Volt a vil�gon egy �regember, volt annak k�t fia. Egyszer az �regember beteg lett, �gynak esett. Mikor m�r �rezte, hogy nemsok�ra elv�gj�k alatta a gy�k�nyt, maga el� h�vatta fiait.

- Na, fiaim, �n m�r meghalok, hanem nem hagylak titeket semmi n�lk�l. Az asztal alatt van egy g�d�r, abban a g�d�rben egy nagy vasas l�da. Az tele arannyal-ez�sttel, a l�dafi�ban meg van egy kis gyertya. Majd ha meghalok, vegy�tek ki a l�d�t, tied, �regebb, az arany meg az ez�st, tied pedig, te kisebb, a l�dafi�ban lev� kis gyertya. Mind a ketten meg�ltek abb�l holtig.

Az �reg al�l azut�n nemsok�ra kir�ntott�k a pokr�cot, meghalt.

M�snap osztoz�sra ker�lt a sor. A fiak elvett�k a hely�r�l az asztalt, a t�bl�t felfesz�tett�k, a g�d�rb�l nagy �nnal-k�nnal kiemelt�k a nagy vasas l�d�t. Felnyitott�k, h�t tele arannyal meg ez�sttel, s a fi�kj�ban is ott volt a kis gyertya, de csak akkora, mint a kisujjam.

- H�t most m�r mit�v�k legy�nk? - k�rdi az �regebb testv�r.

- Elosztjuk �gy, amint az ap�nk meghagyta. Kend� lesz az arany meg az ez�st, az eny�m meg a kis gyertya!

�gy is tettek. Az �regebb� lett a kincs, a kisebbik� meg a kis gyertya. Ahogy ilyen sz�pen, minden zs�rt�l�d�s, civakod�s n�lk�l megosztozkodtak, az �regebb csin�ltatott a testv�r�nek egyp�r sz�p ruh�t, azonfel�l adott neki sz�z aranyat.

- Na, k�sz�n�m ezt is, ezzel se tartozott volna kend. �n elmegyek vil�gg�, szerencs�t pr�b�lni.

Azzal az ujjasa zseb�be tette az apai �r�ks�gk�nt r�maradt kis gyerty�t, s �tnak indult. Ment, mendeg�lt egyenest az orra ut�n, est�re kelve egy cs�rd�ba t�rt be, ott maradt �jszak�ra.

Le�lt egy hossz� asztal egyik v�g�hez. A m�sikn�l �ppen n�gy k�rty�s j�tszott, p�nzre. Mindj�rt vacsor�t parancsolt, evett-ivott. Mikor j�llakott, megfizette a vacsora �r�t. A n�gy k�rty�s megl�tta, hogy arannyal fizet.

„H� - gondolt�k magukban -, ez nem valami f�lbolond ember! Arannyal fizetett! J� lenne ezt egy kicsit megkopasztani."

Odament h�t mind a n�gy hozz�, er�ltett�k minden m�don, hogy csak menjen k�rty�zni, hisz egy-k�t krajc�r nem a vil�g, azzal bizony nem sokkal lesz szeg�nyebb az ember. Meg azt�n h�tha nyerni tal�l, az meg ugyancsak j� �m! Elf�r zs�kon a folt. A mi leg�ny�nk eleinte csak szab�dott, csak szab�dott, mikor azt�n l�tta, hogy ezekt�l ugyan nem menekszik, m�g csak be nem r�ntj�k, azt mondta nekik:

- Na, eb a lelk�t, nem b�nom, ha k�rty�zunk is!

Azzal le�ltek, k�rty�ztak. Eleinte amazok is azon. voltak, csak az idegen nyerjen, hogy ann�l jobban bele�zeledj�k a j�t�kba. Hanem mikor l�tt�k, hogy tal�n eleget is nyert m�r, innen-onnan nem is marad n�luk p�nz, minden m�don azon igyekeztek, hogy vesz�tsen is m�r. De hi�ba volt minden iparkod�suk, �lnoks�guk, mert csak a mi leg�ny�nknek kedvezett a szerencse, olyan sok p�nzt nyert, hogy halommal �llt el�tte az arany, ez�st meg a bank�.

