Tudj�tok meg, � testv�reim, bar�taim �s t�rsaim, hogy amikor visszat�rtem �t�dik utaz�somb�l, csupa vid�m id�t�lt�sben, sz�rakoz�sban, mulatoz�sban �s j�kedvben feledtem el mindazt, amit elszenvedtem. Mer� �r�m �s boldogs�g volt az �letem, �gy folyt ez mindaddig, am�g egyszer a legnagyobb v�gs�g k�zepette egy sereg, keresked� l�togatott meg. Megl�tszott rajtuk, hogy messzi �tr�l j�ttek. L�ttukra eszembe �tl�ttek azok a napok, amikor �n �rkeztem meg utamr�l.

Lelkemet ism�t elfogta a v�gy az utaz�s �s keresked�s ut�n. Elhat�roztam h�t, hogy �tra kelek. �rt�kes, pomp�s �rukat v�s�roltam, amilyenek tengeri �tra alkalmasak, b�l�kba csomagoltam, �s Bagdad v�ros�b�l elmentem Basrah v�ros�ba. Ott egy nagy haj� �tl�tt szemembe. Keresked�k �s el�kel� f�rfiak voltak utasai, akik dr�ga �rukat vittek magukkal.

Ebbe a haj�ba rakattam fel b�l�imat, �s nemsok�ra szerencs�sen el, vitorl�ztunk Basrah v�ros�b�l.

�s utaztunk helys�gr�l helys�gre, v�rosr�l v�rosra, adtunk �s vett�nk �s sok orsz�g, l�tnival�j�ban gy�ny�rk�dt�nk. A szerencse kedvezett utunknak, j� hasznot hozott. M�g azt�n egy napon, amint jav�ban utaztunk, a kapit�ny egyszerre jajvesz�kelni kezdett, f�ldh�z csapta turb�nj�t, verte az arc�t, t�pte a szak�ll�t, �s keserves f�jdalm�ban v�gigd�lt a haj� fed�lzet�n. A keresked�k �s a t�bbi utasok k�r�je gy�ltek �s �gy sz�ltak hozz�:

- Mi bajod van, �, kapit�ny?

�gy felelt nekik:

- Tudj�tok meg, t�rsaim, hogy elt�rt�nk ir�nyunkt�l �s arr�l a tengerr�l, amelyen haj�ztunk, olyan tengerre ker�lt�nk, amelyiknek nem ismerj�k �tjait. Ha Allah nem seg�t, hogy kimenek�lj�nk inn�t, mindny�jan elvesz�nk. K�ny�r�gj�nk h�t, hogy mentsen ki benn�nket ebb�l a bajb�l.

Ezut�n a kapit�ny felkelt, �s felk�szott az �rbocr�dra, hogy kioldja a vitorl�kat. �mde haj�nk heves sz�lbe ker�lt, tehetetlen�l h�nykol�dott, �s korm�nya egy sziklafok k�zel�ben elt�r�tt. A kapit�ny lesz�llt az �rbocr�l �s �gy sz�lt:

- Nagy veszedelembe jutottunk �s nincs m�d r�, hogy kiker�lj�nk bel�le!

Az utasok, valah�nyan voltak, siratni kezdt�k sorsukat, b�cs�zkodtak egym�st�l, mivelhogy �let�k lej�rt, �s rem�ny�k fonala elszakadt. A haj� nekiment a sziklafoknak, �s darabokra z�z�dott, gerend�i sz�tforg�csol�dtak. A tenger m�lys�g�be mer�lt, ami csak a haj�n volt. A keresked�k a v�zbe estek, t�bben belefulladtak. �mde n�h�nyan el�rt�k a sziklafokot �s sz�razra jutottak.

�n is azok k�zt voltam, akik a sziklafokn�l partot �rtek, �s �me: nagy szigeten tal�ltuk magunkat. Sok haj� pusztult el itt �s a parton sok mindenf�le �ru hevert. Ezeket mind a haj�t�r�st szenvedett haj�kr�l vetette ki a tenger, amikor utasai v�zbef�ltak. Olyan b�s�gben hevert a kincs a tengerparton, hogy l�t�sa szinte megzavarta az emberfia esz�t �s �rtelm�t. �n a sziget k�zep�n, �desviz� foly�t pillantottam meg. K�zel, a hegyekben eredt, �s az ellenkez� oldalon ism�t a hegyekbe torkollott. A t�bbiek sz�tsz�r�dtak, �s magukr�l is megfeledkeztek, szinte esz�k is megzavarodott mindannak l�tt�n, ami pompa, dr�gas�g fek�dt szerte a partokon. �n is l�ttam a forr�s k�zep�n garmad�val dr�gak�veket, �kszereknek mindenf�le fajt�j�t, j�spisk�vel, nagy gy�ngy�kkel �kes�tve: kir�lyoknak val� gy�ny�r�s�g! Annyi volt bel�l�k a mez�n kereszt�lfoly� v�z medr�ben, mint a kavics; a foly� medre csillogott az �kszerekt�l �s minden dr�ga kincst�l.

