|
A KIS GYERTYA
Ismeretlen 2006.04.02. 22:01
.
Volt a vilgon egy regember, volt annak kt fia. Egyszer az regember beteg lett, gynak esett. Mikor mr rezte, hogy nemsokra elvgjk alatta a gyknyt, maga el hvatta fiait.
- Na, fiaim, n mr meghalok, hanem nem hagylak titeket semmi nlkl. Az asztal alatt van egy gdr, abban a gdrben egy nagy vasas lda. Az tele arannyal-ezsttel, a ldafiban meg van egy kis gyertya. Majd ha meghalok, vegytek ki a ldt, tied, regebb, az arany meg az ezst, tied pedig, te kisebb, a ldafiban lev kis gyertya. Mind a ketten megltek abbl holtig.
Az reg all azutn nemsokra kirntottk a pokrcot, meghalt.
Msnap osztozsra kerlt a sor. A fiak elvettk a helyrl az asztalt, a tblt felfesztettk, a gdrbl nagy nnal-knnal kiemeltk a nagy vasas ldt. Felnyitottk, ht tele arannyal meg ezsttel, s a fikjban is ott volt a kis gyertya, de csak akkora, mint a kisujjam.
- Ht most mr mitvk legynk? - krdi az regebb testvr.
- Elosztjuk gy, amint az apnk meghagyta. Kend lesz az arany meg az ezst, az enym meg a kis gyertya!
gy is tettek. Az regebb lett a kincs, a kisebbik meg a kis gyertya. Ahogy ilyen szpen, minden zsrtlds, civakods nlkl megosztozkodtak, az regebb csinltatott a testvrnek egypr szp ruht, azonfell adott neki szz aranyat.
- Na, ksznm ezt is, ezzel se tartozott volna kend. n elmegyek vilgg, szerencst prblni.
Azzal az ujjasa zsebbe tette az apai rksgknt rmaradt kis gyertyt, s tnak indult. Ment, mendeglt egyenest az orra utn, estre kelve egy csrdba trt be, ott maradt jszakra.
Lelt egy hossz asztal egyik vghez. A msiknl ppen ngy krtys jtszott, pnzre. Mindjrt vacsort parancsolt, evett-ivott. Mikor jllakott, megfizette a vacsora rt. A ngy krtys megltta, hogy arannyal fizet.
„H - gondoltk magukban -, ez nem valami flbolond ember! Arannyal fizetett! J lenne ezt egy kicsit megkopasztani."
Odament ht mind a ngy hozz, erltettk minden mdon, hogy csak menjen krtyzni, hisz egy-kt krajcr nem a vilg, azzal bizony nem sokkal lesz szegnyebb az ember. Meg aztn htha nyerni tall, az meg ugyancsak j m! Elfr zskon a folt. A mi legnynk eleinte csak szabdott, csak szabdott, mikor aztn ltta, hogy ezektl ugyan nem menekszik, mg csak be nem rntjk, azt mondta nekik:
- Na, eb a lelkt, nem bnom, ha krtyzunk is!
Azzal leltek, krtyztak. Eleinte amazok is azon. voltak, csak az idegen nyerjen, hogy annl jobban belezeledjk a jtkba. Hanem mikor lttk, hogy taln eleget is nyert mr, innen-onnan nem is marad nluk pnz, minden mdon azon igyekeztek, hogy vesztsen is mr. De hiba volt minden iparkodsuk, lnoksguk, mert csak a mi legnynknek kedvezett a szerencse, olyan sok pnzt nyert, hogy halommal llt eltte az arany, ezst meg a bank.
