K�nnyt�

– Egyre murisabb! – ki�ltott fel Alice.

�gy meglep�d�tt, hogy egyszeriben elfelejtett sz�pen besz�lni.

– Most h�t olyan hossz�ra ny�ltam, mint a vil�g legnagyobb t�vcs�ve. No, szervusztok, l�baim.

Tudniillik len�zett a l�baira. Alig l�tta �ket, olyan messzire estek t�le.

– Jaj, szeg�ny kis l�baim, ki h�zza majd f�l r�tok a cip�t meg a harisny�t, �deseim?! �n aligha fogom tudni. Sokkal messzebbre ker�ltem t�letek, semhogy t�r�dhetn�k veletek. Nektek kell most gondoskodni magatokr�l, ahogy tudtok.

„De az�rt kedvesnek kell lennem hozz�juk – gondolta Alice –, k�l�nben nem visznek el oda, ahov� akarom. Igen. Minden kar�csonykor veszek majd nekik egy p�r cip�t.”

Alice tov�bb tervezgette, mik�pp juttathatja el l�baihoz a cip�t.

– Post�n k�ld�m el – t�n�d�tt –, aj�nlott csomagban. Jaj, de fura lesz aj�nd�kot k�ldeni a tulajdon l�baimnak! Azt �rom majd a csomagra:

Alice sz�prem�ny�

Jobb l�b�nak

a kandall� sz�nyeg�n

k�zel a zs�molyhoz.

Sz�ves �dv�zlettel:

Alice.

– Jaj, istenem, mennyi csacsis�got besz�lek �ssze!

Ebben a pillanatban feje a mennyezetbe �t�d�tt. Most t�bb mint h�rom m�ter magas volt. Hirtelen�l f�lkapta az icike-picike kis arany kulcsot, s futott a kertajt� fel�.

Szeg�ny Alice! Legf�ljebb azt tehette, hogy a f�ld�n fekve a f�l szem�vel �tkukucsk�lt a kertbe. De hogy kereszt�l is juthasson rajta, ahhoz m�g kevesebb rem�nye volt, mint valaha. Le�lt h�t a f�ldre, �s s�rva fakadt.

– Sz�gyellheted magad – mondta Alice. – Ekkora nagyl�ny (no, ezt most joggal mondhatta), �s �gy s�r. El�g legyen, ha mondom!

De az�rt csak tov�bb s�rdog�lt. Litersz�mra folytak k�nnyei, m�g egy j�kora t� nem t�madt k�r�l�tte. Ez a t� vagy tizen�t centim�ter m�ly volt, s elfoglalta a csarnok fel�t.

Egy kis id� m�lva tipeg�st hallott a t�volb�l, gyorsan megt�r�lte szem�t, hogy l�ssa, ki j�n. A feh�r Nyuszi t�rt vissza, csudam�d ki�lt�zk�dve. Egyik kez�ben feh�r glasz�keszty�t, m�sikban egy nagy legyez�t tartott. Sietve loholt, s k�zben egyre azt mormolta: 

– Jaj, a Hercegn� megesz, ha elk�sem.

Alice annyira k�ts�gbe volt esve, hogy b�rkit�l is seg�ts�get k�rt volna. Amikor a Nyuszi a k�zel�be �rt, halkan, f�l�nken megsz�l�totta �t:

– Bocs�natot k�rn�k, tisztelt uram...

A Nyuszi erre visszah�k�lt, elejtette a feh�r glasz�keszty�t meg a legyez�t, s hanyatt-homlok rohant neki a s�t�ts�gnek.

Alice f�lkapta a legyez�t meg a keszty�t, s mivel a csarnokban iszony� h�s�g volt, legyezgetni kezdte mag�t. K�zben folyton ezt hajtogatta:

– Ej, ej, milyen k�l�n�s is ma minden. Tegnap, pedig m�g minden eg�szen rendes volt. Vajon csakugyan megv�ltoztam-e az �jszaka? N�zz�k csak: ma reggel, amikor f�l�bredtem, m�g az voltam-e, aki voltam? �gy r�mlik, mintha egy kicsit m�s lettem volna. De ha nem az vagyok, az a k�rd�s, kicsoda is vagyok voltak�ppen. Borzaszt�!