Egyszer egy kis eg�r, hogy, hogy nem, f�lszaladt az asztalra, amelyiken j�tszottak, ut�na a tarka macska! Amint ott kergette, el�t�tte a fark�val el�tt�k a vil�got. Keresik azt�n a gyerty�t, tapogatnak a s�t�tben. Ide gurult, ide gurult, de biz nem tal�lt�k. Egyszer azt�n esz�be jut a mi leg�ny�nknek, hogy van az � zseb�ben egy kis gyertya, meggy�jtja azt addig legal�bb, m�g a m�sikat meg nem lelik. Meggy�jtja, h�t, uramfia! - ak�r hiszik kegyelmetek, ak�r nem, amint a kis gyerty�t meggy�jtotta, mindenki elaludt a h�zban, azon m�don, amint volt, csup�n csak � maradt �bren. K�lten� �ket, nem tudja. Kimegy a kisgyerty�val a konyh�ba, h�t l�tja, hogy a cs�rd�sn� azon m�don, amint a k�s�t kavarja, alszik �m ugyancsak, m�g a f�z�kan�l is a kez�ben. Kimegy az udvarra, h�t l�tja, hogy a b�resgyerek, amint h�zn� a vizet, m�r a v�dr�t fel is h�zta f�lig, �gy alszik, hogy jobban se kell. Bemegy �jra a h�zba, m�g akkor is alszik mindenki. Megkeresi a m�sik gyerty�t, meggy�jtja, a mag��t meg eloltja, h�t egyszeriben fel�brednek.

No, j�l van. Tudja m�r, mire kell haszn�lni a kis gyerty�t. Azzal megint le�lnek az asztalhoz, mintha semmi nem t�rt�nt volna, elkezdik �jra �tni, �t�tt�k eg�sz vil�gos hajnalig, akkorra a mi leg�ny�nk elnyerte a n�gy k�rty�s p�nz�t a legutols� kis krajc�rig.

Reggel azt�n, mikor felj�tt a ruhasz�r�t� csillag (Nap), a mi leg�ny�nk a sok p�nzzel egy�tt elment dolg�ra. Ment, mendeg�lt eg�sz napon �t, egyszer, mikor m�r megunta a sok �d�ng�st, azt mondja mag�ban: „Ugyan mit is k�dorgok �n idestova, mint Orb�n lelke a pokolban? Be�llok katon�nak."

�gy is tett. Elment, be�llott katon�nak. Ott azt�n csakhamar nagyra vitte isten a dolg�t, kapit�ny lett. P�nze annyi volt, mint a polyva, egyre trakt�lta a t�bbi tisztet. Azok el nem tudt�k gondolni, honnan veszi azt a tem�rdek sok p�nzt, azt hitt�k, hogy az apja gr�f vagy legal�bbis valami r�m�t� sok p�nzzel b�r� kurta-uras�g.

Egyszer azt�n a kir�lynak is a f�l�be ment ez, egyet gondolt, fel�lt�z�tt koldusruh�ba, elment a katon�hoz.

- Ne sajn�ljon ennek a gy�moltalan, �gyefogyott L�z�rnak egy krajc�rk�t adni!

- Ej, �des �regem, most �ppen nincs n�lam egy krajc�r se, hanem j�jj�n kend este, akkor majd adok.

No, j�l van. Az �reg koldus, m�rmint a kir�ly �gy is tett. �ppen �gy estefel� j�rt az id�, mikor azt�n j�l bes�t�tedett, elindultak ketten a v�rosba. Egyszer tal�lnak egy nagy boltot, ajt�, ablak bez�rva akkora lakatokkal, mint a f�l �kl�m. A katona el�veszi a v�rrel harmatoz� vasf�vet, oda�rteti a kulcslyukhoz, h�t a z�v�r �gy kipattant, mintha benne se lett volna, azt�n meggy�jtja a kis gyerty�t, �s az �reg koldust, m�rmint a kir�lyt odak�ldi a p�nzes fi�khoz.

- Na, �reg b�ty�m, szedje kend ki mind, rakja h�rom egyenl� csom�ba.

Az �reg koldus �gy tett, amint a katona parancsolta.

- Ez a csom� a t�ke, ezt ne b�ntsuk, ez a csom� a nyeres�g, ezt se b�ntsuk, hadd �lhessen, ez a csom�, amit csalt, ezt tegye kend a sz�re ujj�ba.

Az �reg koldus beletette, a m�sik kett�t pedig visszaseperte oda, ahonnan kivette. Azt�n mentek m�sik boltba, onnan meg a harmadikba, minden�tt �gy cselekedtek, hogy a k�tharmad�t a tal�lt p�nznek ott hagyt�k, egyharmad�nak pedig azt mondt�k: „Gyere velem, ha nem j�ssz, viszlek!"

Egy helyen azt mondja az �reg koldus a katon�nak:

- Ugyan �des katona uram, n�zz�k meg, h�t odafenn benn a h�zban mit csin�lnak?

- Nem b�nom �n, na, n�zz�k meg!

F�lmentek h�t az emeletre - mert igaz is, majd elfelejtettem mondani, a h�z emeletes volt -, ott ben�znek egy szob�ba, h�t l�tj�k, hogy egy sz�p fiatalember mellett egy v�n cs�nya szipirty� fekszik. Ben�znek egy m�sik szob�ba, l�tj�k, ott meg egy v�nember mellett egy gy�ny�r� fiatal menyecske fekszik.

