Ma lent j�rtak n�lunk a vezet� m�rn�k�k. Az igazgat�s�g valamif�le rendelkez�st adott ki �j v�gatok l�tes�t�s�re, �s j�ttek a m�rn�k�k, hogy elv�gezz�k a legels� felm�r�seket. Milyen fiatalok ezek az emberek, �s emellett m�r mennyire k�l�nf�l�k! Valamennyien szabadon bontakoztak ki, �s m�r fiatal �veikben korl�tlanul megnyilv�nul vil�gosan meghat�rozott l�nyeg�k.

Az els� fekete haj�, �l�nk, a szeme ott van mindenen. A m�siknak a kez�ben notesz, menet k�zben jegyzeteket k�sz�t, k�r�ln�z, �sszehasonl�t, �rogat.

A harmadiknak a keze a kab�tja zseb�ben, �gy, hogy minden fesz�l rajta; egyenes j�r�s�, m�lt�s�gteljes, csak abban nyilv�nul meg t�relmetlen, kit�r� fiatals�ga, ahogy a sz�ja sz�l�t harapd�lja.

A negyedik a harmadiknak magyar�z, amit az nem k�v�n; kisebb n�la, �gy j�r a sark�ban, mint egy k�s�rt�, felemelt mutat�ujjal, �gy tetszik, mintha val�s�gos lit�ni�t zengene mindarr�l, ami itt l�that�.

Az �t�dik, tal�n a legmagasabb rang�, nem t�r semmilyen k�s�retet, hol el�l van, hol h�tul; a t�rsas�g hozz� igaz�tja l�pteit; s�padt, gyenge alkat�; a felel�ss�gt�l karik�s a szeme; kez�t gyakran homlok�hoz szor�tja.

A hatodik �s a hetedik kiss� hajlottan j�r, fej�ket �sszedugj�k, egym�sba karolva, bizalmas besz�lget�sben; ha ez itt nem nyilv�nval�an a mi sz�nb�ny�nk volna, a mi munkahely�nk a legm�lyebb t�rn�ban, akkor azt hihetn�nk, hogy fiatal papok ezek a csontos, borotv�lt k�p�, krumpliorr� urak. Az egyik gyakran macskaszer� kurrog�ssal nevet mag�ban, a m�sik szint�n nevetg�lve viszi a sz�t, �s szabad kez�vel valamif�le �temet ver hozz�. Milyen biztosan �lhet ez a k�t �r az �ll�s�ban; vajon milyen �rdemeket szerezhettek m�r ilyen fiatalon a mi b�ny�nkban, hogy itt, ilyen fontos hat�s�gi szemle alkalm�val, a f�n�k�k szeme l�tt�ra, ilyen zavartalanul foglalkozhatnak csak a mag�n�gyeikkel vagy legal�bbis olyan dolgokkal, amelyek a pillanatnyi feladattal nem f�ggnek �ssze? Vagy lehets�ges volna, hogy nevetg�l�s�k �s figyelmetlens�g�k ellen�re is nagyon j�l megjegyzik azt, ami fontos? Az eff�le urakr�l nemigen mer az ember hat�rozott �t�letet mondani.

M�sr�szt azonban az is k�ts�gtelen, hogy p�ld�ul a nyolcadik �sszehasonl�thatatlanul fontosabb ezekn�l, sokkal fontosabb ebben az �gyben az �sszes t�bbi �rn�l. Mindent megtapogat, �s egy apr� kalap�ccsal, amit a zseb�b�l h�zogat el� �s oda dugdos vissza, mindent megkopogtat. Id�nk�nt, nem k�m�lve eleg�ns ruh�j�t, a piszokba is let�rdel, �s a talajt kopogtatja, azt�n menet k�zben �jra a falakat �s a feje f�l�tt a f�d�met. Egy �zben hossz�ban elter�lt, �s mozdulatlanul fek�dt ott; m�r azt hitt�k, baleset �rte, de azt�n ny�l�nk teste kicsit megr�ndult, �s m�r fel is ugrott. Teh�t ism�t csak vizsg�latot v�gzett. Azt hissz�k, ismerj�k a b�ny�nkat �s minden k�v�t, de hogy mit vizsg�lgat ez a m�rn�k ily m�don, azt mi sem �rtj�k.

A kilencedik valamif�le gyerekkocsit tol maga el�tt, amelyben a m�r�m�szerek vannak. F�l�tt�bb �rt�kes g�pezetek, m�lyen a legfinomabb vatt�ba �gyazva. Ezt a kocsit ugyan tulajdonk�ppen a szolg�nak kellene tolnia, de nem b�zz�k r�; egy m�rn�k�t rendeltek ki erre, aki szemmel l�that�an sz�vesen v�gzi ezt a munk�t. Val�sz�n�leg � a legfiatalabb, tal�n nem is �rt m�g minden g�pezethez, de tekintet�t �lland�an rajtuk tartja, ez�ltal n�ha szinte abba a vesz�lybe ker�l, hogy a kocsival neki�tk�zik a falnak.

Itt van azonban egy m�sik m�rn�k, aki a kocsi mellett halad, �s ezt megakad�lyozza. Ez nyilv�nval�an alaposan ismeri a m�szereket, �s �gy l�tszik, � a tulajdonk�ppeni �rz�j�k. Id�nk�nt, an�lk�l hogy meg�ll�tan�, kivesz a kocsib�l egy alkatr�szt, kereszt�ln�z rajta, ki-be csavarja, megr�zza fej�t, f�l�hez tartja, hallgat�zik, �s v�g�l, mik�zben a kocsit tol� vigy�zva meg�ll, az apr�, messzir�l alig l�that� t�rgyat igen �vatosan visszahelyezi a kocsiba. Egy kiss� uralkodni v�gy� ez a m�rn�k, de csak a m�szerek nev�ben. Egy n�ma ujjmozdulat�ra m�r t�zl�p�snyire a kocsi el�tt oldalra kell h�z�dnunk, m�g ott is, ahol hely sincs a kit�r�sre.

E k�t �r m�g�tt l�pked t�tlen�l a szolga. Az urak, nagy tud�suk ezt mag�t�l �rtet�d�v� teszi, m�r r�gen levetkeztek minden �nhitts�get, �gy l�tszik azonban, ez mind a szolg�ban gy�lt �ssze. Egyik kez�t h�trat�ve, a m�sikkal egyenruh�j�nak aranyozott gombjait vagy finom kelm�j�t simogatva, s�r�n b�logat jobbra-balra, mintha k�sz�n�s�nket fogadn�, vagy mintha felt�telezn�, de magas helyzet�b�l teljes bizonyoss�ggal nem tudn� eld�nteni, hogy k�sz�nt�nk-e neki. Mi term�szetesen nem k�sz�nt�nk, de l�tva �t, szinte hajlamosak vagyunk elhinni, hogy valamilyen f�lelmetes hivatalseg�d a b�nyaigazgat�s�gon. A h�ta m�g�tt mindenesetre nevet�nk, de mivel vill�mcsap�s sem vehetn� r� arra, hogy h�traforduljon, m�gis �gy marad meg benn�nk, mint valami �rthetetlen jelens�g.

Ma m�r keveset dolgozunk, ez a sz�net t�lont�l kiad�sra siker�lt, az eff�le l�togat�s elvonja gondolatainkat a munk�t�l, t�ls�gosan cs�b�t� ut�na tekinteni az uraknak, amint elnyeli �ket a pr�bav�gat s�t�ts�ge. Nemsok�ra v�ge a m�szaknak; az urak visszat�r�s�t m�r nem l�thatjuk.