A b�v�s vir�g

Reggel harsonasz�ra �bredt a v�r n�pe, �lmosan t�dult ki mindenki a piacra, d�rzs�lt�k a szem�ket, k�rdezgett�k, hogy mi van, mi van, k�v�ncsian n�zegett�k az �s�toz� �rnokot, aki nagy pap�rt tartott a kez�ben, s az erk�lyr�l integetett fel�j�k.

S�s� a h�ts� kertben locsolta a vir�gait, a harsonasz�ra felkapta a fej�t, ez meg mi lehet, d�nny�gte, s a piact�rre �getett.

Az �rnok befejezte az �s�toz�st, egyet-kett�t kr�kogott, majd a pap�rlapra pislogva �gy sz�lt.

– Figyelem, figyelem! Amint tudj�tok, a szok�soknak �s a hagyom�nyoknak megfelel�en ma tartjuk a kiskir�lyfi hetedik sz�let�snapj�t, mivelhogy �ppen m�ra esik! Ugye mindenki elk�sz�tette titkos aj�nd�k�t? Hogy nagyobb legyen a meglepet�s, a kir�lyi csal�d tegnap elutazott. �s amikor visszaj�nnek, �tadjuk a titkos aj�nd�kot! Pssz!

S�s� forgatta a fej�t, er�sen figyelt, de sajnos nem �rtett egy sz�t sem. Suttogva megk�rdezte az el�tte �ll� csizmadi�t�l.

– Titok? Milyen meglepet�s? Milyen titok?

– H�t az aj�nd�k – v�laszolta a csizmadia. – Az a titok! Tudsz titkot tartani? Na, n�zz ide! Sz�p kiscsizma, mi? M�g nincs teljesen k�sz, ide m�g teszek egy arany fityeg�t, ide meg egy ez�stpityeg�t! Akkor azt�n gy�ny�r� lesz!

A p�k is belekotyogott a besz�lget�sbe, el�h�zott egy m�zeskal�cshusz�rt, �s megmutatta.

– L�tt�l m�r ilyen sz�pet? Na? Ide teszek m�g egy kis piros cukrot, ide meg egy kis z�ld karamellt… �s te milyen aj�nd�kot adsz?

S�s� b�natosan cs�v�lta a fej�t, hogy m�g nem tudja, � nem tudott err�l az eg�sz titokr�l.

Az �rnok befejezte a besz�det, a n�p sz�tsz�ledt, S�s� b�natosan ballagott h�tra a vir�gaihoz. Motyogott, meg d�nny�g�tt, meg sir�nkozott.

– Mindenki ad valamit a kiskir�lyfinak, csak �n nem, pedig �n is nagyon szeretem! Titokban �s ny�ltan is! De mit adjak neki? Csizm�t? Azt m�r kap. M�zeshusz�rt? Azt is kap. Vir�got? Nem j�. Nem el�g titkosak, hiszen egy�tt locsoltuk �ket! H�t akkor majd titkos vir�got kap! Ez az! Nekem nagyon j� bar�tom az �reg kert�sz a Tudom�nyok V�r�ban! Majd � seg�t! Pssz!

A Tudom�nyok V�r�ba �pp egy csoportl�togat� �rkezett. Az �reg kert�sz fogadta �ket az �vegh�zban, �s mutogatta a csod�latos vir�gokat.

A l�togat�k k�z�tt volt a S�rk�nyf��rus is, m�lyen a szem�be h�zta a sapk�j�t, nem akarta, hogy �szrevegy�k, mivel egyszer m�r kitiltott�k innen, mert h�t s�rk�nyf� helyett innen szedett vir�got.

Az �reg kert�sz bemutatkozott.

– �dv�zl�m �n�ket, �n vagyok a kert�sz. K�rem, hogy ne ny�ljanak semmihez. Ez egy k�l�nleges vir�gkert. A tud�soknak siker�lt megsz�ntetni az �sszevissza n�v� vir�gokat. Kik�sz�b�lt�k az �rt�ktelen tulajdons�gokat, mint p�ld�ul a sz�n meg az illat. Mindegyikb�l kivont�k az �rt�keket �s egyes�tett�k! �me, itt l�that�k a tudom�nyos vir�gok, melyek nem sz�pek, nem illatosak, csak hasznosak!

S�s� pisszegett az �vegh�z m�g�l! Az �reg kert�sz odan�zett, intett, hogy mindj�rt j�n! Bekapcsolta a magnetofont, amely tov�bb dar�lta a tudom�nyos sz�veget, �s odament S�s�h�z.

– S�s�, S�s�, de �r�l�k, hogy l�tlak! Mi k�ne, ha v�na?

