Elolvasnak egy plak�tot

A ravasz kancell�r fel-al� s�t�lt a szob�j�ban. Majd meg�llt, �s azt mondta: Hm! �jra s�t�lt, �jra meg�llt, s megint azt mondta: Hm! Vagyis l�that�an gondolkozott valamin, a h�mm�g�s meg olyan volt, mint a mondat v�g�n a pont. A legv�g�n meg a h�mm�g�s helyett a homlok�ra csapott, �s azt mondta: H�t persze! Vil�gos!

Ez a H�t persze! Vil�gos! meg azt jelentette, hogy v�gre kital�lt valamit. M�gpedig azt tal�lta ki, hogy plak�tokat kell festeni, meg rajzolni, s a plak�tokat ki kell ragasztani, sz�gelni j�l l�that� helyen! A plak�tokon pedig legyen rajta a kir�lyl�ny, meg a fele kir�lys�g, meg a bajv�v�s, meg a s�rk�ny!

El�gedetten mosolygott. Ezt j�l kital�lta! Hi�ba, m�giscsak j�, hogy van egy ilyen ravasz kancell�r a kir�lyi v�rban! Mert k�l�nben minden a feje tetej�n �llna! Mert itt van p�ld�ul ez a bajv�v�s! Igaz, hogy az �reg kir�ly kihirdette, �s ez�ltal �rv�nyes is! Igen �m, de a kihirdet�st nem sokan hallott�k, igen kevesen hallott�k, �gysz�lv�n senki sem hallotta, s ha eg�sz �szint�k akarunk lenni: nem hallotta a kutya sem!

Ha pedig nem hallotta a kutya sem, nemigen terjed el a h�re, s nem fog jelentkezni senki a bajv�v�sra! �ppen ez�rt kell a plak�t!

Nem j�rk�lt tov�bb, nem is h�mm�g�tt tov�bb, hanem leszaladt az udvari fest�h�z, �s megrajzoltatta vele a plak�tokat!

Mikor a plak�tokon megsz�radt a fest�k, begy�jtatta a harci szekeret, odaadta a harci szek�r vezet�j�nek a plak�tokat. A harci szek�r nagy p�f�g�ssel, csikorg�ssal �s cs�rg�ssel kig�rd�lt a v�rkapun. D�c�g�tt-z�ty�g�tt a hepehup�s �ton. Minden nagyobb f�n�l meg�llt, �s a vezet� kisz�gelt egy-egy plak�tot. Majd mikor a plak�tok elfogytak, hazament.

A plak�tok ott vir�tottak minden nagyobb f�n.

Sok�ig nem j�tt senki, azut�n egyszer csak arra d�b�rg�tt meg l�pkedett S�s� �s a kir�lyfi. S�s� d�b�rg�tt, a kir�lyfi meg l�pkedett.

Meg�lltak a nagy f�n�l, �s b�mult�k a plak�tot. S�s� �rtetlen�l hunyorgott, mivel nem �rtett egy kukkot se bel�le, a kir�lyfi meg felcsillan� szemmel n�zte a plak�tot, mivel nemcsak hogy �rtette, hanem egy �tlet is motoszk�lt a fej�ben.

– Mi ez? – k�rdezte S�s�, s a plak�tra biccentett.

– Egy plak�t! – mondta a kir�lyfi.

– �h�m! – mondta S�s�. – �s az micsoda?

– Hirdetm�ny! – mondta a kir�lyfi.

– �s mit hirdetm�nyeznek? – k�rdezte S�s� k�v�ncsian. – Tal�n azt, hogy elveszett egy �leb, �s a becs�letes megtal�l� nagy jutalomban r�szes�l?

– Nem eg�szen! – mosolygott a kir�lyfi. – B�r a jutalom igaz! Figyelj, elmagyar�zom!

– Figyelek! Csupa figyelem vagyok! – b�logatott S�s�. – Meg csupa f�l! Meg csupa szem! Meg csupa l�b! Meg csupa k�z!

– Most el�g, ha csak csupa f�l vagy! – szak�totta f�lbe a kir�lyfi.

– J�! – egyezett bele S�s�. – Mondjad!

A kir�lyfi mondta, hogy mi van a plak�ton.

– El�sz�r is itt van egy kir�lyl�ny! Egy gy�ny�r� kir�lyl�ny! Meg itt van mellette a fele kir�lys�g! Ezt a kir�lyl�nnyal adj�k! Ez a hozom�ny!

A kir�lyfi abbahagyta a felsorol�st, s figyelmesen n�zte S�s�t. Elhat�rozta, hogy elmondja az �tletet, ami az el�bb a fej�ben motoszk�lt.

– Azt hiszem, itt az orvoss�g a te bajodra! – mondta, s a kir�lyl�nyra mutatott, meg a fele kir�lys�gra.

– Micsoda? Hol van? Micsoda? – �rdekl�d�tt S�s� l�zasan. – Mi az az orvoss�g?!

