8. fejezet

R�videsen jobban is megismerhettem ezt a vir�got. A kis herceg bolyg�j�n mindig voltak vir�gok, nagyon egyszer� vir�gok, egy sor szirommal, helyet is alig foglaltak, �s nem zavartak senkit. Reggel megjelentek a f�ben, est�re elhervadtak. De ez egy sz�p napon egyszerre csak kics�r�zott, magva a j� �g tudja, honn�t ker�lt oda, �s a kis herceg apr�l�kos gonddal figyelte a zsenge hajt�st, amelyik semmilyen m�s hajt�shoz sem hasonl�tott. Ki tudja, nem holmi majomkeny�rfa-f�les�g-e? A vessz�cske n�veked�se azonban abbamaradt, �s a kis n�v�ny hozz�kezdett a vir�gk�sz�t�shez. A kis herceg szemmel k�s�rte, hogyan jelenik meg rajta egy �ri�si bimb�, �s sejtette, hogy csod�latos t�nem�ny fog kibontakozni bel�le; a vir�g azonban v�gev�rhatatlanul, egyre csak sz�p�tgette mag�t odabent a z�ld szob�j�ban. Nagy gonddal v�logatta meg a sz�neit. Lassan �lt�zk�d�tt, egyenk�nt igaz�totta mag�ra a szirmait. Nyilv�n nem akart olyan gy�r�tten napvil�gra l�pni, mint a pipacsok. Nem akart megmutatkozni, csak sz�ps�ge teljes sug�rz�s�ban. �gy bizony! Nagyon kac�r vir�g volt! �gy azt�n hossz� napokon �t tartott a titokzatos �lt�zk�d�se. Azt�n egy hajnalban, �ppen napkeltekor, v�gre megjelent.

�s�tott egyet, �s azt mondta, �, aki olyan agg�lyos pontoss�ggal dolgozott:

- �, m�g szinte f�l sem �bredtem... Eln�z�st k�rek... M�g meg se f�s�lk�dtem...

A kis herceg nem b�rta mag�ba fojtani a csod�lkoz�s�t:

- Milyen sz�p vagy!

- Ugye? - felelte kedvesen a vir�g. - �s �pp egyszerre sz�lettem a nappal...

A kis herceg ebb�l k�nnyen kital�lta, hogy a vir�g nem valami szer�ny; viszont olyan meghat� volt!

- Azt hiszem, �pp most van a reggeli ideje - tette hozz� a vir�g kisv�rtatva. - Voln�l sz�ves gondoskodni r�lam? A kis herceg pedig, m�lys�ges zavarban, sietve ker�tett egy �nt�z�kann�t, �s kiszolg�lta a vir�got.

Az meg m�r mindj�rt az elej�n zaklatni kezdte az ijed�s hi�s�g�val.

Egy napon p�ld�ul, mikor a n�gy t�vis�r�l besz�lt, azt mondta a kis hercegnek:

- Most azt�n j�hetnek a tigrisek a karmaikkal!

- Az �n bolyg�mon nincsenek tigrisek - jegyezte meg erre a kis herceg - s a tigrisek k�l�nben sem esznek f�vet.

- �n nem vagyok f� - felelte szel�den a vir�g.

- Bocs�ss meg...

- K�l�nben sem f�lek a tigrisekt�l. A huzatt�l viszont irt�zom. Nincs v�letlen�l valamilyen sz�lfog�d?

"Irt�zni a huzatt�l - gondolta a kis herceg - el�g kock�zatos kil�t�s egy n�v�nynek. - Furcsa egy vir�g ez..."

- Est�nk�nt t�gy majd bura al�. Nagyon hideg van itt n�lad. Rosszul vagy berendezkedve. Ahonn�t �n j�ttem...

De nem folytatta. Hiszen mag form�j�ban j�tt: m�s vil�gokr�l nem tudhatott semmit. Sz�gyen�ben, hogy ilyen egy�gy� f�llent�sen kapatta rajta mag�t, kett�t-h�rmat k�hintett, �gy akart f�l�be kerekedni a kis hercegnek.

- A sz�lfog�?

- �pp az�rt indultam, de elkezdt�l besz�lni hozz�m...

Erre a vir�g m�g jobban k�h�cselt, hadd furdalja csak a lelkiismeret a kis herceget.

Annak pedig, hi�ba volt tele j�akar� szeretettel, el�bb-ut�bb m�giscsak megrend�lt a bizalma a vir�gban. Minden l�nyegtelen megjegyz�st a sz�v�re vett, �s kezdte nagyon-nagyon boldogtalannak �rezni mag�t.

- Nem lett volna szabad meghallgatnom - vallotta meg egy napon. - A vir�gok szav�t sosem szabad meghallgatni. N�zni kell �ket, besz�vni az illatukat. Az eny�m eg�sz bolyg�mat el�rasztotta az illat�val, m�gse tudtam �r�lni neki. Annyira bosszantott az a tigriskarom-hist�ria, holott ink�bb meg kellett volna hat�dnom rajta...

Azt�n:

- Bizony, nagyon �rtelmetlen voltam �n akkor! A tetteib�l kellett volna meg�t�lnem, nem a szavaib�l. Beburkolt az illat�val, elbor�tott a ragyog�s�val. Sosem lett volna szabad megsz�kn�m!

Szeg�nyes kis csalafintas�gai m�g�tt meg kellett volna �reznem gy�ng�d szeretet�t. Minden vir�g csupa ellentmond�s. De �n m�g sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna!