Volt egyszer egy �zvegyasszonynak egy fia. J�nosnak h�vt�k. Feln�tt m�r tizennyolc esztend�s kor�ig, de semmit sem akart dolgozni. Az anyja nagyon b�sult, hogy mi lesz az � fi�val, amikor m�g egy szikr�t sem akart egyik helyr�l a m�sikra tenni, hanem csak be�lt a sutba, �s �r�lgette a hamut.

Mikor h�sz�ves lett, a szomsz�dban h�zat �p�tettek. �ppen a gerend�kat akart�k felh�zni a h�zra. Azt mondja J�nos az anyj�nak:

– Mit kop�csolnak azok ott t�l a szomsz�dban?

– H�zat �p�tenek, fiam. Mindenki dolgozik; csak te nem akarsz!

– Elmegyek �n is – azt mondja –, seg�tek!

Elment h�t. �ppen a gerend�kkal k�nl�dtak. H�zt�k ide is, tova is, de nem b�rt�k.

– �lljatok f�lre onnan, semmih�ziak, felrakom �n, ne f�ljetek!

– Menj el, hamu�rl�, nem �rsz meg egy hagym�t!

– Bizony, ti nem �rdemlitek meg az �telt!

Avval fogja J�nos a gerend�kat, �s felh�nyja a h�zra. Lett neki azt�n becs�lete: mindenhov� elh�vt�k napsz�mba. Abb�l, amit keresett, meg�ltek becs�letesen ketten az anyj�val.

A falu b�r�ja igen f�sv�ny ember volt. Azt mondja J�nosnak:

– Szeg�dj hozz�m, J�nos. Eltartalak esztendeig, �desany�ddal egy�tt, de b�rt nem adok egyebet: hanem kett�nk k�z�l amelyik hamarabb megharagszik, annak a h�t�b�l egy p�r bocskorsz�jat �s bocskort v�ghat a m�sik.

– Nem b�nom, b�r� �r, legyen �gy!

Volt egy nagy darab csalitos f�zese, �s volt egy csom� juha a b�r�nak.

– No, J�nos, egy�b dolgod nincs, kihajtod a juhokat, �s a cserj�t mind kiszeded �szig!

Kihajtja J�nos els� nap a juhokat. N�zi a tariszny�j�t, h�t nincs benne semmi �tel. � bizony nekil�tott, k�t juhot megfogott, a legszebbeket. Megny�zta, t�zet csin�lt, megs�t�tte �s megette �ket.

– No, J�nos, v�gt�l-e ki sokat? – k�rdi este a b�r�.

– Igen �n, kett�t, a legszebbeket!

A b�r� azt gondolta, a cserj�t v�gta ki, a legszebb bokrokat, kett�t. M�snap megint kihajtja a juhokat, a tariszny�j�ba akkor se tettek semmit. Akkor nap is megfogott k�t juhot, megs�t�tte �s megette. Harmadik napon is csak �gy csin�lta. Negyedik nap kiment a b�r� maga, hogy l�ssa, mit dolgozik J�nos. H�t l�tja, hogy a juhokb�l hi�nyzik hat, de cserje semmi sincs kiv�gva.

– H�t, Jancsi, mit dolgozt�l? – k�rdi a b�r�.

– Amit l�t a b�r� �r! Csak nem haragszik �rte?

Sz�mba vette a b�r�, hogy Jancsinak enni kell, mert egy�bk�nt nem dolgozik, �s a juhokat is mind megeszi. M�snap tett neki kenyeret, szalonn�t, hagym�t �s egy kis p�link�t is a tariszny�j�ba. J�nos nekil�tott, �s mind kit�pte a cserj�t, egy szikr�t se hagyott.

No, elfogyott a cserje. M�snap elmentek sz�ntani, a b�r� �r �s J�nos. D�lben, amikor az �kr�k ettek, meg a b�r� �r is, azt mondja J�nos:

– B�r� �r, �n egyet perd�ln�k haz�ig. Nekem olyan szok�som van, hogy amikor sz�ntok, perd�ln�m is kell.

Megindult J�nos, futott a b�r� h�z�ig. Ott volt a k�ntor a b�r�n�n�l. Ahogy megl�tja J�nost, hogy j� messzir�l, azt mondja:

– K�ntor �r, csak valamerre b�jj�k el, mert baj van.

