S�s�t befogadj�k

Rem�lem, hogy eml�keztek m�g S�s�re, a h�res egyfej� s�rk�nyra! Aki egyszer is hallott r�la, nem fogja t�bbet elfelejteni! Mert nemcsak hatalmas volt, mint egy hegy, hanem j�sz�v� is �s szel�d! Mikor bar�tja, a k�bor kir�lyfi elfoglalta a tr�nt, S�s�t r�gt�n kinevezte udvari f�-f� s�rk�nynak. Az az igazs�g, hogy eleinte mindenki f�lt ett�l a behem�t s�rk�nyt�l, de azut�n megnyugodtak, �s nem f�ltek, mivel l�tt�k, hogy S�s� nem b�nt senkit, s�t �lland�an mosolyog! �s amikor azt is l�tt�k, hogy milyen �gyesen v�gja a f�t, meri a vizet, t�ri a k�vet, r�gt�n meg is szerett�k. Hogyisne! Hiszen el�g volt csak sz�lni, �s S�s� m�r rohant is az erd�be f��rt, a patakra v�z�rt, gyereket ringatott, cip�t pucolt, kond�rt sik�lt, mindent megcsin�lt, amire k�rt�k.

Lassan teljesen r�kaptak a v�rbeli n�pek, lassan teljes j�l�t �s lustas�g k�sz�nt�tt a v�r lak�ira, hiszen S�s� minden munk�t elv�gzett. De S�s� nem panaszkodott, meg se kottyant neki az a kis v�zhord�s, fav�g�s, s�t ink�bb boldog volt, mert �rezte, hogy befogadt�k!

Mivel S�s� mindent megcsin�lt, el is szoktak a munk�t�l. Eg�sz nap ettek-ittak a kocsma el� kitett nagy asztaln�l. Most is �ppen ott �lt az els� fav�g�, a m�sodik fav�g�, a sz�n�get�, a csizmadia, a p�k, a kocsm�ros, pedig el�gedetten mosolyogva b�m�szkodott az ajt�ban.

Ahogy ott ettek-ittak, az�rt nem feledkeztek meg S�s�r�l, egym�sut�n adt�k ki neki a parancsot, ugrasztott�k, menesztett�k, egzec�rozt�k.

El�sz�r a p�k rikkantott egy nagyot.

– S�s�! F�tsd be a kemenc�t! Azt a kirelejzum�t! Mindj�rt d�l van!

S�s�, aki gy�ny�rk�dve n�zte a mulatoz� t�rsas�got, azonnal ugrott.

De a p�k ut�na ki�ltott.

– H�m�r�d van?

S�s� a fej�t r�zta, hogy nincs.

De a p�k csak legyintett.

– Nem baj. Addig f�tsd, am�g t�zes nem lesz!

Ekkor azonban megsz�lalt egy fav�g�.

– Hoh�! El�bb f�t v�gj�l! Ha nem v�gsz f�t, akkor nem tudom eladni a p�knek, �s addig �gyse tudod bef�teni a kemenc�t!

– Vil�gos, mint a vakablak! – b�logatott a m�sik fav�g�.

– V�gok! – mondta S�s�. – El�bb f�t v�gok!

Ekkor meg a sz�n�get� kr�kogott egy �ri�sit. Eddig nem tudott sz�lni, mert egy csirkecombbal bajl�dott, de v�gre lenyelte, le is �bl�tette borral, s �gy sz�lt.

– Mordizomadta! T�r�tt t�ny�r, fakan�l! Mi lesz a tegnapi sz�nnel? El�bb �gesd ki a tegnapi szenet, azt a f�zf�nf�ty�l� r�zangyal�t!

S�s� bar�ts�gosan mosolygott a morcos sz�n�get�re �s megnyugtatta.

– Persze, persze, el�sz�r a tegnapi szenet!

S m�r ment volna, de ekkor meg a csizmadia �ll�totta meg.

– Egy tapodtat se! Addig ne is menj sehov�, m�g a talpnak val� b�r�ket ki nem k�sz�tetted! M�g t�nkremegy! Akkor azt�n mivel talpalom meg a csizm�kat, he? Lapulev�llel?

S�s� bel�tta, hogy lapulev�llel nem lehet csizm�t talpalni, �pp az�rt megnyugtatta a csizmadi�t is.

– Megyek, �s kik�sz�tem a talpnak val� b�rt!

Igen �m, de ekkor meg a kocsm�ros csapott a homlok�ra.

– �llj! M�g j�, hogy eszembe jutott! �res a kancs�, nincs f�nt bor! Addig nem m�gy sehov�, m�g fel nem gur�tod a hord�kat a pinc�b�l! Ez legyen a legels�! Kisz�rad a gig�nk ebben a nagy h�s�gben!

Erre senki se tudott semmit sem mondani, mert mindenki bel�tta, hogy val�ban ez a legfontosabb, a t�bbi r��r! M�ris �gy �rezt�k, hogy teljesen kisz�radt a gig�juk, s szomjan is halnak menten, ha S�s� nem gur�tja azonnal a hord�kat! S�rget�en n�ztek teh�t r�, �s S�s� m�r ugrott is, �rtett a pillant�sokb�l, �s felgur�totta a hord�kat a pinc�b�l.

Mikor felgur�totta a hord�kat, motyogva �s az ujj�n sz�molva a tennival�kat, elindult.

– El�sz�r a talpnak val� b�r, azut�n a tegnapi sz�n, azut�n a fav�g�s, azut�n a kemence!

