S�s�t kitagadj�k

Hol volt, hol nem volt, a vad �r�mf�ld�n t�l, de a bog�ncsos r�ten innen, ott, ann�l az irdatlan magas hegyn�l, honnan m�r a mad�r is visszafordul, volt a s�rk�nyok birodalma. Pontosabban senki se tudja, hogy hol, hiszen emberfia nem j�r a s�rk�nyok k�z�tt, hogyan is mer�szkedne a t�zet f�j�, l�ngot ok�d� sz�rnyetegek k�z�! De hogy arrafele van valahol, azt mindenki tudja, ha m�shonnan nem, a nagy ord�toz�sb�l, b�mb�l�sb�l, mormog�sb�l �s t�zf�j�sb�l!

A s�rk�nyok kir�lya az irdatlan hegy legbelsej�ben lakott kilenc gyerek�vel. A kir�lynak h�rom feje volt, a gyerek s�rk�nyoknak szint�n, kiv�ve a legkisebbet, annak bizony m�r csak egy feje volt! Cs�folt�k is eleget ezt az egyfej� legkisebbet, akit �ppen ez�rt S�s�nek h�vtak, meg tal�n az�rt is h�vt�k S�s�nek, mert egy�b m�sban is el�t�tt a testv�reit�l. Szel�d volt, mint a b�r�ny, f�l�nk volt, mint egy kecskegida, j�mbor volt, mint egy koldul� bar�t. Am�gy persze k�ls�re pontosan olyan behem�t nagy volt � is, mint a t�bbi s�rk�ny! De csak k�ls�re! Bel�l meg, mint egy kiseg�r.

Morgott is eleget az apas�rk�ny, meg dirmegett, meg d�rm�g�tt a h�rom fej�vel: Micsoda sz�gyen! Meg: Hajaj, ilyen gy�va nyulat ki l�tott?! Meg: Mintha nem is az �n fiam lenne!

Mikor m�r eleget mormogott, meg dirmegett, meg d�rm�g�tt, meg m�r a szem�t is b�ntotta legkisebb gyerek�nek az egy feje, mert hi�ba hunyt be hat szeme k�z�l h�rmat, akkor is csak egy fejet l�tott! Nos, mikor m�r mindezt nagyon megunta, elk�ldte S�s�t, r�gi s�rk�nyszok�s szerint, hogy sz�moljon le az ellens�g�vel! Elmagyar�zta neki az ir�nyt: El se t�vesztheted! Mindig csak el�re, �s csak egyszer kell jobbra let�rned a Huzatos V�lgyn�l! Ott lakik r�gt�n az ellens�gem!

Azut�n azt is elmagyar�zta a m�sodik fej�vel, hogy mit csin�ljon vele: El se t�vesztheted! Addig �t�d, meg d�g�ny�z�d, m�g van benne szusz!

A harmadik fej�vel csak mordult egyet: Na, l�dulj m�r!

Na, ez �ppen h�rom h�napja volt, m�r kezdt�k is elfelejteni S�s�t, az apas�rk�ny is leszokott a szemhunyogat�sr�l, vid�man n�zegette t�bbi gyereke h�rom fej�t, �gy gy�ny�rk�d�tt benn�k.

Az �m, de egyszer nagy �neksz� hallatszott az orsz�g�tr�l! A s�rk�nygyerekek kit�dultak a kapuba, az �reg s�rk�ny meg az irdatlan hegy legm�ly�n hallgat�zott mag�ban.

S�s� �nekelt, sz�llt, sz�llt a hangja a hegy fel�:

�, ha r�zsabimb�

lehetn�k!

R�m sz�lln�nak sz�pen

a lepk�k!

Kicsi sz�vem v�l�k

dobogna!

Nem lenn�k ilyen nagy

otromba!

Ezt a v�gyam senki

se �rti,

se gyerek, se n� �s

se f�rfi

Senki, senki itt a

vil�gon,

mi is az �n titkos

nagy �lmom!

A s�rk�nygyerekek, mikor megpillantott�k S�s�t, visszat�dultak az irdatlan hegy belsej�be, s egym�s szav�ba v�gva ki�ltozt�k:

– Megj�tt S�s�! Megj�tt S�s�! Itt van S�s�! Itt van S�s�!

