Volt egyszer r�ges-r�gen egy csod�latos heged�s. Szerte bolyongott a vil�gon, �s mindig egyes-egyed�l j�rt. Hol erre gondolt, hol meg arra; vagy a felh�k j�t�k�t n�zte az �gen, vagy a napsugarak t�nc�t a foly� t�kr�n; sosem unatkozott mindig volt l�tnival�ja.

V�ndorl�sa sor�n egyszer egy rengeteg nagy erd�be t�vedt. Ki tudja, mi�ta bolyongott m�r mag�nyosan a f�k k�zt. A levelek k�zt csak nagy n�ha k�klett �t az �g, a lomb olyan s�r� volt, hogy csak ritk�n t�z�tt �t rajta a napsug�r. A heged�snek ide-oda k�sz�ltak a gondolatai, hanem azt�n v�g�l m�giscsak elunta mag�t.

"Ideje, hogy pajt�st ker�tsek magamnak" - mondta. Fogta a heged�j�t, h�zott egyet-kett�t a von�val, s a h�rokr�l egyszeriben olyan sz�p, cseng� dallam sz�llt a magasba, hogy nincs az a f�lem�le, amelyik gy�ny�r�s�gesebben tudna �nekelni. A hang csapongva sz�rnyalt a rengetegben; �desen, ez�st�sen sz�lt, majd epekedve, majd pedig vid�man.

Egyszer csak megrebbent a boz�t; egy farkas �getett el� a s�r�b�l.

"Igaz�n nem ilyen pajt�s ut�n k�v�nkoztam!" - gondolta mag�ban a heged�s.

A farkas odament hozz�, �s megsz�l�totta:

- De sz�pen h�zod, kedves mester! Sz�vesen eltanuln�m t�led.

- Ha csak ez a k�v�ns�god! - felelte a heged�s. - Ha sz�t fogadsz, egykett�re ellesheted a titk�t. De figyelmeztetlek r�: amit mondok neked, azt azonnal meg kell tenned, k�l�nben semmire sem m�gy!

- Megl�tod, nem lesz engedelmesebb tan�tv�nyod n�lam! - fogadkozott a farkas, �s a heged�s nyom�ba szeg�d�tt.

Mentek, mendeg�ltek, �s a farkas m�r alig v�rta, hogy megkezd�dj�k a zenetan�t�s. A heged�s azonban �gyet sem vetett r�, am�g egy tereb�lyes t�lgyf�hoz nem �rtek; akkor hirtelen visszafordult hozz�:

- L�tod azt a reped�st ennek a t�lgynek a t�rzs�n, farkas koma?

- L�tom.

- No, ha meg akarsz tanulni heged�lni, dugd a k�t el�ls� l�bodat a r�sbe!

A farkas egy kicsit furcs�llotta ugyan a dolgot, de nem mert ellenkezni, nehogy f�stbe menjen a heged�tanul�s terve. Fel�gaskodott, �s beledugta a k�t mancs�t a reped�sbe. A heged�s f�lkapott a f�ldr�l egy k�vet, s �gy be�kelte vele az ordas l�b�t, hogy az moccanni sem tudott t�bb�.

- Most azt�n v�rj itt sz�pen, am�g visszaj�v�k �rted - mondta neki a heged�s, �s fak�pn�l hagyta.

Ment egy darabig, de megint csak nagyon egyed�l �rezte mag�t; azt gondolta:

"Nem j�l van ez �gy; pajt�st kell ker�tenem magamnak."

�lla al� szor�totta a hangszer�t, �s elkezdett heged�lni. Soha senki nem hallott m�g olyan gy�ny�r� muzsik�t. Tal�n egy perc sem telt bel�, el� is j�tt r� a f�k k�z�l egy r�ka.

"Igaz�n nem ilyen pajt�s ut�n k�v�nkoztam!" - mondta mag�ban a heged�s, �s kedvetlen�l leengedte a von�j�t. A r�ka azonban oda�vakodott hozz�, f�lreford�totta kiss� a fej�t, �s esengve b�mult r� a v�r�s k�p�vel.