Egyszer egy kis egr, hogy, hogy nem, flszaladt az asztalra, amelyiken jtszottak, utna a tarka macska! Amint ott kergette, elttte a farkval elttk a vilgot. Keresik aztn a gyertyt, tapogatnak a sttben. Ide gurult, ide gurult, de biz nem talltk. Egyszer aztn eszbe jut a mi legnynknek, hogy van az zsebben egy kis gyertya, meggyjtja azt addig legalbb, mg a msikat meg nem lelik. Meggyjtja, ht, uramfia! - akr hiszik kegyelmetek, akr nem, amint a kis gyertyt meggyjtotta, mindenki elaludt a hzban, azon mdon, amint volt, csupn csak maradt bren. Klten ket, nem tudja. Kimegy a kisgyertyval a konyhba, ht ltja, hogy a csrdsn azon mdon, amint a kst kavarja, alszik m ugyancsak, mg a fzkanl is a kezben. Kimegy az udvarra, ht ltja, hogy a bresgyerek, amint hzn a vizet, mr a vdrt fel is hzta flig, gy alszik, hogy jobban se kell. Bemegy jra a hzba, mg akkor is alszik mindenki. Megkeresi a msik gyertyt, meggyjtja, a magt meg eloltja, ht egyszeriben felbrednek.
No, jl van. Tudja mr, mire kell hasznlni a kis gyertyt. Azzal megint lelnek az asztalhoz, mintha semmi nem trtnt volna, elkezdik jra tni, tttk egsz vilgos hajnalig, akkorra a mi legnynk elnyerte a ngy krtys pnzt a legutols kis krajcrig.
Reggel aztn, mikor feljtt a ruhaszrt csillag (Nap), a mi legnynk a sok pnzzel egytt elment dolgra. Ment, mendeglt egsz napon t, egyszer, mikor mr megunta a sok dngst, azt mondja magban: „Ugyan mit is kdorgok n idestova, mint Orbn lelke a pokolban? Bellok katonnak."
gy is tett. Elment, bellott katonnak. Ott aztn csakhamar nagyra vitte isten a dolgt, kapitny lett. Pnze annyi volt, mint a polyva, egyre traktlta a tbbi tisztet. Azok el nem tudtk gondolni, honnan veszi azt a temrdek sok pnzt, azt hittk, hogy az apja grf vagy legalbbis valami rmt sok pnzzel br kurta-urasg.
Egyszer aztn a kirlynak is a flbe ment ez, egyet gondolt, felltztt koldusruhba, elment a katonhoz.
- Ne sajnljon ennek a gymoltalan, gyefogyott Lzrnak egy krajcrkt adni!
- Ej, des regem, most ppen nincs nlam egy krajcr se, hanem jjjn kend este, akkor majd adok.
No, jl van. Az reg koldus, mrmint a kirly gy is tett. ppen gy estefel jrt az id, mikor aztn jl besttedett, elindultak ketten a vrosba. Egyszer tallnak egy nagy boltot, ajt, ablak bezrva akkora lakatokkal, mint a fl klm. A katona elveszi a vrrel harmatoz vasfvet, odarteti a kulcslyukhoz, ht a zvr gy kipattant, mintha benne se lett volna, aztn meggyjtja a kis gyertyt, s az reg koldust, mrmint a kirlyt odakldi a pnzes fikhoz.
- Na, reg btym, szedje kend ki mind, rakja hrom egyenl csomba.
Az reg koldus gy tett, amint a katona parancsolta.
- Ez a csom a tke, ezt ne bntsuk, ez a csom a nyeresg, ezt se bntsuk, hadd lhessen, ez a csom, amit csalt, ezt tegye kend a szre ujjba.
Az reg koldus beletette, a msik kettt pedig visszaseperte oda, ahonnan kivette. Aztn mentek msik boltba, onnan meg a harmadikba, mindentt gy cselekedtek, hogy a ktharmadt a tallt pnznek ott hagytk, egyharmadnak pedig azt mondtk: „Gyere velem, ha nem jssz, viszlek!"
Egy helyen azt mondja az reg koldus a katonnak:
- Ugyan des katona uram, nzzk meg, ht odafenn benn a hzban mit csinlnak?
- Nem bnom n, na, nzzk meg!
Flmentek ht az emeletre - mert igaz is, majd elfelejtettem mondani, a hz emeletes volt -, ott benznek egy szobba, ht ltjk, hogy egy szp fiatalember mellett egy vn csnya szipirty fekszik. Benznek egy msik szobba, ltjk, ott meg egy vnember mellett egy gynyr fiatal menyecske fekszik.