Elb�jik a k�ntor, be a kemence m�g�. J�nos bemegy, k�rdi a b�r�n�:

– Mi baj van, J�nos?

– Azt mondta a b�r� �r, hogy a fuszujkakar�t mind h�nyjam be a kemence m�g�.

El�bbre ugyanis egy nagy csom� babkar�t vittek haza a b�r� h�z�hoz. Kapja mag�t J�nos, beh�nyta mind a kar�t a hegy�vel, ahogyan meg voltak hegyezve. J�l �sszeszurk�lt�k a k�ntort. Avval futott vissza J�nos a mez�re. K�rdi a b�r�:

– No h�t perd�lt�l-fordult�l, J�nos?

– Igen, b�r� �r, most mehet�nk dologra.

Estig sz�ntottak.

Este hazamentek.

Panaszkodik a b�r�n�, hogy ni, J�nos mit csin�lt, mikor otthon volt d�lben. A fuszujkakar�t beh�nyta mind a kemence m�g�. De azt nem mondta meg, hogy a k�ntor is ott volt.

M�snap megint elmentek sz�ntani, d�lben J�nos megint perd�lt-fordult. Akkor is elment haza. A k�ntor megint ott volt. Megl�tja a b�r�n� J�nost.

Mondja a k�ntornak:

– No, valamerre el kell b�jni, mert megint j�n J�nos.

Mondja a k�ntor:

– Egye meg a man� J�nost, mert vagy t�ltos, vagy bolond. A m�ltkor is j�l �sszeszurk�lt, ma vajon mi t�rt�nik velem?

– Menjen csak, b�jjon el hamar, mert itt van. Az ajt� m�g�tt van egy k�d gyapj�, abba kocorodjon bele.

Bemegyen J�nos, k�rdi a b�r�n�:

– Mif�le baj van?

– Azt mondta a b�r�, f�zzek k�t �st vizet, �s forr�zzam meg az ajt� megett a k�d gyapj�t.

�gy is tett J�nos. A b�r�n� ellenkezett, de nem volt mit tenni, mert J�nos felf�zte a vizet, r��nt�tte a gyapj�ra, �s visszaperd�lt-fordult a mez�re.

– Kiperegted-forogtad magad, J�nos?

– Ki, b�r� �r, imm�r dolgozhatunk.

Dolgoztak estig, este hazahajtottak. A b�r� feles�ge megint panaszkodott az ur�nak, hogy J�nos odahaza j�rt, �s a gyapj�t megforr�zta. � nem akarja tov�bb tartani szolg�nak.

– De hogy puszt�tsam el, hogy k�ldjem el, mikor fogad�sunk van? Mindj�rt kiv�gja a bocskort meg a sz�jat a h�tamb�l.

Kital�lta h�t a b�r�, hogy J�nost elk�ldi a nagyerd�re.

– Menj, J�nos – azt mondja a b�r� –, van nekem egy diszn�csord�m meg egy diszn�p�sztorom az erd�ben. Mikl�s b�csinak h�vj�k. Vigy�l neki egy inget �s egy gaty�t. Mondjad neki, vegyen feh�r inget meg feh�r gaty�t, mert m�r r�gen nem vett. �s hajts�tok haza a diszn�kat.

Elment J�nos, de a b�r�nak nem volt diszn�csord�ja. Arra gondolt a b�r�, hogy J�nost az erd�ben bizonyosan megeszik a vadak.

Megy J�nos, viszi az inget meg a gaty�t, j�r az erd�ben mindenfel�. Sehol diszn�csord�t, sehol diszn�p�sztort nem l�t. De egyszer csak a nagyerd�ben tal�l egy falka vaddiszn�t meg egy medv�t. A medve �pp ker�tette a vaddiszn�kat. Megl�tta J�nos, gondolta, az a diszn�p�sztor, a Mikl�s b�csi.

– �lljon meg – azt mondja a medv�nek –, vegyen inget �s gaty�t! Hoztam tiszta feh�ret. Azut�n meg hajtsuk haza a diszn�kat.

De a medve oda se neki.

– �lljon meg, Mikl�s b�! Hov� megyen?

A medve elkezdi:

– Mammammamm!

– Ne majd, ne majd, hanem most r�gt�n vegye fel ezt az inget, azt parancsolta a b�r�.

