Ropog a t�z, messze s�t a vid�kre,

Pirosan sz�ll f�stje fel a nagy �gre;

K�r�l�llja egyneh�ny fa,

Tovany�lik r�mes �rnya;

S k�r�l �li a tany�knak

Sz�p leg�nye, sz�p le�nya.

„Szapor�n, h�! nagy a rak�s; mozogni!

Nem is illik �sszeb�va susogni.

Ki el�sz�r piros cs�t lel,

Lakodalma lesz az �sszel.

- Tegyetek r�! hadd lobogjon:

Te gyerek, gondolj a t�zzel.

- Dalos Eszti sz�p le�ny volt, de �rva.

Fiatal m�g a mezei munk�ra;

Sanyar� volt beleszokni:

Napon �gni, pirosodni,

- H�v�s �j lesz, fogas a sz�l! -

Derek�nak hajladozni.

Deli karcs� derek�ban a sall�,

Puha l�b�n nem teve k�rt a tall�;

Mint a b�za, piros, teljes,

Kerek arca, maga mellyes,

- Teli a hold, most buvik fel -

Az eg�sz ly�ny ugyan helyes.

Tuba Ferk� juhot �riz a t�jon:

Juha m�telyt legel a rossz lap�lyon,

Maga oly b�s... mi nem �ri?

Furuly�ja mindig s�-ri,

- Aha! r�k�t hajt a Bodr� -

Dalos Esztert �gy kis�ri.

Dalos Eszti - a mez�re kiment �,

Arat�kkal puha f�v�n pihent �;

De ha �lom �rt re�jok,

Odahagyta kis tany�jok’

- T�ri a vadkan az „irt�st” -

Ne tegy�tek, ti le�nyok!

Szederinda gyolcs ruh�j�t szakasztja,

T�vis, tall� piros v�rit fakasztja;

Hova j�r, mint k�sza l�lek,

Ha alusznak m�s csel�dek?...

- Soha, mennyi csillag hull ma! -

Ti, le�nyok, ne tegy�tek.

Tuba Ferk� a legel�t meg�nta,

Tovahajtott, furuly�j�t se f�tta;

Dalos Eszter nem kis�ri,

Maga halv�ny, dala s�-r�:

- Nagy a harmat, esik egyre -

Csak az isten tudja, m�r’ r�.

Szomor�n j�r, t�bolyog a mez�ben,

Nem is �ll j�l semmi dolog kez�ben;

�je hossz�, napja b�gyadt,

Szive s�hajt - csak egy v�gyat:

- De suhogjon az a munka! -

Te, hal�l, vess puha �gyat.

K�d�s �szre v�lt az id� azonban,

T�rik is m�r a tengerit Adonyban;

Dalos Eszter csak nem j�tt ki:

Temet�be k�lt�z�tt ki;

- Az a Lomb�r nagy harangja! -

Ne gyal�zza �rte senki.

Tuba Ferk� hazaker�lt sok�ra,

Dalos Esztit hallja szeg�nyt, hogy j�ra;

Ki-kim�n a temet�be

Rossz id�be’, j� id�be’:

- Kuvikol m�r, az ebanyja! -

„Itt nyugosznak, fagyos f�ldbe.”

Maga Ferk� nem nyughatik az �gyon,

Behunyt szemmel j�r-kel a holdvil�gon,

Muzsik�t hall nagy-fenn, messze,

Dalos Eszti hangja k�zte,

- Ne aludj, h�! vele �lmodsz -

Azt danolja: „gyere! j�szte!”

Nosza Ferk�, felszalad a bogly�ra,

Azut�n vidorabb lesz, majd sebesebb

Kapaszkodn�k, de nem �ri,

Feje sz�d�l: mi nem �ri?...

- Tizenkett�t ver Adonyban:

El�g is volt ma reg�lni. -”

Lohad a t�z; a leg�nyek sub�ba -

�sszeb�nak a le�nyok csuh�ba;

Magasan a leveg�ben

Rep�l egy nagy leped� fenn:

Azon �lve muzsik�lnak,

Furuly�lnak, elt�n�ben.

(1877. j�lius 15.)

Megjegyz�s:

 

TENGERI-H�NT�S

 

- E t�rt�netet Arany sok� hordozta mag�ban. Erre vallanak a ballada k�ziratai. Az els�ben a c�me is m�s: A tengeri-foszt�k. A m�sodik k�ziraton a k�lt�, kor�bbi �r�s�t, �reged� k�zzel folytatta �s fejezte be.

 

A t�rt�netre Riedl Frigyes szerint Turgenyev egyik elbesz�l�se hatott. Szalont�n �l� babona benne: a l�gben �sz� zen�szek k�pr�zata, amit Arany Az elveszett alkotm�nyban is felhaszn�lt.

 

A ballad�t k�zl�sre el�sz�r az "�rv�zk�nyv Szeged jav�ra" c�m� kiadv�ny r�sz�re engedte �t. (Bp. 1880.)