Tudj�tok meg, testv�reim, hogy amint Bagdad v�ros�ba visszat�rtem, feledve minden viszontags�got, aty�mfiai, bar�taim �s pajt�saim k�r�ben pomp�s, �r�m�kkel teli d�s k�nyelemben �ltem. A gy�ngy�letben elfeledkeztem minden meg�lt viszontags�gr�l, m�gnem cs�k�ny�s lelkem ism�t azt sugallotta, hogy az idegen emberek orsz�g�ba utazzam. F�l�bredt bennem a v�gy, hogy idegen embereket l�ssak, adj�k-vegy�k, p�nzt keressek. El is hat�roztam magam erre; tengeri �tra alkalmas, nagy �rt�k� �rukat szereztem be, m�g t�bb b�l�t csomagoltam �ssze, mint r�gebben, �s Bagdadb�l Basrahba mentem. Itt haj�ra tettem rakom�nyomat, �s a v�ros leggazdagabb keresked�inek t�rsas�g�ban elvitorl�ztam.

Haj�nk kifutott a tengerre, b�sz hull�mok vert�k-csapkodt�k. T�bb �jen-napon �t, utaztunk szigetr�l szigetre, tengerr�l tengerre. De egy napon ellensz�l t�madt. A kapit�ny att�l f�lv�n, hogy a ny�lt tengeren elpusztulunk, horgonyt vetett a tenger k�zep�n. Ebben az �llapotunkban, szorongatott helyzet�nkben Allahhoz im�dkoztunk, de egyszerre hatalmas vihar t�rt r�nk, apr�ra szaggatta vitorl�inkat, az emberek pedig minden rakom�nyukkal, terh�kkel �s vagyonukkal a tengerbe zuhantak. K�z�tt�k voltam �n is. �sztam a tengerben vagy f�lnapig, �s m�r veszve �reztem magam, de Allah - magasztaltass�k az � neve! - egy haj�deszk�t k�ld�tt utamba. Erre t�bb keresked�vel egy�tt felkapaszkodtam.

�gy h�ny�dtunk egy nap �s egy �jszaka. L�bunkkal hajtottuk a deszk�t, a sz�l meg a v�z is seg�ts�g�nkre volt. A m�sodik napon, reggelt�jban, vihar kerekedett, h�borgott a tenger, a hull�mok kivetettek minket egy szigetre. Csaknem holtra v�ltunk az �lmatlans�gt�l �s f�radts�gt�l, a hidegt�l, az �hs�gt�l, a szomj�s�gt�l �s a sz�ntelen retteg�st�l. V�gigv�nszorogtunk a parton, �s mivel j�csk�n tal�ltunk rajta f�vet, f�vet ett�nk, hogy valamennyire visszanyerj�k er�nket. A sziget partj�n t�lt�tt�k az �jszak�t. Mikor pedig b�bor hajnal virradt az �jszak�ra, f�lkelt�nk, �s sz�lt�ben-hossz�ban bebarangoltuk a szigetet.

A t�volban lak�h�zat pillantottunk meg. Fel�je tartottunk, meg�lltunk a bej�ratn�l. �s �me: egy csapat meztelen ember rohant ki a h�zb�l, sz� n�lk�l megragadtak, �s kir�lyuk el� hurcoltak. A kir�ly parancs�ra le�lt�nk. Valamif�le ismeretlen �telt tettek el�nk, �let�nkben m�g sohase l�ttunk olyat. T�rsaim megk�stolt�k, �n undorodtam t�le, nem ny�ltam hozz�. Allahnak j�s�g�b�l esett ez �gy: mert ez �ltal maradtam �letben. Mert t�rsaim, alighogy ettek, az �telt�l elvesztett�k esz�ket, �s mik�nt az elmeh�borodottak, csak t�mt�k bend�j�ket, �s eg�szen kikeltek r�gi magukb�l. Azt�n a bennsz�l�ttek k�kuszolajat adtak inniok, �s be is d�rzs�lt�k �ket vele. Azok pedig, mihelyt ittak az olajb�l, elforgatt�k szem�ket, �s olyan m�don kezdtek falni, ahogy azel�tt nem volt szok�suk.