A medve csak cammogott ide s tova. Megfogta J�nos a medv�t.

– Mikl�s b� – azt mondja –, itt az ing meg a gatya. Vegye fel, �s hajtsuk a diszn�kat!

A medve csak nem akart. J�nos megfogta, �s k�t j� pofont adott neki. A medve megint elkezdi:

– Mammammamm!

– Nem ma, hanem most r�gt�n hajtsuk a diszn�kat!

A medve l�tta, hogy J�nos ugyancsak k�sz�l �t pofozni, felh�gott egy f�ra.

– Sz�lljon le onnan, Mikl�s b�, hajtsuk a diszn�kat, elk�s�nk, este lesz!

De a medve nem j�tt le. J�nos el�kapott egy nagy rudat, leszurk�lta onnan.

– Na h�t, most sem j�n, Mikl�s b�?

A medve megint elkezdte:

– Mammammamm!

– Mindig csak ma, mindig csak ma! Most r�gt�n! – mondta J�nos, �s megragadta a medve f�l�t. Adott neki egy j� pofont, �s h�zta. A r�ddal terelte a diszn�kat, a m�sik kez�vel meg Mikl�s b�t fogta. A diszn�k is, hogy l�tt�k, hogy egyet-egyet kapnak a r�ddal, csokorba gy�ltek, �s mentek sz�pen. Csak egy nem akart menni, az mindig szembesz�llt J�nossal, hogy megmarja. De J�nos �gy agyoncsapta a r�ddal, hogy mindj�rt felfordult. Megny�zta, megs�t�tte, s a fel�t odaadta Mikl�s b�nak, hogy egyen � is.

Megett�k, s megint elindultak. J�nos most m�r eleresztette Mikl�s b�t. Odaki�ltotta neki, hogy ker�tse � is a diszn�kat. De a medve csak �darolt ide-oda, nem akart semmit sem dolgozni. Megfogta ism�t J�nos a f�l�t neki, �s vitte.

– �gyis hazahajtom a diszn�kat, s mag�t is viszem! – ki�ltott neki men�s k�zben.

Amikor a kapun be akarnak hajtani a diszn�kkal, h�t megl�tja �ket a b�r�.

– Jaj, szerelmes istenem! – mondja a feles�g�nek. – J�n megint J�nos, hoz egy csom� diszn�t!

Azt mondja J�nos:

– Ez a Mikl�s b� nem �r egy fabatk�t sem! Feladtam r� a feh�r inget, a feh�r gaty�t, s m�gsem akart j�nni. De enni nagyon j�l eszik, a keny�rnek a fel�t megette. Ennek ne adjon semmi b�rt, nem �rdemli meg!

– J�l van, J�nos fiam. Nem adok egy krajc�rt sem. Nem �letreval� ember!

– De hov� rekessz�k a diszn�kat?

– A cs�rbe rekeszd be, Mikl�s b�t meg a diszn��lba!

�gy is tett J�nos. Berekesztette a diszn�kat a cs�rbe, Mikl�s b�t pedig a diszn��lba. De m�snap azt mondja a b�r� J�nosnak:

– Mit adjunk ennek a sok diszn�nak enni? Megeszik a fejemet, ha nem �zz�k vissza az erd�be! Vissza kell �ket �zni, oda, ahonnan j�ttek!

J�nos azt mondja:

– Diszn�p�sztor �n nem leszek. A b�r� �rnak, ha tetszik, �zze ki maga. Ha nem, Mikl�s b�val �zesse ki. Csak verjen r�, ha nem akar menni.

De a b�r� egyikhez sem akart k�zel�teni. Se a diszn�k k�z�, se Mikl�s b�hoz. Azt mondja:

– J�nos fiam, v�gjuk le �ket, de mind!

Kezdik v�gni. V�gj�k k�t nap a diszn�kat, s p�rk�lik �ket szalm�val. Harmadik nap elfogyott a szalma. Nem volt mivel p�rk�lni.

– J�nos fiam – azt mondja a b�r� –, eredj, menj el a szomsz�dba, k�rj k�lcs�n szalm�t.

Elmegy J�nos a szomsz�dba, s k�r k�lcs�n szalm�t. Azt mondja a szomsz�d:

– H�tul a cs�r mellett van, onn�t vigy�l, J�nos, amennyit gondolsz.

