BRITI IRODALMI OLDALA
MENÜ
     
ÍRJ NEKEM

     
VENDÉGKÖNYV

     
NEM SZERETHET MINDENKI

Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki.

Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett..., zamatos..., kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát. Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki, akit kedvelsz, nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd, ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva. Vedd észre, hogyha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek, akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen hisz te szilva vagy, de megpróbálkozhatsz megint a legjobb szilva lenni...

 

     
LEGSZEBB SZÓ

     
ALKYONI PAPADAKI

A Hold színe

 

- Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát,

és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt.

- Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?

- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.

- Az álmoknak is van színe?

- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.

- Milyen színű az öröm?

- Fényes, kis barátom.

- És a magány?

- A magány az ibolya színét viseli.

- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt,

hogy magadra teríthesd, ha fázol.

A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott.

Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.

- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?

- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.

- Na és a szerelem?

- A szerelem színe a telihold.

- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.

Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett

 


 

     
AKIKÉRT ÉRDEMES ÉLNI

     
SZERETET AZ ÉLET

Szeretet az élet,élet a szeretet...

"Élni annyi, mint szeretni.
Szeretni látni és megmutatni,
érezni és érzékeltetni,
meghallani és meghallgatni,
magasba szállni és fölröpíteni,
kinyílni és felnyitni,
megérteni és megértetni,
együtt érezni és eggyé olvadni
- és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás."

     
ŐRANGYALOM

     
HOMAS DEKKER

Minden reggel mosollyal az arcomon ébredni, a napot hódolattal köszönteni, amiért ennyi lehetőséget tartogat. Tiszta fejjel neki látni a munkámnak, még a kis dolgokban is szemem előtt tartani a végső célt, melyet magam elé tűztem; úgy találkozni férfiakkal és asszonyokkal, hogy mosoly van az ajkaimon, és szeretet a szívemben. Gyengédnek, kedvesnek, és előzékenynek lenni minden percben. Oly fáradsággal lehajtani fejem, mely álomba ringat, s oly örömmel, melyet csakis a jól végzett munka okozhat- így szeretném én mulatni napjaimat.


     
LÁTOGATÓK
Indulás: 2005-07-19
     
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
     
MESE GYERMEKEKNEK
MESE GYERMEKEKNEK : SÜSÜ, A SÁRKÁNY - A BŰVÖS VIRÁG

SÜSÜ, A SÁRKÁNY - A BŰVÖS VIRÁG

Csukás István  2005.09.11. 10:53

.

A bűvös virág

 

 

Reggel harsonaszóra ébredt a vár népe, álmosan tódult ki mindenki a piacra, dörzsölték a szemüket, kérdezgették, hogy mi van, mi van, kíváncsian nézegették az ásítozó írnokot, aki nagy papírt tartott a kezében, s az erkélyről integetett feléjük.

 

Süsü a hátsó kertben locsolta a virágait, a harsonaszóra felkapta a fejét, ez meg mi lehet, dünnyögte, s a piactérre ügetett.

 

Az írnok befejezte az ásítozást, egyet-kettőt krákogott, majd a papírlapra pislogva így szólt.

 

– Figyelem, figyelem! Amint tudjátok, a szokásoknak és a hagyományoknak megfelelően ma tartjuk a kiskirályfi hetedik születésnapját, mivelhogy éppen mára esik! Ugye mindenki elkészítette titkos ajándékát? Hogy nagyobb legyen a meglepetés, a királyi család tegnap elutazott. És amikor visszajönnek, átadjuk a titkos ajándékot! Pssz!

 

Süsü forgatta a fejét, erősen figyelt, de sajnos nem értett egy szót sem. Suttogva megkérdezte az előtte álló csizmadiától.

 

– Titok? Milyen meglepetés? Milyen titok?

 

– Hát az ajándék – válaszolta a csizmadia. – Az a titok! Tudsz titkot tartani? Na, nézz ide! Szép kiscsizma, mi? Még nincs teljesen kész, ide még teszek egy arany fityegőt, ide meg egy ezüstpityegőt! Akkor aztán gyönyörű lesz!

 

A pék is belekotyogott a beszélgetésbe, előhúzott egy mézeskalácshuszárt, és megmutatta.

 

– Láttál már ilyen szépet? Na? Ide teszek még egy kis piros cukrot, ide meg egy kis zöld karamellt… És te milyen ajándékot adsz?