Elr�m�ltem rajtuk, �s sz�ntam �ket, b�r �n is f�ltem a meztelen emberekt�l �s aggasztott a magam sorsa is. Amikor azt�n jobban szem�gyre vettem ezeket az embereket, r�j�ttem, hogy var�zsl�k, kir�lyuk pedig emberev�. Mindenkit, akire a v�lgyben vagy az utakon r�akadtak, kir�lyuk el� hurcoltak, megetett�k avval a bizonyos �tellel, �s bed�rzs�lt�k az olajjal. Ett�l a foglyoknak kit�gult a gyomruk, nagy�t�ek lettek, az esz�ket meg elvesztett�k, gondolkod�k�pess�g�k elt�nt, �s olyanok lettek, ak�r a gy�ngeelm�j�ek. Ilyenkor addig t�mt�k �ket az �tellel meg az olajjal, m�gnem j� k�v�rre megh�ztak. Akkor azt�n lev�gt�k, �s kir�lyuk sz�m�ra megs�t�tt�k a szerencs�tleneket.

Mikor ezt l�ttam, keservesen b�nk�dtam magam �s t�rsaim sors�n, m�g �k k�bulatukban �szre sem vett�k, mi t�rt�nik vel�k. Egy vadember keze al� ker�ltek, ez mindennap legel�re hajtotta �ket, ak�r a marh�kat. �n a f�lelemt�l meg az �hs�gt�l csontt�-b�rr� sov�nyodtam. Az emberev�k, l�tv�n, milyen rossz b�rben vagyok, otthagytak, megfeledkezdtek r�lam. Nem gondoltak velem, �gyet sem vetett r�m senki. Egy napon az�rt siker�lt megsz�kn�m el�l�k, �s bej�rtam a szigetet. Nemsok�ra egy p�sztorra leltem, aki valami magas emelv�nyen �lt a v�z k�zep�n. Amikor jobban szem�gyre vettem, r�ismertem: ez volt az az ember, akire t�rsaim legeltet�s�t b�zt�k. Amikor megpillantott, �s �szrevette, hogy �pesz� vagyok �s semmi bajom, fel�m intett, �s azt mondta:

- Fordulj sarkon �s indulj el a jobb k�z fel� vezet� �ton, az elvezet a Szult�n �tj�ra.

Megfogadtam a szav�t, jobbra fordultam, f�lelmemben hol futottam, hol meg lass�tottam l�pteimet, hogy megpihenjek. V�g�l is szem el�l vesztettem azt az embert. Ek�zben m�r le�ldozott a nap, bes�t�tedett, le�ltem, hogy megpihenjek. Aludni szerettem volna, de a f�lelemt�l, �hs�gt�l �s f�radts�gt�l nem j�tt �lom a szememre. Ez�rt �jf�lt�jt ism�t felkerekedtem, �s tov�bb k�boroltam a szigeten, am�g nemsok�ra r�virradt az �jszak�ra a b�bor hajnal. A nap a dombok �s v�lgyek f�l� emelkedett, �n pedig szomj�s�gban �s f�radts�gomban addig ettem a szigeten term� n�v�nyekb�l �s f�vekb�l, m�g j�l nem laktam, �s �letkedvem vissza nem t�rt. Azt�n felkeltem �s tov�bb v�ndoroltam, h�t nap, h�t �jjel. Ha meg�heztem, f�vet ettem.

A nyolcadik napon a t�volban valami bizonytalan k�rvonal� csoportot pillantottam, meg. Arrafel� tartottam, naplemente ut�n oda is �rtem. Amint f�lelemt�l reszket� sz�vvel - eml�kezve mindarra, amit �letemben v�gigszenvedtem - f�rk�sz�n odan�zek, h�t, �me, egy sereg embert l�tok, akik bors�t gy�jtenek.

