– Apa mes�lsz nekem? K�rlek apa! Meg�g�rted!

– Mes�lek kicsim!

Az apa hal�losan f�radt volt, de a kisl�ny v�gyakoz� arc�nak k�ptelen volt ellen�llni.

– Na csapd fel a k�nyvet valahol, te boszorka!– mosolygott r�.

– Jaj de j�! Tudod mi�ta nem mes�lt�l nekem, pedig annyira j�l tudod el�adni, a m�ltkor is...

Az apa feje zsongott a cserfes kisl�ny csacsog�s�t�l. Gy�ny�rk�d�tt cs�pps�g�ben �s a f�radts�ga elsz�lling�zott.

– Ezt mes�ld nekem apuci! – emelte hatalmas barna szemeit a kisl�ny az apj�ra, mik�zben h�feh�r takar�j�t megigaz�totta. K�nyelmesen elhelyezkedett �s v�rta a nagy el�ad�st.

Az apa belekezdett:

A REST MACSKA

Egy leg�ny elvett feles�g�l egy dologtalan gazdag l�nyt; r�ad�sul m�g azt is megfogadta, hogy sohasem veri meg.

– � ez olyan, mint a Pistinek a mam�ja! – v�gott k�zbe a kisl�ny.

– Tudod a Pisti mes�lte, hogy ami�ta nincs �ll�sa az anyuk�j�nak, az�ta naphosszat otthon �l. A pap�ja ugyan szomor�, de olyan kedves b�csi, � sosem tudn� b�ntani a feles�g�t. Nem is tudtam, hogy �rtak r�luk mes�t! – lelkendezett a kisl�ny.

– Nem r�luk �rt�k! Ez egy nagyon gazdag mama volt – pr�b�lta csit�tani a papa a frusk�t.

– Apa! Te mindig azt mondtad, az igazi gazdags�g az ember sz�v�ben lakik! Igenis a Pisti mam�ja az egyik leggazdagabb mama!

Az apa szabadkozott.

– ���, h�t lehet, hogy t�nyleg r�luk �rt�k akkor! – majd hamisk�san elmosolyodott a bajsza alatt, �s folytatta a mes�t:

A menyecske sohasem dolgozott, hanem csak j�rt h�zr�l h�zra pletyk�lkodni, s egy�b hitv�ny dolgot m�velni.

– Neked volt igazad papus! Ez nem lehet a Pisti mam�ja, ink�bb a Rozi anyuk�ja lesz! Tudod a Rozi az folyamatosan �ssze-vissza besz�l az oviban. A m�ltkor is azt terjesztette, hogy a Gabi �s a Laci szerelmesp�r! Pedig tudod a Laci az az �n szerelmem! Ezen �ssze is vesztem a Rozival!

Az apa visszah�k�lt! A d�bbenet �lt az arc�ra. „ Az �n picik�mnek szerelme van? �risten!”

– Papa, rosszul tettem? Te azt mondtad, hogy mindig v�djem meg magam �s az igazs�g�rt n�ha k�zdeni kell! J� elismerem nem kellett volna, annyira megcib�lnom a copfj�t! – s�t�tte le a szem�t a l�nyka.

Az apa elmosolyodott �s az � �vodai szerelm�re gondolt. „ Aty�m teljesen elfelejtettem m�r, mindig a munka a rohan�s.” A mosolyg� arc megnyugtatta a kisl�nyt.

– De j�, hogy nem haragszol pedig az �v�n�ni azt mondta, ha megtudod, akkor...

Nem verte meg az ura egyszer sem. – folytatta az apa.

– Meg�rtettem apucika! T�bb� nem fogok ilyet tenni!

A f�rfi felriadt a m�l�z�s�b�l.

– Azt j�l teszed kisl�nyom! – b�r nem igaz�n sejtette mire adta �ld�s�t.