 

Süsü bánatosan csóválta a fejét, hogy még nem tudja, ő nem tudott erről az egész titokról.

 

Az írnok befejezte a beszédet, a nép szétszéledt, Süsü bánatosan ballagott hátra a virágaihoz. Motyogott, meg dünnyögött, meg siránkozott.

 

– Mindenki ad valamit a kiskirályfinak, csak én nem, pedig én is nagyon szeretem! Titokban és nyíltan is! De mit adjak neki? Csizmát? Azt már kap. Mézeshuszárt? Azt is kap. Virágot? Nem jó. Nem elég titkosak, hiszen együtt locsoltuk őket! Hát akkor majd titkos virágot kap! Ez az! Nekem nagyon jó barátom az öreg kertész a Tudományok Várában! Majd ő segít! Pssz!

 

A Tudományok Várába épp egy csoportlátogató érkezett. Az öreg kertész fogadta őket az üvegházban, és mutogatta a csodálatos virágokat.

 

A látogatók között volt a Sárkányfűárus is, mélyen a szemébe húzta a sapkáját, nem akarta, hogy észrevegyék, mivel egyszer már kitiltották innen, mert hát sárkányfű helyett innen szedett virágot.

 

Az öreg kertész bemutatkozott.

 

– Üdvözlöm önöket, én vagyok a kertész. Kérem, hogy ne nyúljanak semmihez. Ez egy különleges virágkert. A tudósoknak sikerült megszüntetni az összevissza növő virágokat. Kiküszöbölték az értéktelen tulajdonságokat, mint például a szín meg az illat. Mindegyikből kivonták az értékeket és egyesítették! Íme, itt láthatók a tudományos virágok, melyek nem szépek, nem illatosak, csak hasznosak!

 

Süsü pisszegett az üvegház mögül! Az öreg kertész odanézett, intett, hogy mindjárt jön! Bekapcsolta a magnetofont, amely tovább darálta a tudományos szöveget, és odament Süsühöz.

 

– Süsü, Süsü, de örülök, hogy látlak! Mi kéne, ha vóna?

 

Süsü titokzatos képpel pisszegett meg sugdosott.

 

– Pssz! A kiskirályfi születésnapjára kellene egy virág!

 

Az öreg kertész a köténye zsebében kotorászott, virágmagos zacskókat szedett elő.

 

– Értem! Várj, van itt minden, nézzük csak: házasság! Még korai. Vendégség: nem ez kell! Hajnövesztő – nem, nem. Aha, itt van! Születésnapi bűvös virág! Ez jó lesz!

 

– Születésnapi bűvös virág? És estére kinő?

 

Nem vették észre, hogy a Sárkányfűárus leselkedik, hallgatózik a saroknál, az öreg kertész elmagyarázta, hogy mit kell tenni.

 

– Itt a mag, ültesd el, locsold meg és estére kinő!

 

A Sárkányfűárus gonoszul vigyorogva elosont, heherészett meg motyorászott: „Bűvös virág! Hehe! Majd meglesem, hova ülteti, és aztán…”

 

Az öreg kertész tovább magyarázott Süsünek.

 

– És meg kell tanulnod egy verset! Figyelj! Mikor meglocsoltad, el kell mondanod!

 

 

Ha szereted, viszontszeret,

ha mosolyogsz, ő is ám!

Ha bánat ér, megosztozik

szegény szíved bánatán!

Cirógatod, megcirógat,

becézgeted – örül ám!

Szíved vidul, lelked röpül

csodálatos illatán!

Orvosság ez minden bajra,

gondot s a bút űzi ám!

Szíved, lelked meggyógyítja,

míg merengsz az illatán!

És ha kapzsi és gonosz kéz

bimbót, levélt ráncigál,

megérzi és a gonoszon

előbb – utóbb bosszút áll!

 

 

Süsü megköszönte a virágmagot, s elbúcsúzott az öreg kertésztől.

 

– Köszönöm! Nekem is lesz ajándékom! Titkos, bűvös virág!

 

A várban nagy nyüzsgés, lótás-futás, kopácsolás volt. A kancellár irányította a készülődést meg a kopácsolást: díszítették a várat a születésnapi ünnepségre.

 

– Hé, valaki! Jöjjön ide és tegye fel ezt a táblát! Írnok!

 

Az írnok szétnézett.

 

– Nincs itt senki, csak a hadsereg! Hé, hadvezér! Valaki tegye fel ezt a táblát!