Amikor k�zel�kbe �rtem, hozz�m futottak, minden oldalr�l k�r�lfogtak �s k�rdez�sk�dtek:

- Ki vagy �s honnan j�ssz?

- Szeg�ny idegen vagyok! - feleltem nekik, �s elbesz�ltem t�rt�netemet, mind a sz�rny�s�geket �s veszedelmeket, amiket ki�llottam.

Erre �gy sz�ltak:

- Isten�nkre, csod�latos t�rt�net ez! De hogyan s mik�ppen menek�lt�l meg a fekete emberekt�l, hisz oly sokan vannak a szigeten. Senki se tud megszabadulni t�l�k!

Elbesz�ltem nekik, hogyan ragadt�k meg t�rsaimat, mik�nt etett�k meg �ket, m�g �n nem ny�ltam az �telhez. Felette elcsod�lkoztak kalandjaimon, szerencs�t k�v�ntak megmenek�l�semhez, le�ltettek addig, m�g munk�jukat befejezik. Azt�n ennem adtak. Igen �hes voltam, derekasan hozz�l�ttam. Egy ideig ott pihentem n�luk, azut�n haj�ra sz�lltam vel�k, �s elhaj�ztam a sziget�kre. Itt bemutattak kir�lyuknak. �dv�z�ltem, � viszonozta a k�sz�nt�st, �s sz�v�lyesen vend�g�l l�tott. Viszontags�gaim fel�l k�rdez�sk�d�tt, elmondtam neki, teh�t mindazt, ami velem t�rt�nt, att�l a napt�l, hogy Bagdadot elhagytam, eg�szen a hozz��rkez�semig.

A kir�ly meghagyta, hogy az asztaln�l mell�je �ljek. Oda�ltem. �tkeket hozatott, ettem j�llak�sig, azt�n megmostam kezemet, �s megk�sz�ntem Allah kegyelm�t. Azut�n b�cs�t mondtam a kir�lynak. V�gigs�t�ltam a vir�gz� �s n�pes, kincsekben, �lelmiszerben, baz�rokban �s �rukban gazdag v�roson, csak �gy hemzsegtek benne az �rusok �s a vev�k. Boldog voltam, hogy ide vetett a sors. Felvidult a kedvem, �s bar�ts�got k�t�ttem a v�ros lak�ival. Nemsok�ra nagyobb tisztess�gem �s tekint�lyem lett n�luk meg a kir�lyn�l, mint a v�ros n�p�b�l val� orsz�gnagyoknak.

Felt�nt, hogy a v�rosb�liek, fiatalok, �regek egyar�nt nemes �s sz�p, �m nyergeletlen parip�kon lovagolnak. Elcsod�lkoztam ezen �s megk�rdeztem a kir�lyt:

- Mi az oka annak, uram, kir�lyom, hogy nem nyeregben �lsz? Hisz a lovas k�nyelmesebben �l �gy, �s nehezebben f�rad el.

Felelt a kir�ly:

- Mi az a nyereg? Soha �let�nkben nem l�ttunk olyat, �s nem is hallottunk r�la!

Erre �gy sz�ltam:

- Megengedn�d-e, hogy nyerget k�sz�tsek neked, hadd l�sd mit �r?

- K�sz�ts csak - felelte a kir�ly.