Alice sorba vette valamennyi hasonl� kor� bar�tn�j�t, h�tha �tv�ltozott azok k�z�l valamelyikk�.

– Hogy Ada nem vagyok, az bizonyos. Ad�nak hossz�, g�nd�r haja van, az �n hajam pedig nem g�nd�r. Az is bizonyos, hogy Mabel1 se lehetek, mert �n rengeteg mindenf�l�t tudok, Mabel pedig semmit se tud. Azt�n � az �, �n pedig �n vagyok. Jaj, istenem, milyen z�rzavaros ez! N�zz�k csak, tudom-e m�g azt, amit tanultam az iskol�ban. Sz�val: n�gyszer �t az tizenkett�, n�gyszer hat az tizenh�rom, �s n�gyszer h�t az ... jaj, m�g h�szig se tudok sz�molni. De hagyjuk az egyszeregyet. Pr�b�ljuk csak a f�ldrajzot. P�rizs f�v�rosa London, R�m�� meg P�rizs, R�ma pedig – nem, itt valami hiba lesz. �gy l�tszik, m�giscsak Mabel lett bel�lem. Megpr�b�lok f�lmondani egy verset.

Alice sz�pen meghajolt, mint az iskol�ban, amikor verset mondott. Hangja azonban rekedten, idegen�l csengett, s nem azok a szavak j�ttek a nyelv�re, amelyek szoktak.

Ni, test�t csinos�tja �pp

a krokodilgyerek,

sik�lja arany pikkely�t,

�nt r� N�lus-vizet.

Ni, sz�p karma hogy sz�tmered,

be v�gan somolyog!

Sz�j�t t�tja, �s �gy rebeg:

„Kis hal, isten hozott!”

– Tudom, hogy eg�szen m�sk�pp mondtam – sz�lott szeg�ny Alice, s a szeme megtelt k�nnyel, majd �gy okoskodott: – Most m�r bizonyos, hogy �n vagyok Mabel. �s most nekem abban a dohos kis lak�sban kell majd laknom, szinte egyetlen j�t�kom sem lesz, mindig csak a leck�t kell tanulnom. De nem, m�gsem. Ha �n vagyok Mabel, akkor ink�bb �r�kre itt maradok. Hi�ba dugj�k le a fej�ket, hi�ba mondj�k majd: „Gyere f�l m�r, sz�vecsk�m.” �n csak f�ltekintek; s �gy sz�lok: „Mondj�k meg el�bb, hogy ki vagyok. Ha az vagyok, aki szeretek lenni, akkor f�lmegyek. Ha nem az vagyok, akkor itt maradok a barlangban eg�szen addig, am�g valaki m�s nem lesz bel�lem.” De �, jaj – fakadt �jra s�rva Alice –, b�rcsak m�r ledugn�k a fej�ket! Olyan rossz itt egyed�l.

Am�g �gy besz�lt, kez�re pillantott, �s �mulva l�tta, hogy k�zben f�lh�zta a Nyuszi egyik feh�r glasz�keszty�j�t.

„Hogy lehet ez? – gondolta. – �gy l�tszik, megint kisebb lettem!”

Alice f�l�llt, az asztalhoz ment, hogy hozz� m�rje mag�t, s akkor l�tta, hogy most k�r�lbel�l f�l m�ter magas, �s hogy egyre �ssz�bb zsugorodik. Hamarosan r�j�tt, hogy az a legyez�t�l van, melyet a kez�ben tart. Ez�rt gyorsan eldobta, m�g miel�tt v�glegesen semmiv� zsugorodott volna.