 

A hadvezér hatalmasat ordított, csak úgy rezgett a levegő.

 

– Sorakozó!!! Vigyázz! Zsoldosok! Valaki tegye fel ezt a táblát!

 

– Értettük! – kiáltották a zsoldosok, s elindultak menetelve. Egy-kettő! Egy-kettő!

 

Kanyarogtak és meneteltek, odaértek Süsühöz, aki éppen a bűvös virágot ültette el a hátsó udvarban.

 

– Süsü! Azonnal gyere, és tedd fel a táblát! Ez parancs! És a parancsot olyan gyorsan kell teljesíteni, mint a villám! – dörögte az egyik zsoldos.

 

– Vagy mint a karikacsapás! – rikkantott a másik zsoldos.

 

– Vagy mint a hajderménkű! – tette hozzá az első zsoldos.

 

Süsü gyorsan elrejtette a cserepet egy ponyva mögé, és elindult a zsoldosokkal. „Majd visszajövök és meglocsollak!” – motyogta.

 

Alig hogy elmentek, a Sárkányfűárus bújt elő az oszlop mögül, gonoszul vihogva lopakodott a ponyvához.

 

– Hihihi! Végre elment ez a kelekótya! Hehehe! Itt a bűvös virág! Kinőtt egy bimbója! Gyere csak a kosaramba!

 

Letörte a bimbót és elsompolygott.

 

Nem vette észre, hogy a csizmadia éppen arra járt, megleste, hogy letörte a bimbót, s most óvatosan követte.

 

A Sárkányfűárus találkozott a pékkel, sopánkodva megállította, ravaszul forgatta a szemét.

 

– Ejnye, ejnye, pék uram! Mintha sápadt lennél?! A szemed meg zavaros! Itt van nálam egy bűvös virág! Külföldi! Ez mindenre jó! Megfőzöd, megiszod! Egy arany!

 

A pék rémülten nézett a Sárkányfűárusra.

 

– Most, hogy mondod, tényleg szédülök… Itt az egy arany! Megyek és megfőzöm!

 

A Sárkányfűárus nevetgélve állt tovább.

 

A csizmadia rögtön ott termett.

 

– Kérd vissza az aranyadat! Becsapott ez a hamis Sárkányfűárus!

 

– Miért? – rémüldözött a pék. – Nem jó a bűvös virág? Nem bűvös?

 

– De, bűvös! Nem az a baj! Csakhogy ingyen is meg lehet szerezni! Én tudom is, hogy honnan! Fél aranyért megmondom! Vigyázz, itt jön Süsü! Bújjunk el…

 

A pék ugyan nem értette, hogy miért kell elbújni Süsü elől, de azért követte a csizmadiát az oszlop mögé.

 

Jött Süsü, de még a sarokra se ért, mikor lihegve utolérték a zsoldosok.

 

– Süsü! Süsü! Fordulj meg, ha hozzád beszélek! – lihegte az egyik zsoldos.

 

– Gyere azonnal, a díszemelvényt a helyére kell tenni! – fújtatott a másik zsoldos.

 

Süsü zavartan motyogott.

 

– De én most nem érek rá, én most locsolni akarok…

 

– Ne vitatkozz, ez parancs! – mennydörögte az egyik zsoldos.

 

– És a parancs olyan, mint a szentírás! – harsogta a másik zsoldos.

 

– Mint a tízparancsolat! – zengte az egyik zsoldos.

 

– Csak egy parancs volt… – vakarta a fejét a másik zsoldos.

 

Süsü nagyot sóhajtott, és elment a zsoldosokkal.

 

A csizmadia meg a pék előbújtak az oszlop mögül, a ponyvához osontak, és letörtek két bimbót a bűvös virágról.

 

Majd a pék megkereste a Sárkányfűárust, és visszakérte az aranyát.

 

– Hé, Sárkányfűárus! Itt a bűvös virágod! Add vissza az aranyat!

 

– Miért? Nem jó? Még ki se próbáltad! – csodálkozott a Sárkányfűárus.

 

– Drága! – mondta a pék, elvette az aranyat, és visszaadta a bűvös virágot, majd elballagott.

 

A Sárkányfűárus dühösen nézett utána.

 

– Mi ütött ebbe a tökfilkó pékbe? Az ember fáradságot és veszélyt nem ismerve megszerzi neki a bűvös virágot, s mi a hála?! A nyavalya se érti. Nem bűvös virág kell az ilyennek, hanem széna! Az ilyen menjen legelni a többi szamárral! Az való neki, meg bogáncs, meg szamárkóró! Hm, legfeljebb kipróbálom én. Nekem sem fog ártani egy kis varázslás, egy kis bűverő! Hehehe!