K�rtem, hogy hozasson nekem f�t. T�st�nt megparancsolta, hogy adjanak kezemhez mindent, amit k�v�nok. K�rtem egy �gyes asztalost, magam mell� �ltettem, �s megtan�tottam a nyeregk�sz�t�sre. Azt�n gyapj�t vettem, sz�tfosztogattam, �s nemezt k�sz�tettem bel�le. Majd b�rt szereztem, bevontam vele a v�zat, �s sim�ra f�nyes�tettem. Azt�n a kengyelvashoz val� kengyelt, meg hevedernek val� sz�jat szereltem f�l r�. Kov�csot h�vattam, annak megmagyar�ztam, mi a kengyelvas. Csakhamar pomp�s kengyelvasat kalap�lt. Azt kicsiszoltam, befuttattam cinnel, �s selyemrojttal d�sz�tettem. El�vezettettem a kir�ly egyik legjobb lov�t, f�lnyergeltem, a nyeregbe akasztottam a kengyelvasat, �s �gy vezettem a kir�ly el�.

A kir�lynak igen tetszett, elragadtatva h�l�lkodott nekem, azt�n fel�lt, �s csodam�d meg�r�lt a nyeregnek. Gazdagon meg is aj�nd�kozott m�vem�rt. Amint a vez�rje megl�tta, hogy nyerget k�sz�tettem a kir�lynak, � is ugyanolyat k�rt t�lem. Ut�na k�vetkeztek az orsz�gnagyok, az el�kel�s�gek: mind nyerget k�rt. �n pedig, csin�ltam nekik nyerget. Sok p�nzt kerestem vele �s a kir�ly, k�rnyezete meg a nagyurak �s el�kel�s�gek nagy tisztess�gben �s megbecs�l�sben r�szes�tettek.

Amint egy napon nagy �r�mben �s v�gs�gban �ld�g�ltem, �gy sz�lt hozz�m a kir�ly:

- Tudd meg, hogy tiszteletben, megbecs�l�sben van r�szed n�lunk, k�z�nk tartoz�nak sz�m�tasz. Nem b�rn�k megv�lni t�led: azt sem viseln�m el, hogy egyszer elhagyd v�rosunkat. K�v�nom teh�t, hogy egy dologban engedelmeskedj�l nekem, �s ne ellenkezz�l szavaimmal.

- Mi az, amit t�lem k�v�nsz, � kir�lyom? - k�rdeztem. - Nem ellenkezem szavaiddal, mert kegyelmess�ged, j�s�god �s bar�ts�god miatt lek�telezetted vagyok: szolg�id k�z� tartozom �n is.

Erre �gy sz�lt:

- Meg akarlak itt n�lunk h�zas�tani, sz�p, eszes, takaros �s takar�kos l�nyt akarok hozz�d adni feles�g�l, hogy v�gleg letelepedj�l n�lunk. Palot�mban adok neked lak�st. Ne ellenkezz�l, �s ne utas�tsd vissza szavaimat.

A kir�ly besz�de igen megzavart: hallgattam, �s zavaromban nem adtam neki feleletet. Megk�rdezte:

- Mi�rt nem v�laszolsz, fiam?

Ekkor m�r feleltem:

- Uram vagy, legyen parancsod szerint.

A kir�ly azon nyomban h�vatta a k�dit, meg a tan�kat, �s t�st�nt �sszeesketett egy el�kel� nemes sz�let�s� h�lggyel. El�kel� nemzets�gb�l val�, sz�p �s kedves teremt�s volt, h�zak, telkek, birtokok �rn�je.

Esk�v� ut�n a kir�ly sz�p, nagy, k�l�n�ll� h�zzal, rabszolg�kkal �s csel�ds�ggel aj�nd�kozott meg, fizet�st �s j�vedelmet szabott meg sz�momra, �gy �ltem a legteljesebb k�nyelemben, el�gedetts�gben �s vid�ms�gban, elfeledtem mind a k�nszenved�st, viszontags�got, veszedelmet, ami engem �rt, �s �gy sz�ltam magamban: »Ha visszat�rek haz�mba, magammal viszem �t.«

