Volt egyszer egy kir�ly, annak egyetlen fia, aki szenved�lyes vad�sz volt. A kir�ly megparancsolta az egyik vez�rnek, hogy minden�tt k�s�rje a fi�t, el ne maradjon mell�le. Egyszer azt�n mind a ketten vad�szni mentek.

Amint egy pusztas�gban haladnak, a vez�r megpillantott egy vadat, �s er�sen biztatta a kir�lyfit, hogy vegye �ld�z�be. A kir�lyfi hallgatott a vez�r szav�ra, s a vad ut�n vetette mag�t. Addig �zte, addig kergette, am�g egyszerre csak azon kapta mag�t, hogy elt�vedt, �s nem tudja, hov�, merre forduljon. Ment jobbra, ment balra, el�re, h�tra, h�t egyszer csak egy l�nyt pillantott meg, aki keservesen s�rt.

A kir�lyfi a l�nyhoz sietett, megk�rdezte, honnan j�n, mi a b�nata?

- �n egy indiai kir�ly l�nya vagyok - felelte a l�ny. - Nagy t�rsas�ggal keltem �tra, egyszer azonban, am�g aludtam, a t�rsas�gom otthagyott. Most nem tudom, mit tegyek, merre forduljak ebben az idegen orsz�gban.

A kir�lyfi megsajn�lta a l�nyt, felvette a lov�ra, h�ta m�g� �ltette. Amikor azonban egy romhoz �rtek, a l�ny leugrott a l�r�l, farkass� v�ltozott, �s beki�ltott az omlad�kon a fiaihoz:

- Jertek, jertek, hoztam nektek egy j� k�v�r falatot!

A kir�lyfinak sem kellett t�bb, megsarkanty�zta lov�t, v�gtatott sz�ln�l, a gondolatn�l is sebesebben �s szerencs�sen haza�rt. Otthon azt�n elbesz�lte apj�nak, hogy mi t�rt�nt vele, �s elpanaszolta, hogy a vez�r felbiztatta �t a vad �ld�z�s�re, de � maga nem tartott vele.

Rettent� haragra lobbant a kir�ly, nyomban kiv�geztette az �rm�nyos vez�rt.

- Mihelyt Dub�n orvos idej�tt - folytatta az elbesz�l�s�t a g�r�g kir�ly vez�re - te minden j�val elhalmoztad �t, fels�ges kir�lyom, �s � most �letedre t�r. Mert tudd meg, �, kir�ly, hogy � k�m, akit egy idegen fejedelem k�ld�tt ide, hogy t�ged elveszejtsen. Nem eml�kszel, hogyan gy�gy�totta meg betegs�gedet egyszer�en azzal, hogy valamit a kezedbe adott?

- De, eml�kszem - mondta a kir�ly.

- No h�t - folytatta a vez�r - �pp olyan k�nnyen megeshetik, hogy majd olyasvalamit ad a kezedbe, amit�l meghalsz.

- Igazad van, vez�r - mondotta a kir�ly. - Dub�n val�ban k�nnyen megm�rgezhet engem. De mondjad, mit tegyek?

- �ttesd le a fej�t!

- Ez lesz a legjobb - hagyta helyben a kir�ly.

Amikor Dub�n bel�pett a kir�lyhoz, �s hallotta, hogy mivel v�dolj�k, �gy sz�lt:

- Hagyd meg �letemet, �, kir�ly, s Allah megtartja a tiedet is. Ha �letemet elveszed, Allah elveszi a tiedet is.

De nem haszn�lt az orvos k�ny�rg�se. Csak annyit engedett meg a kir�ly, hogy hazamehessen, elrendezze a temet�s�t, alamizsn�t osszon, �s elk�sz�tse v�grendelet�t.

Amikor Dub�n megkapta az engedelmet a hazamenetelre, azt mondta a kir�lynak, hogy van neki egy kit�n� k�nyve, azt neki aj�nd�kozza, mert ez a k�nyv meg�rdemli, hogy kincst�r�ban �riztesse.

- Mi teszi oly �rdekess� ezt a k�nyvet? - k�rdezte a kir�ly.