K�boroltunk a szigeten, �s �lvezt�k a d�s term�szetet. De elgondolkoztunk �llapotunkr�l s mindarr�l, amit ott l�ttunk, �s f�lelem sz�llott r�nk. A tenger partj�n �sszegy�jt�tt�nk n�mi �lelmiszert �s nagyon takar�kosan b�ntunk vele: naponk�nt vagy k�tnaponk�nt egyszer ett�nk, mivel agg�dtunk, hogy kifogy a k�szlet �s keserves hal�lt halunk nagy �hs�g�nkben �s a retteg�st�l. Akik k�z�l�nk meghaltak, azokat megmostuk �s a tengerb�l a sziget partj�ra vetett ruh�kba meg v�sznakba burkoltuk, �gy cselekedt�nk, m�gnem igen sokan haltak meg k�z�l�nk, �s csak egyn�h�nyunk maradt meg: de azok is legy�ng�lten, a tenger okozta betegs�gt�l. R�vid id� m�lt�n minden t�rsam �s bar�tom meghalt, mindegyiket eltemettem.

Egyed�l maradtam a szigeten. S�rtam egymagamban �s �gy sz�ltam:

- B�r pusztultam volna el t�rsaim el�tt, hogy engem is eltemettek volna!

Egy ideig m�g ott maradtam, azt�n felkerekedtem, m�ly s�rt �stam a tenger partj�n, �s �gy sz�ltam magamban:

- Ha megbetegszem �s �rzem, hogy j�n a hal�l, belefekszem ebbe a s�rba, �s ott halok meg, a sz�l pedig majd homokot hord r�m �s betakar; nem maradok �n sem temetetlen.

�tkoztam magamat ostobas�gom�rt, hogy elj�ttem haz�mb�l �s sz�l�v�rosomb�l, �s idegen orsz�gba utaztam, holott annyit szenvedtem els� �zben �s m�sod-, �s harmad-, negyed- �s �t�d�zben. �s mindegyik utaz�somon k�zdelmesebb �s nehezebb viszontags�gokat szenvedtem, mint kor�bban. M�r nem is hittem, hogy valaha eljutok onn�t �s megmenek�l�k; megb�ntam, hogy tengeri utakra mentem, �s hogy visszat�rtem ehhez az �lethez. Hiszen nem voltam vagyonnak h�j�n, hanem olyan b�s�gben �ltem, hogy el se fogyaszthattam volna, amim volt, de m�g a felet sem, eg�sz h�tralev� �letemben. Mindenem volt b�s�gesen, t�bb is, mint kellett.

Azt�n elgondolkozva �gy sz�ltam:

- Ennek a foly�nak, mik�ppen eredete van, azonk�ppen torkolat�nak is kell lennie, valahol, lakott vid�ken. Legokosabbnak v�ltem h�t, ha kis tutajt k�sz�tek magamnak. Lemegyek, r�bocs�tom a foly�ra �s elindulok rajta. Ha siker�l: megmenek�l�k �s kijutok a bajb�l. �s ha nincs m�d r�, hogy megmenek�ljek, jobb lesz, ha a foly�ban lelem hal�lomat, mint ezen a helyen.

Ilyenk�ppen s�hajtoztam sorsomon. Azt�n nekil�ttam, has�bf�kat gy�jt�ttem �ssze a szigeten tal�lhat� alo�f�b�l �s �sszek�t�ztem azokat a haj�roncsok k�teleivel. Deszk�kat is hoztam a haj� maradv�nyaib�l, �s a f�kra er�s�tettem. �gy k�sz�tettem a tutajt, hogy keskenyebb legyen, mint a foly�. J� er�sen �sszek�t�ztem, majd magamhoz vettem egy csom�t azokb�l a dr�gak�vekb�l, �kszerekb�l �s kincsekb�l meg nagy szem� gy�ngy�kb�l, amelyek ak�r a kavics, szertesz�t hevertek; miegym�st, amit a szigeten �sszegy�jt�ttem �s eles�gem marad�k�t magammal vittem. Azt�n lebocs�tottam a tutajt a foly�ra, k�t darabb�l evez�form�t csin�ltam, �s elindultam a foly� sodr�n.