De senki el�re nem tudhatja, mi esik meg vele. Mi ketten sz�v�nkb�l szerett�k egym�st, �s egyet�rt�sben hossz� ideig a legkedvesebb, legkellemesebb �letet �lt�k egy�tt, mindaddig, am�g Allah - magasztaltass�k a neve! - mag�hoz nem sz�l�totta szomsz�dom hitves�t. Mivel j� bar�tom volt, megl�togattam, hogy kifejezzem neki r�szv�temet. Elszomor�t� �llapotban leltem, m�lys�ges b�nat, s�t�t k�ts�gbees�s �lt sz�v�n-lelken. Vigasztaltam, er�t pr�b�ltam �nteni bel�, �gy sz�lv�n hozz�:

- Ne b�sulj oly nagyon hitvesed miatt, Isten majd m�g jobb asszonnyal k�rp�tol.

Keserves s�r�sra fakadt, �s �gy sz�lt hozz�m:

- Bar�tom, hogy vegyek el m�s n�t, �s hogy adhat Isten jobb feles�get k�rp�tl�sul, mikor m�r csak egy nap az �letem?

- �, testv�rem - feleltem - t�rj eszedre, �s ne j�solj magadnak hal�lt, �me l�sd, eg�szs�ges vagy, �p �s er�vel teljes.

De � �gy v�laszolt:

- Bar�tom, lelkemre, holnap elvesz�tesz engem �s soha az �letben, nem l�tsz t�bb�!

Megk�rdeztem t�le:

- Hogy tudhatod ezt?

- Ma eltemetik feles�gemet - felelte - �s vele egy�tt engem is, ugyanabba a s�rba; mert orsz�gunkban az a szok�s, hogyha a feles�g meghal, a f�rj�t elevenen eltemetik vele, a feles�get viszont a f�rjjel, hogy a h�zast�rs hal�la ut�n a m�sik se �lvezhesse tov�bb az �letet.

Erre felki�ltottam:

- Istenemre, ez gyal�zat, ezt �n nem t�rn�m!

Mik�zben �gy besz�lgett�nk, odagy�lt a v�ros n�p�nek j� r�sze; az emberek vigasztalgatt�k bar�tomat feles�ge elveszt�s��rt meg saj�t sors��rt. Majd az asszony holttest�t hord�gyra tett�k �s vele meg a f�rjjel kivonultak a v�rosb�l. Addig mentek, am�g csak el nem �rtek egy tenger fel� lejt� magaslathoz. Odamentek, felemeltek egy nagy sziklat�mb�t. Alatta k�b�l val� k�va l�tszott, mint amilyen a kutak�. Az asszonyt ebbe a m�lys�gbe vetett�k, a f�rfi mell�n pedig p�lmarostb�l font k�telet k�t�ttek �t �s leeresztett�k a k�tba. Egy kors� vizet �s h�t kenyeret adtak vele - ez volt az �traval�ja. Mihelyt leeresztett�k, a f�rfi odalent leoldotta a k�telet; azt f�lh�zt�k, s a m�lyed�st megint lef�dt�k a k�vel. Bar�tomat, hitvese holttest�vel, a barlangban hagyt�k, s elmentek. Ekkor �gy sz�ltam magamban: »Istenem, ez m�g az el�bbin�l is rosszabb hal�lnem«. Elmentem a kir�lyhoz �s megk�rdeztem:

- Uram, mi�rt temetnek el orsz�gotokban elevent a holtak mell�?

� �gy felelt:

- Tudd meg: �seinkt�l �r�kl�tt szok�sunk, hogy a h�zast�rsat elhalt h�zast�rs�val egy�tt elevenen eltemetj�k, hogy sem, az �letben sem a hal�lban el ne v�ljanak egym�st�l.

Ekkor megk�rdeztem t�le:

- �, Id�k Kir�lya, ez t�rt�nik-e idegen f�rfival is, amilyen �n vagyok, ha a feles�ge itt n�latok meghal?

- Ez bizony - felelte - eltemetj�k �t is; �gy j�runk el vele, ahogyan l�ttad.