– Az az orvoss�g, hogy megh�zasodol! – mondta a kir�lyfi.

– �n?! – k�rdezte S�s�, a biztons�g kedv��rt mag�ra mutatva.

– Te! – mondta a kir�lyfi. – Elveszed ezt a gy�ny�r� kir�lyl�nyt, �s mindj�rt lesz otthonod!

S�s� r�n�zett a gy�ny�r� kir�lyl�ny arck�p�re, �s elb�d�lt, s�rt, zokogott, h�pp�g�tt �s szipogott. Csak �gy folyt a k�nnye.

A kir�lyfi megh�kkent. �vatosan k�rdezte S�s�t:

– Most meg mi bajod? M�rt b�gsz?!

– Mert olyan gy�h�-ny�r�!

– �s ez�rt b�gsz?!

– Nem! Hanem mert �n cs�f vagyok! De milyen cs�f! �s biztos megijed t�lem! �s nem j�n hozz�m feles�g�l! – h�pp�g�tt S�s�.

H�t, ebben volt n�mi igazs�g! A kir�lyfi t�prengett, r�ncolta a homlok�t, majd �gy sz�lt:

– Hopp! Megvan! Egyszer�! J�l van, ne b�gj m�r, elmagyar�zom! Figyelj!

S�s� abbahagyta a b�g�st s intett, hogy figyel!

– �gy kell viselkedned, mint egy lovagnak! Akkor majd senki se f�l t�led! – mondta a kir�lyfi.

– �s hogyan viselkednek a lovagok? – k�rdezte S�s�.

– Semmi az eg�sz! Egy-k�t illemszab�lyt kell csak megtanulnod, �s m�ris olyan leszel, mint egy lovag! R�gt�n meg is tan�talak! El�sz�r is a megsz�l�t�s: Uram-kir�lyom, �letem, hal�lom kezedbe aj�nlom! Rendelkezz�l fegyveremmel, rendelkezz�l h� sz�vemmel! Mondd ut�nam!

S�s� gyorsan hadarta, nehogy elfelejtse a v�g�t.

– Rendelkezz�l fegyveremmel, rendelkezz�l h� sz�vemmel, mondd ut�nam!

A kir�lyfi folytatta az oktat�st.

– A mondd ut�namot nem kell mondani! Na most, ha idegen lovaggal tal�lkozol, �gy sz�l�tod meg: �dv�z�llek, dics� lovag, sz�p a ruh�d, sz�p a lovad! Mi sz�l hozott, mondssza, erre, �s mi vajon sz�ved terve?

S�s� megint hadart.

– Mondssza, erre, �s mi vajon sz�ved terve?

A kir�lyfi b�lintott, hogy j�l van, majd �gy folytatta:

– �s ha a kir�lyl�nnyal tal�lkozol, kecsesen meghajolsz, �s ezt mondod: Sz�p vagy, mint a r�zsasz�l, �, te kedves kir�lyl�ny! Orc�d piros, szemed f�nyes, sz�ved-lelked mily fens�ges!

S�s� r�ncolta a homlok�t, �gy figyelt, nem akart elszalasztani egy sz�t sem! Majd hadarva visszamondta a sz�veget, mint egy papag�j.

– Sz�p vagy, mint a r�zsasz�l, �, te kedves kir�lyl�ny! Orc�d piros, szemed, szemed…

S�s� megakadt, leg�rb�lt a sz�ja, s keservesen elb�d�lt.

– Elfelejtettem!

A kir�lyfi s�gott:

– F�nyes, sz�ved-lelked…

S�s� k�zberikkantott:

– Tudom m�r! Szemed f�nyes, sz�ved-lelked mily fens�ges!

S b�szk�n mosolygott, a k�pe ragyogott, mint egy r�ztepsi. Megkocogtatta a kir�lyfi v�ll�t, s halkan megk�rdezte:

– �s ha megh�zasodom, kin� a t�bbi fejem is?

A kir�lyfi �jra visszafojtotta a mosoly�t, s t�n�dve v�laszolt:

– Lehets�ges…

Majd komoly hangon ezt mondta:

– Most pedig megtanulsz egy-k�t t�ncl�p�st, hogy ne gyere zavarba az udvari b�lon! S akkor be is fejezt�k az illemoktat�st!

Megmutatta S�s�nek a t�ncl�p�seket, majd �vatoss�gb�l felm�szott egy szikl�ra.

– Rajta! Egy-k�t-h�r! – n�gatta S�s�t.

S�s� nekilend�lt, tipegett-topogott, s egy pillanat alatt letaposott mindent a k�rny�ken. De a kir�lyfi j� magasan �lt, s nevetve biztatta S�s�t:

– Nagyon j�! Nagyon j�! Most visszafel�!

S�s� visszafel� forogva is letaposott mindent.

Folyt. k�v.