Hanem egyszer egy reggel, mikor dologra ment, �gy sz�lott a macsk�hoz:

– Azt parancsolom neked, te macska, hogy m�g �n odaleszek, te mindent dolgozz, amit kell! A h�zat sz�pen kitakar�tsd, d�lre �telt k�sz�ts, s m�g egy ors� fonalat is fonj, mert ha nem, mikor hazaj�v�k, �gy megverlek, hogy megemlegeted!

– A Gabi sz�lei is pont �gy p�rlekednek egym�ssal! A pap�ja folyton nyaggatja a mam�j�t, �s folyton cicabab�nak nevezi �t! Mi�rt nevezi cicabab�nak?

Az apa megr�k�ny�d�tt.

– H�t…. Tudod az�rt, mert nem tudja eld�nteni, hogy cic�zzon, vagy bab�zzon vele!

A kisl�ny megk�nnyebb�lt. El�gedetten tekintett a pap�ra. Milyen pofonegyszer� a v�lasz. Az �n apuk�m a legokosabb a vil�gon.

A macska a t�zhelyen szuny�k�lt, j�mboran v�gighallgatta a besz�det. De az asszony azt gondolta mag�ban, hogy ez az �n emberem megbolondult! S azt mondja:

– Kelmed, uram, mi�rt parancsol olyanokat annak a macsk�nak? Hisz nem tud az ilyen parancsnak megfelelni!

– �risten papa! Akkor �n meg a nagymama bolondok vagyunk! Tudod r�gebben vend�gs�gben voltunk az �vik�n�l, ahol volt egy �des kiscica. �s mi simogattuk, meg besz�lgett�nk vele. Nagyon sz�p v�r�s cicus volt. Biztattuk folyton, hogy j�tsszon a gombolyaggal. Apa mi akkor bolondok vagyunk?

– Nem vagytok azok! – sz�lalt meg a papa.

– Akkor valami nem stimmel a mes�vel!

– Kicsik�m a macska �szt�nb�l j�tszik a gombolyaggal, de f�zni, varrni, mosni azt nem tud!

– De apa! A Csizm�skand�r az igenis tud, �s az �vi�k macsk�ja is megtanulja majd, csak m�g pici, ha majd megn�, akkor � is fog tudni ilyeneket csin�lni. Ez egy nagyon buta macska lehet, de az�rt nem kellene megvernie a gazd�nak!

Az apa elmosolyodott �s folytatta a mes�t:

– Tud, nem tud, nekem mindegy, feles�g! – azt mondja az ember – nekem nincs m�s, akinek parancsoljak! De ha � mindazt meg nem teszi, megl�sd, �gy megverem, hogy sok�rt elker�lte volna! Avval ment a dolg�ra. Az asszony pedig biztatni kezdte a macsk�t: – Dolgozz, macska, mert megver az uram!

– Ez egy nagyon gonosz b�csi! – jelentette ki a kisl�ny. M�g meg is mondja, hogy megveri. Az Anik� is folyton retteg. B�r a mam�ja azt mondta neki, hogy a pap�ja j� ember, csak nagyon hirtelen. M�snap mindenf�le finoms�gokat kap. Az Ancsa olyankor nagyon boldog. �rted te ezt apucik�m?

– Biztos f�radt a pap�ja �s kimer�lt. Ilyenkor kicsim az emberek, elk�vetnek ostobas�gokat.

– Apa, ha te is kimer�lt leszel, akkor…

– Nem! – tiltakozott az apa. �n nem tudn�k olyan lenni soha!

– De ha tudn�l, akkor megtenn�d te is? – er�szakoskodott tov�bb a cs�pps�g.

A f�rfi lassan r�emelte f�radt tekintet�k a l�ny�ra �s szel�den megsimogatta a buksij�t.

– Bocs�sd meg nekem…. – mondta, mik�zben k�nnyeit befel� nyelte �s lelke h�rjain egy element�ris erej� m�lab�s szimf�nia d�b�rg�tt.

– Micsod�t apa? – csod�lkozott a kisl�ny.

