Vend�g a h�zn�l, �r�m a h�zn�l

A sz�lkakas nyikorgott a tornyon, rekedten kukor�kolt, majd hirtelen abbahagyta. De ez a r�vid nyikorg�s, kurta kukor�kol�s is el�g volt, hogy mindenki feln�zzen az �gre.

H�t ahogy b�m�szkodtak felfele, meg is l�tt�k r�gt�n, hogy egy post�sholl� k�zeledik p�f�g� masin�j�n. K�r�z�tt, p�f�g�tt az udvar f�l�tt, majd nagy f�stfelh�t l�ve ki, lesz�llt. A holl� m�rgesen dohogott, szidta a masin�t.

– Hogy a holl� v�jja ki a szem�t! Bed�gl�tt! Te post�sok sz�gyene!

A masina akadozva berregett, majd elhallgatott.

A holl� egy nagy pecs�tes levelet vett el� a t�sk�j�b�l �s k�r�ln�zett.

A kancell�r a nagy p�f�g�sre, berreg�sre kij�tt az erk�lyre.

– Add ide a levelet! – sz�lt r� a post�sholl�ra.

A holl� megn�zte a c�mz�st, megr�zta a fej�t.

– Nem neked j�tt! A kir�lynak j�tt!

A kancell�r m�rgesen toppantott.

– Akkor is add ide! �n vagyok a kancell�r!

Majd lesz�lt S�s�nek.

– Vedd el t�le!

S�s� szel�den odasz�lt a post�sholl�nak.

– Na, add oda! T�nyleg � a kancell�r!

A holl� odaadta a levelet, majd v�rakoz�an f�ggesztette a szem�t a kancell�rra.

– �s a borraval�?

A kancell�r �tvette a levelet, indult befele, foghegyr�l vetette oda a holl�nak.

– Most nincs apr�m!

A holl� d�h�sen babr�lt a masin�n, a cs�re k�zt morogva.

– Sz�p kis kancell�r, mondhatom!

Majd S�s�nek sz�lt oda.

– Legal�bb l�kj meg!

S�s� megl�kte, a motor beindult, a masina berregve, f�st�lve felemelkedett a leveg�be s elrep�lt.

A kir�ly t�relmetlen�l v�rta a kancell�rt.

– Olvasd m�r! – s�rgette.

A kancell�r megvizsg�lta a pecs�tet, megn�zte a c�mz�st, majd s�hajtva felbontotta a levelet. Nem szerette, ha s�rgetik. Azt szerette, ha mindennek megadj�k a m�dj�t! De az�rt nem h�zta tov�bb az id�t, felolvasta a levelet.

„Nagym�lt�s�g� �s vit�z kir�lyi fels�g!

Ezennel tudatom, hogy tiszteletemet teszem n�lad! Hallottam h�r�t S�s�nek, �s szeretn�m megn�zni, hogy mit tud? Tud-e p�ld�ul k�vet t�rni? Z�rom soraimat, j� szomsz�dod: Petrence kir�ly!”

Figyelmesen hallgatt�k a levelet, a kir�ly a tr�nsz�ken, S�s� meg az ablakb�l, mivel bedugta a fej�t k�v�ncsian.

– Jaj, de j�! Annyit t�r�k, amennyit csak akar! – lelkendezett S�s�. – Kezdhetj�k!

– Hoh�! – mondta a kancell�r. – Te r��rsz! Van itt m�g fontosabb dolog is!

– Micsoda? – k�rdezte S�s�.

– Micsoda? – k�rdezte a kir�ly is.

– H�t a fogad�s! – mondta a kancell�r szigor�an. – Egy kir�ly j�n ide, nem egy foltoz�szab�! Illend�en kell fogadni!

– H�t j�! – s�hajtott a kir�ly. – Fogadjuk illend�en! R�d b�zom az eg�szet, te vagy a kancell�r!

A kancell�r el�gedetten hajolt meg, s kih�tr�lt a tr�nteremb�l.

El�sz�r is sz�lt az udvari borb�lynak, hogy s�rg�sen csin�ljon mindenkinek �j par�k�t. Lehet sz�ke, lehet barna, lehet mindenf�le sz�n�, csak ne legyen k�cos!

Azut�n sz�lt a hadvez�rnek, hogy a hadsereg gyakorolja a d�szl�p�st, az is, aki sz�gbe l�pett, legfeljebb majd nem veri �gy oda a talp�t!

Azut�n sz�lt az �rnoknak, hogy �rja meg az �dv�zl�besz�det.

Azut�n sz�lt a k�fejt�knek, hogy csin�ljanak egy t�bl�t, �s �rj�k r�, hogy kir�lyi k�b�nya!