- Nagy titkok vannak benne - felelt az orvos. - Az els� ez: ha meg�letsz engem, �s azut�n lapozol a k�nyvben eg�szen a hetedik oldalig �s ezen az oldalon, elolvasol h�rom sort, s azt�n h�rom k�rd�st int�zel hozz�m: a fejem minden k�rd�sre v�laszolni fog.

Egy nap m�lva m�r vissza is t�rt az orvos, ment egyenesen a palot�ba, ahol m�r egy�tt voltak az orsz�g f�bb emberei.

Dub�n �tny�jtotta a k�nyvet, �s arra k�rte a kir�lyt, hogy kiv�geztet�se ut�n a fej�t t�tesse egy t�lba.

- Most m�r eg�sz bizonyosan meg�letlek - mondotta a kir�ly - hogy l�ssam, mit fog majd besz�lni velem a fejed.

Lev�gatta az orvos fej�t, �s egy t�lba t�tette.

A fej pedig megsz�lalt:

- Most m�r felnyithatod a k�nyvet, �, kir�ly!

A kir�ly felnyitotta a k�nyvet, minthogy azonban a lapok �sszeragadtak, ujj�t megnedves�tette az ajk�n, hogy elv�lassza �ket egym�st�l, �gy �rt a hetedik oldalhoz an�lk�l, hogy valami �r�st tal�lt volna. Egyszerre azonban sz�d�lni kezdett, mert a lapok meg voltak m�rgezve. A m�reg behatolt a kir�ly test�be. Holtan esett a f�ldre, �s ugyanakkor v�gk�pp meghalt az orvos feje is.

- L�tod - mondta most a hal�sz a szellemnek - ha a kir�ly �letben hagyja az orvost, Allah �t is megtartja. �ppen �gy teszek �n is: mivel meg akart�l �lni, visszadoblak a tenger fenek�re.

- �, hal�sz, ne b�ntess meg engem - ki�ltott a szellem - hisz az embereknek mindig nemesebben kell cselekedni�k, mint a szellemeknek.

- Nem bocs�tok meg neked - mondotta a hal�sz - mert �n is sok�ig k�ny�r�gtem neked, m�gis meg akart�l �lni engem, j�llehet �rtatlan vagyok, �s kiszabad�tottalak fogs�godb�l.

- Engedj szabadon - k�ny�rg�tt �jra a szellem - �g�rem, hogy gazdagg� teszlek, �s sohasem b�ntalak.

Amikor azt�n megesk�d�tt Allah nev�re, a hal�sz v�gre is kinyitotta a palackot. Ism�t f�st sz�llt fel a magasba, szellemm� v�lt, l�b�val sz�tt�rte a palackot, azt�n elrep�lt a tenger fel�.

A hal�sz nagy aggodalomban volt, h�tha a szellem nem tartja meg esk�j�t. Eml�keztette is esk�j�re. De a szellem nevetett, �s h�vta a hal�szt, hogy csak k�vesse �t. Ment is a hal�sz ut�na a pusztas�gon, melynek k�zep�n, n�gy hegy k�z� z�rva, volt egy t�. Itt meg�lltak. A szellem meghagyta a hal�sznak, hogy vesse h�l�j�t a t�ba. A hal�sz bevetette a h�l�t. Amikor azt�n kiemelte, szeme-sz�ja el�llt a csod�lkoz�st�l, mert a h�l�ban n�gy hal volt, m�gpedig egy v�r�s, egy feh�r, egy k�k �s egy s�rga sz�n�.

- Vidd ezeket a halakat a szult�nhoz - mondta a szellem - megl�sd, gazdag emberr� tesz. De figyelmeztetlek, hogy ebben a t�ban naponk�nt csak egyszer hal�ssz�l, ne t�bbsz�r.

E szavak ut�n a szellem l�ba belegy�keredzett a f�ldbe, a f�ld megny�lt, a szellem, pedig elt�nt a ny�l�son. A hal�sz boldogan t�rt vissza a v�rosba, �s vitte a n�gy halat a szult�n palot�j�ba. Az sz�z d�n�rt adott a hal�sznak, �s meghagyta, hogy vigye a halakat a konyh�ra. A szak�csn� mindj�rt serpeny�be tette a n�gy halat, de alig kezdte s�tni, megny�lt a fal, a ny�l�sban egy csodasz�p asszony jelent meg, s �gy sz�lt:

- Hallj�tok-e halak, megtartj�tok amit �g�rtetek?