Azon elm�lkedtem, vajon mik�ppen fordul sorsom, �s �me: el�rkeztem arra a helyre, ahol a foly� a hegybe torkollik. M�ly s�t�ts�gbe ker�ltem. A tutaj tov�bb vitt a v�z sodr�val a hegy belsej�be, oly sz�k helyen, hogy a tutaj sz�le a foly� partj�t s�rolta, fejem pedig minduntalan a boltozatba ver�d�tt. Visszafordulni lehetetlens�g volt, szidtam h�t magamat az�rt, amit tettem �s �gy gondolkoztam:

- Ha m�g sz�kebbre v�lik ez a csatorna, a tutaj aligha tud kereszt�ljutni rajta; de vissza sem tud fordulni! Akkor pedig itt kell vesznem ezen a boldogtalan helyen, menthetetlen�l!

Arccal a tutajra fek�dtem, oly alacsony volt m�r a foly� csatorn�ja. Sz�ntelen�l sodort a v�z el�re. Nem tudtam, mikor van �jszaka, mikor nappal: szakadatlan volt a s�t�ts�g a hegy belsej�ben. Megtelt a sz�vem r�m�lettel �s f�lelemmel, hogy el kell pusztulnom. Ily �llapotban folytattam utamat a foly�n. Ez hol kisz�lesedett, hol meg �sszesz�k�lt. De a m�lys�ges s�t�ts�g v�gtelen�l elcsig�zott �s keserves nyomor�s�gomban elnyomott az �lom. �gy fek�dtem arccal a tutajon, az meg csak vitt tov�bb, am�g csak aludtam; azt sem tudom, r�vid vagy hossz� ideig-e?

V�gre fel�bredtem �s vil�goss�gban tal�ltam magamat. Mikor kinyitottam a szememet, t�gas kik�t�t pillantottam meg, tutajom pedig egy sziget partj�hoz volt kik�tve. Egy sereg indiai �s abessz�niai vett k�r�l. Amint l�tt�k, hogy fel�bredtem, megsz�l�tottak nyelv�k�n. De �n nem �rtettem, mit mondtak; azt k�pzeltem, hogy �lom az eg�sz: hogy a gyenges�gt�l meg a f�radts�gt�l m�g mindig alszom.

Nem v�laszoltam. Ekkor egyik�k odal�pett hozz�m, �s arab nyelven sz�l�tott meg:

- B�ke legyen veled, �, testv�r�nk! Ki vagy, �s honnan j�tt�l? Mi vagy, �s mi volt idej�veteled c�lja? Mi f�ldm�vel�n�p vagyunk. Kij�tt�nk, hogy meg�nt�zz�k r�tjeinket �s sz�nt�f�ldjeinket, �s itt tal�ltunk t�ged: a tutajon aludt�l. Meg�ll�tottuk a tutajt, kik�t�tt�k itt mi n�lunk �s v�rtuk, hogy kedvedre kialudjad magad. Mondd el nek�nk, mi okb�l j�tt�l erre a helyre, �gy feleltem neki:

- K�ny�rg�k neked, Allah nev�ben, � uram, hozz�l nekem valami �lelmet, mivelhogy �hes vagyok, azt�n k�rdezz, am�g j�lesik.

� erre elsietett, �s �lelmet hozott. �n pedig ettem, am�g be nem teltem vele. Kellemesen �reztem magamat, b�s�gesen j�llaktam, f�lelmem eloszlott, �s lelkem er�re kapott ism�t. Elbesz�ltem t�vir�l hegyire mindazt, ami velem t�rt�nt, �s hogy mit tapasztaltam azon a foly�n, milyen keskeny volt a f�ld alatt, �s mindent. Tan�cskoztak egym�s k�z�tt, �s azt mondt�k:

- Okvetlen�l magunkkal kell vinn�nk, hogy bemutassunk kir�lyunknak, hadd mondjad el neki is, mi minden t�rt�nt veled.

�gy is lett, magukkal vittek, �s velem egy�tt a tutajt mindenest�l, ami kincs, j�sz�g, �kszer �s dr�gak�, nemesf�m �s �tv�smunka rajta volt. Kir�lyuk el� vezettek, �s elmondt�k neki, mi t�rt�nt. � istenhozottal k�sz�nt�tt, �s kik�rdezett, ki �s mif�le vagyok, �s mi minden t�rt�nt velem. �n pedig elmes�ltem neki az eg�sz t�rt�netemet, �s mindent, amit �t�ltem, t�vir�l hegyire.

A kir�ly nagy �lm�lkodva csod�lkozott az elbesz�l�sen �s szerencs�t k�v�nt megmenek�l�semhez. Azut�n a tutajon hozott dr�gak�vekb�l �s �kszerekb�l sok aj�nd�kot adtam a kir�lynak. Elfogadta t�lem, nagy tisztess�ggel b�nt velem, �s a maga hajl�k�ban adott sz�ll�st. �sszebar�tkoztam a n�p legk�l�nbjeivel, akik mind nagy tiszteletben r�szes�tettek, �s �n sok�ig el sem hagytam a kir�lyi lakot.