S�s� titokzatos k�ppel pisszegett meg sugdosott.

– Pssz! A kiskir�lyfi sz�let�snapj�ra kellene egy vir�g!

Az �reg kert�sz a k�t�nye zseb�ben kotor�szott, vir�gmagos zacsk�kat szedett el�.

– �rtem! V�rj, van itt minden, n�zz�k csak: h�zass�g! M�g korai. Vend�gs�g: nem ez kell! Hajn�veszt� – nem, nem. Aha, itt van! Sz�let�snapi b�v�s vir�g! Ez j� lesz!

– Sz�let�snapi b�v�s vir�g? �s est�re kin�?

Nem vett�k �szre, hogy a S�rk�nyf��rus leselkedik, hallgat�zik a sarokn�l, az �reg kert�sz elmagyar�zta, hogy mit kell tenni.

– Itt a mag, �ltesd el, locsold meg �s est�re kin�!

A S�rk�nyf��rus gonoszul vigyorogva elosont, heher�szett meg motyor�szott: „B�v�s vir�g! Hehe! Majd meglesem, hova �lteti, �s azt�n…”

Az �reg kert�sz tov�bb magyar�zott S�s�nek.

– �s meg kell tanulnod egy verset! Figyelj! Mikor meglocsoltad, el kell mondanod!

Ha szereted, viszontszeret,

ha mosolyogsz, � is �m!

Ha b�nat �r, megosztozik

szeg�ny sz�ved b�nat�n!

Cir�gatod, megcir�gat,

bec�zgeted – �r�l �m!

Sz�ved vidul, lelked r�p�l

csod�latos illat�n!

Orvoss�g ez minden bajra,

gondot s a b�t �zi �m!

Sz�ved, lelked meggy�gy�tja,

m�g merengsz az illat�n!

�s ha kapzsi �s gonosz k�z

bimb�t, lev�lt r�ncig�l,

meg�rzi �s a gonoszon

el�bb – ut�bb bossz�t �ll!

S�s� megk�sz�nte a vir�gmagot, s elb�cs�zott az �reg kert�szt�l.

– K�sz�n�m! Nekem is lesz aj�nd�kom! Titkos, b�v�s vir�g!

A v�rban nagy ny�zsg�s, l�t�s-fut�s, kop�csol�s volt. A kancell�r ir�ny�totta a k�sz�l�d�st meg a kop�csol�st: d�sz�tett�k a v�rat a sz�let�snapi �nneps�gre.

– H�, valaki! J�jj�n ide �s tegye fel ezt a t�bl�t! �rnok!

Az �rnok sz�tn�zett.

– Nincs itt senki, csak a hadsereg! H�, hadvez�r! Valaki tegye fel ezt a t�bl�t!

A hadvez�r hatalmasat ord�tott, csak �gy rezgett a leveg�.

– Sorakoz�!!! Vigy�zz! Zsoldosok! Valaki tegye fel ezt a t�bl�t!

– �rtett�k! – ki�ltott�k a zsoldosok, s elindultak menetelve. Egy-kett�! Egy-kett�!

Kanyarogtak �s meneteltek, oda�rtek S�s�h�z, aki �ppen a b�v�s vir�got �ltette el a h�ts� udvarban.

– S�s�! Azonnal gyere, �s tedd fel a t�bl�t! Ez parancs! �s a parancsot olyan gyorsan kell teljes�teni, mint a vill�m! – d�r�gte az egyik zsoldos.

– Vagy mint a karikacsap�s! – rikkantott a m�sik zsoldos.

– Vagy mint a hajderm�nk�! – tette hozz� az els� zsoldos.

S�s� gyorsan elrejtette a cserepet egy ponyva m�g�, �s elindult a zsoldosokkal. „Majd visszaj�v�k �s meglocsollak!” – motyogta.

Alig hogy elmentek, a S�rk�nyf��rus b�jt el� az oszlop m�g�l, gonoszul vihogva lopakodott a ponyv�hoz.

– Hihihi! V�gre elment ez a kelek�tya! Hehehe! Itt a b�v�s vir�g! Kin�tt egy bimb�ja! Gyere csak a kosaramba!

Let�rte a bimb�t �s elsompolygott.

Nem vette �szre, hogy a csizmadia �ppen arra j�rt, megleste, hogy let�rte a bimb�t, s most �vatosan k�vette.

A S�rk�nyf��rus tal�lkozott a p�kkel, sop�nkodva meg�ll�totta, ravaszul forgatta a szem�t.