- De sz�pen h�zod, kedves mester! Sz�vesen eltanuln�m t�led.

- Ha csak ez a k�v�ns�god! De el�re figyelmeztetlek r�: sz�t kell fogadnod, s amit mondok, azonnal meg kell tenned, k�l�nben semmire nem m�gy!

A r�ka elvigyorodott �r�m�ben.

- Megl�tod, nem lesz engedelmesebb tan�tv�nyod n�lam - �g�rte.

Elindultak, el�l a heged�s, nyom�ban a r�ka. Mentek, mendeg�ltek, m�g egy gyalog�sv�nyhez nem �rtek. K�toldalt nyurga mogyor�s�v�ny szeg�lyezte az utat. A heged�s jobbr�l is, balr�l is f�ldig hajtott egy-egy cserj�t, s r�juk l�pett, egyik l�b�val az egyikre, m�sikkal a m�sikra.

- No, r�ka koma, kezd�dik a lecke - mondta a heged�s. - Add csak ide a bal mancsodat!

A r�ka m�r ny�jtotta is k�szs�gesen; hogyne ny�jtotta volna: el�re �r�lt neki, hamarosan milyen nagy m�v�sz lesz bel�le, mennyi j�rc�t tud majd ter�t�kre csalni a muzsik�j�val!

A heged�s hozz�k�t�tte r�ka koma bal l�b�t a bal oldali bokorhoz.

- Most add ide a jobbikat! - mondta.

Adta a r�ka azt is, igaz ugyan, hogy m�r egy kicsit kev�sb� sz�vesen, a heged�s, pedig odak�t�zte a jobb oldali mogyor�fa leger�sebb vesszej�hez. Megvizsg�lta, el�g szorosak-e a csom�k, azt�n elengedte a k�t bokrot. Az �gak suhogva csap�dtak a magasba, �s felr�ntott�k a r�k�t: ott lebegett, ott rugdal�dzott �g �s f�ld k�zt kifesz�tve.

- Most azt�n v�rj itt sz�pen, am�g visszaj�v�k �rted - mondta a heged�s, �s otthagyta.

Ment megint egy darabig, de mintha nagy s�llyal nehezedett volna a sz�v�re a mag�nyoss�g.

"Hi�ba - gondolta -, pajt�st kell ker�tenem magamnak."

�s megint elkezdett heged�lni. Abban a pillanatban, hogy az erd� n�mas�g�ba belecsend�lt a zene, el�ugrott a csalitb�l egy ny�l.

"N�zd csak, egy nyuszi! - mondta a heged�s. - Ilyen pajt�st sem k�v�ntam!"

A tapsif�les oda�getett el�.

- De sz�pen h�zod, kedves mester! - sz�lt. - Sz�vesen eltanuln�m t�led.

- Nem olyan �rd�ng�s mesters�g - felelte a heged�s -, sz�fogad�s dolga az eg�sz. Mindent meg kell tenned, amit mondok neked, akkor viszed valamire.

- Megl�tod, nem lesz n�lam engedelmesebb tan�tv�nyod - b�logatott a ny�l, �s a nyom�ba szeg�d�tt.

Csakhamar ki�rtek egy tiszt�sra; sud�r ny�rfa �llt a k�zep�n. A heged�s j� hossz� p�nyv�t vett el� a zseb�b�l, egyik v�g�t a ny�l nyak�ba hurkolta, a m�sikat a fa t�v�re k�t�tte.

- Kezd�dik a lecke, nyulacska - mondta -, l�ssuk, mit tudsz! El�sz�r is szaladd k�r�l h�sszor ezt a ny�rf�t.

A ny�l boldogan loholni kezdett a fa k�r�l; �r�lt neki, hogy ilyen k�nny� dolog a heged�tanul�s. K�r�lfutotta h�sszor a f�t, hanem a p�nyva is r�tekeredett h�sszor a fa derek�ra. A szerencs�tlen fl�t�s fogva maradt; hi�ba h�zta, hi�ba r�ncig�lta a k�telet, csak a nyaka f�jdult bel�.