Az egyik hord�t csapra �t�tt�k, megt�lt�tt�k a poharakat, s a csizmadia �gy rikkantott el�gedetten.

– Az �g k�ldte nek�nk ezt a s�rk�nyt! Igyunk az eg�szs�g�re!

Mindenki �r�mmel koccintott S�s� eg�szs�g�re.

Egy ember volt csak, aki nem koccintott, aki nem evett-ivott az asztaln�l, akinek nem k�nny�tette meg sors�t S�s�. �s ez nem volt m�s, mint a s�rk�nyf��rus! M�g mindenki sz�p ruh�ban j�rt, � teljesen lerongyol�dott, m�g mindenki sz�p kerekre h�zott, � �gy lefogyott, mint az ag�r, m�r csont �s b�r volt, �s korg� gyomorral teregette-sz�rogatta a f�veit az udvaron. Dohogott �s morgott k�zben, nagyokat csapott a sz�raz f�re, majd k�t l�bbal tiporta, toporz�kolt rajta.

�ppen arra j�rt a Dada, s meghallotta a s�rk�nyf��rus dohog�s�t. Besz�lt a ker�t�sen.

– Mit csin�l lelkem, s�rk�nyf��rus uram? T�nkreteszi azt a dr�ga f�vet!

A s�rk�nyf��rus abbahagyta ugyan a csapkod�st, meg a toporz�kol�st, de a dohog�st nem. �gy felelt m�rgesen.

– T�nkreteszem, t�nkreteszem! Azt�n minek vigy�zzak r�? H�t kell ez itt valakinek? A nyakamra sz�rad az eg�sz! Ami�ta itt van ez a S�s�, ez az egyfej� szop�s borj�, csak nevetnek, ha s�rk�nyf�vet l�tnak! Ki f�l itt a s�rk�nyt�l? He? Hiszen a tenyer�kb�l eszik!

A Dada megsajn�lta a foltos ruh�j�, csont �s b�r s�rk�nyf��rust.

– H�t mi�rt nem n�z valami m�s mesters�g ut�n? Van annyi!

De a s�rk�nyf��rust nem lehetett ilyen k�nnyen megvigasztalni!

– M�s mesters�g, m�s mesters�g! M�r az �kap�m is s�rk�nyf�vet �rult! �n legyek h�tlen? Hiszen semmi m�shoz nem �rt�nk, ez meg a v�r�nkben van! Ennek ismerj�k m�r minden cs�nj�t-b�nj�t! Ezt csin�ltuk ezer �vig! K�tezer �vig! H�romezer �vig! �ppen �n kezdjek �jat? De mit? De hogy?

�s a s�rk�nyf��rus megint rugdosni �s toporz�kolni kezdett, d�h�s t�ncot j�rt a pozdorj�v� t�rt s�rk�nyf�v�n, hogy csak �gy sz�llt a por.

A Dada s�hajtott, meg legyintett, majd tov�bb�llt.

A s�rk�nyf��rus kimer�lten abbahagyta a cs�rd�ng�l�t, a has�ra szor�totta a kez�t �s felny�g�tt.

– Korog! Hallhat�an korog! Jaj!

Majd a kocsma fel� f�lelt �s szimatolt. Onnan vid�m dan�sz�s hallatszott, �s s�lt h�s illata sz�llt.

A s�rk�nyf��rus nem b�rta tov�bb, megg�rnyedve az asztalhoz lopakodott, �s lekapott r�la egy perecet meg egy csirkecombot, majd elfutott.

A p�k �lt legsz�len, �lm�lkodva kapta fel a fej�t.

– Mi volt ez? Ki volt ez?

A sz�n�get� hahot�zva harsogta.

– Csak ez a szerencs�tlen s�rk�nyf��rus! Hahaha! Lopja a perecet!

Mindny�jan a megg�rnyedve fut� s�rk�nyf��rus ut�n n�ztek, �s g�nyosan kiab�ltak.

– Aki nem dolgozik, ne is egy�k! – mondta a csizmadia.

– �henk�r�sz! Senkih�zi! – rikkantotta a p�k.

A s�rk�nyf��rus elb�jt egy ker�t�s m�g�tt, befalta a csirkecombot �s a perecet, majd savany� k�ppel szitkoz�dott, meg d�h�ng�tt, meg az �kl�t r�zta a g�nyol�d�k fel�.

– Ti vagytok az ingyen�l�k! Majd leszel te m�g �henk�r�sz, te t�sztak�p�! T�rd a fejed, s�rk�nyf��rus! Te vagy itt a legokosabb! �n vagyok itt a legokosabb! �s m�gis cs�fot �znek bel�lem! Ez�rt m�g bossz�t �llok!

Majd mikor egy kicsit m�r csillapodott az �hs�ge �s a d�he is, m�r halkabban brummogott, meg d�nny�g�tt az orra alatt.

�gy brummogott �s �gy d�nny�g�tt:

Bossz�, bossz�, �des bossz�

az lesz majd,

ha e n�ps�g dolgozik,

�s fejet hajt!

Ingyen�l�? �henk�r�sz?

Naplop�?

Majd h�zz�tok ti az ig�t,

mint a l�!

K�t legyet �t�k majd �gy egy

csap�sra,

s nem lesz gondom ev�sre, meg

iv�sra!

Vagyis esz�be jutott valami, nemhi�ba volt � itt a legokosabb! S mivel csillapodott a gyomr�ban a korg�s, forgott �m az esze kereke! M�gpedig valami nagyon ravasz dolog juthatott az esz�be, mert roppant ravasz k�pet v�gott!

Folyt. k�v.