2. fejezet

�gy �ltem mag�nyosan, an�lk�l, hogy igaz�ban b�rkivel is sz�t �rthettem volna, m�g egyszer, hat esztend�vel ezel�tt, k�nyszerlesz�ll�st nem kellett v�geznem a Szahar�ban. Valami elt�r�tt a motoromban. �s mivel se g�p�szem nem volt, se utasom, magamnak kellett nekil�tnom, hogy z�ld �gra verg�djem valahogyan, �s kijav�tsam a s�lyos hib�t. �let �s hal�l k�rd�se volt ez sz�momra. Alig egy h�tre val� iv�vizem volt.

Ott d�ltem �lomra az els� este a homokon, ezerm�rf�ldnyire minden lakott helyt�l. Elhagyatottabb voltam, mint tutaj�n a haj�t�r�tt az �ce�n k�zep�n. Elk�pzelhet� h�t, mennyire meglep�dtem, amikor hajnalban egy fura kis hang �bresztett f�l.

Azt mondta:

- L�gy sz�ves, rajzolj nekem egy b�r�nyt!

- Micsoda?

- Rajzolj nekem egy b�r�nyt...

F�lugrottam, mintha vill�m csapott volna le mellettem. Megd�rg�ltem a szememet, azt�n j�l kimeresztettem. �s egy apr� emberk�t l�ttam, egy teljess�ggel rendk�v�li kis emberk�t, amint komoly figyelemmel szeml�l. Itt a legjobb k�p, amit k�s�bb csin�lnom siker�lt r�la.

Csakhogy az �n rajzom k�ts�gk�v�l sokkal kev�sb� elragad�, mint amilyen a mint�ja volt. Igaz, nem az �n hib�mb�l. Mert ami fest�i p�lyafut�somat illeti, att�l m�r hatesztend�s koromban elvett�k a kedvemet a f�ln�ttek, �gy azt�n nem is tanultam meg rajzolni, kiv�ve a csukott meg a nyitott �ri�sk�gy�kat. �mulatt�l kerek szemmel n�ztem h�t a k�l�n�s t�nem�nyt. Ne feledj�k el: ezer m�rf�ldre voltam minden lakott vid�kt�l. Emberk�men, pedig semmi jele nem volt annak, mintha elt�vedt volna, vagy hal�losan f�radt, hal�losan �hes, hal�losan szomjas lenne, esetleg hal�losan f�lne. Egy�ltal�n nem �gy festett, mint egy szerencs�tlen gyerek, aki elt�vedt a sivatagban, ezerm�rf�ldnyire minden lakott helyt�l. Mikor v�gre szavamra leltem, azt k�rdeztem t�le: - De h�t... hogy ker�lsz te ide?

Erre szel�den, �s mintha valami nagyon komoly dolgot k�rne, megism�telte:

- L�gy sz�ves, rajzolj nekem egy b�r�nyt...

Ha valami nagyon leny�g�z�en rejt�lyes, az ember nem meri megtenni, hogy ne engedelmeskedj�k. Ak�rmilyen k�ptelens�gnek tal�ltam, hogy ezer m�rf�ldre minden lakott helyt�l �s r�ad�sul hal�los veszedelemben: el�vettem a zsebemb�l egy darab papirost meg a t�lt�tollamat. Hanem akkor eszembe jutott, hogy �n f�k�nt f�ldrajzot, t�rt�nelmet, sz�mtant �s nyelvtant tanultam, �s egy kicsit kedvetlen�l.

k�z�ltem az emberk�mmel, hogy nem tudok rajzolni.

- Annyi baj legyen - felelte. - Rajzolj nekem egy b�r�nyt.

Minthogy b�r�nyt soha �letemben nem rajzoltam, pap�rra vetettem neki a k�t rajz k�z�l, amire egy�ltal�n k�pes voltam, az egyiket: a csukott �ri�sk�gy�t. De hogy elk�pedtem, mikor az emberke azt mondta r�: - Nem! Nem! Nem elef�ntot akarok �ri�sk�gy�ban! Az �ri�sk�gy� nagyon veszedelmes, az elef�nt meg olyan behem�t nagy. N�lam odahaza minden apr�. Nekem b�r�nyka kell. Rajzolj nekem egy b�r�nyt.

H�t erre rajzoltam egyet.

Figyelmesen szem�gyre vette, azt�n:

- Nem! - mondta. - Ez m�r nagyon beteg. Csin�lj egy m�sikat nekem.

Rajzoltam egy m�sikat.

Kis bar�tom kedvesen, de eln�z�en mosolygott.

- J�, j�... Csakhogy ez nem b�r�ny, hanem kos. Ennek szarva van.

Megint �jat rajzoltam.

Ez se volt j� neki, ak�rcsak az el�z�k.

- Nagyon �reg. Nekem olyan b�r�ny kell, amelyik sok�ig �l.

Erre m�r kifogytam a t�relemb�l. Miel�bb neki akartam kezdeni a motorom sz�tszerel�s�nek; r�firk�ltam h�t a pap�rra a mell�kelt rajzot.

- Tess�k - mondtam. - Ez itt a l�d�ja. Benne van a b�r�ny, amit akarsz.

Nagy meglepet�semre egyszeriben f�lragyogott az arca.

- Ez az! �ppen �gy akartam! Mit gondolsz, sok f� kell ennek a b�r�nynak?

- Mi�rt?

- H�t mert n�lam odahaza minden olyan kicsi...

- Biztosan el�g lesz neki. Eg�szen kicsi b�r�ny.

A rajz f�l� hajolt.

- Nem is olyan kicsi... N�zd csak! Elaludt...

�gy ismerkedtem meg a kis herceggel.