- H�! Ez nem j�l van �gy! - mondja a katona. - Ezen seg�teni kell. Vegye kend a h�t�ra, �reg b�ty�m, ezt a fiatal menyecsk�t, vigye �t a m�sik szob�ba, a fiatalember mell� . . . Ne f�ljen, nem �bred az fel, m�g mi itt lesz�nk. Azt a v�nasszonyt meg hozza ide e mell� a v�nember mell�!

Mit volt mit tenni, sz�t kellett fogadni. Az �reg koldus h�t �tvitte a menyecsk�t a fiatalember mell�, a v�nasszonyt meg elhozta a v�nember mell�. Mikor megvolt ez is, ott hagyt�k �ket.

- Ugyan, �des katona uram, n�zz�k meg a kir�ly kincst�r�t is!

- Megn�zhetj�k . . . hanem abb�l nem szabad �m, egy krajc�r nem sok, annyit se elhozni. Annak kell fegyverre, l�ra, katon�ra, annak �lelm�re, ruh�zat�ra, sz�val mindenre.

Amint oda�rnek a kir�lyi palot�hoz, a katona meggy�jtja a kis gyerty�t, el�veszi a v�rrel harmatoz� vasf�vet, kinyitja vele az ajt�kat, bemennek. Odabent azt�n rendre megmutogat mindent az �reg koldusnak, mintha az nem tudn� jobban, mint �, hogy mi hol �ll. Nem tudom, az �reg koldus elfelejtette-e, amit a katona mondott, hogy a kir�lyi kincst�rb�l nem szabad elhozni egy krajc�rt sem, vagy csak pr�b�ra akarta tenni a katon�t, el�g az hozz�, egyszer �gy a sz�r alatt belemarkolt egy arannyal telt k�dba. Nosza, a katon�nak sem kell �m t�bb, �gy k�pen teremti az �reget, hogy nem adta volna k�tannyi�rt sem.

- H�t erre-arra, nem megmondtam, hogy ezt nem szabad b�ntani?!

Csih�-puh�, csih�-puh�, ugyancsak adta �m az �regnek.

- Jaj, �des katona uram, visszateszem, csak ne b�ntson!

Az �reg koldus visszatette a mar�k aranyat, mindj�rt meglett a b�kess�g. Azt�n bereteszelt�k az ajt�kat, a katona f�l mar�k p�nzt adott az �reg koldusnak, a t�bbit pedig a keszken�j�be t�lt�tte, s elvitte haza.

Hanem mikor m�snap reggel fel�bredt a v�nember, meg akarta cs�kolni a fiatal menyecsk�t. �t�leli h�t, aki mellette fek�dt, megcs�kolja - uram fia! -, majd kit�rte a nyavalya.

- Kitakarodj, erre meg amarra, adta v�n satraf�ja, hogy mert�l mell�m fek�dni?!

Hanem a v�nasszony sem hagyta mag�t, megeresztette a nyelv�t, ord�tott annyira, hogy a v�nembernek sz�k lett a nagy h�z. Kiment a m�sikba, h�t a k�t fiatal m�g akkor is ott szerelmeskedett az �gyon, hal�lig megszerett�k, cs�kolt�k egym�st, mint a galambok.

Nosza, a v�nembernek sem kellett �m t�bb. Ha t�rik, ha szakad, � nem hagyja mag�t, megy a kir�lyhoz, elpanaszolja el�tte minden baj�t, nem b�nja, ha eg�sz vagyona r�megy is.

El is ment t�st�nt. Elpanaszolta a kir�ly el�tt t�vir�l hegyire, hogy egy fiatalember, aki vele egy f�d�l alatt lakik, elcs�b�totta, elvette az � fiatal feles�g�t, a mag��t pedig, egy v�nasszonyt, odatuszkolta hozz� . . . Most m�r tegyen igazs�got, adassa vele vissza az �v�t, mert neki soha, de soha nem kell senki m�s!

A kir�ly tudta mindj�rt, hogy honnan f�j a sz�l, mert megismerte a v�nembert. H�vatja h�t r�gt�n a katon�t, elmondja neki az eg�sz dolgot �gy, amint a v�nember el�tte elpanaszolta. Most m�r nincs mit tenni, tegyen k�zt�k igazs�got.

- Fels�ges kir�ly! -- mondja neki a katona. - Most m�r vagy �gy vesznek, amint vannak, vagy pedig a j�v� �jszaka vigye vissza egyiket �gy, mint a m�sikat az, aki kicser�lte �ket!

- Vigye biz a fityfiring�s fityfene! - mondja a kir�ly.

Ha a kir�ly ezt nem mondta volna, az �n mes�m is tov�bb tartott volna. Hogy azt�n mi lett a v�nemberb�l �s a v�nasszonyb�l meg a fiatalemberb�l �s a menyecsk�b�l - azt m�r nem tudom. K�rdezz�k meg kigyelmetek a t�szomsz�dj�t�l, az tal�n meg tudja mondani!