E szavak hallat�ra �rr� lett rajtam a b�nat �s az aggodalom, eszem szinte megzavarodott. Folytonos f�lelemben �ltem, hogy feles�gem kor�bban tal�l meghalni, mint �n, �s engem elevenen eltemetnek vele. De kis id� m�lva megnyugodtam, �s azt mondtam magamban: »Tal�n �n halok meg el�bb, hiszen nem tudhatjuk, melyik�nkre ker�l el�bb sor.« K�zben iparkodtam magamat mindenf�le foglalatoss�ggal elsz�rakoztatni. �m nem telt bele sok id�: megbetegedett a feles�gem, �s n�h�ny nap leforg�sa ut�n meg is halt. Ekkor elj�tt hozz�m a kir�ly, �s a n�p j� r�sze, hogy nekem �s feles�gem rokonainak kifejezz�k r�szv�t�ket, ahogy ez n�luk szok�s. Azut�n asszonyt fogadtak, megmosatt�k vele a holttestet, fel�kes�tett�k legpomp�sabb ruh�ival �s leggazdagabb �kszereivel, nyakl�ncaival �s dr�gak�veivel, ravatalra fektett�k. Majd elindultak vele a tengerparti magaslat fel�. Felemelt�k a k�vet a ny�l�sr�l, �s belevetett�k a holttestet. Ezut�n bar�taim, meg feles�gem rokonai k�r�m sereglettek, �s elb�cs�ztak t�lem. Ekkor �gy ki�ltottam:

- �n idegen vagyok! Nem fogadom el a ti szok�sotokat!

�m �k meg sem hallgattak, �gyet sem vetettek r�m. Lefogtak, er�szakkal megk�t�ztek, �s hagyom�nyuk szerint h�t keny�rrel, meg egy kors� �desv�zzel leeresztettek a k�tba. Ez, amint l�ttam, a hegy alatt elh�z�d� t�gas barlang volt. Amikor le�rtem, ezt ki�ltott�k ut�nam: »oldd ki a k�telet«, de �n vonakodtam. Ekkor ut�nam dobt�k a k�telet, a nagy k�vel elz�rt�k a m�lys�g ny�l�s�t, �s elt�voztak.

Ott �lltam h�t a barlang m�ly�n. Sok halott fek�dt szertesz�t. �tkoztam magamat eddigi cselekedeteim�rt, �s �gy sz�ltam: »Istenemre, meg�rdemlem sorsomat!« Meg sem tudtam k�l�nb�ztetni a nappalt az �jszak�t�l, az �lelemb�l pedig csak igen keveset fogyasztottam. Csup�n akkor ettem �s ittam, ha az �hs�g �s szomj�s�g t�ls�gosan k�nzott, - f�ltem, hogy elfogyhat kenyerem �s vizem. K�zben �gy sir�nkoztam: »Nincs m�s hatalom �s er�, csak a magasztos �s fels�ges Isten�. Mi is cs�b�tott arra, hogy ebben a v�rosban h�zasodjam meg? Alighogy egyik szerencs�tlens�g elt�vozott fejem fel�l, l�m: m�g nagyobb� jutottam. Az �gre: sz�rny� hal�l ez, amelyet itt halnom kell! B�rcsak a tengerbe vesztem, vagy a hegyek k�zt pusztultam volna el! Jobb lett volna nekem, hogysem ily gyal�zatos v�get �rjek!«

Mindegyre csak szidtam magamat, azt�n lefek�dtem egy csonthalmazra �s elaludtam, m�g az �hs�g �s a szomj�s�g fel nem keltett. Akkor fel�ltem, kitapogattam a kenyeret, ettem egy falatot, ittam r� egy korty vizet. F�lkeltem �s bej�rtam a barlangot. Messzire terjedt ki �s sok �res bem�lyed�se volt; a f�ldj�n halottak fek�dtek; sok csont feh�rlett ott a r�gi id�kb�l. A barlang egyik v�g�ben, a friss holttestekt�l t�vol csin�ltam magamnak helyet �s aludtam, ha el�rt az �lom.

