A KIS HERCEG 14. FEJEZET
2005.07.22. 00:14
.
14. fejezet
Az tdik bolyg nagyon rdekes bolyg volt. Ez volt valamennyi kzt a legkisebb. ppen csak akkorka, hogy egy lmpa meg egy lmpagyjtogat elfrt rajta. A kis herceg el sem tudta kpzelni, mi rtelme lehet valahol az gbolton egy bolygn - amelyiken se hz nincs, se emberek nem laknak - egy lmpnak meg egy lmpagyjtogatnak. Mgis azt gondolta magban:
"Lehet, hogy ez az ember itt: mer kptelensg. Mgis kevsb kptelen, mint a kirly, a hi, az zletember meg az iszkos. Az munkjnak legalbb van valami rtelme. Ha meggyjtja a lmpjt, mintha egy csillagot segtene vilgra vagy egy virgot. Ha eloltja a lmpjt: elaltatja vele a virgot vagy a csillagot. Szp foglalkozs. s mert szp, valban hasznos is."

Amikor a bolyg kzelbe rt, tisztelettel ksznttte a lmpagyjtogatt:
- J napot kvnok! Mirt oltottad el a lmpdat?
- Mert ez a parancs - felelte a lmpagyjtogat. - J napot!
- Mi a parancs?
- Hogy oltsam el a lmpmat. J estt!
Azzal meggyjtotta a lmpt.
- De ht akkor mirt gyjtottad meg jra?
- Mert ez a parancs - felelte a lmpagyjtogat.
- Nem rtem - jegyezte meg a kis herceg.
- Nincs is mit rteni rajta - mondta a lmpagyjtogat.
- A parancs: parancs. J napot!
s eloltotta a lmpt.
Aztn egy piros kocks zsebkendvel trlgetni kezdte a homlokt.
- Szrny mestersg ez! Valaha rgen nagyon rtelmes volt. Este meggyjtottam, reggel eloltottam a lmpt. Aztn reggeltl estig pihenhettem, s esttl reggelig alhattam.
- Azta megvltozott a parancs?
- A parancs nem vltozott - mondta a lmpagyjtogat. - ppen ez a baj! A bolyg vrl vre gyorsabban forgott, a parancs viszont maradt a rgi.
- s? - krdezte a kis herceg.
- s most, hogy percenknt fordul egyet a tengelye krl, nincs egy msodpercnyi nyugalmam!
Percenknt oltok meg gyjtok.
- Mulatsgos! - mondta a kis herceg. - Egy nap egy percig tart nlad.
- Egyltaln nem mulatsgos - mondta a lmpagyjtogat. - Tudod, mita beszlgetnk itt egymssal? Egy hnapja!
- Egy hnapja?
- gy bizony. Harminc perce. Az harminc nap! J estt! s meggyjtotta megint a lmpjt.
A kis herceg meg csak nzte, s megszerette ezt a lmpagyjtogatt, aki olyan hven ragaszkodik a parancshoz. Eszbe jutott, hogyan kereste annak idejn a napnyugtkat, hogyan hzta odbb a szkt. Szeretett volna segteni a bartjn.
- Figyelj csak ide... Tudok egy mdot r, hogy pihenhess, amikor csak akarsz.
- Vagyis mindig - jegyezte meg a lmpagyjtogat. Mert lehet valaki egyszerre hsges is meg lusta is.
- A te bolygd - folytatta a kis herceg - olyan kicsi, hogy hrom lpssel krljrhatod. Ahhoz, hogy llandan a napvilgon maradj, egyebet sem kell tenned, mint elg lassan jrnod. gy aztn, ha pihenni akarsz, elkezdesz jrni... s a nappal addig fog tartani, ameddig kvnod.
- Ezzel nem sokra megyek - felelte a lmpagyjtogat. - Vilgletemben egyet szerettem: aludni.
- reg hiba - mondta a kis herceg.
- reg hiba - mondta a lmpagyjtogat. - J napot! s eloltotta a lmpjt.
"Ezt - gondolta a kis herceg, ahogy tovbbment -, ezt a tbbiek mind megvetnk: a kirly is, a hi is, az iszkos is, az zletember is. Pedig szerintem az egyetlen, aki nem nevetsges. Taln mert mssal trdik, nem sajt magval."
s sajnlkozva shajtott egyet.
" az egyetlen - folytatta gondolatait -, akivel meg tudnk bartkozni. Csakhogy igazn tl kicsi a bolygja. Nem frnek el rajta ketten..."
Magnak sem merte bevallani, hogy legkivlt a napi ezerngyszznegyven napnyugtjrt sajnlja ezt az ldott bolygt.
|