– Hallom! – mordult r�juk az apas�rk�ny. – Nem vagyok s�ket!

A s�rk�nygyerekek elhallgattak, s k�v�ncsian ny�jtogatt�k a nyakukat. S�s� abbahagyta az �nekl�st, let�r�lte a l�b�t a barlang bej�rat�n�l, s vid�man k�sz�nt�tte a testv�reit.

– Szervusztok! Hogy vagytok? Itt vagyok, ragyogok.

– Szia! Szia! Szia! – v�laszoltak a testv�rek vihogva.

Majd mikor S�s� az apas�rk�ny el� �rt, elhallgattak, s k�v�ncsian v�rt�k, hogy mi is lesz.

S�s� mosolyogva �llt az apja el�, egy feje vid�man ragyogott, meg piroslott, mint egy alma. Majd �gy sz�lt:

– Megj�ttem!

– L�tom! – morgott az apas�rk�ny els� feje.

– Mit csin�lt�l az ellens�gemmel?! – dirmegett a m�sodik feje.

– He?! – d�rm�g�tt a harmadik feje, mivel egy kicsit nagyot hallott.

De S�s� csak �llt �s mosolygott.

Az apas�rk�nyban rettenetes gyan� �bredezett.

– Megny�ztad?! – morgott az els� feje.

– Porr� t�rted a csontj�t?! – dirmegett a m�sodik feje.

– He?! – d�rm�g�tt a harmadik feje.

S�s� a fej�t r�zta minden k�rd�sre. Majd �sszeszedte a b�tors�g�t, �s megmondta az igazat.

– Gy�gyf�vet szedtem neki! Vizes borogat�st raktam r�!

Az apas�rk�ny nem hitt a hat f�l�nek.

– Mi?! Mi?! Mi?! – k�rdezte mind a h�rom fej�vel.

– Beteg volt! – v�dekezett S�s�. – Influenza! Csak nem hagyhattam ott betegen?! De most m�r meggy�gyult!

Az apas�rk�ny rettenetes d�hbe j�tt, f�jta a t�zet mind a h�rom fej�vel, mint valami �ri�si kov�csf�jtat�.

– T�nj el a szemem el�l! Ne is l�ssalak! – ord�totta az els� feje.

– Te s�rk�nyok sz�gyene! Te elfajzott egyfej� korcs! Kitagadlak! – b�mb�lte a m�sodik feje.

– Brr! Brr! – berregte a harmadik feje.

S�s� beh�zta a nyak�t, f�lig piros lett a sz�gyent�l, s lassan h�tr�lt kifel�.

A testv�rei vihogtak, r�ty�gtek, vihor�sztak �s r�h�gtek, ujjal mutogattak a kifel� h�tr�l� S�s�re, nagyot cs�ptek a karj�ba, hatalmasokat �t�ttek a h�t�ba.

Haha, haha, bruhaha!

N�zd, hogy l�g a taraja!

– mondta az egyik testv�r.

S�s� s�hajtott, s �gy d�nny�g�tt:

Elbujdosok, de hova?!

A m�sik testv�r �gy folytatta:

Ilyen gy�va, ilyen r�t!

N�zd, hogy iszkol, n�zd, hogy fut!

S�s� tov�bb s�hajtozott:

Majd akad egy gyalog�t!

A harmadik testv�r �gy cs�fol�dott:

Egy fej�ben, odan�zz,

alig pisl�kol az �sz!

S�s� megad�an b�lintott:

Sose voltam nagy vit�z!

A negyedik testv�r S�s� f�l�be susogott g�nyosan:

H�, te l�ke, f�lesz�

kelek�tya s�-s�-s�!

S�s� erre is s�hajtott egyet:

Haj, nem terem nekem f�!

Az �t�dik, hatodik, hetedik �s nyolcadik testv�r m�r csak ezt ki�ltotta S�s� ut�n, hogy: Haha, haha, bruhaha, ne is l�ssunk m�r soha!, mivel k�zben S�s� ki�rt az irdatlan hegyb�l, s b�natosan battyogott az orsz�g�ton.

Lepke, lepke, kis lepke.