�s �me, egyszer �lmomb�l mozg�s �s kapar�s hangja �bresztett fel. A barlang egyik sark�b�l hallatszott. »Mi lehet ez?« - k�rdeztem magamban. Felkeltem �s a hang fel� tartottam. Egy vad�llat volt. Amint �szrevett, a barlang belseje fel� futott. Nyom�ba szeg�dtem. Egy id� m�lva halv�ny vil�goss�got vettem �szre, amely hol felvillant, hol megint kialudt. Min�l ink�bb k�zeledtem hozz�, ann�l nagyobb lett a vil�goss�g. Biztosra vettem, hogy valamif�le ny�l�s van a barlangon, amely a szabadba vezet, �gy sz�ltam magamban: - »Ez eg�szen biztosan kivezet� ny�l�sa a barlangnak, m�gpedig olyan lehet ez is, mint amelyen �t lebocs�tottak.«

Mentem teh�t a f�ny ir�ny�ban.

Csakugyan ny�l�s volt, a hegy t�ls� fel�re vezetett, vad�llatok v�jt�k, hogy bej�rhassanak a barlangokba, �s kedv�kre lakm�rozhassanak a holttestekb�l. Mihelyt megbizonyosodtam err�l, nyugalom, b�ke �s csend sz�llt sz�vembe, lelkembe. Ism�t hittem az �letben, miut�n m�r a hal�lt is elszenvedtem. Szinte �lomban, addig vesz�dtem, am�g csak ki nem m�sztam a ny�l�son. A tengerparton tal�ltam magamat, �ri�si hegy tetej�n. A hegy a tenger �s a v�ros k�z�tt fek�dt, �gyhogy a szigetr�l senki se juthatott a k�zel�be. Magasztaltam Allahot, h�l�lkodtam neki, �s nagy volt az �n �r�m�m. Meger�s�tettem sz�vemet, �s a ny�l�son �t m�g egyszer visszat�rtem a barlangba, minden �rt�ket, ami csak ott hevert, kihordtam, �s batyuba k�t�ztem.

Egy napon, sorsomon t�n�dve �ltem a tengerparton, h�t l�tom: haj� k�zeledik a b�szen tajt�kz� tengeren. Egy feh�r halotti leplet botra k�t�ttem �s azt lobogtatva fel-al� futottam a parton, am�g csak a haj�sok figyelmesek nem lettek r�m, �s �szre nem vett�k, hogy ott vagyok, f�nn a hegyen. A haj� cs�nakot k�ld�tt �rtem. A tenger�szek megk�rdezt�k:

- Ki vagy te? Mi�rt vagy itt, �s mik�ppen ker�lt�l erre a hegyre? Itt m�g soha �let�nkben nem l�ttunk embert!

Elmondtam nekik, hogy keresked� vagyok, s a haj�, amelyen utaztam, els�llyedt; holmimmal egy�tt egy deszk�ra kapaszkodtam �s Allah erre a partra seg�tett poggy�szostul, rettent� f�rads�gok �r�n.

Erre felvettek a cs�nakba, berakt�k mindazt a ruh�kba k�t�tt holmit is, amelyet a barlangb�l hoztam, �s visszaeveztek. A haj�n a kapit�ny el� vezettek. A kapit�ny megk�rdezte:

- Hallod-e, te ember, hogy ker�lt�l erre a helyre? Itt egy �ri�si hegy van, m�g�tte hatalmas v�ros. �n eg�sz �letemben j�rom ezt a tengert, �s haj�zom e hegy mellett, de sohasem l�ttam rajta egyebet, mint vad�llatokat �s madarakat.