 

Süsü megcsinálta a díszemelvényt, felrakta a szőnyegeket, függönyöket, majd megkérdezte a kancellártól, hogy elmehet-e.

 

A kancellár megvizsgált mindent, majd elengedte.

 

– Menj már, menj már! Ne lábatlankodj itt! Jön a királyi család! Hadvezér! Riadó! Illetve díszlépés!

 

Megszólaltak a harsonák, a katonák fel-alá masíroztak, várta mindenki a királyi családot.

 

Süsü a hátsó udvarba ment, a locsolókannát fogta óvatosan, hogy ki ne löttyenjen a víz.

 

– Itt vagyok, itt vagyok! Hoztam neked friss vizet! És meglocsollak!

 

Benyúlt a ponyva mögé, elővette a cserepet, és rémülten nézte: minden bimbó le volt törve, csak a virág szára meredezett csupaszon.

 

– Jaj, mi ez? Jaj, a szép virágom! Az ajándékom! Jajajaj! Valaki letörte, valaki levágta… Mi lesz most? Hallod, te virág? Most mit adok az én kis barátomnak? Bruhuhuhuhuhuhu… Jaj, megmondta az öreg kertész, hogy a szeretet növeli, abból nyered a bűverődet! És engem mindig elhívtak és én mindig elmentem és én nem locsoltalak és nem szerettelek, brühühühühü…

 

Így sírt Süsü keservesen a hátsó udvarban.

 

A várudvaron megkezdődött a születésnapi ünnepség. A nép éljenzett, hogy éljen a kiskirályfi, éljen, éljen! A kiskirályfi kipirult arccal állt a díszemelvényen, és megköszönte az éljenzést.

 

Mellette állt az apja, és egy szép aranyozott karddal megérintette a kiskirályfi vállát, s így szólt.

 

– Nagy nap ez a mai, drága fiam! Az ősi hagyományokhoz híven, a hetedik születésnapodon ezennel kinevezlek trónörökösnek!

 

– Éljen! Éljen! – zúgta a nép.

 

A király átadta az aranyozott kardot.

 

– Íme, itt a kard, a kezed erősen fogja, de a szíved irányítsa!

 

A kiskirályfi az oldalára csatolta a kardot. A kancellár elébe lépett, meghajolt, és így szólt.

 

– És most következik a meglepetés, kisfenség! A vár népe nagy titokban elkészítette a maga ajándékát, és most átadja eme nagy alkalomból! Hozzátok sorban!

 

Jöttek is sorban az ajándékkal, először a kocsmáros, meghajolt.

 

– Engedje meg kisfelséged, hogy ezt a gyönyörű csikóbőrös kulacsot átnyújtsam! Málnaszörp van benne, pincehideg!

 

Utána jött a pék, a csizmadia, majd sorban mind a vár népe, átadták az ajándékokat.

 

A kiskirályfi köszönte, kipirulva fogadta, de közben jobbra-balra nézegetett, Süsüt kereste, de sehol sem látta. Súgva megkérdezte a kancellárt.

 

– És Süsü? Süsü hol van? Tőle is kapok?

 

A kancellár a vállát vonogatta.

 

– Nem tudom, nem láttam, fogalmam sincs…

 

Majd a botjával hármat koppantott, megköszörülte a torkát, és hangosan így szólt.

 

– És most a kinevezett trónörökös, vagyis a kiskirályfi rövid beszédet mond! Ősi szokás szerint! Csend! Csendet kérünk! Csend legyen!

 

Végre csend lett, elhalkult a zsibongás meg a fecsegés, még a légy zümmögését is lehetett hallani.

 

És még valamit.

 

A hátsó udvarból keserves zokogás, sírás és szipogás hallatszott. Süsü sírt keservesen, csak eddig nem lehetett hallani a nagy lármától.

 

Az emberek figyelgettek, hallgatóztak, nem ismerték fel rögtön, hogy ki sír.

 

A kiskirályfi rögtön felismerte, otthagyott csapot-papot, mézeshuszárt, csikóbőrös kulacsot, s rohant a sírás felé, nem lehetett eltéveszteni, folyamatosan szólt a brühühü, brühühü!

