A h�ba-fagyba dermedt orsz�g

n�gy �ve nem l�tott napot,

a koromset�t �jszak�ban

f�znak az �rva csillagok.

Diderg� t�jak csontkem�nyen

derengenek a holds�t�sben,

s az �jszakai �g alatt

s�t�ten vil�g�t a fagy.

Ember csak n�ha-n�ha mozdul,

gyerekn�p cs�szk�l a havon,

k�bor kuty�k �rny�ka surran,

kering, meg�ll, tov�bboson.

Meggy�jtj�k odabenn a gyerty�t,

remeg a gyenge vil�goss�g,

nagyokat pislogat a l�ng,

sehogy se l�tja a szob�t.

�reg kir�ly a palot�ban,

ezernyi r�nc a homloka,

m�cse mellett �l egymag�ban,

hideg verem a tr�nszoba.

Csak r� se �rez illat�ra,

belefagy kanala a t�lba,

befagy a zs�ros-f�szeres

aranyszeg�ly� ty�kleves.

Pedig valaha d�lt a napf�ny,

r�g volt, igaz se volt tal�n,

hogy itthon �lt a palot�ban

a sz�ps�ges kir�lyle�ny.

A v�rfalat szapora repk�ny,

melegen lepte be a napf�ny,

kir�ly le�nya amikor

v�gigs�t�lt az udvaron.

Gy�ny�r� volt a kir�ly l�nya.

Hossz� a haja, lobog�,

amerre ment, �szott ut�na

�r�k�s aranyfolyos�.

Akadt is k�r�je tem�rdek,

el�be mind oda se f�rtek,

t�vol haz�b�l �rkezett,

poros cip�j� hercegek.

Azt�n egy forr� d�lut�non

az �rnyas kerti f�k alatt

pihentek �pp a f�radt k�r�k,

mikor heves zajt hallanak.

Beront, a kertkaput kit�rv�n,

bez�g egy �ri�si s�rk�ny,

s k�r�i k�zt a z�ld gyepen

a kir�lyl�ny el�tt terem.

Vasveret� mark�ba kapja,

�s m�ris sz�guld el vele.

Sok�ig z�g vill�ml� sz�rnya,

mint t�voz� vihar szele.

�jf�l borult akkor a f�ldre,

veszve a kir�lyl�ny �r�kre,

elsz�llt vele, elt�nt a nap,

h� fedi az orsz�gutat.

S t�n m�g ma is �jszaka volna,

�r�k�s t�l, h� �s s�t�t,

ha erre nem veti a sorsa

�ront, a v�ndorl� leg�nyt.

Ez, mikor hallja a kir�lynak

b�b�nat�t, ok�t baj�nak:

percig se b�soljon tov�bb,

visszaszerzi � a le�nyt!

Azzal megy is a tengerpartra,

n�zi �ron a nagy vizet,

holmi kis pall�, azt kutatja,

hajlik-e �t a m�ly felett.

S �me, nem messze a homokban

egy alv� �ri�sra bukkan;

mint mozdulatlan k�halom

hever a puha homokon.

"E fi� �ppen arra termett,

hogy �tvigyen a tengeren"

- s m�r r�zza is, n�gatja �ron,

hogy kelne, hogy t�madna fel.

Ak�r a v�rosh�za tornya,

oly �rny�kot dob a habokra,

mid�n haraggal homlok�n

az �lmos �rj�s talpra �ll.

�s oda�t!... Azaz csak �tne,

ahol a leg�ny �llt el�bb;

akkorra m�r elkapja �ron,

a f�ldre is teremti r�g.

Majd szolg�lat�ba fogadja,

vinn� �ltal a t�ls� partra,

a m�rhetetlen v�zen �t,

mint parip�ja a husz�rt.

F�lz�g a v�z, f�lcsap a tenger,

az �rj�s t�rdeit veri,

m�ly �lm�b�l hogy f�lzavarj�k

a roppant szolga l�ptei.

�mulva a sok furcsas�gon,

�gy �r a t�ls� partra �ron;

�lmodja csak, nincs is tal�n,

olyan k�l�n�s az a t�j.

Feneketlen g�d�rre lelnek;

fon az �rj�s egy kosarat,

sodor hozz� embernyi n�db�l,

k�t�z r� er�s fonalat.

Bele�l nyakig a kos�rba,

indul �ron az alvil�gba,

s hogy �pp kifogyna a fon�l,

f�ldet �r, �me, a kos�r.

Ballaghat most m�r egymag�ban,

m�rf�ldes itt a n�mas�g,

mag�nyosan suhog a l�pte

a sz�talan mez�k�n �t.

Majd meg egy aranyerd�n �ltal,

r�zsz�n� lombok �rny�k�ban

vezet az �tja, amikor

felt�nik egy aranytorony.

Aranytornya az aranyv�rnak,

hol a kir�lyl�ny fogva van.

