A marcona zsoldosok

A patak partj�n �llt egy l�bbal hajthat� k�sz�r�. K�t marcona zsoldos fente a kardj�t, az egyik a k�sz�r�t hajtotta, a m�sik a kardot tartotta a k�h�z. F�lelmetesen marcona volt mind a kett�, meg torzonborz! Csillogott-villogott rajtuk a p�nc�l. Cs�rg�tt-z�rg�tt a fej�k�n a sisak.

A kard vis�tott a k�sz�r�n, de a k�t marcona zsoldos t�lharsogta, brummogva �nekeltek:

Mi vagyunk a zsoldosok,

kez�nk sose dolgozott,

kardot, l�ndzs�t hordozott,

ruh�nk m�gse foltozott!

Sziklak�b�l az �gyunk,

puha �gyra nem v�gyunk!

Senki fi�t nem sz�njuk,

ha megl�tjuk, lev�gjuk!

Csiszi-csiszi k�sz�r�,

ez az �let gy�ny�r�!

Hov� l�p�nk, nem n� f�,

kardunk borotva�l�!

Mikor v�get �rt a dal, abbahagyt�k a k�sz�r�l�st, megn�zt�k a kard �l�t! H�t, olyan �les volt, mint a borotva! Az egyik marcona zsoldos jobbra-balra suhintott vele, s egyb�l lev�gott egy �gat a bokorr�l, meg egy szam�rk�r� fej�t, meg egy s�s buzog�ny�t! El�gedetten dugta a kardot a h�vely�be.

Most � hajtotta a k�sz�r�t, s a m�sik zsoldos tartotta a kardj�t a k�h�z. A kard vis�tott a k�sz�r�n, de nagy brummogva t�lharsogt�k a vis�t�st, �jra belekezdtek a dalba.

Mi vagyunk a zsoldosok,

kez�nk sose dolgozott,

kardot, l�ndzs�t hordozott,

ruh�nk m�gse foltozott!

S�s� l�bujjhegyen l�pkedett, �tg�zolt a bokrokon, szem�t a r�pk�d� lepk�n tartotta, vagyis nem t�vesztette szem el�l egy pillanatra sem! �gy �rt a patakhoz. A lepke libegett-lebegett, majd r�sz�llt a m�sodik marcona zsoldos sisakj�ra, s nagy k�nyelmesen elhelyezkedett.

A zsoldosok brummogva-ordib�lva �nekeltek, a kard meg vis�tott a k�sz�r�n, volt nagy zenebona!

– SSS! Pssz! SSS! – pisszegett S�s� m�r messzir�l, de a zsoldosok nem hallott�k a nagy zajban.

S�s� k�zelebb lopakodott, s �jra pisszegett, m�g a kez�t is a sz�ja el� tette.

– SSS! PSSSZ! SSS!

Vagyis azt akarta mondani, hogy hagyj�k m�r abba egy percre a nagy brummog�st, meg kardvis�ttat�st, mert elriasztj�k a lepk�t!

Az els� marcona zsoldos v�gre feln�zett a k�sz�r�hajt�sb�l a nagy pisszeg�sre.

R�gt�n a tork�n akadt a sz�, mikor megl�tta S�s�t! Egy-k�t pillanatig n�m�n t�togott, mint a hal a parton. Majd megj�tt a hangja is, r�m�lten csuklott egyet, s �gy ki�ltott:

– Jaj! Egy s�rk�ny! Jaj!

S�s� gyorsan r�pisszegett.

– Sss! Pssz!

De a marcona zsoldos �jra csuklott egyet, s ut�na egy nagyot ord�tott:

– Jaj! Egy s�rk�ny!

A m�sodik marcona zsoldos csod�lkozva n�zett r�, hogy mit tik�csol meg csuklik, meg kiab�l?

– He? – k�rdezte.

– Ott! Ott! Ott! Ott! – mutogatott az els� zsoldos. – Jaj, egy s�rk�ny! Egy s�rk�ny!