- H! Ez nem jl van gy! - mondja a katona. - Ezen segteni kell. Vegye kend a htra, reg btym, ezt a fiatal menyecskt, vigye t a msik szobba, a fiatalember mell . . . Ne fljen, nem bred az fel, mg mi itt lesznk. Azt a vnasszonyt meg hozza ide e mell a vnember mell!
Mit volt mit tenni, szt kellett fogadni. Az reg koldus ht tvitte a menyecskt a fiatalember mell, a vnasszonyt meg elhozta a vnember mell. Mikor megvolt ez is, ott hagytk ket.
- Ugyan, des katona uram, nzzk meg a kirly kincstrt is!
- Megnzhetjk . . . hanem abbl nem szabad m, egy krajcr nem sok, annyit se elhozni. Annak kell fegyverre, lra, katonra, annak lelmre, ruhzatra, szval mindenre.
Amint odarnek a kirlyi palothoz, a katona meggyjtja a kis gyertyt, elveszi a vrrel harmatoz vasfvet, kinyitja vele az ajtkat, bemennek. Odabent aztn rendre megmutogat mindent az reg koldusnak, mintha az nem tudn jobban, mint , hogy mi hol ll. Nem tudom, az reg koldus elfelejtette-e, amit a katona mondott, hogy a kirlyi kincstrbl nem szabad elhozni egy krajcrt sem, vagy csak prbra akarta tenni a katont, elg az hozz, egyszer gy a szr alatt belemarkolt egy arannyal telt kdba. Nosza, a katonnak sem kell m tbb, gy kpen teremti az reget, hogy nem adta volna ktannyirt sem.
- Ht erre-arra, nem megmondtam, hogy ezt nem szabad bntani?!
Csih-puh, csih-puh, ugyancsak adta m az regnek.
- Jaj, des katona uram, visszateszem, csak ne bntson!
Az reg koldus visszatette a mark aranyat, mindjrt meglett a bkessg. Aztn bereteszeltk az ajtkat, a katona fl mark pnzt adott az reg koldusnak, a tbbit pedig a keszkenjbe tlttte, s elvitte haza.
Hanem mikor msnap reggel felbredt a vnember, meg akarta cskolni a fiatal menyecskt. tleli ht, aki mellette fekdt, megcskolja - uram fia! -, majd kitrte a nyavalya.
- Kitakarodj, erre meg amarra, adta vn satrafja, hogy mertl mellm fekdni?!
Hanem a vnasszony sem hagyta magt, megeresztette a nyelvt, ordtott annyira, hogy a vnembernek szk lett a nagy hz. Kiment a msikba, ht a kt fiatal mg akkor is ott szerelmeskedett az gyon, hallig megszerettk, cskoltk egymst, mint a galambok.
Nosza, a vnembernek sem kellett m tbb. Ha trik, ha szakad, nem hagyja magt, megy a kirlyhoz, elpanaszolja eltte minden bajt, nem bnja, ha egsz vagyona rmegy is.
El is ment tstnt. Elpanaszolta a kirly eltt tvirl hegyire, hogy egy fiatalember, aki vele egy fdl alatt lakik, elcsbtotta, elvette az fiatal felesgt, a magt pedig, egy vnasszonyt, odatuszkolta hozz . . . Most mr tegyen igazsgot, adassa vele vissza az vt, mert neki soha, de soha nem kell senki ms!
A kirly tudta mindjrt, hogy honnan fj a szl, mert megismerte a vnembert. Hvatja ht rgtn a katont, elmondja neki az egsz dolgot gy, amint a vnember eltte elpanaszolta. Most mr nincs mit tenni, tegyen kztk igazsgot.
- Felsges kirly! -- mondja neki a katona. - Most mr vagy gy vesznek, amint vannak, vagy pedig a jv jszaka vigye vissza egyiket gy, mint a msikat az, aki kicserlte ket!
- Vigye biz a fityfirings fityfene! - mondja a kirly.
Ha a kirly ezt nem mondta volna, az n mesm is tovbb tartott volna. Hogy aztn mi lett a vnemberbl s a vnasszonybl meg a fiatalemberbl s a menyecskbl - azt mr nem tudom. Krdezzk meg kigyelmetek a tszomszdjtl, az taln meg tudja mondani!
| |