– Ejnye, ejnye, p�k uram! Mintha s�padt lenn�l?! A szemed meg zavaros! Itt van n�lam egy b�v�s vir�g! K�lf�ldi! Ez mindenre j�! Megf�z�d, megiszod! Egy arany!

A p�k r�m�lten n�zett a S�rk�nyf��rusra.

– Most, hogy mondod, t�nyleg sz�d�l�k… Itt az egy arany! Megyek �s megf�z�m!

A S�rk�nyf��rus nevetg�lve �llt tov�bb.

A csizmadia r�gt�n ott termett.

– K�rd vissza az aranyadat! Becsapott ez a hamis S�rk�nyf��rus!

– Mi�rt? – r�m�ld�z�tt a p�k. – Nem j� a b�v�s vir�g? Nem b�v�s?

– De, b�v�s! Nem az a baj! Csakhogy ingyen is meg lehet szerezni! �n tudom is, hogy honnan! F�l arany�rt megmondom! Vigy�zz, itt j�n S�s�! B�jjunk el…

A p�k ugyan nem �rtette, hogy mi�rt kell elb�jni S�s� el�l, de az�rt k�vette a csizmadi�t az oszlop m�g�.

J�tt S�s�, de m�g a sarokra se �rt, mikor lihegve utol�rt�k a zsoldosok.

– S�s�! S�s�! Fordulj meg, ha hozz�d besz�lek! – lihegte az egyik zsoldos.

– Gyere azonnal, a d�szemelv�nyt a hely�re kell tenni! – f�jtatott a m�sik zsoldos.

S�s� zavartan motyogott.

– De �n most nem �rek r�, �n most locsolni akarok…

– Ne vitatkozz, ez parancs! – mennyd�r�gte az egyik zsoldos.

– �s a parancs olyan, mint a szent�r�s! – harsogta a m�sik zsoldos.

– Mint a t�zparancsolat! – zengte az egyik zsoldos.

– Csak egy parancs volt… – vakarta a fej�t a m�sik zsoldos.

S�s� nagyot s�hajtott, �s elment a zsoldosokkal.

A csizmadia meg a p�k el�b�jtak az oszlop m�g�l, a ponyv�hoz osontak, �s let�rtek k�t bimb�t a b�v�s vir�gr�l.

Majd a p�k megkereste a S�rk�nyf��rust, �s visszak�rte az arany�t.

– H�, S�rk�nyf��rus! Itt a b�v�s vir�god! Add vissza az aranyat!

– Mi�rt? Nem j�? M�g ki se pr�b�ltad! – csod�lkozott a S�rk�nyf��rus.

– Dr�ga! – mondta a p�k, elvette az aranyat, �s visszaadta a b�v�s vir�got, majd elballagott.

A S�rk�nyf��rus d�h�sen n�zett ut�na.

– Mi �t�tt ebbe a t�kfilk� p�kbe? Az ember f�rads�got �s vesz�lyt nem ismerve megszerzi neki a b�v�s vir�got, s mi a h�la?! A nyavalya se �rti. Nem b�v�s vir�g kell az ilyennek, hanem sz�na! Az ilyen menjen legelni a t�bbi szam�rral! Az val� neki, meg bog�ncs, meg szam�rk�r�! Hm, legfeljebb kipr�b�lom �n. Nekem sem fog �rtani egy kis var�zsl�s, egy kis b�ver�! Hehehe!

S�s� megcsin�lta a d�szemelv�nyt, felrakta a sz�nyegeket, f�gg�ny�ket, majd megk�rdezte a kancell�rt�l, hogy elmehet-e.

A kancell�r megvizsg�lt mindent, majd elengedte.

– Menj m�r, menj m�r! Ne l�batlankodj itt! J�n a kir�lyi csal�d! Hadvez�r! Riad�! Illetve d�szl�p�s!

Megsz�laltak a harson�k, a katon�k fel-al� mas�roztak, v�rta mindenki a kir�lyi csal�dot.

S�s� a h�ts� udvarba ment, a locsol�kann�t fogta �vatosan, hogy ki ne l�ttyenjen a v�z.

– Itt vagyok, itt vagyok! Hoztam neked friss vizet! �s meglocsollak!

Beny�lt a ponyva m�g�, el�vette a cserepet, �s r�m�lten n�zte: minden bimb� le volt t�rve, csak a vir�g sz�ra meredezett csupaszon.