A f�rfi szemei el�tt f�lelmes k�pek cik�ztak, amelyek g�rcsbe r�nd�tott�k a gyomr�t �s m�r-m�r kibuggyantott�k a k�nnyeit. �m f�rfi volt, kem�ny f�rfi. Szerencs�re semmi nem �lt ki az arcomra �llap�totta meg mik�zben egy kedves mosolyt k�ld�tt gyermeke fel�.

– �letem, butas�gokat besz�lek, bocs�sd meg nekem – mondta, mik�zben boh�ckod� arcmimik�j�val pr�b�lta oldani a leveg�ben vibr�l� fesz�lts�get.

A kisl�ny elmerengett az apja tekintet�n, �m nem nyugtatta meg.

– Apa mes�ld tov�bb, k�rlek! – csivitelte b�tortalanul.

De a macska nem dolgozott. Elment az asszony t�bb h�zhoz, s mikorra hazament, a macska akkor is szuny�k�lt, s a t�z is kialudt. Ism�t mondta: – Sz�tsd fel a t�zet, s dolgozz, macska, mert ma megver�d�l! De a macska nem dolgozott. Hazaj�n a gazda, sz�jjeln�z, s h�t minden rosszul van. El�r�ntja a macsk�t, felk�ti a feles�ge h�t�ra, s addig veri, m�g a feles�ge im�dkozni nem kezd: – Ne �sse t�bbet azt a macsk�t, nem hib�s az, nem tud az azokhoz a dolgokhoz

N�ma csend lengte be a szob�t. Kimondatlan mondatok sompolyogtak a leveg�ben, mik�zben a hold sugarai lanyha �rdekl�d�s mellett, bek�sz�ntek a szoba sark�ban pihen� j�t�k mack�nak. A f�k susog�sa is al�bbhagyott, mintha meg�reztek volna valamit…

– �s azut�n mi t�rt�nt apucika? – k�rdezte f�l�nken a kisl�ny.

Az apa felemelte a gy�r�tt lap� mes�sk�nyvet �s monoton hangon folytatta a felolvas�st:

– V�ghez viszek m�g t�bbet is, mint amennyit kelmed neki parancsolt, csak ne �sse t�bbet szeg�nyt! – felel� az asszony. A menyecske hazafutott az anyj�hoz, elpanaszolta a dolgot, s azt mondta: – Felfogadtam, hogy a macska helyett minden dolgot eligaz�tok, csak ne verje a h�tamon olyan kegyetlen�l.

Hozz�sz�lott az apja is: – Ha felfogadtad, tedd is meg Mert ha nem, a macska holnap is megver�dik! S evvel hazak�ldte az ur�hoz.

– Apu! Mikor megy�nk el a nagyi�khoz? – k�rdezte a kisl�ny.

– Majd elmegy�nk kicsim. – felelte a f�rfi, mik�zben a gyomra g�rcsbe r�ndult.

– Mindig azt mondod, hogy majd – n�zett r� v�dl� tekintettel a fruska – de folyton k�zbej�n valami. Nagyon szeretn�k m�r a nagyihoz menni, mert olyan finom t�r�sbukt�kkal v�r, �s folyton arr�l mes�l, hogy milyenek voltatok ti any�val, amikor �n m�g nem is voltam.

– �g�rem a k�vetkez� h�napban, elmegy�nk – mondta a f�rfi szomor�an.

– �gy g�rb�lj meg? – mutatta a kisl�ny mik�zben kaj�n m�don r�kacsintott az apj�ra.

– Igen. – mosolyodott el a f�rfi �s egy hatalmas cs�kot nyomott csemet�je homlok�ra.

A kisl�ny �tkarolta a nyak�t �s er�sen mag�hoz szor�totta a f�rfit.

– Olyan j�, hogy vagy nekem apucika – susogta a kisl�ny.