Sok�ig �ltem enn�l a kir�lyn�l, a legnagyobb tisztess�gben, tekint�lyben �s a legjobb sorban. Egy nap azonban hallom, hogy a v�ros n�h�ny keresked�je haj�t szerel fel, hogy Basrah v�rosa fel� vitorl�zz�k. Azt mondtam magamban:

- »Nem tehetn�k okosabbat, mint hogy �n is elmenjek ezzel a kalm�rcsapattal«.

Azonm�d elmentem a kir�lyhoz, kezet cs�koltam neki, �s megmondtam, hogy �tra sz�nd�kozom kelni avval a t�rsas�ggal, a most felszerelt haj�n, mert v�gyom eny�im �s haz�m ut�n. A kir�ly ezt felelte:

- T�gy akaratod szerint. Ha maradni akarsz, azt is v�laszthatod, mert sz�v�nknek-lelk�nknek kedves lett�l.

- Kir�lyom - mondtam neki - elhalmozt�l kegyeiddel �s j�s�goddal. De �n v�gy�dom eny�im, haz�m, csal�dom ut�n.

Meghallgatv�n szavaimat, maga el� h�vatta azokat a keresked�ket, akik a haj�t felszerelt�k, �s �sszeismertetett vel�k. Azt�n nagymennyis�g� aj�nd�kot adott kincseib�l, �s megfizette �rtem a haj�d�jat. Harun-al-Rasid kalif�nak pedig, Bagdad v�ros�ba, nagyszer� aj�nd�kot k�ld�tt velem. Elb�cs�ztam t�le �s minden ismer�st�l, akikkel �rintkeztem, majd haj�ra sz�lltam a keresked�kkel.

Elvitorl�ztunk. A sz�l �s a tenger kedvezett nek�nk. �ps�gben meg�rkezt�nk Basrah v�ros�ba �s kisz�lltunk. Ott t�lt�ttem n�h�ny napot �s �jszak�t, am�g rendbeszedtem magamat, �s felraktam csomagjaimat. Ezut�n elindultam Bagdadba, a b�ke hon�ba. Bementem Harun-al-Rasid kalifa el�, �tny�jtottam neki az aj�nd�kot, �s elmondtam mindazt, ami velem t�rt�nt. Majd pedig elrakt�roztam �sszes javaimat �s holmimat �s siettem haza.

Aty�mfiai �s bar�taim elj�ttek hozz�m, �n pedig aj�nd�kokat adtam minden rokonomnak. Alamizsn�t �s adom�nyokat osztogattam. Egy kis id� m�lva �rtem k�ld�tt a kalifa �s megk�rdezte, milyen alkalomb�l kapta azokat az aj�nd�kokat, �s ki k�ldte. Elmes�ltem neki, hogyan folyt az utaz�som, mik�nt szabadultam ki a foly�b�l, �s jutottam arra a szigetre; mi mindent �ltem �t ott �s hogyan ker�lt sor az aj�nd�kk�ld�sre. A kalifa nagy �lm�lkodva csod�lkozott mindenen, �s megparancsolta kr�nik�s�nak, hogy jegyezze fel t�rt�netemet, tegye a kincst�rba, okul�s�ra mindenkinek, aki majd elolvassa. �s kit�ntetett nagy kegy�vel.

�n pedig ism�t meg�llapodtam Bagdad v�ros�ban, mint azel�tt, �jra elfeledtem, mennyi v�sz viharzott el felettem, minden viszontags�gom eml�k�t sutba vetettem. Vid�ms�g, j�t�k �s mulatoz�s k�zepette folyt �letem. Ezek voltak �lm�nyeim hatodik utamon, kedves aty�mfiai. �s ha Allah - magasztaltass�k a neve! - �gy akarja, h�t holnap elmes�lem nektek hetedik utaz�som t�rt�net�t.

Ezzel Szindb�d asztalt ter�tett, �s a vend�gek megvacsor�ztak. A Teherhord� Szindb�dnak kifizettetett sz�z aranyat; ez �tvette a p�nzt �s elment isten h�r�vel. �s elsz�ledt a vend�gsereg is nagy �lm�lkod�ssal, csod�lkozva a hallottakon.

�s Teherhord� Szindb�d megh�lt otthon, majd reggeli im�ds�ga ut�n elment Tengerj�r� Szindb�d h�z�ba, ahol a t�rsas�g m�r gy�lekezett. Mikor mind egy�tt voltak, Tengerj�r� Szindb�d megint mes�lni kezdett.