A szak�csn� a r�m�lett�l �jultan esett �ssze, de a sz�p asszony megism�telte a k�rd�st, a halak pedig f�lemelt�k fej�ket, �s tiszta �rthet� hangon mondt�k:

- Ha te visszat�rsz, visszat�r�nk mi is. Ha te h� maradsz, h�vek maradunk mi is.

E felelet ut�n a sz�p asszony felbor�totta a serpeny�t, �s elt�nt a fal ny�l�s�n �t. Amikor a szak�csn� mag�hoz t�rt, rettenetesen k�ts�gbeesett, mert a halak mind ott hevertek a f�ld�n, �ssze�gve. Amikor a szult�n vez�re err�l �rtes�lt, h�vatta a hal�szt, hogy hozzon m�s halat, de olyat, amilyet el�sz�r hozott. A hal�sz ment is nyomban. Ism�t fogott n�gy halat, �tadta a vez�rnek, az meg a szak�csn�nak, �s megparancsolta, hogy az � jelenl�t�ben s�sse meg, mert l�tni akarja, mi t�rt�nik a halakkal. De most is �ppen �gy t�rt�nt minden, mint el�sz�r, �s a vez�r elhat�rozta, hogy tudt�ra adja a szult�nnak ezt a csod�latos dolgot.

- H�t ez igaz�n csod�latos! - mondotta a szult�n. - Magam is l�tni akarom.

Nyomban �jabb hal�rt k�ldt�k a hal�szt, ez j�tt is hamarosan a n�gy hallal, de alig tette serpeny�be a szak�csn�, sz�tny�lt a fal, a ny�l�son egy �ri�si fekete rabszolga jelent meg, sz�t v�ltott a halakkal, �s felbor�totta a serpeny�t. Ennek l�tt�ra rettenetesen megijedt a szult�n. Mindj�rt sejtette, hogy ezek nem lehetnek igazi halak, s hogy ami itt t�rt�nik, valami k�l�n�s, csod�latos dolog. Elhat�rozta, hogy addig nem nyugszik, am�g ennek v�g�re nem j�r.

H�vatta a hal�szt, �s megk�rdezte, hogy hol fogta a halakat.

A hal�sz megmondta. De ilyen t�r�l senki sem tudott. Ekkor a szult�n megparancsolta, hogy n�h�ny katona k�s�rje el a hal�szt a t�hoz, azt�n � maga is odamegy a vez�rrel. Hamarosan oda�rtek a t�hoz, amelyet id�ig csakugyan senki sem l�tott. Amikor a t� partj�n felvert�k a s�trakat, a szult�n halkan, hogy m�s ne hallja, ezt mondta a vez�rnek:

- Elhat�roztam, hogy a tarka halak titk�nak v�g�re j�rok. Te menj haza a k�s�rettel, mondjad, hogy beteg vagyok, senkit sem akarok l�tni. Rem�lem, hogy h�rom nap m�lva ism�t otthon leszek.

Amint mag�ra maradt, nekiv�gott a hegynek, eg�sz �jjel ment, mendeg�lt, m�g virradatkor valami feketes�get nem l�tott a messzes�gben. Amikor k�zelebb �rt hozz�, l�tta, hogy palota, m�gpedig fekete k�b�l �p�lt, vaslemezzel fedett palota.

Kopogtatott a kapun, de senki sem v�laszolt. Bel�kte a kapu egyik sz�rny�t, nagyot ki�ltott, de senki sem felelt. Bel�pett a palot�ba, de a f�nyes, b�torozott termekben sem tal�lt senkit. Egyszerre csak, egy nagy terem mellett, amelyben sz�k�k�t h�s�tette a leveg�t, �s mindenf�le sz�p mad�r repkedett, szomor� dalt hallott. A szomsz�d szob�ban dalolt valaki, igen kellemes hangon.

Benyitott a szob�ba, �s �me egy sz�p ifj� �lt ott, m�gpedig tr�nsz�ken. A szult�n �dv�z�lte az ifj�t, ez meg bocs�natot k�rt, hogy nem �ll fel, de nem tud megmozdulni. A szult�n megnyugtatta, �s elmondotta, milyen �gyben j�r itt: meg akarja ismerni a t� meg a sz�nes halak titk�t, �s meg akarja ismerni ennek a fekete palot�nak �s szomor� gazd�j�nak t�rt�net�t.

