No, egy szeg�ny ember sz�ntogatott ugye a mez�n, h�t egyszer megcs�rrent az ek�je neki. N�zi, hogy mibe: h�t egy l�da aranyat, egy kis l�dik�ba aranyat tal�lt. „H�, aszongya, ez nagyon j�, de most � ezt haza nem viheti!" Nem tudta, hogy hogy avassa be a feles�g�t. Mer bizony h�t az el�g fecseg�s asszony v�t. H�t aggyig gondolkozott gondolkozott, �ccaka is nem aludt, egyszer oszt m�gis esz�be jutott neki, hogy m�gis valami cselvet�ssel valahogy m�gis az asszonyt be k�ll avatni. H�t �gy is v�t. Aszongya:

- Ide hallgass�l - a feles�ginek -, elmegy�nk ki - aszongya - sz�ntani meg vetni. Majd - aszongya - te is seg�tesz.

De k�zbe az ember - v�t neki egy rossz faz�k - abba tett tehenganajt, oszt f�lh�g�totta v�zvel. Meg mell�je tett egy toj�s�pr�t. H�t f�l�ltette az asszonyt h�tulra - az asszonyok mindig �gy �ltek a kocsin, nem tudom, hogy m�r �ltek �gy, h�ttal mindig az ember fel�, a kocsi far�ba; le�lt az asszony, mindig h�ttal �lt errefel�. H�t sz�pen, ugye ahogy mennek egy darabra, aszongya az ember:

- Te asszony, n�, n�, m�n - aszongya - a Nap s�t, oszt esik az es�! Aszongya:

- M�g �n nem �reztem.

Egyszer az ember r�hajintotta �gy a s�pr�t, h�traszent�lte, meg-megs�pr�zte az asszonyt. Avval a piszkos ganajos v�zvel. Akkor megin mondja az ember:

- Asszony, m�n megint csak az es�!

- Jaj, jaj, m�n - aszongya - �n m�n tiszt�ra el vagyok �zva! - mer az ember beleny�lt, oszt meg-megpr�dik�lta, h�traszent�lt.

- Jaj - aszongya -, m�n tiszt�ra! De m�g nem is ak�rmin�- aszongya, mondja az asszony-, m�n tiszta piszok vagyok, tiszta ganaj! - aszongya. -Itt valami szaros es� esik!- aszongya.

H�t az ember: - Ne besz�lj !

- De t�nleg - aszongya -, n�zd meg a ruh�n, min� vagyok-e! H�t oszt akkor ugye �k elmentek ugye. Mondta az asszonnak:

- N�zd csak, ebbe a l�d�ba tan�ltam eztet-e-aszongya-, h�t majd hazavissz�k sz�pen - aszongya. - De ne mondd meg senkinek! H�t nem szabad ezt elbesz�lni senkinek!

H�t az asszony hogyne tudta v�na, hogyne besz�lte v�na el. Annyira �r�lt � is az aranynak, hogy bizony elbesz�lte a szomsz�dasszonynak, bizony oszt nagy h�re ment neki a faluban, hi�ba. No, akkor elh�tt�k �k�t, ugye elvitt�k �ket a b�r�s�gra. Osztan k�rdezik az embert, hogy:

- H�t t�nleg tal�ltak aranyat?

- Dehogy tan�ltunk, dehogy tan�ltunk! - aszongya.

- Nem igaz, hogy tan�ltunk.

De az asszony csak bizonkodott:

- De bizony tan�ltunk! De tan�ltunk!

- Hogy tan�ltunk v�na? H�t te nem tudod, h�t ez nem igaz! - aszongya.

Aszongya: - Kedves b�r� �r - aszongya -. bocs�sson meg, nem annyira besz�m�that� az asszony!

De az asszony er�sk�d�tt, hogy:

- Igenis tan�ltunk, b�r� �r, �n megmondom az igazat: akkor mikor szaros ess� esett, akkor tan�ltunk!

Mondja az ember:

- Na l�ss�k -aszongya-, l�ss�k. H�t hol esett v�na ilyen ess�? Ilyen ess� az �letbe se esett.

De az asszony csak bizonygatta: �neki m�n a ruh�ja is tiszta piszok v�t! Mer � mondja, � esk�szik, az Istenre is megesk�szik, mikor piszkos ess� esett, akkor tal�lt�k... De l�tt�k ugye a b�r�s�g is, hogy t�nyleg az asszony nincs rendbe, mer h�t ilyen ess� ugye nem eshetett. Oszt akkor ugye kij�ttek, �ltek tov�bb boldogan, m�g meg nem haltak.