– No, most majdnem megj�rtam – mondta Alice, mert alaposan megr�m�lt a hirtelen v�ltoz�st�l, de az�rt boldog volt, hogy m�g maradt bel�le valamicske. – Most pedig egy-kett�, ki a kertbe – sz�lt, �s rohant vissza a par�nyi ajt�hoz. De h�t, sajnos, a par�nyi ajt� megint be volt z�rva, s az icike-picike aranykulcs ott hevert az �vegasztalon, mint az im�nt.

„Egyre rosszabb lesz, egyre rosszabb – gondolta szeg�ny kisl�ny. – M�g soha �letemben nem voltam ilyen cs�pp, mint amilyen most vagyok. M�g soha �letemben. H�t ez igaz�n sz�rny�.”

Am�g ezt mondta, l�ba megcsuszamlott, s a k�vetkez� pillanatban – zsupsz! – nyakig cs�cs�lt a s�s v�zben. Els� gondolata az volt, hogy valahogyan beleesett a tengerbe.

„Akkor vas�ton megyek haza” – mondta mag�ban.

Alice csak egyszer �let�ben volt a tengerparton, s akkor arra az �ltal�nos k�vetkeztet�sre jutott, hogy b�rhova is megy az ember Anglia partjain, minden�tt tal�l egy csom� kabint, a gyerekek kis �s�kkal �snak a homokban, azt�n vill�k k�vetkeznek, a vill�k m�g�tt meg a vas�ti �llom�s van.

De hamarosan r�ocs�dott, hogy abba a k�nnyt�ba pottyant, amelyet � s�rt �ssze, amikor m�g h�rom m�ter magas volt.

„B�rcsak ne s�rtam volna annyit – s�hajtott Alice, s k�r�l�szta a tavat, hogy l�ssa, mik�pp juthatna ki bel�le. – Most az lesz a b�ntet�sem, hogy belefulladok a saj�t k�nnyeimbe – gondolta. – No, ez igaz�n furcsa lenne. �mb�r ma minden, de minden olyan furcsa.”

Ebben a pillanatban Alice azt hallotta, hogy a t� kiss� t�volabb megloccsant. Oda�szott, hogy megn�zze, mit�l. El�sz�r azt gondolta, hogy valami f�ka vagy v�zil�, de azt�n r�eszm�lt, hogy csak hozz� m�rve olyan nagy ez az �llat, s val�j�ban csak egy kis eg�r, amelyik belepottyant, ak�rcsak � maga.

– Megsz�l�tsam ezt az egeret? – t�n�d�tt Alice. – Idelenn ma minden olyan rendk�v�li. Kitelik t�le, hogy besz�lni is tud. �rtani semmi esetre sem �rt, ha megsz�l�tom.

H�t megsz�l�totta:

– �, Eg�r, meg tudn�d-e mondani, hogyan ker�lhetek ki ebb�l a t�cs�b�l? Mert hogy m�r nagyon belef�radtam a k�rbe�szk�l�sba, �, Eg�r!

Azt hitte, hogy �gy kell besz�lni egy eg�rrel. Eddig ugyan m�g sohasem volt r� alkalma, de eml�kezett arra, hogy a b�tyja latin nyelvtan�ban ezt olvasta: „eg�r, egeret, eg�rnek, eg�rhez, � eg�r!”

Az Eg�r f�rk�sz�en b�mult r�, s mintha egyik apr� szem�vel oda is kacsintott volna neki, de semmit se sz�lt.

„Tal�n nem tud angolul – gondolta Alice. – Lehet, hogy francia eg�r, �s H�d�t� Vilmos sereg�vel j�tt �t.”

B�rmilyen j�l tudta is Alice a t�rt�nelmet, gyakran �sszezavarta azt, hogy mi mikor t�rt�nt. Most �jra megsz�lalt:

– Où est ma chatte?2

Ugyanis ezt a mondatot tanulta el�sz�r franci�ul.

Az Eg�r hirtelen kiugrott a v�zb�l, s eg�sz test�ben remegni kezdett.