Az ifj� most s�rva fakadt, �s megmutatta a szult�nnak, hogy � csak f�lig �l� ember, test�nek m�sik fele fekete k�. M�lyen elszomorodott a szult�n, �s k�rte az ifj�t, besz�lje el, mik�nt jutott e sz�rny� sorsra.

- Csod�latos t�rt�net az �n t�rt�netem - mondta az ifj� -, csod�latos a halak t�rt�nete is. Figyelj, elbesz�lem neked. Az �n aty�m e v�ros kir�lya volt, hal�la ut�n �n �r�k�ltem a tr�nj�t, azt�n feles�g�l vettem unokan�v�remet, akit sz�vb�l szerettem. Egy napon azonban felfedeztem, hogy a feles�gem elvetemedett, gonosz var�zsl�. Ezt �n szem�re is lobbantottam, amire � haragosan felugrott, suttogott valamit, amit nem �rtettem, v�g�l �gy ki�ltott:

- Tested egyik fele v�ltozz�k k�v�!

- E szavakra testem egyik fele val�ban k�v� v�ltozott. Sem �llni, sem menni, sem aludni nem tudok, sem �l�, sem halott nem vagyok. A gonosz asszony a v�rost is elvar�zsolta, valamennyi utc�j�val, h�z�val, kertj�vel �s ter�vel. A v�ros lak�i mohamed�nok, kereszt�nyek, zsid�k �s t�zim�d�k voltak. A mohamed�nokat feh�r halakk� v�ltoztatta, a kereszt�nyeket k�k halakk�, a zsid�kat s�rga halakk�, a t�zim�d�kat v�r�s�kk�, �gy v�ltozott �t a sziget is t�v�, amelyet n�gy hegy vesz k�r�l.

- Hol van az a boszork�ny? - k�rdezte a szult�n.

- Ezzel a teremmel �tellenben lakik - mondotta az ifj� - �s minden naplementekor a nyugat fel�li lakoszt�lyba megy.

A szult�n nyomban a mondott szob�ba sietett, �s ott elrejt�z�tt. Este, amikor a var�zsl�n� megjelent; kivont karddal el�be toppant, �s k�nyszer�tette, hogy boldogtalan f�rj�t oldja fel a var�zslat al�l. Az asszony kiment a szob�b�l, a szult�n azonban nyomon k�vette. Ott kint az asszony egy t�lat megt�lt�tt v�zzel, valamit mormogott f�l�tte, erre a v�z forrni, buzogni kezdett. Ezzel a v�zzel azt�n megfecskendezte f�rj�t, mondv�n:

- Nyerd vissza ism�t r�gi alakodat!

Abban a pillanatban felkelt az ifj�, �p volt eg�sz test�ben, �s v�gtelen boldog a lelk�ben.

Ekkor a szult�n �jra megfenyegette kardj�val a boszork�nyt, �s arra k�nyszer�tette, hogy a v�ros �s a sziget valamennyi lakos�t is oldja fel a var�zslat al�l.

A gonosz asszony nyomban feloldotta a var�zslat al�l az embereket. Azt�n a t�hoz sietett, �s a t� felett is n�h�ny sz�t mondott, mire a halak t�ncba fogtak, felszabadultak a var�zslat al�l, �s ism�t emberr� lettek: ettek, ittak, j�ttek, mentek, adtak, vettek, csereber�ltek, mint annak el�tte. Az asszony pedig nyomtalanul elt�nt, senki se l�tta t�bb�. Az ifj� kir�ly mag�nk�v�l cs�kolta meg a szult�n kez�t, �gy h�l�lkodott az ir�nta �s n�pe ir�nt tan�s�tott j�s�g��rt. Ekkor a szult�n, akinek nem volt gyermeke, fi�v� fogadta az ifj�t �s hazavitte sz�kv�ros�ba.

Teljes esztend� beletelt, am�g haza�rkezett. Fel�lt tr�nj�ra, �s a vez�rnek �s az orsz�g f�bbjeinek elmondott mindent, amit l�tott �s tapasztalt. Akkor azt�n h�vatta a hal�szt, gazdagon megaj�nd�kozta, s megtette kincst�rnok�nak.