 

– Süsü! Süsü! – szólítgatta már messziről a kiskirályfi a zokogót.

 

De Süsü nem hallotta, csak jajveszékelt, meg siránkozott a bűvös virág fölött.

 

– Jaj, én felelőtlen, mit tettem? Még a verset se mondtam el!

 

Pici gondolkozás után belefogott a versbe.

 

 

Ha szereted, viszontszeret,

ha mosolyogsz, ő is ám!

Ha bánat ér, megosztozik

szegény szíved bánatán!

Cirógatod, megcirógat,

becézgeted, örül ám!

Szíved vidul, lelked röpül

csodálatos illatán…

 

 

Süsü behunyt szemmel mondta a verset, most kinyitotta, és nem hitt a szemének! A bűvös virág szárba szökkent, s kinyílt újra minden bimbója!

 

Süsü ámuldozva suttogott.

 

– Csoda történt! Kinőtt a virág! A bűvös virág! Ó, köszönöm, bűvös virág, köszönöm, hogy nem hagytál cserben!

 

Ekkor ért oda a kiskirályfi, átölelte Süsü nyakát, és ámulva nézte ő is a bűvös virágot.

 

– Süsü! Süsü! Végre megtaláltalak! Miért sírsz? Ó, be gyönyörű virág!

 

Süsü megtörölte a szemét s mosolygott.

 

– Már nem sírok! És ez a tiéd! Ez az én ajándékom! A bűvös virág! Bűvös, mert szeretem, illetve téged szeretlek, vagyis hogyha szeretlek, akkor bűvös, de azért őt is kell szeretni… De téged azért jobban! Ugye, érted?

 

A kiskirályfi bólogatott.

 

– Értem, Süsü! Köszönöm, Süsü! Tőled kaptam a legszebb ajándékot, a szeretetet! Gyere, mutassuk meg mindenkinek!

 

S vitték a bűvös virágot a díszemelvényhez. Ahogy mentek, három bujkáló, civakodó alak mellett haladtak el, de észre sem vették őket, s nem törődtek velük.

 

A három civakodó alak a pék, a csizmadia és a Sárkányfűárus volt. A pék lökdöste a csizmadiát, s a Sárkányfűárusra mutogatott.

 

– Nézd, nézd! Mi van az orroddal, Sárkányfűárus? Olyan hosszú lett, mint egy kolbász! Hehehe!

 

A Sárkányfűárus rémülten az orrához kapott, s óbégatva tapogatta.

 

– Jaj, az orrom! Jajajajaj! Orrom, orrom, orrocskám!

 

Majd az óbégatás közben a másik kettőre pillantott, s nagyot nevetett.

 

– Hahaha, a ti orrotok is olyan hosszú, mint a kolbász!

 

Erre a pék meg a csizmadia azonnal abbahagyta a heherészést, tapogatták megnyúlt orrukat, és keservesen bőgtek.

 

A Sárkányfűárus tovább gúnyolódott.

 

– Vagyis ti is loptatok a bűvös virágból, jómadarak!

 

Majd ő is abbahagyta a gúnyolódást, és bőgött, óbégatott.

 

– Jaj, az orrom! Megint nőtt vagy tíz centit! Bosszút állt a bűvös virág! Így nem mehetünk emberek közé! Micsoda szégyen! Micsoda szégyen!

 

A fal mellett somfordálva, az orrukat tapogatva hazamentek, és bezárkóztak a szobájukba, még a függönyt is elhúzták, nehogy meglássa valaki megnyúlt orrukat!

 

Süsü és a kiskirályfi a díszemelvényhez ért, magasra tartva vitték a bűvös virágot.

 

Sorban megcsodálta mindenki, hogy ó, be gyönyörű virág! Meg, hogy én még ilyen szép virágot nem láttam!

 

A kiskirályfi büszkén mondta.

 

– Bűvös virág!

 

– És mitől bűvös? – kérdezte a kancellár.

 

– A szeretettől! – válaszolta a kiskirályfi.

 

A király is elismerően nézegette a virágot.

 

– Gyönyörű ajándékot kaptál, kisfiam! A szeretet a legnagyobb dolog a világon!

 

A királyné is megcsodálta. Majd rögtön javasolta is, hogy tegyék vázába, hogy el ne hervadjon! Kár lenne ilyen szép virágért!

 

– Nem hervad el! Ez sose hervad el! – felelte a kiskirályfi.

 

Az öreg király is megcsodálta.