– Jaj, bocs�nat – hebegte Alice.

K�ts�gbe volt esve, hogy �gy felizgatta szeg�ny �llatk�t.

– Eg�szen elfelejtettem, hogy nem tetszik szeretni a macsk�kat!

– Hogy nem szeretem a macsk�kat? – vis�tott az Eg�r �les, metsz� hangon. – Te tal�n szeretn�d �ket, ha helyemben voln�l?

– Semmi esetre sem – v�laszolt Alice csillap�t�an. – Ne tess�k haragudni. De ha meg tetszene n�zni Dinah-t, a mi cic�nkat, akkor azt hiszem, azonnal meg tetszene szeretni minden macsk�t. Olyan cukros, szel�d kis cicuska.

Am�g Alice lassan �szk�lt a t�ban, f�lig �nmag�nak bizony�tgatta:

– Olyan sz�pen �l �s dorombol a kandall�n�l. Olyan �desen nyalogatja a talp�t, �s mossa a pofik�j�t, �s olyan j� simogatni a puha sz�r�t. �s olyan pomp�s eger�sz� – ja, bocs�natot k�rek – sz�lt Alice, mert ebben a pillanatban az Eg�r sz�re �gnek �llt ijedt�ben, �s Alice sejtette, hogy ez�ttal igaz�n megb�ntotta �t. – Tal�n ne is besz�lj�nk r�la t�bbet, ha nem tetszik akarni.

– Ne besz�lj�nk? – k�rdezte az Eg�r a farka hegy�ig remegve. – H�t �n hoztam sz�ba? A mi nemzets�g�nk mindig gy�l�lte a macsk�kat. Ronda, hitv�ny, k�z�ns�ges fajzat. Ne is eml�tsd t�bb�!

– Nem k�rem, soha t�bb�! – sz�lt Alice, �s gyorsan m�sra terelte a sz�t. – Tetszik tal�n szeretni a ... a ... kuty�kat ? – k�rdezte.

Az Eg�r nem felelt. Alice buzg�n folytatta:

– Van n�lunk a szomsz�dban egy sz�p kis kutya. Azt is megmutatn�m. Tetszik tudni, olyan okos szem�, g�nd�r sz�r� kis foxi. Mindent visszahoz; amit eldobnak neki, szolg�l az �tel�rt, s annyi sok mindent tud. F�l se tudom sorolni. Egy paraszt a gazd�ja, s az azt mondja, olyan hasznos, hogy tal�n sz�z fontot is meg�r. Azt is mondja, hogy mind kipuszt�tja a patk�nyokat meg a ... jaj – ki�ltotta Alice elszomorodva –, csak nem s�rtettem meg m�r megint?

Merthogy az Eg�r esze n�lk�l �szott el a k�zel�b�l. Val�s�ggal felkavarta a vizet.

Alice ny�jasan sz�lt ut�na:

– Kedves j� Eg�r, sz�veskedj�k visszaj�nni! T�bbet nem besz�l�nk se cic�kr�l, se kuty�kr�l, ha nem tetszik szeretni �ket!

Amikor az Eg�r ezt hallotta, megfordult, s lassan vissza�szott hozz�. A k�pe eg�szen s�padt volt.

„Az izgatotts�gt�l” – gondolta Alice.

Az Eg�r most halkan remegve azt s�gta:

– Gyer�nk ki a partra. Elmes�lem �lett�rt�netemet, s akkor meg fogod �rteni, mi�rt gy�l�l�m a kuty�kat meg a macsk�kat.

�ppen ideje volt, hogy ki�sszanak, mert k�zben a t�ba beleesett mindenf�le mad�r �s �llat, s egym�s hegy�n-h�t�n ny�zs�gtek. Volt ott Kacsa meg Struccmad�r, Papag�j meg Sas meg sok m�s furcsa teremt�s. Alice el�re�szott, s az eg�sz t�rsas�g ut�na, ki a partra.