�gy feleltem:

- Keresked� vagyok; egy nagy haj�n utaztam, haj�t�r�st szenvedtem, �s v�zbe esett minden port�k�m. A v�gzet meg a j�szerencse p�rtomra �llt: a haj� egy nagy deszk�j�nak seg�ts�g�vel ki tudtam m�szni erre a hegyre. �s v�rtam, hogy valaki erre j�r, �s mag�val visz.

Nem sz�ltam semmit arr�l, ami t�rt�nt velem. Att�l tartottam, hogy a haj�n van valaki, aki abb�l a v�rosb�l val�. El�szedtem n�h�ny darabot kincseimb�l, �s azt mondtam a haj� gazd�j�nak:

- Uram, neked k�sz�nhetem megszabadul�somat err�l a hegyr�l: fogadd el t�lem ezt, annak viszonz�s�ul, amit velem tett�l.

Nem fogadta el, hanem azt mondta:

- Senkit�l sem fogadunk el semmit. Hogyha haj�t�r�ttet l�tunk a tengeren, vagy valamelyik szigeten, magunkhoz vessz�k, etetj�k-itatjuk �s ha nincs ruh�ja, fel�lt�ztetj�k. Mikor pedig biztons�gos kik�t�be �rkez�nk, megaj�nd�kozzuk a magunk�b�l, sz�v�lyesen �s kedvesen b�nunk vele Allah nev�ben.

�gy besz�lt a haj� gazd�ja. �n pedig foh�szkodtam �rte, hogy hossz� legyen az �lete. Ek�zben tov�bbhaj�ztunk, szigett�l szigetig, tengerr�l tengerre.

Most m�r rem�ltem, hogy v�gleg megmenek�l�k. Boldog voltam, de valah�nyszor eszembe jutott a barlangbeli �let, puszta eml�k�re is majdnem eszm�letemet vesztettem. �m meg�rkezt�nk Basrahba. Kisz�lltam, n�h�ny napig ott maradtam, azt�n elindultam hazafel�. Meg�leltem eny�imet, bar�taimat, k�rdez�sk�dtem hogyl�t�k fel�l. Mindny�jan �r�ltek �s. szerencs�t k�v�ntak, hogy �ps�gben megmaradtam. Elrakt�roztam mindent, amit magammal hoztam, aj�nd�kokat osztogattam, felruh�ztam az �rv�kat �s a sz�k�lk�d�ket. Visszat�rtem r�gi szok�saimhoz, megl�togattam bar�taimat, pajt�saimat, aty�mfiait, der�sen, v�gan �ltem.

Ezek voltak a legcsod�sabb esem�nyek, amelyek velem negyedik utaz�somon t�rt�ntek. De most, testv�rem, vacsor�zz�l meg n�lam, �s szok�sod szerint gyere el holnap ism�t, hadd mes�ljem el, mi minden t�rt�nt velem �t�dik utaz�somon, mert az m�g csod�sabb �s hallatlanabb minden el�z�n�l.

�s megparancsolta, hogy fizessenek ki a teherhord�nak sz�z aranyat, azt�n asztalt ter�ttetett. Az eg�sz t�rsas�g megvacsor�zott, �s ki-ki ment �tj�ra, nagy �lm�lkod�ssal, mivelhogy eddig mindegyik t�rt�net nagyszer�bb volt az el�z�n�l.

Mikor pedig nemsok�ra r�virradt az �jszak�ra a b�bor hajnal, felkelt Teherhord� Szindb�d, elmondta reggeli im�j�t �s ment, m�g el nem �rt Tengerj�r� Szindb�d h�z�hoz. J� reggelt k�v�nt neki, � meg istenhozottal k�sz�nt�tte, maga mell� �ltette, am�g a t�rsas�g t�bbi tagjai meg�rkeztek.

Ettek-ittak, mulattak, vigadtak, am�g Tengerj�r� Szindb�d ism�t mes�lni kezdett.