Egy szam�rk�r� b�logatott, hajlongott a sz�lben, le-f�l, le-f�l. Azut�n m�r nem hajlongott, hanem csod�lkozva hasalt a f�ldre. S�s� l�pett r�, majd d�ng� l�ptekkel tov�bb ment: dam, dam, dam!

Ismeretlen helyen j�rt, csod�lkozva forgatta a fej�t jobbra-balra, gy�ny�rk�d�tt a piros, s�rga, k�k vir�gokban, lassan a sz�ve is megk�nnyebb�lt, nem f�jt m�r neki annyira, hogy kitagadt�k! A s�rk�nykir�ly d�rg� hangj�t sem hallotta, s a testv�rek g�nyos nevet�s�t is elvitte a sz�l.

Csak ment, ment d�bben� l�ptekkel: d�b, d�b, d�b! Ha szikl�hoz �rt, �tgyalogolt rajta, ha patakhoz �rt, �tugrotta.

H�t ahogy �gy ment, meg gyalogolt, meg patakot ugrott, egyszer csak egy gy�ny�r�s�ges r�zsabimb�n megl�tott egy gy�ny�r�s�ges lepk�t!

Abban a minutumban meg�llt, mint akit vill�m s�jtott, vagy mint egy c�vek, amit a f�ldbe vertek! M�g l�legzetet, sem mert venni. Csak n�zte, csak n�zte a gy�ny�r�s�ges lepk�t a gy�ny�r�s�ges r�zsabimb�n!

Majd mikor m�r eleget gy�ny�rk�d�tt a lepk�ben, elhat�rozta, hogy megfogja! Lassan, roppant lassan l�pett egyet el�re, �s lassan, roppant lassan kiny�jtotta a kez�t.

H�t ahogy kiny�jtotta a kez�t, �rny�kot vetett a r�zsabimb�ra �s term�szetesen a lepk�re is! Nem nagy �rny�kot, akkor�t csak, mint egy �stfed�. De a lepke nem szerette az �rny�kot, m�g ha akkora is, mint egy �stfed�, k�nyeskedve megbillegtette a sz�rny�t, �s tov�bbr�ppent, naps�t�tte helyre.

S�s� b�v�n ny�lt a r�zsabimb��rt, leszak�totta, s mivel a lepke m�r nem volt rajta, jobb h�j�n megszagolta. Sz�vta, szagolta a kellemes r�zsaillatot, de a r�zsaillat nem nagyon szerette, ha s�rk�nyorr sz�vja, szagolja, j�l megcsiklandozta h�t bel�lr�l, mire S�s�nek k�nnybe l�badt a szeme, s egy �ri�sit t�sszentett. A k�zeli f�k meghajoltak, a vir�gok a f�ldre lapultak, a lepke pedig k�nyeskedve vitorl�zott tova a l�g�raml�son.

S�s� ut�na l�dult, a r�zsabimb�t nem dobta el, de megfogadta, hogy nem szagolja meg t�bbet!

�gy lebegtek, bukd�csoltak, fic�nkoltak �t a r�ten. El�l a lepke lebegett, h�tul S�s� bukd�csolt, legh�tul meg S�s� farka fic�nkolt.

S�s� most m�r semmi m�ssal nem t�r�d�tt, csak a lepk�t figyelte, s k�vette �vatos l�ptekkel mindenhov�.

�gy azt sem vette �szre, hogy a k�zelben a kir�lyi fav�g�k v�gt�k a f�t. M�r sz�p nagy halom felv�gott �s elf�r�szelt fahas�b magasodott, s �pp az utols� f�nak k�sz�l�dtek neki a kir�lyi fav�g�k nagy buzg�n. Vagyis az egyik fav�g� megp�kte a mark�t, megmarkolta a fejsze nyel�t �s odasuhintott. A fa meg se rezd�lt, mivel hatalmas, vastag t�rzs� fa volt. De a kir�lyi fav�g�k nem cs�ggedtek. Most a m�sik p�kte meg a mark�t, markolta a fejszenyelet, s csapott oda a t�rzsh�z. �s most mintha a fa megrezd�lt volna egy kicsit! Azut�n �jra az egyik csapott oda, majd �jra a m�sik!

Ekkor egy lepke sz�llt �t a fej�k felett, de oda se figyeltek.