- Most azt�n v�rj itt sz�pen, am�g visszaj�v�k �rted - mondta a heged�s, �s ment tov�bb az erd�ben.

K�zben a p�rul j�rt farkas addig kap�l�dzott, addig r�gta-marta a k�vet, m�g v�g�l is kir�ntotta a mancs�t, �s nagy nehezen kiszabadult a r�sb�l.

D�ht�l tajt�kozva vetette mag�t a heged�s ut�n; megfogadta mag�ban, hogy ha utol�ri, irgalmatlanul sz�tt�pi.

A r�ka m�g mindig ott r�gkap�lt a gyalog�sv�ny f�l�tt. Megl�tta a farkast, elkezdett torkaszakadt�b�l ord�tani:

- Farkas testv�r, gyere, seg�ts rajtam, r�szedett a heged�s!

A farkas lehajl�totta a bokrokat, elr�gta a k�telet, �s megszabad�totta a r�k�t. Most m�r ketten loholtak a heged�s ut�n. Ahogy a nyom�t szimatolva �gettek, r�akadtak a kik�t�tt ny�lra.

- H�t teveled mi t�rt�nt? - k�rdezte a farkas.

- Jaj, farkas gazda, k�ny�rg�k, szabad�ts meg, r�szedett a heged�s! - sir�nkozott a ny�l.

Most az egyszer sem a farkasnak, sem a r�k�nak nem jutott esz�be, hogy ny�lpecseny�t egy�k. Eloldozt�k az ijedt tapsif�lest, �s most m�r h�rmasban vetett�k magukat a k�z�s ellens�g ut�n.

A heged�s pedig, ahogy ment, mendeg�lt az erd�ben, megint nagyon mag�nyosnak �rezte mag�t; meg�llt egy tereb�lyes b�kkfa alatt, �lla al� szor�totta a hangszer�t, �s muzsik�lni kezdett. Soha m�g ilyen sz�p hangokat nem csalt el� a h�rokb�l a von�ja; benne volt ebben a heged�sz�ban a sz�ve minden szomor�s�ga.

Egy szeg�ny fav�g� dolgozott nem messze az erd�ben. Meghallotta a muzsik�t; s abban a pillanatban, ahogy meghallotta, ak�r tetszett neki, ak�r nem, abba kellett hagynia a munk�j�t, �s el kellett indulnia arrafel�, ahonn�t a csod�latos zenesz� h�vogatta. V�ll�ra vette a fejsz�t, s ment, ment a f�k �s bokrok k�zt, hajl�tgatta sorra az �gakat, h�r�tgatta maga el�l a vessz�ket, alig v�rta, hogy oda�rjen a heged�sh�z, �s k�zvetlen k�zelb�l hallgathassa a muzsik�l�st.

A heged�s, amint megl�tta, nagyon meg�r�lt, s azt gondolta:

"V�gre igazi j� pajt�st tal�ltam! Embert kerestem �n, nem �llatokat!"

Eddig is sz�pen j�tszott, de most �r�m�ben olyan kedvesen, olyan gy�ny�r�s�gesen zend�tett r�, hogy a szeg�ny fav�g� csak hallgatta �multan, mintha elvar�zsolt�k volna.

"Sosem hittem volna, hogy ilyen t�nd�ri zenesz� is lehet a f�ld�n!" - gondolta.

�ppen ekkor �rt oda a farkas, a r�ka meg a ny�l. A fav�g� nyomban l�tta rajtuk, hogy valami rosszban t�rik a fej�ket. F�lemelte villog� fejsz�j�t, s oda�llt hatalmasan, elsz�ntan a heged�s el�, mintha azt mondan�:

- Vigy�zzatok, mert aki hozz� mer ny�lni, annak velem gy�lik meg a baja!

Az �llatoknak egyszeriben inukba sz�llt a b�tors�guk, �s hanyatt-homlok bemenek�ltek a s�r�be.

A heged�s, pedig csak j�tszott, j�tszott, gy�ny�rk�dtette a szeg�ny fav�g�t var�zslatos dallamaival.

Azt�n b�cs�t intett neki, �s elt�nt az erd�ben.