– Jaj, mi ez? Jaj, a sz�p vir�gom! Az aj�nd�kom! Jajajaj! Valaki let�rte, valaki lev�gta… Mi lesz most? Hallod, te vir�g? Most mit adok az �n kis bar�tomnak? Bruhuhuhuhuhuhu… Jaj, megmondta az �reg kert�sz, hogy a szeretet n�veli, abb�l nyered a b�ver�det! �s engem mindig elh�vtak �s �n mindig elmentem �s �n nem locsoltalak �s nem szerettelek, br�h�h�h�h�…

�gy s�rt S�s� keservesen a h�ts� udvarban.

A v�rudvaron megkezd�d�tt a sz�let�snapi �nneps�g. A n�p �ljenzett, hogy �ljen a kiskir�lyfi, �ljen, �ljen! A kiskir�lyfi kipirult arccal �llt a d�szemelv�nyen, �s megk�sz�nte az �ljenz�st.

Mellette �llt az apja, �s egy sz�p aranyozott karddal meg�rintette a kiskir�lyfi v�ll�t, s �gy sz�lt.

– Nagy nap ez a mai, dr�ga fiam! Az �si hagyom�nyokhoz h�ven, a hetedik sz�let�snapodon ezennel kinevezlek tr�n�r�k�snek!

– �ljen! �ljen! – z�gta a n�p.

A kir�ly �tadta az aranyozott kardot.

– �me, itt a kard, a kezed er�sen fogja, de a sz�ved ir�ny�tsa!

A kiskir�lyfi az oldal�ra csatolta a kardot. A kancell�r el�be l�pett, meghajolt, �s �gy sz�lt.

– �s most k�vetkezik a meglepet�s, kisfens�g! A v�r n�pe nagy titokban elk�sz�tette a maga aj�nd�k�t, �s most �tadja eme nagy alkalomb�l! Hozz�tok sorban!

J�ttek is sorban az aj�nd�kkal, el�sz�r a kocsm�ros, meghajolt.

– Engedje meg kisfels�ged, hogy ezt a gy�ny�r� csik�b�r�s kulacsot �tny�jtsam! M�lnasz�rp van benne, pincehideg!

Ut�na j�tt a p�k, a csizmadia, majd sorban mind a v�r n�pe, �tadt�k az aj�nd�kokat.

A kiskir�lyfi k�sz�nte, kipirulva fogadta, de k�zben jobbra-balra n�zegetett, S�s�t kereste, de sehol sem l�tta. S�gva megk�rdezte a kancell�rt.

– �s S�s�? S�s� hol van? T�le is kapok?

A kancell�r a v�ll�t vonogatta.

– Nem tudom, nem l�ttam, fogalmam sincs…

Majd a botj�val h�rmat koppantott, megk�sz�r�lte a tork�t, �s hangosan �gy sz�lt.

– �s most a kinevezett tr�n�r�k�s, vagyis a kiskir�lyfi r�vid besz�det mond! �si szok�s szerint! Csend! Csendet k�r�nk! Csend legyen!

V�gre csend lett, elhalkult a zsibong�s meg a fecseg�s, m�g a l�gy z�mm�g�s�t is lehetett hallani.

�s m�g valamit.

A h�ts� udvarb�l keserves zokog�s, s�r�s �s szipog�s hallatszott. S�s� s�rt keservesen, csak eddig nem lehetett hallani a nagy l�rm�t�l.

Az emberek figyelgettek, hallgat�ztak, nem ismert�k fel r�gt�n, hogy ki s�r.

A kiskir�lyfi r�gt�n felismerte, otthagyott csapot-papot, m�zeshusz�rt, csik�b�r�s kulacsot, s rohant a s�r�s fel�, nem lehetett elt�veszteni, folyamatosan sz�lt a br�h�h�, br�h�h�!

– S�s�! S�s�! – sz�l�tgatta m�r messzir�l a kiskir�lyfi a zokog�t.

De S�s� nem hallotta, csak jajvesz�kelt, meg sir�nkozott a b�v�s vir�g f�l�tt.

– Jaj, �n felel�tlen, mit tettem? M�g a verset se mondtam el!

Pici gondolkoz�s ut�n belefogott a versbe.

Ha szereted, viszontszeret,

ha mosolyogsz, � is �m!

Ha b�nat �r, megosztozik

szeg�ny sz�ved b�nat�n!

Cir�gatod, megcir�gat,

bec�zgeted, �r�l �m!

Sz�ved vidul, lelked r�p�l

csod�latos illat�n…

S�s� behunyt szemmel mondta a verset, most kinyitotta, �s nem hitt a szem�nek! A b�v�s vir�g sz�rba sz�kkent, s kiny�lt �jra minden bimb�ja!

S�s� �muldozva suttogott.

– Csoda t�rt�nt! Kin�tt a vir�g! A b�v�s vir�g! �, k�sz�n�m, b�v�s vir�g, k�sz�n�m, hogy nem hagyt�l cserben!