�ppen az egyik fav�g� akart suhintani a fejsz�vel, mikor a hatalmas fa recsegett-ropogott, s gy�kerest�l kiemelkedett a f�ldb�l! A fav�g�k a sz�jukat is elt�tott�k a csod�lkoz�st�l.

De nem sok�ig t�tott�k, mivel megl�tt�k S�s�t. Mert S�s� h�zta ki t�vest�l a hatalmas f�t, mivel �tj�ban volt, nem l�tott t�le. Csak megfogta k�t ujjal, �s kir�ntotta a f�ldb�l! �s bar�ts�gosan r�mosolygott a k�t fav�g�ra, s m�g bar�ts�gosabban k�sz�nt.

– J� napot k�v�nok! Bocs�natot k�rek a zavar�s�rt, nem l�ttak erre egy lepk�t?

De h�t hi�ba volt a mosolyg�s �s a k�sz�n�s, mivel a fav�g�k nem l�ttak m�g s�rk�nyt, se bar�ts�gosat, se bar�ts�gtalant! �k csak azt l�tt�k, hogy k�t ujjal kih�zta a hatalmas f�t a f�ldb�l!

Vagyis �gnek �llt minden hajuk sz�la a r�m�lett�l, majd eldob�lva a fejsz�t, hanyatt-homlok menek�ltek.

– Jaj, jaj! Egy s�rk�ny! Egy s�rk�ny! – �b�gatt�k, mikor m�r biztos t�volban j�rtak.

S�s� kiss� csod�lkozva n�zett ut�nuk, eldobta a hatalmas f�t, a hatalmas fa r�esett a halomba rakott t�zif�ra, a t�zifa meg mind legurult az �tra.

De S�s� ezzel sem t�r�d�tt, kereste a lepk�t, hogy merre lehet?

A lepke egy szikl�n s�tk�rezett, finoman rezegtette gy�ny�r� sz�rnyait.

S�s� a l�legzet�t is visszafojtva l�pegetett a szikla fel�. �szre se vette, hogy a szikla t�loldal�n k�t talig�s k�fejt� er�lk�dik, veselkedik! C�veket vertek a szikla al�, rudakat dugdostak a r�sbe. Majd a rudak al� �lltak, s �ri�sit ny�gve megemelt�k a szikl�t.

Ekkor �rt oda S�s�.

– H�rukk! – ki�ltotta a k�t k�fejt�.

A lepke k�nyeskedve felemelkedett s elrep�lt.

S�s� felemelte a szikl�t, mintha k�zelr�l akarn� megn�zni, hogy nincs-e ott a lepke.

A k�t k�fejt� fen�kre tottyant, s m�r �ppen egy cifra k�romkod�st akartak kanyar�tani, mikor az egyik megl�kte a m�sikat, s halkan, mint akinek elment a hangja, ezt suttogta:

– Egy s�rk�ny! Egy s�rk�ny! Egy s�rk�ny! Jaj!

– He?! Mi?! – f�rmedt r� a m�sik, aki h�ttal �lt S�s�nek. – Ugyan m�r, te oktondi! M�g hogy s�rk�ny!

Majd ny�gve felt�p�szkodott, s ekkor megl�tta S�s�t.

– Jaj, s�rk�ny! Menek�lj�nk! – ki�ltotta, s uccu neki, fakereszt, sz�lsebesen rohant lefele a hegyr�l. A m�sik meg ut�na.

– �lljatok meg! �lljatok meg! – ki�ltott ut�nuk S�s�. – Ezek meg hova futnak? �lljatok meg, k�rdezni akarok valamit!

De nem v�laszolt neki senki, a k�t talig�s m�r hegyen-v�lgy�n t�l j�rt. Letette h�t a szikl�t, �pp a talig�ra. A taliga ripity�ra ment. S�s�t egy kicsit elszomor�totta, hogy �gy menek�lnek el�le, b�san l�gatta a fej�t, s motyogott az orra alatt: De h�t mi�rt? De h�t mi�rt?

Majd megl�tta a lepk�t, abbahagyta a fejl�gat�st �s a motyog�st, s boldogan mosolyogva elindult fel�je.

Folyt. k�v.