Mindenik szeglete a v�rnak,

minden t�gl�ja sz�narany.

Arany a pinc�je-padl�sa,

ablakain az ablakr�ma,

arany a r�cs az ablakon,

hol a kir�lyle�ny fogoly.

Bel�l is csupa aranytermek,

aranyfolyos�k �s szob�k

Siet �ron a folyos�kon,

a l�ngarany szob�kon �t.

Arany csigal�pcs�n kopogva

szalad f�lfele a toronyba:

n�gy �ve idez�rva m�r

rabk�nt a sz�p kir�lyle�ny.

R�nyit �ron a b�s fogolyra,

�gy�n �l az �s s�rdog�l.

Meg�ll a leg�ny szeme rajta,

percre a szava is el�ll.

Azt�n el�adja sietve,

mi�rt is j�tt, vet�d�tt erre,

s m�r sz�ktetn� is a le�nyt,

mikor zajt hall a kerten �t.

F�lt�kenyen a sz�rnyas s�rk�ny

s�t�j�r�l most �r haza.

V�gtat a torony tetej�be,

remeg bele a palota.

De f�l se �rkezhet lihegve,

f�l se az els� emeletre:

�llv�n a l�pcs� tetej�n,

der�kon kapja a leg�ny.

Megd�nti, mint hatalmas szikl�t,

mintha fat�rzset d�ntene:

inog a roppant s�rk�ny t�rzse,

a torony is inog vele.

Reszketnek a picinyke hangok,

torony hegy�ben a harangok,

mid�n a s�rk�ny s�lyosan

a lenti m�lys�gbe zuhan.

Szabad az �t! Szabad haz�ig!

A dermedt alvil�gon �t

sietve menti, hozza �ron

karj�n a sz�p kir�lyle�nyt.

S m�r sz�lln�nak is a kos�rba,

de sz�k�s nagyon a kos�rka,

annyi annak a belseje,

el�bb a l�ny f�r csak bele.

Vigy�zva h�zza f�l az �rj�s

a kis kos�rban, �s mid�n

megpillantja a sz�p kir�lyl�nyt,

�ront dehogy seg�ti f�l.

Ak�r a nap, haja a l�nynak,

gondolja, megtartja mag�nak,

pusztuljon oda a leg�ny

G�d�r-orsz�g legfenek�n!

S bizony hi�ba topog �ron,

szabadul�st hi�ba v�r;

t�zes eg�vel r�s�t�t�l

lassan az alvil�gi t�j.

Haragos felh�k magas�b�l

meredeken csap le a z�por,

m�rk�zik a neh�z vihar

z�g� erd� lombjaival.

Lombok k�z�tt fedetlen f�szek,

h�ny�dva r�nak, inganak,

�znak benne a kis fi�k�k,

a pelyhedz� griffmadarak.

�ron, hogy sz�l, es� ne �rje,

k�peny�t bor�tja f�l�be,

f�szek f�l�be k�peny�t,

ne �zzanak a csemet�k.

De nem is marad el a h�la,

hogy megj�n a nagy griffmad�r,

k�szs�ggel t�st�nt f�laj�nlja,

seg�t � a fi� baj�n.

Csak �lj�n h�t�ra nyugodtan,

hazaviszi � ak�rhonnan,

s m�r indul is, r�p�l vele

a S�rk�ny-g�dr�n f�lfele.

Vill�mk�nt szeli �t a tengert,

a m�lys�g f�l�tt biztosan

r�p�l a k�ksz�n� magasban

a sz�rnyas griff a fi�val.

S m�r l�tni is a t�ls� partot,

kar�jban a hazai halmok,

f�lt�nik az otthoni t�j;

f�ldre l�p akkor a mad�r.

Mindenfel� j�szag� ny�r van:

itthon a sz�p kir�lyle�ny,

meghozta a napot mag�val,

meg�rkezett vele a ny�r.

K�nnyeit m�gis egyre ontja,

ma is fogoly, az �rj�s foglya,

ma is csak sz�tlan rabmad�r

a naphaj� kir�lyle�ny.

De mikor h�re fut, hogy �ron

a v�ros fele k�zeleg,

sz�kik az �ri�s, szepegve

pucol, ak�r egy kisgyerek.

Szalad mez�tl�b, sz�vszakadva,

tolvaj, zsiv�ny, mid�n a gazda

hazatal�l, fut �gy a h�zb�l.

Fut az �rj�s a palot�b�l.

Kir�ly le�nya akkor s�rva

a leg�ny v�ll�ra omol;

sz�l a mad�r, azt mondja, ny�r van,

ny�r a f�kon, a p�zsiton,

hogy s�t a nap, s�t f�ld�n-�gen,

minden �s mindenki sz�v�ben,

s nem is v�lnak el soha m�r

�ron s a sz�p kir�lyle�ny.