�gi zaj,
Rekeg� szitok �s otromba kacaj,
   Hogy reszket az egyh�z tornya?...
Szembe' Isten hajlok�val,
Nem t�r�dve a szent m�val,
   Foly tegnapi d�re tivornya.

"Hol egy muzsik�s? heged�, vagy egy�b?
Ha k�l�nb nem akad, dudasz� is el�g:
   Ki fut �rte? szaladj Zsuzsi ly�nyom."
"A Zsuzska maradjon! hagyj neki b�k�t
Eszem ezt a piros�t�s k�p�t:
   A kufercest majd vele j�rom."

H�t �me, kap�ra, dud�s k�zeleg.
Egy sanda, szik�r, cs�f sz�r�s �reg,
   T�ml�je degeszre f�jva;
F�le t�j�n k�t kis szarva gid�nak,
-- Mintha neki volna szarva mag�nak --
   S�pj�n m�r billeg az �jja.

"Ide, a Jebuz�us pof�dat!
Mert megkeser�li a h�tad."
   "Uraim, de papolnak ott-benn..."
"H�t baj neked az, pog�ny hit�nek?
Az eny�m -- ha t�r�m, ha nem -- ez �nnep
   Eny�m, ha szidom; ez az Isten!"

Ravaszul mosolyog f�l sz�ja hegy�n
S r�kezdi dud�j�t halkal a v�n,
   Minden sark billeg a t�ncra;
Azut�n vidorabb lesz, majd sebesebb;
A t�nc is ut�na p�r�bb, hevesebb,
   Amint kopog �s szapor�zza.

De v�ge szakadni mikor fog, ugyan?...
"Hagyd el -- riad egy r� -- aki szele van!
   Kihas�tom kecske-dud�dat."
Hanem a muzsik�s mind�g f�jja,
Mind�g szilajabban p�r�g ujja --
   Az eg�sz tivornya kif�radt.

Lankadva le�lne az is, meg ez is,
H�vn�k haza �ket eb�djekhez is:
   Nem, nem lehet; ugrani kell csak.
Szidj�k a dud�st, -- verik, �kl�zik �t --
Verik bizony a nagy �res leveg�t; --
   Gyors h�re szaladt e csud�nak.

Fut gazda, ki� ama renyhe csel�d:
"J�ssz...? vagy dobom -- itt ez a villa -- bel�d..."
   Vasvilla kez�be ragadt �m;
Fut ly�ny, fi�, �s anya �s feles�g:
"Ap�m, fiam, apjokom! untig el�g..."
   S kezeit t�ri, sz�ve szakadt�n.

M�r j�zanon a fi�, az apa, f�rj
Menn�nek is -- �me, k�zelget az �j --
   Ny�jtj�k kez�ket nagy-epedve;
A t�ncosok arc�n v�rk�ny� hull:
De a l�b m�g egyre bok�zza vadul,
   Viszi a t�nc �rd�gi kedve.

�jf�lt hogy �t a torony�ra k�zel,
K�nk� fojt� szaga terjedez el;
   S mint sz�l ha forogva ragad port:
�gy t�ncol el, egy b�sz harci-zen�re,
(Mondj�k, a pokol t�zes fenek�re)
   Az eg�sz �rj�ng� csoport.

(KATT A K�PRE �S MEGNY�LIK NAGYOBB M�RETBEN)

 

 

Megjegyz�s:

AZ �NNEPRONT�K.

- E ballad�t k�ziratai szerint az �tvenes �vekben kezdte �rni. Akkor m�g a vers c�me alatt ott �llt: "Legenda".

T�rgya a n�phagyom�nyban sokfel� ismert. A kereszt�nys�g az els� sz�zadokban m�g elt�rte a templom k�r�li t�ncot, ut�bb eltiltotta. E parancsot megszeg�k b�nh�d�s�t a n�pi k�pzelet mond�kk�, legend�kk� sz�nezte. - A hal�lra t�ncoltat�s mot�vuma n�pmes�inkben is el�fordul.

Mint ponyvairodalmi term�ket, Szil�gyi Istv�n k�ldte el Aranynak. Az �rd�g�ket muzsikusk�nt az � lelem�nye iktatta be, lehet Burns hat�s�ra, akinek "Az �rd�g elvitte a fin�ncot" c�m� k�ltem�ny�t le is ford�totta.