J�nos felveszi az eg�sz boglya szalm�t, �s viszi az udvaron �t a kertb�l. De a cs�r szeglet�be megakadt a szalmaboglya, J�nos nem tudta tov�bb vinni. K�rdi a szomsz�dt�l, hogy szabad-e egy cseppet arr�bb mozd�tani.

– Szabad, J�nos, szabad!

Azt gondolta a szomsz�d, hogy a szalm�t szabad-e arr�bb vinni.

J�nos megfogta a cs�rt, f�lretasz�totta, �gy vitte tov�bb a szalm�t. Megp�rk�lt�k a t�bbi diszn�t is. Most m�r azon gondolkoztak, hov� tegy�k azt a sok h�st, azt a rengeteg szalonn�t.

A b�r� azonban ezenk�zben is azon t�rte a fej�t, hogy J�nost hogyan is puszt�tsa el. Volt egy nagy k�t az udvaron, de v�z nem volt benne r�g�ta. A b�r� azt s�t�tte ki, hogy rakj�k be a h�st a k�tba. Be�ll�totta a k�tba J�nost, hogy az rendezze el a h�st. De egyszerre csak a k�tsz�d�ra egy nagy malomk�vet t�tetett a b�r�. Az�rt, hogy J�nos ne tudjon kij�nni. J�nos l�tja, hogy nem adnak le t�bb beraknival� h�st, megveti k�t l�b�t a k�t k�t oldal�n, s felj� a k�tsz�d�hoz. H�t l�tja, hogy egy nagy malomk� z�rja el a k�tsz�d�t. De � bizony nem �ll meg, nekimegy, s a fej�t a malomk� lyuk�ba dugja. Ki�ll a k�tb�l a malomk�vel a fej�n, megy a b�r� el�, s j� napot k�sz�n neki:

– Adjon isten j� napot, b�r� �r! Ilyen kalapja b�r� uramnak sohasem volt. De k�rdem �n: h�st mi�rt nem adnak t�bbet?

Mondja a b�r�:

– A t�bbit eladtam, J�nos.

�pp akkor j�n egy h�rad�, hogy kell vagy h�sz-harminc ember a falub�l katon�nak. Nagy viaskod�s van, az orsz�got el akarj�k foglalni m�sok. Meg�r�l a b�r�, hogy J�nost most csat�ba, h�bor�ba k�ldheti. Mondja is t�st�nt neki:

– J�nos fiam, menni kell a h�bor�ba!

– H�t, b�r� �r, mit kell ott csin�lni?

– Egyebet nem, J�nos, csak verekedni.

– J�, b�r� �r, elmegyek! – azt mondja.

Bem�rt J�nosnak a tariszny�ba; tett neki puliszk�t, lisztet, diszn�h�st, m�g egy nagy serpeny�t is. J�nos meg elindult sz�pen. Oda�rt a h�bor�ba, azt mondja:

– El�bb f�z�k egy kis puliszk�t, majd azut�n kezdek verekedni. Eszem j�l el�bb.

Amint f�zte a puliszk�t, h�t m�r j�ttek az �gy�goly�k az ellens�gt�l.

– Ne dob�ljatok engemet, mert bizony p�rul j�rtok!

De bizony csak j�ttek a goly�k. Ki mellette, ki az �st felett rep�lt el.

– Na bizony, csak m�g feld�ntitek a puliszkaf�z� �st�met! De lesz �m bajotok, csak helytelenkedjetek!

H�t az �gy�goly� t�bbek k�zt �ppen az �st�t tal�lta el. Darabokra t�rt az �st, a puliszka meg ki�ml�tt. Megharagudott J�nos nagyon. Volt a k�zelben egy s�tor. Kikapott egy s�torl�bat, r�rontott az ellens�gre. A s�torl�bbal �sszevissza verte �ket.

Meghallja a kir�ly, hogy j�tt egy ember, s m�r meg is verte az ellens�get. Maga el� h�vatta, �s megtisztelte. A l�ny�t feles�g�l adta hozz�. Csaptak nagy lakodalmat. T�l, kan�l el�g volt, de szerencs�s ember volt, aki egy csepp levet is kapott volt. �n is odamentem. K�rtem, adjanak egy kicsi h�st. Egy ember csonttal j�l megdobta a bal l�bamat, m�ig is s�ntik�lok vele.

Itt a v�ge, fuss el v�le!