A f�rfi egy er�ltetett mosoly k�s�ret�ben kibontakozott az �lel�s�b�l �s er�t v�ve mag�n ism�t bele�lte mag�t a mes�be:

M�snap reggel is megparancsolta a gazda a macsk�nak, mit tegyen. De a macska most sem tett semmit. A gazda h�t ism�t j�l megverte a feles�ge h�t�n. Az ifjasszony akkor is hazafutott panaszra, de az apja �gy visszakergette, hogy a l�ba sem �rte a f�ldet.

– Mi�rt gondolja, hogy m�snapra megv�ltozik a v�lem�nye a pap�j�nak? – tette fel imm�r sokadik k�rd�s�t a kisl�ny.

– Tudod a dolgok v�ltoznak. Ak�r az egyik pillanatr�l a m�sikra. Olyan ez, mint az id�j�r�s. Reggel elindulunk napf�nyes id�ben, s mire az ovihoz �r�nk, m�r szakad is az es�. – �rvelt az apa

– Apuci – ny�jtotta meg a sz�t a kicsi – te m�gis megtartod az �sszes �g�reted ezt most nem eg�szen �rtem �m! – n�zett k�rd�n a kisl�ny r�.

– Nem vagyunk egyform�k kicsik�m, van aki megtartja a szav�t, van aki megv�ltoztatja. – felelte elm�l�z� �br�zattal.

– Ebben igazad lehet apa. �n r�d akarok hasonl�tani, mert te vagy a vil�g legeslegjobb apucija. – csacsogta, mik�zben feje alatt megigaz�totta a hatalmas p�rn�j�t.

A f�rfi folytatta tov�bb:

Harmadik reggel is elmondta a gazda a macsk�nak a harmadik parancsolatot. A macska m�r v�gighallgatni sem tudta, �gy meg volt ijedve. De h�t most sem dolgozott semmit. Hanem most mindent eligaz�tott helyette az asszony. Most nem felejtette el, hogy mit fogadott volt: t�zet tett, vizet hozott, �telt k�sz�tett, sepregetett. Elv�gzett mindent, amit kellett. �gy megesett a lelke azon a szeg�ny macsk�n; azon, hogy amikor az ura azt veri, k�nj�ban a macska az � h�t�ba aggatja a k�rm�t. Meg azon, hogy a k�tr�t� ostornak a v�ge a macsk�n t�l az � h�t�t is megj�rk�lta minden �t�ssel.

– Eml�kszel, amikor a mami a h�t�b�l kivette az a nagydarab h�st �s el akarta v�gni, de megcs�szott a k�s �s bibis lett t�le az ujja? – n�zett nagyon komolyan a f�rfire, majd folytatta mond�k�j�t.

– Nagyon f�jt neki m�g a doktorhoz is el kellett vinni, meg s�rt is. Akkor te fejezted be a vacsor�t. Biztos, az�rt mert neked is megesett a lelked a mamin. B�r be kell vallanom a mami f�ztje…

A f�rfi arc�n bor�s fellegek kezdtek gy�lekezni. Az utca �sszes �jszakai nesze egy pillanatra a n�mas�g k�nt�se m�g� rejt�zk�d�tt.

– Az�rt a tied se rossz papus, a r�ntott�d els� oszt�ly�. Ann�l finomabbat m�g abban a nagy �tteremben sem k�sz�thetnek, ahol a m�ltkor eb�delt�nk. Ebben eg�szen biztos vagyok.

A f�rfi mesterk�lten somolygott �s a mese befejez� szakasz�ba kezdett:

Mikor az ura hazaj�tt, h�t minden j�l van! Mondogatja is az ember: – Ne f�lj, macska, most nem b�ntalak! Az asszony �r�mmel ter�tette meg az asztalt, az ennival�t megcsin�lta, az ura el� tette. J�llaktak j�kedvvel. Azut�n mindennap �gy volt. A macska t�bbsz�r nem ver�d�tt meg, s a menyecsk�b�l olyan gazdasszony lett, hogy ugyan helyde!

– Apa! Az anyucib�l is olyan j� gazdasszony lehetett volna? – k�rdezte halkan a kisl�ny.

– Olyan! – felelte suttogva az apa.