A m�sodik marcona zsoldos h�tra se fordult, leintette nagy f�l�nyesen a remeg�t.

– Ugyan m�r, te any�masszony katon�ja! R�meket l�tsz! M�g hogy s�rk�ny! Hajtsd a k�sz�r�t!

De az els� marcona zsoldos csak a fej�t r�zta, hogy nem, nem, nem! Nem any�masszony katon�ja, nem l�t r�meket, �s nem hajtja a k�sz�r�t!

S�s� lassan, roppant lassan ny�lt a lepk��rt. A lepke elaludhatott, mert nem vette �szre, meg se moccant a sisakon. S�s� �vatosan k�t ujjal megfogta a sisakot, leemelte a lepk�vel egy�tt, s gy�ny�rk�dve n�zte.

Na, a m�sodik zsoldos v�gre megfordult, mivel f�zott a feje. R�m�lten ord�tani akart egyet, de nem j�tt ki hang a tork�n, csak t�togott, meg remegett, a kardot is elejtette a nagy remeg�sben! De nem b�rt elfutni, csak �llt, mint akit megb�kly�zott a r�m�let. A fogai vacogtak, s csak ennyit b�rt nagy nehezen kiny�gni:

– Irgalmazz nyomorult �letemnek! Irgalmazz nyomorult �letemnek!

S�s� d�h�sen r�pisszegett, mivel a lepke fel�bredt s elrep�lt. S�s� �ssze-vissza gy�rte a sisakot, s visszadobta a marcona zsoldosnak, �gyet se vetve a remeg�sre, meg a vacog�sra, a lepke ut�n cs�rtetett.

A marcona zsoldosnak elgyeng�lt a l�ba, mikor l�tta, hogy S�s� �sszevissza gy�ri a sisakot, mintha csak pap�r lenne! El is �jult azonnal, elv�g�dott hossz�ban.

Az �sszegy�rt sisak pont az arc�ra esett, �gyhogy mikor kinyitotta a szem�t, nem l�tott semmit, s�t�t volt.

– V�gem van! – motyogta remeg� sz�jjal. – Meghaltam, m�r biztos meghaltam, az�rt van ilyen s�t�t!

Majd hallgat�zott, f�lelt, de nem hallott semmi m�st, mint nagy cuppog�st, meg v�zcs�p�g�st, cupp, cupp, cs�pp, cs�pp! Az els� marcona zsoldos b�jt ki a patakb�l, � cuppogott, meg cs�p�g�tt. S�s� ut�n n�zett, majd a f�ld�n fekv� m�sik marcon�ra.

– Na, ez sz�rnyethalt a r�m�lett�l! – gondolta.

A f�ld�n fekv� is ugyanezt mondta vacogva:

– Meghaltam! Meghaltam!

Az els� marcona zsoldos szomor�an indult �tnak. M�r a t�ls� parton j�rt, mikor valami nagyon furcs�t �rzett, illetve �gy �rezte, hogy valami nincs rendben! Igen �m, de micsoda? Meg�llt, �s er�sen t�rte a fej�t. Ekkor �jfa meghallotta a m�sodik zsoldos ny�sz�rg�s�t:

– Meghaltam! Biztos meghaltam!

– H�t persze! – csapott a homlok�ra. – Ez volt a furcsa! Aki meghalt, nem mondja, hogy meghaltam, vagyis nem besz�l!

Visszarohant a f�ld�n fekv�h�z, levette az arc�r�l a sisakot.

– Nyisd ki a szemed! – sz�lt r�.

A f�ld�n fekv� marcona �vatosan el�sz�r csak az egyik szem�t nyitotta ki, k�r�ln�zett vele, majd ut�na a m�sikat is. Majd hirtelen felpattant s futott, mint a ny�l.

– Ha nem haltam meg, akkor fussunk!

A m�sik marcona zsoldost se kellett biztatni, futott ut�na, mint egy m�sik ny�l.

Folyt. k�v.