 

– Nahát, Süsü, sose tudtam, hogy te ilyen nagyszerű és pompás kertész vagy! Gyógynövényeket is termesztesz? Kellene nekem valami reuma ellen! Úgy hasogat!

 

Süsü vidáman bólogatott.

 

– Gyógynövény? Majd beszélek az öreg kertésszel, ő biztosan tud valamit a reumádra!

 

Mikor már mindenki jól megcsodálta a bűvös virágot, a kiskirályfi felszaladt vele a szobájába, és kitette az ablakba, hogy láthassa és csodálhassa, aki csak akarja!

 

Süsü boldogan figyelte, és elégedetten dünnyögte.

 

     
A NAP VERSE

 

 

 

 

William Blake
 
A TÉLHEZ
 
 
"Ó, Tél! rekeszd el gyémánt ajtaid:
Észak tiéd: ott ástad mélyre odvas,
Sötét lakásod. Ne rázd meg tetőid
S ne zúzd szét oszlopaid vas-kocsiddal."
 
Nem hallgat rám s a tátott-szájú mélység
Felett elvágtat, acél viharát
Kirántva; már felnézni sem merek,
Mert ő az úr széles világ fölött.
 
De nézd az őrült szörnyet! csontjain
A bőr feszül s a nyögő szirtre hág:
Csenddé hervaszt mindent, lerongyolódik
Kezén a föld s elfagy a zsenge élet.
 
Sziklákon trónol, s hasztalan kiáltoz
A tengerész, szegény! kire vihar tör,
Míg elmosolyodik az ég s a bőgő
Szörnyet Hekla-hegyi odvába visszaűzi.
     
AZ IDŐ MÚLÁSA

     
KALENDÁRIUM
2024. Május
HKSCPSV
29
30
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
<<   >>
     
VIGYÁZZ RÁ

     
BALÁZS FECÓ

Ne kérd, hogy ígérjem meg azt, amit nem tudok!
Szeretlek, és melletted vagyok.
De tudom jól, hogy eljön majd a nap,
És nem lesz semmi, ami majd visszatart.
Mert sehol sem tudtam megnyugodni még.
S ha nem lennék szabad, élni sem tudnék!

Homok a szélben, azt mondod, az vagyok
Homok a szélben, lehet, hogy az vagyok.
Homok a szélben, tudom, hogy az vagyok.
Homok a szépben, megváltozni nem tudok.

Meder nélküli folyó leszek nélküled,
És meglehet, hogy sokszor tévedek,
És minden reggel máshol ér talán,
És senki nem fog emlékezni rám,
És nem tudom, hogy mi történhet még,
De ha nem lennék szabad, élni sem tudnék!

Homok a szélben, azt mondod, az vagyok.
Homok a szélben, lehet, hogy az vagyok.
Homok a szélben, tudom, hogy az vagyok.
Homok a szépben, megváltozni nem tudok.


 

     
ÁLOM

     
TORNAY ANDRÁS

Díszíts fel!

Akassz rám időt, mosolyt, érintést

Szeretnék végre ünnepelni

Ülj mellém szótlanul

Vigyázzunk egymásra

- én tudom, hogy nagyon törékeny vagyok!

 

     
ESS ESŐ, ESS

     
PAULO COELHO

 

Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségének. Történt már velem ilyen, és fog is még történni, ebben biztos vagyok. Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más - és újra rám talál a szerelem.

 

     
VALAMI VÉGET ÉRT

     
POPPER PÉTER

A dolgokkal akkor kell elkezdeni törődni, amikor még nem is jöttek létre. Akkor kell rendet tartani, amikor még nincs felfordulás. Ami nyugalomban van azt könnyű megtartani. Ami még nem született meg, arról könnyű tervet szőni. A még törékenyt könnyű eltörni, a még parányit könnyű megsemmisíteni. A húszméteres faóriás egy pici sarjból fejlődött ki. A kilenc emeletes tornyot egy sor téglával kezdik építeni.

 

Az ezer mérföldes utazás egy lépéssel kezdődik.

 

     
IRODALMI LINKEK
     
KEDVENC OLDALAIM
     
ONLINE KÖNYVESBOLT
     

Hivatalos, hogy jön a Haikyuu!! Gomisuteba no Kessen movie! Magyar nyelvû plakát, magyar feliratos elõzetes!    *****    Todoroki Shoto Fanfiction oldal, nézzetek be és olvassatok! Új Shoto nendoroid blog az oldalon!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?