Majd visszament a palot�ba, �s sz�lt a kir�lyn�nak, hogy nem �rtana egy-k�t t�ncl�p�st venni! A kir�lyn� boldogan b�logatott, hogyne, hogyne, olyan r�gen t�ncoltunk m�r! De kit�l vegyen itt t�ncleck�ket?

– T�lem! – hajolt meg a kancell�r. – Egy j� kancell�rnak mindenhez kell �rtenie!

Azzal elkezdett keringeni, meg forogni, a sz�j�val z�mm�g�tt hozz�: umpappa, umpappa! V�kony l�b�n �gy ugr�lt, mint egy kecskebak. A k�penye lobogott, a karja hadon�szott, az arca kipirult, a szeme csillogott.

– Ez a leg�jabb t�nc! – mondta. – Van hozz� sz�veg is!

�s el�nekelte firegve – forogva, bok�zva �s sz�kdelve a sz�veget is.

Mint a szell�, j�rd a t�ncot,

ne vessen a szokny�d r�ncot!

A l�bacska v�gan dobbant,

mint a zerge, mint az �zbak!

Majd meg�llt lihegve �s meghajolt.

– Nekem el kell rohanni! Gyakorolja fels�ges kir�lyn� egyed�l! Vagy a Dad�val!

Lent a borb�ly �zlete el�tt sorba �lltak a v�rbeliek az �ja par�k��rt. A kancell�r el�gedetten ment v�gig a sor mellett. Egyszer csak megl�tta S�s�t, aki szint�n ott �lldog�lt t�relmesen.

– Te �llj ki a sorb�l! – sz�lt r� szigor�an.

S�s� elszontyolodva ki�llt a sorb�l.

– �n nem kapok par�k�t?

– Lehet, hogy kapsz, ha marad, de most menj, �s gyakorold a k�fejt�st! – parancsolta a kancell�r.

S�s� elballagott b�san a hegyhez.

A kancell�r a hadvez�rt kereste. A hadvez�r az udvar sark�ban egzec�rozta a k�t zsoldost.

– Jobbra �t! Balra �t! Jobbra n�zz, balra n�zz! Menetel a vit�z! N�ta!

A k�t zsoldos r�zend�tett menetelve.

S�rgar�pa, laboda,

menetel a katona!

Cs�sz�rk�rte, t�r�kmeggy,

a katona v�gan megy!

A kancell�r el�gedett volt. Megdics�rte a katon�kat, s rohant tov�bb a piact�r fel�, ahol m�r �csolt�k az emelv�nyt.

Fel�llt az emelv�ny sark�ra, s leki�ltott a b�m�szkod�knak.

– Ti pedig gyakorolj�tok az �ljenz�st!

– �ljen! �ljen! – mondt�k a b�m�szkod�k.

– Nem j�! Nem j�! – cs�v�lta a fej�t a kancell�r. – Csin�ljuk m�g egyszer! Mindenki vegyen j� sok leveg�t! T�d�t tele! Sz�jon ki! Egy – k�t – h�r! Most!

– �ljen!! – z�gt�k a b�m�szkod�k.

– �ljeeen! – b�mb�lte legh�tul S�s�. Mivel m�r visszaj�tt a hegyr�l.

A kancell�r m�rges lett, nagyot toppantott s r�ripakodott.

– Te ne �ljenezz! Mondtam m�r, hogy gyakorold a k�fejt�st! Menj a hegyhez, neked ott a helyed!

S�s� zavartan motyogott, meg d�nny�g�tt.

– M�r teljesen elgyakoroltam! M�r alig van…

De a kancell�r nem figyelt S�s�re, rohant tov�bb, megkereste az �rnokot, k�sz van-e az �dv�zl�besz�d?

Pedig �rdemes lett volna figyelnie, �rdemes lett volna f�lelnie, mert S�s� azt akarta mondani, hogy gyakorl�s k�zben elhordta az egyetlen hegyet, amely a k�rny�ken tal�lhat�! Annyira igyekezett, annyira gyakorolt, hogy nem maradt a hegyb�l egy �kl�mnyi se! Nem tudta, mit csin�ljon, senki se figyelt r� a nagy k�sz�l�d�sben, s�t mindenhonnan elzavart�k! Fogta h�t mag�t, s b�san kiballagott az elhordott hegy hely�re.

Ott �ppen a k�t k�fejt� �ll�totta fel a t�bl�t egy r�dra. Azut�n �k is elrohantak, otthagyt�k S�s�t. Pedig S�s� �ppen meg akarta k�rdezni, hogy mi van a t�bl�ra �rva?

Folyt. k�v.