Ekkor �rt oda a kiskir�lyfi, �t�lelte S�s� nyak�t, �s �mulva n�zte � is a b�v�s vir�got.

– S�s�! S�s�! V�gre megtal�ltalak! Mi�rt s�rsz? �, be gy�ny�r� vir�g!

S�s� megt�r�lte a szem�t s mosolygott.

– M�r nem s�rok! �s ez a ti�d! Ez az �n aj�nd�kom! A b�v�s vir�g! B�v�s, mert szeretem, illetve t�ged szeretlek, vagyis hogyha szeretlek, akkor b�v�s, de az�rt �t is kell szeretni… De t�ged az�rt jobban! Ugye, �rted?

A kiskir�lyfi b�logatott.

– �rtem, S�s�! K�sz�n�m, S�s�! T�led kaptam a legszebb aj�nd�kot, a szeretetet! Gyere, mutassuk meg mindenkinek!

S vitt�k a b�v�s vir�got a d�szemelv�nyhez. Ahogy mentek, h�rom bujk�l�, civakod� alak mellett haladtak el, de �szre sem vett�k �ket, s nem t�r�dtek vel�k.

A h�rom civakod� alak a p�k, a csizmadia �s a S�rk�nyf��rus volt. A p�k l�kd�ste a csizmadi�t, s a S�rk�nyf��rusra mutogatott.

– N�zd, n�zd! Mi van az orroddal, S�rk�nyf��rus? Olyan hossz� lett, mint egy kolb�sz! Hehehe!

A S�rk�nyf��rus r�m�lten az orr�hoz kapott, s �b�gatva tapogatta.

– Jaj, az orrom! Jajajajaj! Orrom, orrom, orrocsk�m!

Majd az �b�gat�s k�zben a m�sik kett�re pillantott, s nagyot nevetett.

– Hahaha, a ti orrotok is olyan hossz�, mint a kolb�sz!

Erre a p�k meg a csizmadia azonnal abbahagyta a heher�sz�st, tapogatt�k megny�lt orrukat, �s keservesen b�gtek.

A S�rk�nyf��rus tov�bb g�nyol�dott.

– Vagyis ti is loptatok a b�v�s vir�gb�l, j�madarak!

Majd � is abbahagyta a g�nyol�d�st, �s b�g�tt, �b�gatott.

– Jaj, az orrom! Megint n�tt vagy t�z centit! Bossz�t �llt a b�v�s vir�g! �gy nem mehet�nk emberek k�z�! Micsoda sz�gyen! Micsoda sz�gyen!

A fal mellett somford�lva, az orrukat tapogatva hazamentek, �s bez�rk�ztak a szob�jukba, m�g a f�gg�nyt is elh�zt�k, nehogy megl�ssa valaki megny�lt orrukat!

S�s� �s a kiskir�lyfi a d�szemelv�nyhez �rt, magasra tartva vitt�k a b�v�s vir�got.

Sorban megcsod�lta mindenki, hogy �, be gy�ny�r� vir�g! Meg, hogy �n m�g ilyen sz�p vir�got nem l�ttam!

A kiskir�lyfi b�szk�n mondta.

– B�v�s vir�g!

– �s mit�l b�v�s? – k�rdezte a kancell�r.

– A szeretett�l! – v�laszolta a kiskir�lyfi.

A kir�ly is elismer�en n�zegette a vir�got.

– Gy�ny�r� aj�nd�kot kapt�l, kisfiam! A szeretet a legnagyobb dolog a vil�gon!

A kir�lyn� is megcsod�lta. Majd r�gt�n javasolta is, hogy tegy�k v�z�ba, hogy el ne hervadjon! K�r lenne ilyen sz�p vir�g�rt!

– Nem hervad el! Ez sose hervad el! – felelte a kiskir�lyfi.

Az �reg kir�ly is megcsod�lta.

– Nah�t, S�s�, sose tudtam, hogy te ilyen nagyszer� �s pomp�s kert�sz vagy! Gy�gyn�v�nyeket is termesztesz? Kellene nekem valami reuma ellen! �gy hasogat!

S�s� vid�man b�logatott.

– Gy�gyn�v�ny? Majd besz�lek az �reg kert�sszel, � biztosan tud valamit a reum�dra!

Mikor m�r mindenki j�l megcsod�lta a b�v�s vir�got, a kiskir�lyfi felszaladt vele a szob�j�ba, �s kitette az ablakba, hogy l�thassa �s csod�lhassa, aki csak akarja!

S�s� boldogan figyelte, �s el�gedetten d�nny�gte.

–